Békés Megyei Népújság, 1963. október (18. évfolyam, 230-256. szám)

1963-10-08 / 236. szám

1963. október 8. 4 (tedd i w jiumkAsparlamemt Lassú volt a szombat éjjeli9 vasárnapi kirakodás! más területén! Az esős éjszaka Az üveglappal borított asztalon egy sárga dosszié fekszik. Lapos még, nem sok papír lapul borítói között. Felülre, egy fekete vonal fölé ceruzával, ákombákom be­tűkkel ez van írva: Üzemi tanács. Az asztal mellett, átellenben a tanács elnöke: Szentesi János ül. Olykor archorpadáig megszívja a cigarettát és lassan engedi ki a füstöt. Kék szem, bozontos sze­möldök, ritkuló barna haj, köze­pes termet, s a termeten kék ove­rall. A szivarzsebből ceruzák kan­dikálnak ki. Az elnök megfontol­tan beszél. Az ablakon beomlik a búcsúzni készülő nap aranyporos fénye. Hunyorgunk tőle. Az ablakon túl, a gépházban monotonan zümmögnek a kompresszorok, szüntelen nyomják az ammóniá- kot a gyorsfagyasztók, tárolóter­mek, raktárak csőlabirintusába. A hideg levegő cirkulációjában gyü­mölcs, zöldség, hús dermed. Az előkészítő csarnokban húst és gyümölcsöt csomagolnak iürge asszonykezek, az iparvágányon hűtővagonokba kacsahúst pakol­nak. Estére indul az NDK-ba. A mirelite-teremben paradicsom­paprikát csutkátlanítanak és zöldbabot tisztítanak A Békéscsabai Hűtőház min­dennapos életét éli. A nyári csúcs- forgalmat már maga mögött hagyta. Harmadik negyedéves ter­vét teljesítette. Most csak 300 em­ber szorgoskodik ebben a nádas koszorúzta, friss, egy kicsit még festékszagú üzemben. Kilencvenmillió forin^ps költ­séggel épült. Hazánk legmoder­nebb hűtőkombinátja. Az idén, az első évben 25 millió forint érté­kű árut hűtenek itt, s szállítanak el innen. Jövőre még többet. Űj az üzem, új az üzemi ta­nácsa. Tizenhét tagú. Ebből a ti­zenhét emberből tizenkettő fizi­kai munkás, hét nő. Mi dolga van egy kevés gond­dal dolgozó üzem tanácsának? Mit csinált eddig, s mit akar ten­ni? Erről beszélgetünk. A sárga dosszié kinyílik. Jegy­zőkönyvek, meghívók kerülnek elő belőle és egy Élelmiszeripari Értesítő. Ez az összes tartalom. Amit a papír nem képes elárulni, azt Szentesi elvtárs mondja el. De maradjunk még a dosszié­nál. Jegyzőkönyvei az üzemi ta­nács megalakulását és első ülésének témáját, vitáját rögzítik. Július 30-án tartották meg az alakuló ülést. A javasolt dolgozókat egy­öntetű helyesléssel delegálták. Az első ülés meglepően jól si­került. Tűnődésre, cselekedetre hangoló felszólalások, javaslatok követték egymást szeptember 17­én. A bátor szókimondás jegyé­ben ültek együtt a tanács tagjai. Szemacsikné amellett kardosko­dott, hogy a feldolgozásra kerülő anyagokra jobban kell vigyázni. Előfordul, hogy földre hull né­hány szelet uborka, zöldbab, s nem veszik fel az emberek. Ráta- posnak. Ha szóba kerül ez, az ér­dekeltek nem veszik jó néven az intelmet. Beluczné azért neheztel, mert a zöldbabszezon beindulása­kor nagyon felhalmozták a nyers­anyagot, s egy részét nem sike­rült olyan jól feldolgozni, ahogy kellett volna. A szervezéssel volt baj. Máskor ezt a hibát el lehet kerülni. Farkas Józsefné a cso­magolóanyagokkal való takaré­koskodást pendítette még okos szavakkal. Frankó Pál azért mél­tatlankodott, mert szeptember elején egy nagy csomó csemegeka- port ki kellett dobni a szemétbe. Az újkígyósi tsz nem a megálla­podáshoz igazodva szállította. örömteli dolog, hogy mennyire féltik itt a társadalmi tulajdont. Erdész László, az üzem párttit­kára — akit meghívtak az első összejövetelre és aki örömest el­jött — a TMK-műhely dolgozó­inak szorgos igyekezetét hiányol­ta, azt, hogy nem érzik eléggé a rájuk háruló felelősséget. Sza­rvai azért is váltották ki jó érzése­ket a tanács tagjaiból, mert Er­dész elvtárs beosztásánál fogva — üzemmérnök — korábban vé­dőszárnyai alá vette a karban­tartókat. Bottá Mihály lakatos, a TMK egyik legjobb dolgozója azt ígérte, hogy változtatnak munká­jukon, kevesebb hibával dolgoz­nak. Végezetül a kis munkáspar­(Tudósítónktól) Az idén februárban a bútoripari vállalat vezetői a Gyulai Hírlap­ban nyilatkoztak a túlóra félhasz­nálásáról. Tavaly kilencezer túl­órát számoltak el, s ígérték, hogy ezt minimálisra csökkentik. Ez az ígéret abban az időben szinte tél- jesíthetetlennek látszott, hiszen a vállalat 25 százalékkal magasabb tervelőírást kapott, mint az 1962. évi volt. A munkáslétszám vi­szont alig tíz százalékkal növeke­dett. Ha a fenti ígéretet és a termelés növelésével kapcsolatos feladato­kat szembeállítjuk, akkor megál­lapíthatjuk, hogy az 1963. év első kilenc hónapjában a felemelt ter­melési tervét a vállalat minimális túlóra-fel használással teljesítette. Míg 1962 első kilenc hónapjára 7500 túlóra esett, ami az összes elszámolt órák 2,2 százalékát tette ki, addig az 1963. év első ki­lament úgy döntött, hogy legkö­zelebb, október 15-én meghívja körébe Márton Pál igazgatót. Márton elvtárs már készült a ta­lálkozásra. A harmadik negyed­évi eredményekről, az éves terv­teljesítésről, a gondokról, örömök­ről ad tájékoztatást. November 19-én Pepó Emil vezető könyvelő megy el közéjük. Az első nyere­ségrészesedés felosztásának körül­ményeit beszélik meg velük. Becsukjuk a sárga dossziét. A szociális helyzetre fordítjuk a szót. Az új üzemben jók a munkakörülmények. A fürdők, öltözők tiszták és szépek. Tovább­ra is vigyázni kell rájuk minden­kinek. Az üzemi étkezés sem ke­rül sokba, mindössze 4 forint 80 fillérbe. A menü változatos ízle­tes. A szakszervezeti bizottság kezdményezésére naponta friss péksüteményt vásárolhatnak az üzemben a munkások. Beszerez­ték nekik a télirevaló krumplit. Még házhoz is szállítják. Ez a gondoskodás jólesik az embereknek. Első lépéseit teszi ez az üzemi tanács. Tagjai — a kis kollektívák képviselői szószólói — első ülé­sükön felelősségteljesen, őszintén beszéltek saját dolgaikról, az üzem dolgairól. Ennek az aktivi­tásnak mindenki örül. Az üzem és az emberi viszonyok légköre tiszta, s a kis munkásparlament igyekvőén akar őrködni a tiszta­ság felett, Szentesi Jánossal az élen. A hibákat képes észrevenni és kijavítani vagy kijavíttatni. A kezdet biztató. A jó folytatás az embereken múlik. Pallag Köbér A vasúti csúcsforgalom még javában tart. Hétköznap, vasár­nap több száz vagon áru érke­zik megyénk állomásaira, s több száz vagont kell megrak­va továbbítani. Vasárnap a békéscsabai állo­máson 235 vagon építőanyag, szén, üveg várt kirakodásra. Ezeknek a kocsiknak egy része még szombaton érkezett. Szom­baton a városi KISZ-bizottság diák-brigádokat szervezett a gyors kirakodáshoz, hogy segít­se a 8-as számú AKÖV szállít­mányozási főnökségének mun­káját. Szombaton éjszaka szünetelt a kirakodás, mindössze egy ra­kodómunkás dolgozott az állo­számra készítik a lakások falele­meit, amelyekből alig egy hónap alatt tudják összeszerelni az épí­tők a négyemeletes lakóházakat. Ez a munkamódszer lesz a töme­ges lakáépítkezés alapja a harma­dik ötéves tervben. Tekintélyes feladatot kap azonban a blokkos módszernél fejlettebb panelos építési eljárás is. Az összes lakás­nak 36 százalékát kell majd fel­építeni, nagy falelemekből, pane­lékből. Az Építésügyi Minisztéri­um mór megkezdte ennek a prog­ramnak részletes műszaki előké­szítését. Pécsett az elmúlt hóna­pokban helyeztek üzembe egy pa­nelgyárat, s néhány hét múlva Du­naújvárosban is új íalelemgyár fog hozzá a próbatermeléshez. A har­madik ötéves terv elejéig összesen nem kedvezett a munkának. Vasárnap az AKÖV-nek 87 kocsit kellett volna kirakni, ehelyett csak 22-őt rakott ki. A krónikus rakodómunkás-hiány és a gyenge szervezés miatt az AKÖV több ezer forint kocsi­álláspénzt fizet a vasútnak. A lassú kirakodás miatt nem ka­pott elég vagont a berakodás­hoz az István-malom és még néhány vállalat. A darabárus vagonokat a vasutasok rakták ki, a szabadnapos dolgozók is segítettek. A Békéscsabai Téglagyár dol­gozói 32 vagont raktak meg va­sárnap. Az állomásról összesen 69 vagont indítottak útnak áru­val megrakva. elemet adnak majd ezek az üze­mek. 1 A panelekből összerakott épüle­tek túlnyomó részét kétszer olyan magasra építik, mint a blokkos házakat. Így tehát a korábbi négy helyett kilencemeletes épületeket gyártanak. A lakóházak növeke­dését azonban a paneleket össze­rakó toronydaruknak is követni kell. Az új daruk beszerzéséhez a Szovjetunió és Lengyelország adott jelentős segítséget. A lengyel da- rugyártők a magyar építészek kü­lönleges kívánságainak megfele­lően módosítják gyártmányukat, a szovjet szakemberek pedig vál­lalták, hogy soron kívül, a leg­újabb termékük első gyártási so­rozatából küldenek toronydarukat. Így az új panelgyárak átadásával egyidőben tudják ellátni az építő­ipart a nagy elemek összerakásá­nak legfontosabb gépeivel, ame­lyeknek mindegyike évente 300— 500 lakás szerelését végzi el. (MTI) Mezöberényi Faipari Kisipari Termelő Szövetkezet Mezőberény, Hősök útja 5. Telefon: 47. KOMBINÁLT SZEKRÉNYEK, valamint egyéb bútor- készítményeinket nagy­kereskedelmi vállalaton keresztül hozzuk forga­lomba! V Készítményeinket kérje a szaküzletekben ! Minimálisra csökkent a túlóra-felhasználás a Gyulai Bútoripari Vállalatnál lene hónapjára csupán 606 túlóra 13 panelgyárat építenek fel Buda- jut, ami az összesen elszámolt órák pesten és vidéken. Így évente több 0,2 százaléka. Bércesi Pál | mint 14 000 lakáshoz elegendő fal­Emlék Valikáról Esténként dübörgő hangú re­pülők zúgtak az ég alján — sok­szor egész hajnalig. A németek az udvaron egyre hangosabbak lettek, zavartan rohangásztak, mintha máról holnapra megker- gültek volna. Szeretném megfojtani vala­mennyit Valikáért. Pedig ebben ő is hibás, mert mindig hagyta, hogy megsímogassák az arcát meg a hosszú copfos haját is. Valika kiszaladt a szobájából, de attól kezdve én még jobban megharagudtam rá. Miért megy mindig közéjük? Az apja, anya testvérei mind-mind más vidé­ken vannak. A bátyjáról azt mondják, talán meghalt. Akkor, amikor ő ideköltözött mihoz- zánk. Én egyszer kérdeztem Va- likát igaz-e, hogy a bátyád meg­halt? Láttam, hogy nem akar beszélni róla. Akkor hirtelen olyan furcsán viselkedett. — Miért vacogsz — mondtam. Beteg vagy? — Ráz a hideg — és úgy ér­zem, mintha majd szétpattanna a fejem. Nagyon fái — mondta, halkan, szomorúan. De azért akkor este is csak le­ment a Körös-partra. Nem mesz- sze az erdőszélre, ahol mindig szeretett sétálni. Hamar vissza­jött onnan. De engem sosem engedett magával. — Mind ilyen furcsák a városi lányok, anyám? — kérdeztem egy este. — Csitt, te! — mondta az anyám fenyegetve. Mit tudhatsz te még ilyesmit. Tizenöt éves kö­lyök! Igen, Valika még tizennégy éves volt és éppen akkora mint ón mezítláb — ha ő cipőt hú­zott. Kik a Valika szülei?.:. — kérdeztem egyszer apámat. Apám csak annyit mondott, hogy valamikor együtt voltak katonák az olasz fronton. Lebombázták a házukat, és Valika nálunk lesz egészen addig, míg vége nem lesz ennek az éktelen cirkusz­nak. Én meg arra gondoltam gyakrabban, bárcsak ne lenne vége soha-soha. Mondtam ezt egyszer Valiké­nak is titokban. — Maradna így minden örök­re. Csak a németek mennének el. Meg Lujz, a segédtiszt. Mert abba belehalhat az ember, ha látja, hogy Valika vele is milyen kedvesen beszél. Olyan sok érthetetlen dolog történt akkor nálunk. Valika egyszer többet maradt el a széles kert alatt. ‘Apámnak meg elveszett az ösz- szes ruhája. De mindegyik. Te­metésre is a nagyapáméba ment el vasárnap. — Hová lett a szép ruhája édesapám? • 1 r» Évente több mint 14000 lakáshoz elegendő falelemet adnak majd a panelgyárak a következő ötéves tervben Az állami építőipar közép- és nagyblokkgyártó üzemei száz­i

Next

/
Oldalképek
Tartalom