Békés Megyei Népújság, 1961. május (16. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-18 / 115. szám

WW mi jus IS., csütörtök népújság 5 A munkásőr-parancsnokok gyakorlatán Az elmúlt héten me­gyénk munkásőr-pa­rancsnokai egészhetes gyakorlaton vettek részt, ahol a következő kikép­zési év feladataival is­merkedtek meg. A lőszá- mok bemutatóján mi is részt vettünk, s megtud­tuk, hogy míg eddig csak fekvő testhelyzetből haj­tottak végre lövészetet munkásőreink, a jövő ki­képzési évben fekvő, tér­delő, tavasszal pedig már álló testhelyzetből is gyakorolják a tüzelést. A lövészeten kívül az egy hét alatt bemutatták a parancsnokoknak a harcászat, a híradás, a tereptan, a térképveze­tés és más kiképzési tár­gyak oktatási módszereit is. Tűz térdelő testhelyzetből Szalontai Sándor mozdony-segédkezei# a pisztolylövészet követelményét mutatja be ;■ % Máma*,. í ' - ' ’-iiltill . VV ítntíU&zLU, D wműmm •r. Kiismer .József, a Józset Szanatórium orvosa fekvő testhelyzetből gép­pisztollyal le A munkásőr-parancsnokok egy csoportja a lövészet figyelése közben.-AWAV.WWWUWólVWdWWZAVAVSWVW« KEDVES Iván Dávid bácsi ott Nagybánhegyesen, ugye emlékszik ennek a cikknek olvasása közben í arra az estébe nyúló tanácsházi >, délutánra, az egybegyűlt nők, fér. 5j fiák hasznos beszélgetésére? Maga 5 el is mondta ott nagyon szépen, í egyenesen és egyáltalán nem ti- í tokképen — ezért is vagyok bátor ij közokulásul itt megírni —, hogy nem gyerekjáték rászokni az új­ra, de nem is utolsó dolog! Kár, hogy nem volt akkor kéznél egy jóféle hangfelvevő, hogy Dávid bátyám okos. ízes és az emberi szív tiszta indulatjával, becsüle­tes őszinteséggel mondott szavait az elrohant percekből kiragadhat­tuk volna. Gondolatai közlést kö­vetelnek. ezért hát ón, az íródeák a magam egyszerű módján tolmá­csolom az esetet. HOGYAN IS KEZDTE Dávid bátyám, mikor szóba került a nagybánhegyesdek életének, s eb­ben a Csehszlovákiából ide szár­mazótoknak, közöttük magának is a gondja, öröme? így mondta: — Ami új, az sose jó, legalábbis úgy véltük, a régi világban. Mi­kor az osztrák—magyar időkben Ferenc József uralkodásából a Benesékébe lükődtünk, azt mond­tuk; eddig se volt tejfel, de most már a mi életünket végképp meg­ette a fene. Ám, azok egyre mon­dogatták, hogy náluk „demokrá­cia” van. Hát az olyan is volt, af­féle polgári-sütetű, azonban en­gedékenyebb állapotú, mint a bé­csi úri vezénylése a népnek. Az adónk attól nem lett ugyan keve­sebb, mégis, más az, ha teszem, a prágai utcán belebotlottam vala­melyik miniszterbe, s az szóba- állt velem. Idővel bele is illesz­kedtünk az ottani helyzetbe. Igen- ám, de jött az 1938-as terület-csa- tolgatás és mi a Horthy-rendszer- ben megint kezdhettünk egy újab­bat. Persze sok minden nem tet­szett abból az életből, mire „pisz­kos kommunisták” lettünk. Be­húztuk a nyakunkat és úgy pró­bálkoztunk tovább abban az „új­ban” mi. kisebb-nagyobb köblű parasztok. Aki bírja, marja. Kaparj kurta, ! neked is jut. Ilyen muszáj-betyár módon élödtünk. — Ne vágd le a disznót, mert jobb ruha kell. Ne Rendelkezés a kisiparosok és magánalkalmazottak személyi igazolványáról A Belügyminisztérium az egysé­ges gyakorlat kialakítása érdeké­ben tájékoztató rendelkezést adott ki a kisiparosok, kiskereskedők, ezek alkalmazottai, valamint a szabadfoglalkozásúak foglalkozá­sának a személyi igazolványba va­ló bejegyzéséről. A rendelkezés szerint a kisipa­rosok, vándoriparosok, házi ipa­rosok, továbbá a magánkereskedők foglalkozását az engedély kiadása­kor kell a személyi igazolványba bejegyezni. Ha az iparűzés, illetve magánkereskedői foglalkozás bár­mely ok miatt megszűnik vagy szünetel, a megszűnést az enge­dély beszolgáltatásakor azonnal be kell jegyezni. A bejegyzéseket az állandó lakóhely vagy munka­hely szerint illetékes helyi taná­csok végzik. A magánmunkáltatóknál alkal­ApróhirdetéseK ,bh méhcsalád eladó. Bővebbet Do- zá hídnál,' Bartaius gátőrnél. 81 fogástalan állapotban lévő szorzógé- ket keresünk megvételre. Ajámlato- t kérjük a gép típusénak, állapotá- k és eladási érának megjelölésével Pamulszövőipari Vállalat mezőberé- 'i gyára. Mezőberény címre elkülde­239 aao B-tenor szakszofon Hajdú hang- erésznél, Orosháza, postával szem­«189 Elarlók vagy kismotorkerékpárért be­cserélhetők 350 DKW, 500 Ariéi oldalko­csis, Csepel, Sachs motorkerékpárok, Mercedes személygépkocsi, kerékpárok, húzókocsi, autogénhegesztő, varrőgép, fényképezőgépek, tejszeparátorok, jég­szekrény, használt műszaki cikkek adásvétele Orosháza, Tompa utcai víz­toronynál. l1?85 Számológépek, írógépek beszerzését magánszektorból, termelőszövetkeze­tek részére garanciával vállalom. Ha- i.angvölgyi Lajos. Budapest IX., Bor- áios tér 3, 14,1 mázott munkavállalók munkavi­szonyát szintén az állandó lakó­hely vagy munkahely szerint ille­tékes helyi tanácsok jegyzik be, a munkáltató által kitöltött munka­könyv és SZTK-be jelen tő alapján. A magánalkalmazott személyi iga­zolványát és munkakönyvét a munkáltató, illetve megbízottja köteles benyújtani az illetékes ta­nácshoz, a változás bevezetése vé­gett. A magánalkalmazottak szemé­lyi igazolványába történő bejegy­zésekre vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók az SZTK- nál bejelentett háztartási alkal­mazottakra és hasonló foglalko­zásúakra is. A rendelkezés végül kiemeli, hogy a szabadfoglalkozásúak (fes­tőművész, zeneszerző, zenemű­vész, magánénekes, író stb.), nap­számosok, alkalmi munkások, földművesek és hasonló foglalko­zásúak működését a személyi iga­zolvány munkahely rovatába be­vezetni nem kell. , végy ruhát, hogy megtoldhasd a földecskét. Aztán se disznó, se új ruha, se föld, mert elvitte a beteg­ség meg az újabb adó. De a történelem kereke forog. Egyszer, a veszekedett háború után, me­gint újabb állapotba kerültünk; egyrészt odaátról ide Bánhegyesre, másrészt pedig a nagy közösséggé válásba, őszintén szólván hüle- deztem. hogy ebből vajon mi is­tencsudája támad megint? Végre már megállapodnék azon a né­hány holdacskán, gondom-bajom leülepedne valahogy, s akkor is­mét ez az új fölbolydulás. Már csak így mondom. Ne kívánják, hogy mindig dicsérő kritikát han­goztasson az ember. Emlékszik Dávid bátyám, hogy ennél valaki közbekiáltofct: — Mindegy, csak az alapvető dolgokban értsünk egyet! MAGA A TÖBBIEKKEL r- bó­lintott, hogy úgy igaz, majd to­vább hömpölygette megáradt gon­dolatait: — Hogy az egyéni teher gyep­lőjét letettem, s ott álltam a tag­ság karjaira hagyottan, bizony megijedtem. Most aztán hogyan tovább? Miből fogok megélni? A fiatalok kacagnának az efféle ije­delmen, hiszen — mondhatnánk —a közösbe születtek bele. Ök már ilyen mindnyájunknak való leve­gőt szívnak magukban. En azon­ban berzenkedtem még. Csak az nyugtatott némileg, hogy az idő majd legyűri bennem ezt a vi­szolygást, Meg aztán Lenin köny­vét is olvasgatom újabban, s ab­ban az van egy helyen, hogy min­den újnak, ami öreggel terhes, erőszak a bábája, vagyis hát nem egykönnyen válik bennünk ottho­nossá a más, az új, ha még olyan jónak, hasznosnak látjuk is maj- ÓÍX>ő<>OC><>OOőO<KKKK>OőOOőt><K>őOőŐőőO<>őOOő<>őőŐOOŐŐOOC dán. Bizony magunkká kell gyö­möszölni elébb, hogy valóban a miénknek is érezzük. A szegé- nyebb-féle parasztembert az idők folyamán sokszor, sokféleképpen becsapták, így aztán bizalmatlan némelyike még most is, amikor í>edig már káros a bizalmatlansá­ga, visszafordul, ha rádudál az autó, mert a fülének se hisz. De ha nem legyőzni, hanem meggyőz­ni akarják a magamfajta embert, akkor megy minden, mint a kari­kacsapás. Ám hogyan győznek meg engem példának okáért ar­ról, hogy a „dolog-nem szeretem” Hitvány Jakabja is éppen annyit kapjon a tagság munkával gaz­daggá terített asztaláról, mint a dolgosa? Mert van ilyen nálunk. Már jóval elébb befordítottam volna két lovamat, szekeremet a tsz kapuján, ha nem látok ilyes­mit. Ne nehezteljenek, amiért így követelek. Nem dől össze a világ, ha az ember rendet, igazságot kö­vetel. Bár olyan életet tudjunk te­remteni, hogy mindenkinek na­ponta tyúk főjön a fazekában éa muzsika szóljon mindenütt!... UGYE, KEDVES IVÁN DÁVID BÁTYÁM, milyen csudás zengése van a szívből jövő tapsnak! Mert megtapsolták, emlékszik rá, bizto­san, meg arra a sok elismerő pil­lantásra is, ami annak a papírnak az asztalra helyezésekor érte. Me­lyiknek? Hát amelyikben aláírá­sával bizonyította, hogy szívesen járat újságot. Most is előttem lá­tom, amint karját • széttárva ki­jelenti: — Az ember örökké éhes a vi­lág híredre, kicsire, nagyra egya­ránt. Ha nem hallgat rádiót, nem olvas újságot — elmarad .:. Huszár Rezsi c VAN EGY JAVASUNK Az „akadémikusok*1-hoz Az újság adott hírt róla először, de nem az újságírók találták ki. Valaki azonban mégis kitalálta, hogy­ha nem csinál sokat (vagy semmit), akkor is ér valamit, mert a semminek ad egy kis csiklandós nevet — s mindenki hasra- vágódik előtte. Vala­mi ilyesmit csináltak ezek a társadalmi „akadémikusok” is. Hogy is kezdődött? Egy nemes munka áll a társadalmi szer­vek előtt. Értem a TIT-et, a népfrontot, a nőtanácsot, a mű­velődési otthont és még a KISZ-t is. A nemes munkát az az óhaj követeli, hogy több csirkepaprikást, több bécsit, több ka­lácsot — embere vá­logatja: én több ró- sejbnit is szeretnék enni. Ha többet aka­runk enni, többet is kell „termelni”. Ha többet akarunk ter­melni, akkor nagy­üzemet kell csinálni. No, ez meg is van már. De még valami hiányzik. Hogy egy hasonlattal magyaráz­zam, a faluban már ott van az „automa­tagép”, de némelyik (elég sok) parasztem­ber még odahúzza mellé az ülőbakot, s az ölébe fogva — mondjuk — a cipőt, kézzel talpalgatja. Ahelyett, hogy be­kapcsolná az auto­matagépet. Persze sántít a hasonlat. Jobb így: a mezőgaz­dasági nagyüzemben kisüzemi módszerek­kel gazdálkodnak. Hát ez nem jó, így sokat kell várni a napi csirkepaprikás adagra. Ezért nemes ezeknek a szerveknek a munkája: tanítják a parasztembereket az „autómatagép” hasz­nálatára. Itt van azonban ez a „nesze semmi, fogd meg jót’. Indítottak akadémiákat. Mező- gazdasági akadémi­ákat. Óriási! Akadé­miai végzettségű ju­hászaink, traktorosa­ink és libapásztora­ink lesznek. Ez igen, ez klassz — gondol­ta először az ember, amikor elolvasta az újsághírt. Utána az­tán sajnálattal meg­tudtuk, hogy ezek az akadémiák csupán S —4 előadásból állnak, s már ömlesztik is « szakembereket. A napokban egy értekezletet hallgat­tam. A Szolnok me­gyei Pártbizottság el­ső titkára frappánsul jellemezte ezeket 'az egyhónapos akadémi­ákat: „Ezek az aka­démiák csak arra jók, hogy hangzatos ne­vükkel eltakarják a semmit.” Hát nincs igaza ? Van nekünk jó né­hány mezőgazdasági akadémiánk. Igaziak. Ne csapjuk be se magunkat, se máso­kat, hagyjuk meg a címet és a rangot ne­kik. A TIT, a nép­front, meg a többiek pedig szervezzenek felnőtteknek 8 osz­tályos iskolát, meg sok jó ezüstkalászos tanfolyamot. Nem ezüstkalászos akadé­miát (!), hanem tan­folyamot! így okosod­nak a falu emberei, megtanulják, hogyan kell kezelni a mező­gazdasági „automa­tát” — s lesz sok rán­tottcsirke, meg ró- sejbni. va—ti—

Next

/
Oldalképek
Tartalom