Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-16 / 167. szám
4 NÉPÚJSÁG M60. július 16., szombat Keressük a legszebbet Báromszázharminc lány indult el nemrégen a megye különböző pontjairól Mezőhegyes felé, hogy a fiúk példáját követve, részt kérjen abból a munkából, amelyet országszerte ezer és ezer fiatal vállalt a nyári szünidőre. A mi lányaink elindultak, hogy megkeressék a legszebbet. Jelszavuk volt ez, s meg is valósult az ifjúsági munkatáborban. Mert van-e szebb dolog a munkánál és van-e nagyobb, mint a nép jólétéért, szebb életéért küzdeni, dolgozni? Nines'! Ezt a szépséget, ezt a nagy dolgot ismerte meg a lánytábor minden lakója a rövid két hét alatt, amíg a földeken dolgozott, a táborban szabad idejében pihent és szórakozott. Ök már befejezték s átadták helyüket újabb háromszáznak. Élményekben gazdagon, a munka szeretetévél térnek otthonukba, hogy aztán a tanulást folytatva, a tudás fegyverével álljanak elő ismét a munka frontján. Néhány év múlva egy üzemben, termelőszövetkezetben vagy éppen a katedrán, orvosi rendelőben — ki mit választott élete céljául — dolgoznak majd a szebb, jobb életért. A fiútáborhoz hasonlóan most a lányokat látogattuk meg, s fényképezőgépünkkel megörökítettük munkájukat, a tábor életét. Baranyai Sarolta, a mezőkovács- házi gimnázium érettségizett tanulója a munkabrigád egyik aktív tagja, A Hámán Kató KISZ Iíjúsági Leány tábor tagjai közül talán egy sem akadt, akit az ébresztő még álomban talált. Hajnali fél ötkor otthon még a másik oldalára szokott fordulni mindegyik, itt azonban olyan frissen ugranak ki az ágyból, mintha otthon sohasem lustálkodtak volna fél nyolcig — különösen a nyári szünidő alatt. Az udvaron levő kutat úgy vegftse az állami gazdaság munkáját. — Nem fárasztó ez a munka? — kérdeztük. — Nem, dehogy. CHyan jó együtt lenni egy ilyen nagy táborban — válaszolta. — Mi most a munkájuk, lányok? — Címerezzük a hibrid kukoricát — válaszol Szilágyi Judit, gyulai negyedikes gimnazista, s Gyöngyösi Terézzel felváltva nagy szakértelemmel magyaráz„Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga” — olvassuk a jelszót az „Ifjú Gárda” brigád naplójában. A kitűnő és bőséges ebéd után szabad a pihenés, szórakozás. Ki könyvet olvas, ki levelet ír — ezen a napon 144 levél ment az otthoniaknak, ismerősöknek, barátoknak ebből a csoportból. — Minden napra van valami program — mondja Bartyik Ilona és Zsolnai Mária napos, gyorsan sorolják az élményeket. — Az első nap tábortűz volt. Másnap filmvetítés. A Három csillag című filmet néztük meg. Voltunk már a strandon is többször, és a táborba kijött a fagyialtos. — Nagyon szép volt a mezőhe- gyesi színjátszók műsoros estje — mondja egy barnára sült kisleány, aki több társával csatlakozott a beszélgetéshez. — Azt meséljük el, mi volt vasárnap — szólt az egyik szőkeség. Egy kis testmozgás. Arany Tóth ♦ Lajos, a megyei tanács elnöke át- t üti a labdát a hálón. ♦ ♦ • megyei titkára és Győri Imre elv- ♦ társ, a Meáőhegyesi Állami Gazda-1 ság párttitkára. Rövid ismerkedés ? után barátságos hangulat alakult J ki a megye vezetői és a tábor la- ♦ kői között. — Alakítsunk röplab- j da-csapatot — indítványozza va- ♦ laki és pillanatok alatt előkerül a* labda, két táborra oszlik a csoport, ♦ kiválogatják a versenyzőket és* megindul a mérkőzés. * — Hajrá az erősebb csapat —% kiabálják a lányok és biztatják* Arany Tóth elvtársat, aki nagy lendülettel adja vissza a labdát a hálón túlra. Nagy a vidámság, a kacagás az egész mérkőzés alatt. Utána kis csoportokba verődnek. és a megye vezetőivel beszélget-1 nek a tábor életéről, elmondják* terveiket és a táborban végzett f munkájukat. Beszélnek a szórako-| zásról és élményeikről is. if-— Vasárnap egésznapos progra- Többen vannak a táborban, A dalosbrigád A városi ember fogalmai szerint tanyán a legfőbb jó a jó levegő és a csend. Nem mondom, ősz utolján, télen van benne részünk, de nyáron.-. Traktorok, kombájnok, ze- torok zötyögnek az úton, reszketnek vele az ablakok, kocsik, motorbiciklik húznak el ismeretlen célok felé még sötétedés után is, nyomukban vastag porfelhő ízesíti a jó levegőt. Hiába... Nyár van, aratás, cséplés folyik nálunk is, az újkígyósi Aranykalász Tsz eperjesi üzemegységében. Az áldott néhány órás csend után alig pirkad még, s a pacsirták, pitypalattyok is csak éppen hogy kezdik hangszálaikat edzeni, vidám füttyel és dallal indul el munkára a „legjobb kedvű aratóbrigád“, ahogy Alb György dalosbrigádját elnevezték. Hét férfi a tagja, névszerint az idős és ifjabb Alb Illés, Rusz Péter, Szabó Pál, Borbély János és Argyelán Pál. Vidámságban, munkában méltó társ ifjabb Alb György másodosztályos tanuló is. Jelenleg csobólyós-gyerek, önszántából cipeli a brigád tagjainak egész nap a vizeskannát. Azt mondja, fél munkaegységet keres naponta. A dalosbrigád vezetője nemcsak a nótában, munkában is elöl jár. Tíz nap alatt egy kaszás 7 holdat vágott le, ennek nagyobb része dőlt vagy erősen kuszáit volt. — Ugyan, mit van kedvük reggeltől estig dalolni? — kérdezte tőlük egy fanyarkedvű tag a napokban, Egy a fizetésünk, ha tág az orrunk vagy ha dalolunk ■— feleltek vissza a dalosok — ami viszont nem helyes Vége a munkának, vidám nótaszőval vonulnak a lányok a táborba. szik körül, mint zsongó méhek a kaptárt. Hogyne, hiszen versenyben vannak a munkában is, és itt is a gyorsaság a fő, ki lesz hamarabb kész, melyik brigád kezdheti előbb a munkát. Hanem ezután még a reggeli tornán is „át kell esni”, mert jó a pihenésben eler- nyedt izmokat felfrissítem. Jobban halad akkor a munka is. Hat óra előtt pár perccel vállukon kapával, vidám nótaszóval indulnak a brigádok a kukoricaföldre. Aztán be a hatalmas, végeláthatatlan táblába, ahonnan még a széles szalmakalap, vagy a tarkamintás kendők sem látszanak ki. Nyomon követjük őket, de pillanatok alatt eltűntek szemeink elől. Csak a hangfoszlányokat hozza felénk a könnyű szellő, mely a kukoricalevelek lágy suso- gásával keveri össze a lányok vidám beszélgetését, kacagását. Valahol távolabb már dalra is fakadtak, aztán hirtelen elénk bukkan a sorok közül egy széles szál-- makalappal fedett kislány és pár lépéssel arrébb a többiek is. Baranyai Sarolta — az előbbi szalmakalapos — a mezőkovácsházi gimnáziumból jött. Most érettségizett, és a nyári szünidőből két hétre eljött ő is, hogy sezák, miért szükséges címerezni a kukoricát. Az idő gyorsan telik, a Nap egyre melegebben szórja felénk égető sugarait. Lekerülnek a melegítők, sőt egyik-másik fürdőruhára vetkőzik. Fülledt meleg van a sűrű sorok között, felfogják még azt a kis szellőt is, a mely hajnalban elindult. — Vizes... hamar egy fedővel ... szomjas vagyok! — kiáltanak innen is, onnan is a lányok, s mohón isszák a hűs italt. — Ej-ej lányok, baj lesz — szól rájuk Irénke néni, a tábor helyettes vezetője — így nem lesztek elsők, ha a sok víztől beteggé váltok. — Jaj, pedig mi akarunk az elsők lenni. A gyulaiak még nem voltak azok, pedig úgy igyekszünk — és máris frissebben indulnak tovább. — Igen, versenyeznek az elsőségért — válaszolt kérdésünkre a tábor vezetője, Szabó Juliánná, amikor a főhadiszálláson meglátogattuk. — Valóságos lázban vannak mindennap, hogy ki lesz az első. A legjobb brigád jutalma csokoládé, de nem ez serkenti őket — teszi hozzá gyorsan, s bizonyságul előveszi a brigádnaplókat. műnk volt az 58-as is ebédeltünk. Volt röplabda, szellemi öttusa is, de a legérdekesebb a számháború volt. 5,Itt az ellenség” kiáltozásra ébredtünk és kint az erdőben megkezdődött a harc. Az „ellenség” elrabolta Julika nénit, a parancsnokunkat. Mi megpróbáltuk kiszabadítani, de nem sikerült. Nagyszerű vasárnap volt, és nagyon boldogok voltunk. Bár sokszor rendeznének ilyen számháborút. erdőben. Ott akik vállalták, hogy újabb két he-f rnegállapítás volt részükről. tét dolgoznak itt és segítik az új* csoport irányítását. Sáska Erzsébet, Bartyik Ilona és a szarvasi óvónőképzőből hat lány vállalta, hogy további két hétre a táborban ♦ marad. Látogatásunkkor a másik csoporthoz is elmentünk, ahol főleg a szarvasi gimnázium diákjai, gyulai és sarkadi gimnazisták dolgoztak. Itt 150 lány címerezte a? kukoricát és végezte el a fattya- t Mert az örökké jókedvű társaság több és jobb munkát végez, mint a lógóorrú, aki csak azt nézi, mikor hagyják már abba. Lassan sötétedik, a dalosbrigád ma utoljára fütyüli, énekli végig az utat kaszával a vállukon, a kis Gyurinak sarló a kezében< Az aratás befejeződött, reggel a cséplőgéphez mennek. A keresztútnál tréfálkozva búcsúznak. Alakjukat elnyeli a nyári est, de hangjuk messze száll a pusztában, a dús keresztek felett hirdetve a munka örömét és dícséretét. HUSZÁR ISTVANNÉ Milyen az élet a táborban? — beszélgetés Klaukó Mátyás elvtárssal, az MSZMP megyei lit Kárával, Késő délután váratlan vendégek látogatták meg a tábort. Klaukó Mátyás elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első tikára, Arany Tóth Lajos elvtárs, a megyei tanács elnöke, Hidasi Mihály elvtárs, megyei rendőrkapitány, fiaukó Mihály elvtárs, a KISZ zást is. Á gyümölcsösben pedig a szarvasi óvónők szedték a barackot, s munkájukért dicséretet kaptak a gazdaság vezetőitől. , így élnek az ifjúsági munkatábor Jányai Mezőhegyesen és köve ti, őket újabb csöpög Kasnyik Judit * Kiszesek — Szeretsz, Mariska? — Szeretlek, Gyuri. — Akkor vélem jössz? — Veled megyek. *— Azt se kérded, hová? — Nem. Ami neked jó, ne kém is jó. — Hát gyere! A tsz-be megyünk. Egy öreg néninek túl érett a háztáji búzája. Levágjuk közösen. — Hányán leszünk? — Nyolcán. Négy fiú és néyy lány. — 'Menjünk! Es aznap este keresztbe volt rakva az idős özvegy asszony búzája, szemveszteség nélkül. BÍRÓ GYULA LAJOS
