Békés Megyei Népújság, 1961. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-28 / 280. szám
4 KÉPÚJSÁG 1W1. november zs., keon Diák-munkások a Forgácsolóban Tiszatáj-est Gyulán és Békéscsabán — SZÁZNÁL IS TÖBB azoknak a fiataloknak a száma, akik nálunk a vasesztergályos szakmát tanulják, ipari tanulók és közép- iskolások vegyesen — tájékoztat bennünket Kulik Andor művezető. Itt, a helyszínen látjuk: — ahhoz, hogy egy gimnazistát bevezessenek az esztergályozás művészetébe, vagyis odáig jusson, hogy ■— szakmunkás ellenőrzése mellett — széria-darabot merjenek vele tokmányba fogatni és megmunkáltatni, sok- sok időre és a gyári kollektíva legkülönbözőbb mesterségű dolgozóinak az elméleti és gyakorlati oktatómunkájára van szükség. Ügy bizony! Minden ellenkező hiedelemmel szemben, a gyár az iskolások részére nem „csupán” szakmai gyakorlótér, hanem elméleti alapismeretek tárháza is. — Minden igazi szakmai tudás legelső követelménye az, hogy a tanuló tisztában legyen a szakma elméleti oldalával is — mondja szinte szenvedélyes hangon Bakó Ignác gyárigazgató. — Tessék, — mutat a tanműhelyben — ahol éppen járunk — egy legénykére, aki vascsővel aprókat ütöget egy acélfűrész fogaira —, ha barátunk ismerné már az emléletet, akkor olyan szögben fogná be a megmunkálandó darabot, hogy a fogak közé nem szorulna fémforgács, nem kellene emiatt leállítania a gépet, s az esetleges nagyobb baj is elkerülhető lehetne. NOS, HA EZ A gyakorlati képzés helyes sorrendje, akkor kezdjük a gyárban folyó politechnikai oktatás ismertetését mi is az elméleti résszel. A Rózsa Ferenc Gimnáziumból ide járó diákok évenként kidolgozott munkaterv szerint részesülnek oktatásban. Minden gyakorlati foglalkozási nap kétórás elméleti képzéssel kezdődik. Ezen — többek közt — szakrajzot, anyagismeretet, s a lakatos munka alapvető fogalmait tanulják. Laboratóriumi foglalkozáson is részt vesznek. Lapozgatjuk a nyolc sűrűn gépelt oldalnyi tematikát, mondhatnánk úgy is, hogy tantervet. A Munkaügyi Minisztérium küldte le az üzemnek és az iskolának. Mi, nem szakemberek, úgy véljük, nagy gonddal összeállított anyag. Bakó elvtárs azt mondja, hogy jobb is lehetne. E tanterv szerint például már az első évben nyomban a gép mellé kell állítani a tanulót és csak évek múlva kerülne sor az egésznek az ábc-jére, például a rajzés anyagismeretre vagy olyan kezdeti gyakorlati munkára, mint a reszelés. — Míg a tanuló az iskolában meg nem tanulja a trigonometriát, addig nem kínozhatjuk a menetvágás elméleti és gyakorlati mechanikájának elsajátításával — magyarázza Bakó elvtárs. — A politechnikai képzésben sok minden téren egybe kell hangolni az üzem és az iskola munkáját. Voltam már néhány értekezleten — folytatja —, melyen a legkülönbözőbb gazdasági ágak vezetői, szakemberei vettek részt az iskolai oktatás képviselőivel. A beszélgetésekből és vitákból azt szűrtem le, hogy a politechnikai képzés tematikája és módszertana még sok mindenben kidolgozatlan. Ez érthető, hiszen most csinálja először az ország, még kezdeti évek ezek. — AKTIV FIÜK! — fogad bennünket munkahelyén Kucsor Lajos mérnök, a diákok egyik elméleti oktatója. — Már az első nap a gépek mellé állíthatnánk őket, de ezzel csak szakmai képzésüket juttatnánk csődbe — mondja. — Kell tudniuk, hogy mi is az az esztergagép, milyen munkavédelmi, balesetelhárítási szabályok vannak, vagy milyen keménységű is az a vas, acél, alumínium, réz, mely- lyel dolguk lesz. A tudatos odaállás a géphez már fél szaktudás! Ezen a véleményen van a másik mérnök, Molnár Antal is. Ö a szakrajzba, a rajzolvasásba vezeti be a Forgácsolóba járó „gimistá- kat”. — Ne legyen részükre hieroglif egyetlen rajz sem, melynek alapján dolgozniuk kell a gépen, mondja és ugyanakkor panaszkodik is kicsit. Helyszűkében, rajzasztalhiányban szenvednek. Lám, ez is a „gyerekcipős-korszak” velejárója. Ügy próbálja áthidalni, hogy házi feladatként ad leckét, gondolván, otthon több a hely és az idő is, amelyből sajnos olyan nagyon kevés jut a diákok üzemi oktatására. — A kezem alól kikerülő tanulók nem fognak szégyent hozni rám — ez a magabiztos véleménye Szöllősi László esztergályosnak. — Az a célom, hogy „neveltembe” beidegződjék a gép kezelése és minden tekintetben otthon érezze magát a munkában. Itt van például Rozsos Ferenc gimnazista, igazi belevaló vasas! Még egyetlen szem selejtje sem volt. Pedig most komoly munkadarab „fut”, a xillo-tengely. Nagy pontosságot, gondosságot követel! — Rozsos, mikor már hazamehetne, még marad, a műszak végéig velem van — mondja elégedetten a „mester”, aki nem lehet több 22— 25 esztendősnél, s amellett, hogy a szakmájában valóban mesternek látszik, jó oktató is. ODÁBB, a szerszámesztergályosok műhelyében Remzső János és Bozsó Lajos ugyancsak nagy szeretettel foglalkoznak a „^misekkel”. Tudatában vannak, hogy micsoda új, úttörő nevelési mód részesei ők. Kezük alatt a tanulók elsajátítják a késköszörülést, késbeállítást, a fúró kezelését, sőt náluk már esztergályoznak is a fiúk! Hengeres tárgyat „oldalaznak”. Ez a gyárban az első jelentős gyakorlati munkájuk. Ahogy egyre jobban „belejönnek”, úgy lesz nehezebb és nehezebb — mármint nekik — a kiosztott feladat. Később már a szerszámműhely munkájába is belesegítenek. Negyed- és félévenként vizs- gamunkát készítenek, például vállastengelyt. Idővel a menetvágásba is belekóstolnak. Eddig hátrafelé haladtupk, mint a rák, mert most érkeztünk a téma elejére, az első évesek gyakorlati foglalkoztatásának az ismertetéséhez. A lakatosműhelyben Nagy Károly szakmai vezetésével megtanulják a politechniká- sok az előrajzolást, lemezkivágást, lemezhajlítást, az előírt méretekre történő lemez-szabdalást, síkreszelést, fűrészmunkát. ILYEN A KÉP a Forgácsolóban. Ám miként látják ezt a Rózsa Ferenc Gimnáziumban? Böőr Ferenc igazgató lelkesedéssel beszél arról a kiváló szellemről, mely eltölti a szerszámgyáriak közül mindazokat, akik a politechnikai oktatás ottani hordozói. Mondja, hogy másutt, ahol iskolásaik gyakorlati oktatásra járnak, sehol sem foglalkoznak velük olyan tervszerűen, alaposan, sehol sem kezelik annyira szívügyként a politechnikai képzés üzemi részét, mint éppen a Forgácsolóban. Ezt a véleményt támasztják alá Balázs Gyula és Czé Kiss Ferenc, gimnáziumi tanárok is, akik a politechnikai képzés felelősei és egyben összekötők az iskola és az üzem közt. Rendszeresen kijárnak oda és megtekintik az elméleti és gyakorlati képzést. Ők jól tudják, mi volt néhány évvel ezelőtt. — Nincs elég gép, nincs hely, nincs idő — hallatszott az aggályoskodás más vállalatok, üzemek vezetői részéről. A Forgácsoló mégis megoldotta, jövőre pedig még több középiskolást ölel magába ez a csabai üzem. Huszár Rezső Tiszatáj-est volt Gyulán és Békéscsabán a Tiszatáj irodalmi folyóirat megjelenésének és fennállásának 15. évfordulója alkalmából. Gyulán november 26-án, vasárnap este 7 órakor az Erkel Ferenc művelődési házban rendezték az irodalmi estet, mélyen a szegedi írók közül Andrássy Lajos, Lődi Ferenc, Simái Mihály és .Bárdos Pál vett részt. Dér Endre, a szegedi írócsoport titkára betegsége miatt nem jöhetett. A Békés megyei írókat Gyulán Csoór István és Szekercés József képviselte. Békéscsabán november 27-én, hétfőn este 7 órakor a Balassi művelődési otthonban került sor a Tiszatáj irodalmi estre. Ezen a már felsoroltakon kívül még Papp Lajos és Tóth Béla szegedi írók is jelen voltak. 270-en. Sass Ervin: A bronskarperec Riport a kelták ás a szarmaták világából Éjszaka volt, csak a Hold sápadt fénye... Nem felejtettem el az évezrede élt Keled szavait és Ernő barátom lelkesedését sem: a kis tanyai szobában történtek után egy héttel expressz-levelet ragasztottam le, és indítottam útnak Kardoskútra. „Kedves Barátom! Minden rendben! Megvan a pénz! Amint felkészülsz, kezdhetjük az ásatást!” És a válasz két nap múlva: „Alig tudom elhinni! Gyönyörű! Nagyszerű! Bízom a sikerben! Ernő.” ... Hosszú lenne elmondani mindent. Azt, hogy a megyei tanács vezetői egyszerre mozdultak meg és segítettek ezért is!. Hogy a békéssámsoni tanács titkára, amikor megtudta, hogy „pénz áll a házhoz” a további leletmentésre mit érezhetett, mit gondolhatott, hiszen tavaly is, amikor vallatták odakinn, az Erdőházi-halmon a földet, ha csak tehette, kerékpárra ült, és kikerekezett az ásatáshoz, és nézte a munkát, mert őt is elfogta valmi, amit nehéz megmagyarázni, meg büszke is volt kicsit, hogy községe határa milyen kincseket rejteget. Egyszóval két hét múlva három ügyes emberrel Ernő barátom „megszállta" a sámsoni kövesút község alatti kanyarulatában mesz- szire kimagasló dombhátat és egy napsütéses reggel, hét órakor kijelölte az első kutatóárkot, közvetleérdekességű.- Valamikor a H. évszázadban temethették el a mélyebben fekvő, alig 30 éves szarmata fiatalasszonyt, és kétszáz év után, mikor már elmosódott az előző sír helyének emléke is, egy férfias termetű, hatvan év körüli nagymamát. nül a 6—8 méter mély homokbánya meredek partja mellett. Ott, akkor találkoztunk újra. A régészkedés „földmozgatói”: Tóth Gyurka, Molnár István és a tizennyolc éves, vidám kedélyű P. Nagy B'ecó erős kezükbe fogták a csillogó acélú ásót, és Tóth Gyurka vezérletével belemélyesztették az engedékeny, omló földbe. A környéken futótűzként terjed a hír: megint itt vannak, „kincskeresők" ásnak a halmon!... Gyorsan mélyült a 9 méter hosszú és másfél méter széles kutatóárok. Ernő felmérte a mentésre váró területet, és pontos tervet készített a további árok meghúzására... Tóth Gyurkáék pedig ástak, egyre ástak és minden ásónyom-mélység után serényen lapátolták kifelé a földet. Fél méter mélyen lehettek, amikor megkoccant az egyik ásó. — Megállni! — kiált oda Ernő, és rohanunk, hogy mi van? Féltenyérnyi vagy még annál is kisebb cserépdarabot mutat. — Szarmata edénytöredék... Lehet, hogy kirabolt sír felett ásunk. Ez egyszer tévedett, de később, az ásatás közepetáján napokig szomorította kedvünket a sok bolygatva, kirabolva megtalált sír. Azt mondják, a temetkezés után egykét évtizeddel, vagy még hamarabb rabolták ki azokat. Tehát Kétezer éves sírrablók nyomaiban járunk. A bűnös azonban ugyanúgy elporladt már, mint az, akit megrabolt. Az idő múlik, nem lehet megállítani... De akkor, ott, az első kutatóároknál nagyon lassan igyekezett előre, mert a puha réteget kemény váltogatta, olyan, hogy csákányt is munkába állított P. Nagy Fecó, a legfiatalabb földmozgató. A negyedik ásónyom után szépen lefaragták, elsimították az árok földjét és az egyik végén, az árok tengelyét átátszelve, egy sötét, szabályos folt máris árulkodott — megvan az' első sír! Az első sir feltisztítását sajnos, nem láttam. Másnap került rá a sor, ps én harmadnap jutottam ki újra Sámsonra, ahol Ernő barátom ragyogó arccal fogadott: — Nagyon érdekes a lelet. Két sír egymáson, vagyis majdnem egymáson és a mélyebben fekvő koponyáját az alig arasznyival magasabb, le legalább kétszáz évvel fiatalabb sír csontváza amolyan nemzetség eszét sirattak mellett találtuk meg. • felette. Amikor a sírt ásták... Megnézem. Szarmata-sírok. Mind- * kettő női csontváz. Mint jóval ké- ... éjszaka volt, csak a Hold sápadt sőbb kiderült, a dombhajlat déli fénye csillámlott néhol a zizegő részén, ahol a leletmentés megkez- nádasban fénylő vizen, amikor négy dődött, csupa női sírok feküsznek, erős ember, zömök, lovagláshoz szőném is került elő egyetlen férfi-sír kott férfiak ballagtak végig a föld- sem. Ez a kettő pedig különleges háton, a legmagasabb részig, a teleAz érdekes kettős-sír. A nyíl mutatja azt a koponyát, melyet babonás engesztelésül újra eltemettek. Az ezer éves magyar rovásíeliraíok előadást tartottak Békéscsabán A TIT Békés megyei szervezete az ezer éves rovásemlékekről nagy sikerű előadást rendezett szerdán délután a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat békéscsabai művelődési termében. Pataky László gépészmérnök, rovásírás-kutató beszámolt több évtizedes kutatásainak eredményeiről. Ismertette a nagyszentmiklósi aranykincs ezer éves rovásfeliratainak megfejtését, amellyel a magyar régészetnek már másfél évszázada rejtélyes problémájára derült fény. Megfejtéséből ugyanis kiderült, hogy a Nagyszentmikló- son 1799-ben előkerült, s ma a bécsi Kunsthistorisches MuseumA szeghalmi gimnázium kiszeseinek kiállítása (Tudósítóinktól.) A szeghalmi gimnázium ki- szesei és a pedagógus szakszervezet november 18-tól 25-ig tartó közös kézimunka kiállítást rendezett. A kiállításon többek között buzsáki, sárközi, kalotaszegi és más vidékek népi hímzéseiből készült kézimunkákat, valamint horgolt csipkéket mutattak be. Szeghalmon ez volt az első ilyen kiállítás, amit a gimnázium KISZ- szervezete és a pedagógus szak- szervezet rendezett. ban őrzött aranyedények rovásfeliratai, karcolatai nem idegenek, mint addig feltételezték, hanem magyar nyelvű ezer éves szöveget tartalmaznak. A kincseken olvasható harminchat szó méltóság-, személy- és népnév, így pl. gelse, Csobánc, kiskán, fenyő, se- nyő, kenéz, besenyő. Mind magyar szó, melyek ma is élnek. A jelek szerint hadisarcon való osztozkodás emlékei az aranyedények, s egy részüket a hazánkba telepedett besenyők ajándékozták a magyar fejedelem fiának, Géza kiskánnak. Az érdekes előadás előtt dok«- mentumfilmet is vetítettek. Előadásonként százzal nőtt a színházlátogatók száma A megyei tanács legutóbbi iilé- sán egy igen érdekes statisztikát ismertettek. Eszerint a Békés megyei Jókai Színház előadásait 1959 óta egyre többen látogatják. Amíg 1959-ben 353-an, addig az idén 445-en vettek részt egy-egy előadáson. A tájelőadások látogatottsága szintén kedvezően alakult. 1959-ben egy-egy tájelőadást 234- en néztek meg, az idén pedig már 01778106
