Békés Megyei Népújság, 1961. július (16. évfolyam, 154-178. szám)

1961-07-13 / 163. szám

1981. JÜLIUS 13., CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM Világ proletárjai, egyesüljetek! BÉKÉS MEGYEI * Ara 59 fillér * Meggyorsult a tarlobánlás Romantika és építő-tábor Táboroznak úttörő-vezetőink Aratás, tarlóhántás, másodvetés a kisdombegyházi Táncsicsban Hétfőn este megyénkben több állami gazdaságban magasra csap­tak a tábortüzek lángjai és ezzel kezdetét vette a munka. Már né­hány óv óta megszokottá vált, hogy a nyári szünidőben középis­kolás diákjaink, ifjúmunkásaink építőtáborokba „szállnak”, hogy munkájukkal meggyorsítsák ha­zánk építését. Nemrégiben Kádár edvtárs Csongrád megyében járt, ahol a termelőszövetkezeti gaz­dákkal beszélgetve azt mondotta, hogy jelenleg a mezőgazdaságban a legfontosabb feladat a kukorica­termelés fokozása. Ehhez a munkához járulnak hozzá fiataljaink, azok, akik Me­zőhegyesen, Felsőnyomáson, Hi- dasháton és a többi táborban munkához láttak e héten. Csak egy példát mondok el, hogy tavaly éppen a mezőhegyes! táborban részt vett fiatalok jó munkájának eredményeként három-négymil­lió forint többlet-bevétele volt ku­koricából az állami gazdaságnak. Sokan kicsit lekicsinylőén beszél­nek a kukorica címerezéséről, pe­dig a jól végzett munka milliók­kal fizet. Sokan csak az építkezést, az egyre magasodó téglafalakat nevezik igazán munkának, pedig munka az is, amit lányaink vé­geznek és munka az is, amit fia­ink most Szeged környékén, a bel­vízlevezető csatorna építésénél tesznek. ,Az elmúlt napokban alkalmam volt találkozni táborba indulók­kal, akik közül többen lelkesen beszéltek a várható eseményekről. Szinte rosszul esett, amikor egyik fiatal azit jegyezte meg, hogy ott nem lesz vízvezeték és nem lesz mozi és még ki tudja, mi minden, ami itthon a megszokott kénye­lemhez hozzátartozik. Megnyugod­va vettem azonban tudomásul, hogy az, aki lelkesen beszélt az el­jövendő napokról, tudta azt, hogy a táborban sok munka vár rájuk nemcsak a kukoricaföldön, hanem a táborban is, hogy azt otthonná varázsolják két hétre, hiszen: „mi lakunk ott” — mon­dotta vitatkozó partnerének. Bár nem az építőtáborokhoz tartozik, de nem árt leírni azt sem, mert úgy hiszem, tanulsággal szolgál, amit az egyik szülő mon­dott. ^Örülök annak, hogy lányom a táborba ment, mert nemcsak új barátokat szerez, hanem megíz­leli a munka örömét is”. Ritkán szoktuk együtt emleget­ni a munkát a romantikával, de nem elképzelhetetlen együtt és fiataljainkban meglévő lelkesedés sok esetben éppen ebből táplálko­zik, hiszen az ő általuk épített tá­bor, amelyre elmondhatjuk, hogy ez a miénk, nyújthat olyat, mint az otthon és a tábortűz mellett felhangzó dal lehet olyan művészi, mint a szabadtéri színpadról fel­csendülő ének. Éppen ezért nem helyeselhető az, ami most kezd divatba jönni, hogy mindent teljesen előkészí­tünk a táborba menők számára. Éppen azt az örömöt vesszük el tőlük, ami legjobban élteti az em­bert: a magának való építést, bár­mily’ furcsán is hangzik: a terem­tést. Egyik úttörőtáborban a tá­borparancsnok mesélte, hogy azok a gyerekeik, akik részt vettek a sátortábor építésében, a tábor el­készülte után is csinosították a környéket, megpróbáltak virágot ültetni a sátor elé, óvták a tábor tisztaságát, míg azok, akik a kész. re jöttek, csak tudomásul vették a „van”-t, és sokszor még rombol­tak is. | Nehogy azt higgye valaki, hogy rombolási szándékból rugdalták el a sátor előli kiskertet ezek a fiúk, hanem egyszerűen azért, mert nem értékelték, nem ők épí­tették, s nem az övék volt. Akár építőtáborban, akár úttö­rőtáborban lenni jó dolog és az emléken túl hatalmas nevelőerőt is rejt, hiszen az egymás munká­jának a megbecsülése itt válik va­lósággá. A fiataloknál pedig ép­pen ez a romantika. És ezt min­denkinek óvnia és segítenie kell. Mert a láng mindig az égfelé tör és bárki próbálná a lángot lefelé szorítani, az felfelé tör, s ugyan­így tör felfelé a fiatalokban is a lelkesedés. Ebben az évben még véletlenül sem hallottam, hogy valaki kény­szerből ment volna táborba, hi­szen emlékezhetünk rá, hogy az elmúlt évben még előfordult, hogy volt fiatal, aki csak azért jelent­kezett, hogy ezzel jó pontot sze­rezve segítse az egyetemi felvéte­lét. Az elmúlt év meggyőzte a szülőket, hogy nem ez a lényeges az egyetemi felvételeknél, s ezért dönthettek a fiatalok úgy, hogy csak lelkesedésükre kellett hall­gatni. Még csak néhány napja dolgoz­nak fiataljaink az építő-táborok­ban, az eredmények még nem is­meretesek, de néhány rész-ered­mény azt bizonyítja, hogy fiatal­jaink tényleg lelkesedésüktől, hi­tüktől vezéreltetve, becsülettel dolgoznak a táborokban. Mezőhe­gyesen például az első napok egyi­kén a tábor lakói 187 katasztrális holdon végezték ed a kukorica- fattyazást, amely magában véve is dicséretes eredmény. De ez az eredmény nyilván szólt annak is, hogy a tábor létrehozásában az állami gazdaság szinte a maximá­lisát nyújtotta a fiataloknak. Több mint 300 ezer forintos költ­séggel építettek zuhanyozót és konyhát, sátrakat vásároltak. A fiatalok a róluk való gondoskodást jó munkájukkal hálálták meg és ahol az állami gazdaságok számí­tanak a fiatalokra és e számítá­son túl meg is becsülik őket, a jó munka magától értetődő lesz. Becsületbeli ügynek tekinti sok fiatal, hogy a táborban helytáll­jon és sokszor egymást biztatva, egymást lelkesítve küzdik le az akadályokat, a nehézségeket. És ez ismét csak romantika. És itt kapcsolódik össze az épí­tő-tábor a romantikával, az ifjú­sággal Hozzájuk tartozik és ez teszi széppé ezt a nyarat és ez ad majd erőt a vakáció utáni iskolai munkához, a tanuláshoz. Dóczi Imre A héten elkezdődik a csépiéi Megyénk gépállomásai ebben az évben mintegy háromnegyed- millió normálhold gépi munká­val segítették a közös gazdaságo­kat. A nyári időszakban eddig csaknem 30 ezer holdon hántották vagy szántották fel a kalászosok tábláit. Az utóbbi dekádban — amint a Gépállomások Megyei Igazgatóságán is közölték — a termelőszövetkezetek határában meggyorsult a szalmalehúzás. Ez­zel együtt a gépállomások fokoz­ták a munkairamot és csaknem 30 ezer holdat szántottak fel. A tar­lóhántás és a mélyszántás üteme mindezek ellenére mégsem kielé­gítő. Egyes jelentések szerint a kö­zös gazdaságokban a kalászos-ter­mő területek 60—65 százalékát be­takarították, ugyanakkor a tarló felszántásában lemaradtak. Az idei nyáron a gépállomások az aratás mellett igen jó ered­ményt értek el a növényápolás­ban. A termelőszövetkezetek által nyújtott kapálási lehetőséget ki­használták. Július 10-ig kereken 107 ezer holdat kapáltak meg és 33 300 holdról takarították le a lu­cernaszénát és a vörösherét. Ezen a héten megyénk vala­mennyi gépállomása ^kezdi a cséplést. A cséplőgépeket kivon­tatták a termelőszövetkezetek szé- rűskertjeibe és a még egyénileg gazdálkodók közös szérűjére. Me­gyénkben ez ideig a próbacséplé- sek alkalmával mintegy 15 vagon gabonát csépeltek. A csépléssel egy időben megszervezték a szántó­traktorok második műszakját is. Szövetkezetünkben 700 katasz­teri hold kalászos learatásáról kellett gondoskodni az idei nyá­ron. Ezenkívül még 40 katasztrális hold lucernával felülvetett tavaszi árpánikat is le kell vágni, amely annak ellenére, hogy félmennyi­ségű vetőmaggal lett vetve, olyan szépen megbokrosodott, hogy tel­jes termést ad. Az aratáshoz egy kombájnunk volt, amelyet a gépál­lomástól kaptunk. Vásároltunk egy új csehszlovák gyártmányú aratógépet is, így két gép könnyí­tette az aratómunkát. Az őszi árpa vágását június 22-én kezdtük él és négy nap alatt, a teljes érés előtt, mire a kombájn megindul­hatott volna, be is fejeztük. Az őszi árpával párhuzamosan hozzá- kezdtünk a lucerna második ka­szálásának begyűjtéséhez is. Ezt a munkát egy, fiatal családtagok­ból és az aratásba be nem vonha­tó idősekből alakult brigád csinál­ta, mely éppen akkor fejezte be a rnásodvetésű silókukorica kapálá­sát és ezzel a tsz tavaszi növény­ápolási munkái is befejeződtek. A búza aratását június 28-án kezdtük el és július 7-én a kézi kaszálásra beütemezett területen be is fejeztük. A kiskaszával való aratásban különösen kitűnt Isztin Mihály és Hálák István munka­csapata. Versenyezve arattak le 14 katasztrális holdat. Gépi aratás­ban az aratógépen dolgozó Nemes János és Lantos Mihály végeznek kiváló munkát.' Teljesítményük idáig csaknem kétszáz hold, a gép­állomástól itt lévő kombájnál (mely állandóan javítgatásra szo­rul), lényegesen jobb. Termésered­ményeink idáig a tervezettnél lé­nyegesen jobbnak látszanak, kü­lönösen a szovjet búza ad nagy termést. A kombájn által idáig betakarított olasz Autómmá búza­fajta csak helyenként érte él a 18 mázsa termést. Ez elég kevés. Jobb talaj előkészítéssel valószínű­leg nagyobb termést lehetett vol­Hétfőn a déli órákban Békés- szentandráson a Horgaoldal- gödénylaposi Vízgazdálkodási Társulat csatornaavató ünnep­séget rendezett. Az ünnepségen megjelent Dégen Imre, az Or­szágos Vízügyi Főigazgatóság vezetője, Lestyán István, a párt megyei bizottságának mező- gazdasági osztályvezetője, Su- pola Páll, a megyei tanács me­zőgazdasági osztályának veze­tője, a község és a járás társa­na elérni. Ezt látva, az idén nagy gondot fordítunk a helyes talaj- előkészítésire. Az egyes táblák le- aratása után azonnal hozzáfog­tunk a tarlóbuktatáshoz, ugyan­ekkor elvetettünk 80 katasztrális hold napraforgót zöldtrágyának. A rövidtenyészidejű kukorica má- sodvetése is teljes ütemben halad. Termelőszövetkezetünkben az idei jó termés betakarítása mel­lett mindent megteszünk azért, hogy jövőre még több, még na­gyobb termést érjünk él. SBAMKO JANOS atgronómus, Kisdombegyházaj Tá ncsics Tsz dalmi életének vezetői, a víz­ügyi igazgatóságok' és a tudo­mányos kutatóintézetek veze­tői, munkatársai. Az elkészült több mint nyolc kilométer hosszú csatornaszakaszt Dégen Imre adta át rendeltetésének. A csatorna átadása után nyomban elkezdték a kukorica öntözését. Az új öntözőcsatoma a Rákóczi és a November 7 Tsz határá­ba, valamint a legeltetési bizott­ság kezelésében lévő területe* juttatja el a vizet, Csatorna avató ünnepség Békésszentandráson

Next

/
Oldalképek
Tartalom