Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-29 / 281. szám

4 ütépújsá a 1961. november 29., szerda A magyar—szovjet barátság jegyében Miként arról már korábban be­számoltunk, az MSZBT megyei titkárságának vendégeként itt tar­tózkodik megyénkben Nyikoláj Szemjonovics Szmimov elvtárs, az OSZSZK érdemes művésze, a Szovjet Hadsereg művészegyütte­sének balettmestere. Látogatásá­nak közvetlen célja a csabai Ba­lassi Bálint művelődési otthon ön. tevékeny táncegyüttesének egy orosz táncszámra való beta­nítása. Közben a neves balett­mester ellátogat megyénk más kulturális központjaiba is. Békéscsaba városi tanácsa ve­zetősége november 25-én délelőtt a tanácsházán a kedves szovjet vendég tiszteletére fogadást ren­dezett, mely a magyar—szovjet barátság szellemében, igazi baráti hangulatban telt el. Egymillió hanglemez karácsonyra A Jrear-esk/edeiem téjékoatatóea szerint A legkeresettebb cikkekből, a különböző rádióvevőkből, televíziókból és lemez­játszókból több áll rendelkezésre, mint tavaly. Az elmúlt évben karácsonyra százhúszezernél több rádiót hoztak for­galomba. Az idén összesen 146127 rá­diókészüléket tartalékolnak a csúcsfor­galomra és ez a ke reskedelem számí­tása szerint bőségesen elegendő. Ismét kapható lesz az Orion Gyár jól bevált AR—W2res típusú világvevő rádiója. A Telefongyár is kirukkolt egy újdonság­gal: karácsonyra már ötezer új típusú, háromsávos tranzisztoros táskarádiót szállít a boltokba. Televízió-készülék is több került szétosztásra. A tavalyi 42 és fél ezer televízió helyett az idén több, mint 35 ezer televízió között vá­logathatunk. Hétezerrel több korszerű lemezjátszó is forgalomba kerül. Bővítette a kereskedelem az ünne­pekre a hanglemezek választékát is. Karácsonyra kapható lesz például a teljes Lohengrin, a Bolygó hollandi, és még sok más kedvelt opera. Egy-egy Ilyen 30 centiméteres lemez ára 80—100 forint lesz, ami lényegesen olcsóbb a hasonló külföldiéknél. Karácsonyi új­donság lesz a rövidesen megjelenő orosz és német nyelvlecke is mikrole- mezen. (MTI) s 1 KATONAI ESKÜ — a szülők előtt Az esküttevők felsorakoznak a csapatzászló elé. Fegyelem és erő su­gárzik a nyílegyenes oszlopban egyöntetűen lépő egységből. Érdekes eskütétel: Hajdú Béla határőr előtt ott áll eskütétel közben tizedes bátyja is, akivel egy alakulatnál teljesít katonai szolgálatot. Az elmúlt hetekben tették le esküjüket az ősszel bevonult katonák. Ez a katonai eskü más volt most, mint a korábbi években. Az eskütételre ugyan­is a parancsnokságok meghív­ták a szülőket is, hogy lássák és hallják fiuk fogadalomtéte­lét. Az orosházi határőr elvtár­sak is szüleik előtt tették le a szent esküt: „...Esküszöm, hogy hazámat, a Magyar Népköztár­saságot minden külső és belső ellenség ellen, életem feláldo­zásával is megvédem...” A kemény szavak, az elszánt magatartás láttán örömköny- nyek csillogtak a hozzátartozók szemében. Fiuk olyan katona lesz, aki férfiasán, bátran és hősiesen őrzi majd hazánk ha­tárait. Szilágyi elvtárs mond beszédet az s Tusják Mihály határőr mindössze Ifi eszten- ios. A szarvasi fiatalember engedélyt kért a miniszter elvtársid! katonai szolgálat teljesí­tésére. — Miért? — Hivatásnak választottam a katonai pá­lyát! És az anya: (akivel a képünkön együtt lát­juk) — jgy akarta Misi, legyen hát meg aiz akara­tai: Csak jó katona legyen. eeküttevő határőrök nevében: „Fo­gadjuk, hogy szent határainkat, a magyar nép békés építőmunkáját minden körülmények között meg­védj ük.” A szülők és hozzátartozók figyelik fiuk, testvérük katonai esküjét. (vt) Foto: Kocziszki László Élfizem lett Curtiei, a román-magyar határállomás Nem mindennapi ünnepségre gyűltek össze Curtiei határállo­más dolgozói a napokban. A jó munkájuk eredményeként elnyer­ték az élüzem címet. Ebben a nagyszerű munkában az állomás valamennyi dolgozójának része van. Éjjel-nappal irányították a vonatokat, hogy minél előbb el­jussanak rendeltetési helyükre az áruk, a bolgár káposzta, karfiol, spárga, a román fa és érc. Jól dol­goztak a curtiei vasutasok, s októ­ber havi tervüket is 119 százalékra teljesítették. A további sikerekre ürítették poharaikat ezen az ün­nepségen. m m ■ Képtelen apróhirdetések ■ ■ Kétszobás, összkomfortos la- ; kas a város szívében olcsón : kiadó. Sokgyermekesekteiőny- : ben. Cím a kiadóban. is ■ ■ « : ■ ■ Fáj a gyomra? Gyengül a j látása? Kiújult a lúdtalpa? ; Jöjjön felülvizsgálatra! Fél- * órán belül megvizsgálja . az : SZTK. ■ « Figyelem! Motorosok! Figye- \ lem! Motorkerékpár-láncok ■ nagy választékban kaphatók ! minden szaküzletben, vala- * mint tejboltokban és drogén- ■ ákban. Szabad választás, ön- ■ kiszolgálás-! s a Alföldi kisközségbe körzeti • orvosnak elmennék. Esetleges 5 érdeklődők dr. Csalfa Ödön, : Budapest XXIV., Vak Remény ; utca 13. szám alá írjanak. a i ■ Háromszobás, fürdőszobás la- i kásomat egy szoba konyhásra : lelépés nélkül sürgősen elcse- ■ rélném. Jelige: Gombát et- ■ tem. ■ a I ■ Kimondotta» csúnya, gyenge * felfogású unokahúgomat vég- ; elgyengülésben lévő aggle- ■ gényhez férjhez adnám. Jel- : ige: Ami biztos, biztos! — OKI — I Sass Ervin: A bronzkarperec Riport a kelták ás a szarmaták világából A késői vaskorba visz az időgép Nem találmány, még csak nem is líjitás ez az én időgépem, hanem egy kilométerfaló jószág, a neve Moszkvics, négy kereke van, enge­delmesen duruzsoló motorja, és egy csupaszív pilótája: Jurik Kálmán bácsi (jaj, meg ne sértődjön a bácsi miatt!), aki mióta földbe hasított az első ásó odakinn, a sámsoni Erdő- házi-halmon, nem mulaszt el egy napot sem, hogy meg ne kérdezze: „Mi van? Találtak már újabb síro­kat?" Egyszóval, őt is elkapta a láz, és valahogy még a gépkocsija is gyorsabban gurul, ha Békéssám- son felé vesszük az irányt, megnéz­ni. mit csinálnak Ernőék azon a dombon. Már egy hete vallatják a köny- nyű, homokos földet, és most, mi­kor rohanva száguldunk Sámson felé, egy tegnapi telefon siettet min­ket. Ernő barátom üzent. , — A környéken egyedülálló jel­képes kelta sírt, és egy másikat !s találtunk. Holnap bontjuk ki. Izgal­masnak és gazdagnak ígérkezik. Feltétlen várunk! A történethez az is hozzátarto­zik, hogy indulás előtt találkoztam Körösztös Istvánnal, a Jókai Szín ház kitűnő művészével, aki látva sietségünket, nem átallotta megje­gyezni: — Hová rohansz annyira? Ta­lán telt ház híre érkezett hozzád egy vidéki tájelőadásról, és nem aka­rod elhinni? Nevetünk persze, de amikor el­mesélem neki ezt az egész „időgép" históriát, a hatás megdöbbentő. Az egésznek pedig az lesz a vége, hogy jön velünk Sámsonra, együtt utazunk a késői vaskor emberei közé, fényképezőgéppel felszerelve, hogy el ne mulasszunk véletlenül is valamit. Indulás-érkezés: jó óra mind­össze. Az úton olyan vitát csapunk, hogy a Tudományos Akadémia se különbet. (Igaz, van ebben va­lami kis túlzás, de mi akkor úgy éreztük.) Már látszik a dbmb. De mi történt? Annyi ember nyüzsög rajta, hogy számolni sem lehet hir­telen. — Csak nem a kelták támadtak föl? — kuncog jóízűt annyi színházi est ünnepelt hőse, aki most mint amatőr fotós és mint kíváncsi ér­deklődő ül mellettem. Dehogy a kelták! Még csak nem is a szarmaták, hanem — a sám­soniak! Azt mondja Tóth Gyurka, a mi ..élmunkás” földmozgatónk. hog\ így megy ez már napok óta. Cso­portosan jönnek ifjak, öregek a környező tanyákról meg a község­ből is azóta, hogy az első két szarmata sírt, az ifjasszonyt, meg a mamókát megtalálták. — Nem mondhatsz eleget — mosolyog Ernő, most is úgy, ahogy szokta, csendesen, kicsit befelé —, hogy miért van a lábuknál edény, hogy mi az a vaskarika a karcsont mellett, és no lám! az ott meg vas­kés lehetett, ugye? Csak egyet nem akarnak elhinni, azt, hogy ez a két szarmata sír például 1800 éves. Nem érted, Ernő? Hát nekünk — akik tudjuk, hogy úgy van — ne künk nem csodálatos az egész? Né­ha olyan is, hogy nehezen fogjuk fel, nehezen hisszük: tizennyolc év­század1! Hiszen a dédapánk, az ük­apánk százhúsz, százötven éve élt, és milyen keveset tudunk róluk... Százötven év, és már nem tudsz mire építeni, miből kibontani a gon­dolatot, és csak 150 év!... Az a fiatal, biztosan szép, sötét hajú, izmos testű szarmata nő pedig 1800 évvel ezelőtt járt ezen a földön, kacagott itt, vagy sírt, szeretett és babusgatta gyermekét... Érted már? — No, itt lesz az Attila koporsó­ja — kurjant egyet jókedvében Tóth Gyurka —, ide jöjjön, mű­vész kartárs, azzal a fényképező­géppel! Aztán van-e benne elég munició? — Hogyne volna! Harminchat! — Az szép. Ugye, nekünk is jut belőle? — emelkedik meg egy kicsit a bontásra előkészített sír mellől Molnár, a harmadik föld mozgató. — Lesz, lesz — nyugtatja Kö­rösztös —, csak lássunk már valamit. A jelképes sírt már lefényképez Vajon mit rejt ez a néhány centiméternyi földréteg?

Next

/
Oldalképek
Tartalom