Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-28 / 49. szám
1903. február 38. 5 Csütörtök Félév után A kényszerű szénszünet és a félévi bizonyítványosztás után az endrődi általános iskolából adunk helyzetjelentést ebben az írásban. A félév: állomás, alkalmas arra, hogy a tanulók munkájának felmérésekor a nevelőtestület is meg. vizsgálja, mit tett eddig az oktatás-nevelés javulása érdekében? Az igazgató, Borbély Sándor azt javasolja, hogy előbb a legfontosabbat, a tanulás eredményeit összegezzük. — Hétszázhárom tanulónk van, és hat különböző helyen 19 tanteremben tanítunk. Szerencse, hogy váltás nincs, egy-egy osztály létszáma viszont igen magas, 40- nél is több. Harminchárom pedagógus és kilenc óvónő; ez a tantestület. Az első félév jól sikerült. A tanulók 66 százaléka egyetlen napot sem hiányzott, a mulasztási átlag 1,6 nap. Ez kisebb, mint tavaly félévkor Volt. Tüzelőproblémánk nincs így aztán semmi sem zavarja a további tanítást. Az iskola tanulmányi átlaga 3,5, a létszám 5 százaléka bukott meg. A zöm a jó érdemjegy felé hajlik, és a félévi konferencián úgy láttuk, hogy a bukottak közül év végéig legalább annyian javíthatnak, hogy a bukás aránya 2 százalékra csökken. Különben — és ez már kialakult szokás nálunk, — a bukott tanulók szülei számára külön értekezletet tartunk, ahol a tanács vezetői is beszélgetnek a szülőkkel, és a maguk módján segítenek, ahol kell. A rendes szülői értekezletek is hamarosan megkezdődnek minden osztályban. A konferencián sok minden szóba került — emlékezik vissza az igazgató, és elmondja röviden, hogy mit láttak a legfontosabbaknak. — Még szorosabb kapcsolat a gyakorlati élettel! Ezt így kijelenteni nagyon könnyű és talán egyszerű is, de annál nehezebb a módjait kutatni, kidolgozni. A po_ litechnikában nem merülhet ki ez a kapcsolat, a munka megszerette. jen? Nem, nem árulhatja el ma. gát. — Hát... még alig váltottunk néhány szót egymással. — Mert csak azt akarom mon_ dami, hogy Misika rokonom. — Rokona? — buggyan ki a lány száján a csodálkozás. —- Az édes bátyám gyereke.., Azért gyütt ide, hogy együtt legyünk. Juci bizsergést érez a szíve tájékán. Nagy harapásokkal falja a kenyerét, pedig nem is ízleli, hogy mit eszik. Egészen más jár az eszében. — És nincs még néki menyasz- szonya? — kérdezi halkan. — Akadt az is, de nem volt érdemes az öcsémre. — Ahá... értem mán... Nagy itt a huzat, menjük kijjebb! — sóhajtja. — Jó... — bólint rá Pista bácsi. S mikor már kívül vannak, szemével a közeli bódé felé int. — Te... nem innánk meg egy kis sört? A lány elmosolyodik. Annál is inkább, mert éppen Miskát is meglátja, amint a meszesgödröket kerülgetve, feléjük tart. Szép szál legény, kitűnik a többiek közül. A sapkája is másképpen áll a fején. — A bódéhoz rnennclc Pista bátyám? — kérdezi Miska. — Ühüm... gyere, igyunk meg egy Kinizsit! A vendégeim vagytok. az endrődi iskolában tésén túl kell még valami, és ha minden ismeretanyag a gyakorlati élettel lesz szoros kapcsolatban, ha ezt a pedagógus komolyan veszi; akkor meglepő sikereket érhet el, rövid idő alatt. Tehát a félévi konferencia — miután felmérte, mit tudnak a tanulók, arról is beszélt, hogy mit produkáltak a tanárok, tanítók? — Önvizsgálat is volt — fűzi még hozzá az igazgató, aztán más probléma felé kanyarodunk. Pót-napközi Mielőtt elárulnám, hogy mi is az a ,,pót-napközi”, jó, ha efixáljuk: az endrődi iskola 3,5 tizedes tanulmányi átlaga — körülményeit tudva — jónak mondható. És ebben az eredményben benne van a pót-napközi is. Arról van szó, mondja az igazgató, hogy nyolcvan gyereket vehettünk fel napközisnek, de pontosan ennyi igényeit volna még elhelyezést. Mit lehet itt tenni? Nem is ebben az évben merült fel először a kérdés, már régebben, és akkor döntöttük él, hogy pedagógusaink egy része, akik ráérnek és vállalják, még egy pót-napközit ellátnak felügyelettel. Ebben az évben is hat ilyen csoportot szerveztünk, osztályonként. A gyerekek — vagy hazasietnek ebédelni, vagy hoz. nak magukkal — délután itt maradnak, és itt tanulnak, készülnek fel másnapra, az iskolában. A pedagógusok, akik vállalták ezt, naponta két órát foglalkoznak velük, és ezért díjazást a szülőktől kapnak. Fillérekről van persze szó, egy-egy gyerek körülbelül havi 30 forintot fizet, de az eredmény sokkal többet érő, ezt az osztályátlagok bizonyítják. A pótnapközisek is olyan gyerekek általában, akiknek szüléd egész nap dolgoznak, és otthon, egyedül — jobb esetben a nagymamával vagy a nagyapával — nem tudnának úgy felkészülni a leckére, mint itt. Aztán meg — mosolyog, és az ablakra mutat, — jön már a tavasz is valahol, s kifelé húzza a gondolatot a madárfüttyös, virágillatos mező... Hát ezért jó az a pót-napközi, és talán más iskolákban is megszervezhetnék, ahol ugyanúgy sok gyerek kimaradt a „keretből”, mint Endrödön. — Nálunk bevált, hat óve csináljuk — mondja ki a szentenciát az iskola igazgatója. A dolgozók iskolájában is ezekben a napokban volt a félév. „47 öregdiákunk van, valamennyien felső tagozatosak, három csoportban tanulnak. A félévi bizonyítványuk egész jó, bár mostanában elég sok dolguk volt.” (A választások előtt jártam Endrő- dön, a finisben, de azért a dolgozók iskolájából alig maradt el valaki munkára, elfoglaltságra hivatkozva.) — Az is megírni való, hogy a 47 öregdiák közül 16 nő. De vigyázzon, javítsuk ki: ők nem öregdiákok... Fiatalok, és olyan fiatalos kedvvel tanulnak, hogy a gyerekek példát vehetnének róluk. A helyzetjelentést ezzel befejez íem. Adatai, hangulata sikeres tanévre engednek következtetni. Sms Ervin Tavaszköszöníő hangverseny Orosházán Orosházán, az Állami Zeneiskola rendezésében, az orosházi ének- és zenekarok, mintegy 350 szereplővel 1963. március 2-án, délután fél 5 órákor „Tavaszköszöntő” hangversenyt tartanak, és egyben megnyitják a márciusi kulutrális szemle hónapját. — De Pista bácsi, azt nem lehet.. — szabadkozik a lány. — Tőlem elfogadhatod, már túl vagyok a veszélyes koron — mondja az öreg. Nem messze szürkéink a fabódé, kirakata tele vignettás üvegekkel, zsemlyével, pereccel. Körülötte már állnak néhányan és isznak. A fehérköpenyes kiszolgáló készségesen bontja a Ki. nizsiket. Pohár nem jár hozzá, a munkások szájukhoz illesztik az üveget, úgy kortyolgatnak. A férfiszemek rátapadnak Jucira és az új legényre. Irigység lobban bennük. Juci eddig soha sem jött sörözni, még akkor sem, ha hívták. így megvadult ettől a Miskától? Juci előkeres á zsebéből egy kis tükröt és belenéz. — Nagyon kócos vagyok? — kérdezi, és kendője alá simítja a haját. — Nem baj... — mondja a legény és megállnak együtt kicsit távolabb a többiektől. Pista bácsi közben törtet a sörért. Hamarosan jön is vissza, három üveget ölelve magához. — Holnap mi fizetünk — erős_ ködik a leány és mosolyog, hogy kivillannak fehér gyöngyfogai. És míg szürcsöli a Kinizsit, eszébe jut a fia. Mégiscsak jó lenne, ha szegény gyerek azt mondhatná valakinek — „apa”... Szabó Ibolya A nagyszabású hangverseny programjában Liszt, Bárdos, Kodály, Koposzov, Haydn, Mozart, Händel, Chopin és Mozart művei szerepelnek, közreműködik a III. sz. általános iskola énekkara, a művelődési ház Petőfi énekkara, az I. sz. általános iskola énekkara, a művelődési ház kamara- együttese és Madrigál-kórusa, a Táncsics gimnázium vegyeskara és az Erkel szimfonikus zenekar. A műsor előtt Kovács József, a zeneiskola igazgatója mond megnyitót és köszönti a kulturális hónap első bemutatójának közönségét és szereplőit. Egy katona meg egy fél Színes, magyarra szinkronizált olasz film, Aldo Fabrizi, a híres komikus főszereplésével. Története egy öreg újonc és őrmesterének kacagtató kalandjairól szól. Bemutatja a nagybárihegyesi Petőfi mozi február 27-től 28-ig. Néhány szó a katonaművészek megkapó kiállításáról A Kommunista Ifjúsági Szövetség békéscsabai városi bizottsága ás a fegyveres erők klubja parancsnoksága Építjük, védjük szép hazánkat címmel, február 17-től 25-ig terjedően Békéscsaján, a Munkácsy Mihály Múzeumban képzőművészeti kiállítást rendezett. Ezt annak idején rövid hírben már közöltük lapunkban, azonban az ott látottak megérdemlik, hogy bővebben is megemlékezzünk az eseményről. A fegyveres erők népünk békés építőmunkája védelmében Alinak őrt, s ez a felemelő tudat az, ami élesen megkülönbözteti honvédőinket a burzsoá társada- 'om katonáitól, ösztönzőleg hat Hetünk a katonaidejüket töltő és a hivatásos honvédek művészi tehetséggel rendelkező tagjaira egyaránt. Ezt a kulturális lehetőséget, nűvészi ambíciót segítették, táplálták azok a festő, szobrász és jrafikus alkotásokból összeállított tárlatok, melyek a katonamű- vészek munkáit vitték a nagyközönség elé az ország különböző he- *yein. Az Építjük, védjük szép hazánkat című kiállítás anyaga azek legjobbjaiból válogatódott együvé és kelt országjáró útra. Előadás a munkahely emberíormáló szerepéről Szemelvények a TIT m .rüusi programjából A TIT, a KPVDSZ és a Balassi művelődési otthon közös ismeret- terjesztő sorozatának békéscsabai márciusi programja változatos tematikai anyaggal kerül a közönség elé. Drámák, regények, filmek tartalmának elemzésére kerül sor, ankétok formájában. Ezenkívül a művészettörténet ismertetése alkalmával a realizmusról, az impresszionizmusról és a szocialista művészetről hallhatnak az ismeretterjesztő délutánok és estek részvevői. A költészet és a zene sem marad ki a programból. A mind nagyobb érdeklődést kiváltó ipari, technikai tárgyú előadások a kémia, az elcktromos-ág és a íémkohászat területéről nyerik témáikat. A másik, nem kevésbé közérdekű és hálás ismeretterjesztő anyag a szülői és társadul mi nevelés problematikája. Ennek egyik figyelemre méltó része az az előadás, amely a munkahely emberformáló szerepéről szól. Az ismeretterjesztő előadások mindegyikét a témához kapcsolódó film vetítése követi. Talán minden szónál többet árulnak el a megragadott és megvalósított témák. Balogh Ervin olajfestménye éjszakai gyakorlatot ábrázol. Batári László festményének címe: Gyümölcsös a Túr partján. Marosán László már ismét katonatémát ragad mag: Olvasó honvéd (kisplasztika). Xan- tus Gyulát a halászélet hangulata bilincselte le. Hálószárí.ás című olajfestménye láttán a néző szinte érzi a halásztanyák jellegzetes levegőjét. Mácsai István egy honvéd zeneiskola életéből örökített meg egy kedves jelenetet. Koch Vilmos Ipari tájképe már a termelés világába visz. Gyímes Lajos: Könnyű rakétagyakorlat című temperájából szinte kisüvítenek a raké'.alövedékek, annyira mozgalmasan élethű. Mindebből látható, hogy a honvéd s a körülötte lévő élet mennyire egyek. De az is kiviláglik a kiállításon, hogy a lakosság is magáénak érzi építő munkájának pajzsát, a honvédséget. Koszta Róza: Mizse József honvéd című képével igazolja ezt. A kiállításon, a honvéd képzőművészek mellett, azokkal közösen vesz részt alkotásaival Csáki-Ma- ronyák József, Pogány Géza, Ék Sándor, Kerti Károly, Búza Barna és más ismert festő és szobrász is. Egyébként a kiállítás szervezőinek tudatos céljuk volt az országépítés és a honvédelem tematikáját közös kiállításon szerepeltetni, hogy a közönség is lássa, és így együtt még inkább érezze, hogy a szocialista építőmunka és annak védelme szervesen együvé tartozik, az egész nép közös ügye. Ezen a szép kiállításon mindezt elevenen tárta elénk az igazmondó szocialista-realista képzőművészet. Huszár Rezső Hldeg-me'egburko!ó, tetőfedő-szigetelő, festő-mázoló, bádogos szakmunkásokat vesz fel az É M BÉKÉS MEGYEI ÉPÍTŐIPAR! VÄLLALAT. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Békéscsaba, Kazinczy u. 4., iöldszint 2. alatt. 08349
