Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-06 / 4. szám
1963. január 6. 6 Vasárnap *~SALAD-OTTHON Nőkről a nőknek — Nézd azt a nSt, hát nem komikus? — fuvolázta Mici a fülembe és nagyobb nyomaték kedvéért belémikarolt. Kiváncsiam néztem a jelzett komikum irányába. Magas, sovány hölgy volt az illető, szürke kabátot és szürke papucscipőt viselt. Ami azt illeti, a magam részéről nem találtam rajta semmi kivetnivalót. Sőt, ruházkodása határozott • ízlésre- vallott. Ezzel szemben Mici...? Mici vaskos lábai alatt ferdére gázolt tű sarok remegett, gömbölyű formáit alig bírta összetartani a nagykoekás szövetkosztüm és kócos, szőke haján piros toronykalap fészkelt, akár egy bohóc-sipka... Csak néztem hát Micire és hallgattam. — Na, mi a véleményed?.. — Semmi... — feleltem és arra gondoltam, hogy egyes embereiknek milyen különös fogalmaik vannak a komikumról! Szabó Ibolya A szépségápolás őskora Igen régi múltra tekinthetnek vissza bizonyos szépségápoló szerek, melyek ma minden nő toalettasztalán megtalálhatók. Már sok-sok évezreddel ezelőtt is voltak „kozmetikai szépségápoló szalonok”. A kőkarszakbeli emberi településeket feltáró ásatások során szovjet régészek vörös ajakkenőcsöt tartalmazó esontdobozkákat találtak. A 1w- dósdk megállapítása szerint a történelem előtti időkben legalább 17 különböző festéket használtak Recept Borscs (káposztáiéra) szépségápolás céljára. Ezeket speciális bányákban termelték ki. Sok kőkorszakbeli barlangban a maihoz nagyon hasonló szájfestő rudacskákat találtak. A mani- kűiözés is régi múltra tekinthet vissza. Egyes őskori népek divathölgyei kővel lereszelték, majd élénkpiros színűre, festették körmüket. A hajfestést is ismerték már az őskorban. Az első tükör a sima felületű kagyló volt. Csak az illatszerek használatára került 'aránylag később sor, de csupán azért, mert az ősember nem értett a vegyészeihez. Otthon Kényelmes viselet a pongyola. Hozzávaló: 40 <le1ca hús, 4 delka anatómia,, 30 delta cékla, 24 defka káposzta, 20 deka burgonya, 6 defka sárgarépa, 4 deka petrezselyem, 1 deka vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, 15 defka paradicsom vagy 8 defka paradicsompüré, .2 defka liszt, egy csapott kávéskanál cukor, továbbá 30 százalékos ecet, valamint babérlevél, bons és só, Ízlés szerinti mennyiségben. GYERMEKEKNEK Egyedem, begyedem Élt egyszer egy nagy hatalmú '\ csolta, hogy a hajdú vizen és keETleészítétsi utódja: Főzzönfe húsltevest. A oéttdáit megtisztítjuk, megmossuk, gyengén ecetes vízben külön megfőzzük és Ids darabokra vagy ezataa- szetrűen felszeletelj ük. A friss, szeletekre vágott káposztát beletesszük a levesbe és tovább főzzük. Ezután hozzáadjuk a nagy darabokra vágott burgonyát, rántásban átsütött zöldséget és vöröshagymát, valamint a leírt módon elkészített céklát, a felszeletelt paradicsomot vagy paradicsompürét. Adjunk hozzá ecetet, és babérlevelet is, és a szokásos módon főzzük meg a levest. Az apró darabokra vágott szalonnát, a fokhagymát, a petrezselymet és borsot egy késpengével finomra összenyomjuk, és 5—10 perccel a főzés befejezése előtt beletesszük a levesbe. Ne dobja ki .... a tojáshéjai, mert ha apróra összetörjük, jól felhasználhatjuk a szűk nyakú edények kimosásához. '... a kávézaccot, ugyanis kitisztíthatja vele az olajos, zsíros üvegeket, ha negyedéig megtöltjük őket zaccal, és jól összerázzuk. Vigyázzunk azonban arra, hogy a kávézacc csupán nyirkos legyen, nem pedig vizes. ... a birsalma magokat. Egy üveget félig töltsünk meg nyers maggal, öntsünk rá pálinkát, és hagyjuk állni. Egy idő múlva sűrű szirupot kapunk, mely kézápolásra igen alkalmas. ... a burgonya héját, mivel kis mértékű szennyeződést cl lehet tüntetni a teafőzőből és a lábasból, ha bennük néhány marék krumplihéjat főzünk. ... a vizet, melyben burgonya főtt, mert a megfakult ezüst tárgy visszanyeri fényét, ha tíz percig ebben a vízben tartjuk. ... a kifőtt teát, amivel szőnyeget tisztíthatunk olyképpen, hogy nedves teát szórunk ár, és aztán tisztára seperjük. öreg király, aki tömérdek katonája közül a legeslegj óbban egy fiatal hajdút szeretett. Finom és szép ruhában járatta, ezüstmar- kdLatú kardot csináltatott néki, külön sátorban tanyáztatta és a saját fölséges konyhájáról a legjobb falatokkal tápláltatta. A hajdú a nagy kedvezésben- kényeztetósben egyre finnyásabb, válogatósabb lett és már nem ízlett királya asztaláról a kenyér sem, még a sült ökörhúshoz is piskótát vagy tortát követelt. Hiába kínálgatta reggelente a szakács mézes kenyérrel, délután vajas-, este pedig libamáj - zsíros kenyérrel, a kedvenc h^j- dú csak morgott, követelőzött: — Piskótát akarok, piskótát adjatok! Egyszer aztán a király megtudta, hogy kedvence még a prágai sonkához is babapiskótát követelt. Erre szörnyű haragra gyűlt őfelsége és mérgében azon minutumban a legmélyebb tömlőébe vettette, azt is megparanVMMmtWWMMtHMmmMV Szüts László: Mese a hógolyóról Volt egyszer egy hógolyó, ide-oda csapkodó, mégis soha nem fogyói inkább egyre dagadó. Nem fért már az utcákba, kigurult a határba; nem volt keze, sem lábai de a dombot megmászta ~ csúcsán megült dölyfösen, fehérlett ott hűvösen, s kimondotta kereken: ki más az úr, ha ő nem?! Égre gurult tűz-golyó, elolvadt a hógolyó, patak lett csak, nem folyói csörgedező, csobogó. nyéren kívül semmi más táplálékot ne kapjon. Gondolta a király, hogy így talán majd megjavul kedves katonája, de az csak ordított a börtönében: — Én vagyok a király őfelsége legkedvesebb katonája, nekem torta jár, piskóta jár. Nagyon euszomorodott a hírre a király, hogy a hajdú még ott lenn a tömlőében is válogatna. Meghagyta hát, a legszigorúbb parancsban megparancsolta fog- lárainak: — Ezután már kenyeret se, vizet se az ebadtának! A hajdú várt egy napot, aztán kettőt, de a negyedik napon már türelmét vesztve, kínjában dúdolni kezdte: — Egyedem, begyedem, tenger tánc!... A porkoláb ezt meghallotta és szokásból rá vágta, megkérdezte: — Hajdú sógor, mit kívánsz? — Nem kivánok egyebet, csak egy falat kenyeret! — válaszolta örvendezve az éhes rab. Hej, szalad a porkoláb a nagy újsággal a strázsamesterhez, a strázsa- mester a hadnagyhoz, a hadnagy a várnagyhoz, a várnagy a hopp- mesterhez, a hoppmester a főaj- tónállóhoz, a főajtónálló magához a fölséges királyhoz: — Uram, uram, nagy jó uram! A kedvenc hajdúkatona kenyeret kíván! A király ezt hallva, megparancsolta: — A hajdúnak azonnal búzakenyeret és sürgősen kiengedni!... így volt, nem így volt? Ki tudja már? Mindenesetre egy kis dal még őrzi a hajdú hírét: „Egyedem, begyedem, tengertái;c, Hajdú sógor mit kívánsz? Nem kívánok egyebet, . Csak egy falat kenyeret!” Borsi Darázs József notejzlapök ötször operálták, két bottal jár, mert egyébként elsodorná a szellő. Ráncos, sárga arcán néhol virítanak a lázrózsák. Neki panaszkodom, hogy négy év óta nem voltam influenzás és most megkaptam. Alig lézengek. Rámszól; — Ne panaszkodj, útálom a beteg embereket. — Hogyan dolgoznak az építők? — kérdem az egyik igazgatót. — Isten merits’, hogy jót mondjak róluk. Akkor nem dolgoznának. * A tsz-elnök elégedett a IS forintos munkaegységgel. — Nem lehetett volna többet kihozni? — Elvtársam, tartsuk be a fokozatosság elvét. Mi még alig négyéves szövetkezet vagyunk, majd ha összerázódunk, több lesz. Erről eszembe jutott egy régi vicc: „Masiniszta bácsi nem mehetne gyorsabban? Mehetnék, de nem hagyhatom itt a vonatot”. • Telefonálok. Tárcsázom a Csabagyöngye presszót. Egy férfihang jelentkezik. — Halló, Csabagyöngye? — Nem az, de van itt néhány Csaba gyöngye. Azóta is kutatom, melyik szervvel beszélhettem. * — Arról beszélgettünk, hogy ma van a születésnapom. Meghallja a lányom éa megkérdi: — És mit kaptál anyukától? — Semmit. — Hát akkor miért van születésnapod? * Egy értekezleten megfigyeltem, hogy az egyik hozzászóló minden fél mondat után köhögött egyet Ezerötszázat megszámoltam, aztán már nem volt türelmem hozzá. Levelet küldtem neki: „írasson fel magának Codein stdbiumot.” Miután leült, visszaírt: „Nem vagyok beteg, ez a köhögés nekem csak rossz szokásom. Mondja meg mit tegyek?” Visszaírtam: „Szokjon le a hozzászólásról!” Kiss Máté Hahó, itt az új KRESZ! Egy megrögzött gyalogos gondolatai — A magam részéről csak üdvözölni tudom az új KRESZ-t, amelynek betű szerinti jelentésével — sajnos — nem vagyok tisztába. Én kérem ugyanis csupán gyalogjáró vagyok s ezért eddig még nem köteleztek az ebbéli vizsga tételre, Mindenesetre az újságokból arról értesültem, hogy január 1- től megnőtt a becsületem: zeb- rasávokat jelöltek meg a számomra, amelyen én ezentúl különféle előnyöket élvezhetek. Ez igen! Végre engem is megbecsülnék! Mert valljuk be, eddig sokat szidtak! Azt hiszem jó néhány gyalogpajtásom a tanúja lehet annak, hányszor kiabáltak már nekem gorombaságot a gépkocsi-, a motorvezetők, nem beszélve a kivilágítat- lan lovaskocsik úrvezetőiről. Egyébként sok mindenben nem értem a KRESZ-t. A múltkor két autós barátom beszélgetett. Az egyik mélabúsan jegyezte meg, hogy az új KRESZ szerint vezetés közben nem szabad alkoholt fogyasztani. (Talán azt gondolták az én kedves autós barátaim, hogy majd az új KRESZ a gépkocsira ülés előtt kötelezően előírja legalább féldeci felhörpintésót??) No de a másik, a legnagyobb megdöbbenésemre megjegyezte: — Én már régen az új KRESZ- hez tartom magam. Van egy kis fiaskóm, amit mindig magammal cipelek. De vezetés közben sohasem fogyasztok alkoholt, mivel mindig megállók a kocsimmal, ha megszomjazom. Hát én nem értem kérem, ezt az új KRESZ-t! S rólunk, gyalogosokról, nem is történt semmiféle tanulmányi gondoskodás. Nem járhatriánk mi is valamiféle KRESZ-tanfolyamra? K. A. Nyílt levél egy magáról megfeledkezett „járókelőhöz" Tisztelt Ismeretlen! A december 21-i alkóholmá- mor rég elszállt fejéből, s azóta bizonyára elgondolkodott azon, amit az nap fél 1 órakor a gyulai 1. számú Csemegebolt előtt művelt. Akkor láttam életemben először. Harmadmagával tánclépésben randalírozott a bolt előtt, s duhaj jókedvében nekiment egy öreg néninek, aki teli kosárral a karján éppen akkor lépett az utcára. Ón, akit olyan harminc év körülinek latolok, fiatalsága titáni erejével összeütközött az idős asszonnyal, akinek kezéből kirepült a kosár és tartalma szétszóródott a piszkos kövezeten. A nénike amikor visszanyerte kibillent egyensúlyát, az ijedtségtől és a meglepetéstől szinte bocsánatkérően re- begte: — Ejnye, nem tud vigyázni, fiam? Mire ön — tisztelt titán — a sértettek (!?) gőgjével vágta oda: — Kuss! Es mintha mi sem történt volna, faképnél hagyta a tisztes korú asszonyt, szerteszórt szaloncukraival, narancsaival együtt, s zavartalanul folytatta, az italbolt jóvoltából kanyargós■> sá vált útját, két szesztársa élénk helyeslésétől és kurjongá- sától kísérve. Mikor egy járókelő méltatlankodva megjegyezte, hogy ez mégis csak több a soknál, ön úgy fordult feléje, olyan agresszíven, hogy az illető jobbnak látta odébb állni, mielőtt tettlegességgé fajul a dolog. A mi társadalmunk erkölcsi felfogásába sehogy sem illik bele az efféle magatartás. Viselkedésére lehetetlen, mentséget találni. Azonban engedjen meg egy tanácsot: ön, aki józanul talán- készséges és közvetlen ember, de az alkoholtól ^ennyire megváltozik, ne igyon olyankor, ha utcára indul. Iszogasson szép csendesen otthon vagy ha az italboltban, akkor pedig módjával, ha mindenáron inni akar. Azonban nincs joga italosán produkálnia magát közterületen, hiszen az utca nemcsak az öné! Egyébként úgy vélem bizonyára hallott már a szocialista együttélés írott és íratlan szabályairól. Végül pedig — ön helyett —■ ezúton kérek bocsánatot a nagyon megbántott nénikétől. Tisztelettel: Csákabonyi György
