Békés Megyei Népújság, 1960. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1960-04-24 / 96. szám
NÉPÚJSÁG vasárnap 5 1909. ijríl ív A Román Népköztársaság életéből Könyv jelenik meg Békéscsabán a négyszáz évvel ezelőtt kezdődött török-magyar harcok emlékére Romániában a népi hatalom éveiben indult meg az ország iparosítása és a nemzetgazdaság minden ágazatában megnövekedtek a termelőerők. Az ipar és különösen a nehézipar, azon belül pedig a gépipar az elmúlt évek ! során nagy fejlődésen ment át. I Már 1955-ben háromszor annyi j volt az ipari termelés, mint a há- | ború előtt. Jelentős eredményeket | értek el a kultúra terén is. Mind jobban gondoskodnak a dolgozók egészségének megvédéséről, pihenéséről. Emelkedett az emberek életszínvonala. Lakásaikat értékes szőnyegekkel és más dísztárgyakkal díszítik. Életük szinte felmér- I hetetlenül megváltozott szabadsá- I guk 16 esztendeje alatt X X A ploiestii „Május 1” üzenek 2. számú gépcsarnokának műhelye. A craiovai „Electropute- re” üzem transzformátor csarnoka. X X Munka után festőién szép helyek en épített üdülőkben pihennek a dolgozók. Az üdülök minden kényelmet megadnak, s a legkorszerűbben vannak felszerelve. 3CeMkej>Ák éltté, ív. Igen, így szokott ez lenni. Mindketten konokul tartották magukat: „nem engedni!” De amilyen gyorsan jött a vihar, s amilyen „kibékíthetetlennek’ ’ tartották, olyan hirtelen elszállt, olyan enyhe volt, — így. utólag. Kinek volt igaza? Egyiküknek sem. Most már tudják, hogy nem szabad akaratoskodni, engedni kell, s meg kell érteniük egymást. Hiszen Feri, késői hazajöveteléről nem tehet. Elhúzódott a műhelyértekezlet. Az meg, hogy Kati üdvözlő lapot kapott régi ismerősétől, miért is okozna haragot köztük? Mással is megtörténik, s Kati nem tehet róla. Szereti a férjét. Szombaton, amikor haraggal búcsúztak, Feri a műhelyben is nagyon ideges volt. Szaktársai észrevették rajta, hogy valami otthon történt. Beavatkozni nem akartak, de Balogh bácsi egész délelőtt figyelte, hogy nagyon komor ez a gyerek. Nem szól senkihez, padjáról csak akkor néz fel, ha másik darabot vesz kezébe. Akkor is csak éppen addig, míg a satu pofái közé szorítja az anyagot. Aztán ráhajol, s egykedvűen, ütemesen húzogatja rajta reszelő- jét. Tíz óra felé már nem bírta tovább Balogh bácsi. Feri mellé settenkedett, észrevétlenül, mintha valamit keresne. Aztán, szinte bo- csánatkérően rátette kezét Feri vállára, s várt szó nélkül, míg emez megáll a reszeléssel. — Ferenc! Feri bűntudatosan és szomorúan nézett Balogh bácsira. Tudta, hogy miről lesz szó. Észrevették rajta. Nem szólt, várta az idős lakatos szavát. Ha más lett volna, Feri talán el is löki magától, de Balogh bácsi, az más. Okos beszédű, és nagyon jó szaktárs. Feri sokat tanult tőle a szakmában is, az életben is. Sokszor elmondta, hogy ti, gyerekek, nem is tudjátok milyen jó dolgotok van. Nem hajcsároskodik senki felettetek, legfeljebb egymást noszogatjuk. Azelőtt meg, a hozzátok hasonlókat le is szentségelték... Szerette Feri Balogh bácsit. Most is várt, hogy mit mond az öreg: — Ferenc! — intette még egyszer, és fordította szembe nézésre az öreg szaki. — Úgy csináljátok, ahogy akarjátok. A ti dolgotok. De mondanék valamit. Egymással szemben legyetek türelmesebbek. Gyerekek vagytok, oszt’ nem tudjátok gyeplőbe fogni magatokat... Türelmesen és megértőén... No, csináld a dolgodat, de jegyezd meg, amit mondtam. Feri nem szólt semmit. Nem tudott mit mondani rá, mert végeredményben igaza van az öregnek. Nines értelme, hogy a sértődöttet mutassa a képeslap miatt. Ha nem szeretné Kati, nem ment volna hozzá. Butaság az egész. Kati is megbánt mindent. Nem is értette, hogy miért húzta fel az orrát akkor este. Későn jött, hát istenem, más dolga is van egy munkásnak, nemcsak otthon ülni, Valószínű, hogy egyet vártak szombaton délután egymástól. Kati már otthon volt, az udvaron szemet szórt a csirkéknek, amikor Feri leugrott a kapu előtt a bicikliről. Az asszony ledobta a kaskát és szaladt kinyitni a kisajtót, Vagy nem azért szaladt...? Hiszen nem volt bezárva. Mindegy: Feri cinkosan mosolygott rá, elengedte a biciklit, s egymás nyakába csimpaszkodtak. — Buták voltunk — hízelgett Kati, mikor elengedték egymás száját. Este már tréfálkoztak Gizivel, hogy mit hoz neki a nyuszi. Hozott is másnap. Katiék egy bakelit pirostojást vettek neki, benne egy kis kaucsuk nyuszival. És hogy a hagyomány is teljes legyen, Gizi másnap reggel a cipőjében találta meg. Hétfőn is sok ismerős járta a házat. Jöttek a locsolók csőstül, Feri nem ment locsolni, de a ház fehérnépet nem hagyta anélkül. Kijutott Katinak is, meg a ki§ sógornőnek is. Reggel mindjárt egy- egy fél vödör eredeti kútvizet kaptak a nyakukba. A mamával finom volt Feri, őt kölnivel locsolta meg, s el is mondott egy versike töredéket, már amennyire emlékezett rá. Mindenesetre azt elmondta, ha nem is rímben, hogy sokáig legyen még köztük, és el ne hervadjon; A Körös és a Maros közén négyszáz évvel ezelőtt kezdődtek meg a törökök és a magyarok közti csatározások. Népünknek e nagy honvédő küzdelmeiből fennmaradt, kevésbé vagy még nem ismert emlékeit felkutatta és összegyűjtötte Virágh Ferenc békéscsabai tanár, s történelmi munkáját a nyáron megjelenteti a Békés megyei Lapkiadó Vállalat. A történelmi kiadvány bemutatja a gyulai, a békési és a szarvasi várakért folyt harcok, társadalmipolitikai hátterét. Ismerteti e várak katonai jelentőségét, valamint lődés viszonyait, s a török rabiga alá került Körös-Maros-közi nép ellenállásának eredményeit. Az illusztrált kiadványt eredeti török oklevelek, defterek (adókönyvek) másolatai, Kerecsényi Lászlónak, a gyulai vár kapitányának írásai és újabbkorú fényképfelvételek teszik érdekessé. Képeit a Szegedi Egyetemi Könyvtár laboratóriuma ajándékozta, térképeit Kőhalmi János tanár, címlapját E- züst György festőművész rajzolta. Az érdekes jubileumi kiadvány a Békés megyei Nyomdaipari Vála török katonai-feudális berendez- lalat békéscsabai lapnyomdájában kedés, a gazdasági élet és műve- j készül. Korszerű üzemekké fejlesztik a dél-magyarországi kendergyárat A Délmagyarországi Rostkikészítő Vállalat nyolc alföldi üzemének többsége egykor elhanyagolt pajtaszerű épületekből állt, s ezekben a tőkések, földbirtokosok csak idénymunkára alkalmazták a falusi lakosságot. A fonodák nyersanyag-ellátása szempontjából fontos üzemek már eddig is sokat fejlődtek, e- zekben az években pedig, különösen 1960-tól, sor kerül csaknem valamennyi rekonstrukciójára, a Csongrád megyei vaj háti ü- zem felújításán már dolgoznak: hatalmas kenderáztató alagutak építését kezdték meg. Az eperjesi és a sarkadi kendergyárban is megkezdték a korszerűsítést. A következő években csaknem százmillió forintot fordítnak a három megyében levő kendergyárak fejlesztésére, bővítésére, a többek között pozdorjalemez bútorlapot gyártó öt üzemet építenek. A szegvári kendergyárat lengyárrá alakítják át, s így nem kell a sok nyersanyagot dunán- túlra szállítani feldolgozásra. (MTI) Már nem tart sokáig Telefonon szóltak be a minap szerkesztőségünkbe a békéscsabai Zsíros utca 21. számú házból. A sütőipari vállalat karbantartó részlegéhez hívtak bennünket. Kérték, segítsünk elintézni régi panaszukat. „Sebesült” kenyérszállító gépkocsi, különféle kenyérgyári berendezések várják a javítást. Az udvar egyik szegletében egymás Az elmúlt héten Fért délutános volt. Nagyon kedvesek voltak egymáshoz, féltve őrizték szerelmüket. Kati minden este megvárta míg férje hazajön, s együtt feküdtek le. Tetszett is neki ez az új helyzet, mert volt lehetőségük egy-egy kicsit tereferélni, no meg persze... Hiszen a mama és Giziké már régen aludtak mindig, amikor Feri hazaért; Ügy néz ki a dolog, hogy most már Feri nem tágít. Állandóan fiát emlegeti. Kati eltakarta a párnába az arcát, úgy válaszolga- tott férjének, amikor a héten szóba került a gyerek; — Hidd öl szerelmem, akarok gyereket szülni neked, de tudod, hogy még nincs semmink... Lakás... Itt legyünk gyerekkel, így összezsúfolva? Feri féltve simogatta Kati har- matfinom vállát. Nem akarta megbántani feleségét, nem akarta, hogy elsírja magát az asszony, de mégis így történt.. Akkor nem is szólt többet Feri, Kati fölé hajolt, csókolgatta, s elaludtak. Másnap azonban ismét szóba került a gyerek. Szóval, Feri akarja, nem tágít. Pénteken korábban ment Feri munkába, mert délben tartottak a műhelyben tíz perces megemlékezést Leninről. Katiéknál, a tsz- ben este volt a megemlékezés. Amikor Feri hazament, megbeszélték, hol, milyen volt az ünnepség, beszélgettek a nagy emberről, csodálták, hogy milyen nagy ész volt Lenin, aztán elcsendesedtek^ Varga Tibor hegyén-hátán különböző vas* anyag sorakozik. Megszokott dolog, hogy ilyen helyen olaj, benzinszag keveréke csap az ember orrába. Itt azonban nagyobb „hatalmasság” érvényesül. A műhelyekben, az előtte levő udvarban orrfacsaró bűz terjeng. A derítőt elzáró fedél alatt olykor ugyancsak nekibuzdul a szennyes áradat s a réseken a felszínre tör. A bűzös víz a laposabb helyek felé igyekszik, s az udvaron kisebb- nagyobb tócsák éktelenkednek. Emiatt telefonáltak a részlegtől, mert. már elunták a bűzt és a huzavonát, amelyben eddig részük volt. Szóltak a KÖJÄL-nak Is, gondolván, hogy tehetnek valamit ennek az állapotnak a megszüntetésére. Onnan olyan választ kaptak, hogy ez elsősorban a városi tisztiorvosnak a feladata. Hozzá is elmentek, az ö segítségét is kérték. Az ügy az Ingatlankezelő Vállalatra tartozik — kapták a felvilágosítást. A vállalatban megvolt a jóakarat, rendszeres időközönként kitakaríttatta a derítőt. Ez azonban elégtelennek bizonyult. A szennyvíz időnként mégis feltör, mert kicsi a derítő. Elképzelni is rossz ezek után, hogy itt javítják a különféle sütőipari berendezéseket. Ide hozzák be szinte nap mint nap a kisebb javításra szoruló kenyérszállító gépkocsikat, amelyek kerekeiken óhatatlanul magukkal viszik a felszedett szennyet. Ennyi a panasz. Az Ingatlankezelő Vállalatnál felkerestük An- csin Pálnét, akihez ez az épület tartozik, hogy felvilágosítást kérjünk affelől, mit szándékoznak tenni a jogos panasz megszüntetéséért. Elmondta: tudomásuk van a dologról, rövidesen egy pótderí tőt építenek. Ezzel úgy véli. véglegesen sikerül megszüntetni a mostani kedvezőtlen állapotokat. * Üjabb értesülésünk szerint már meg is kezdték a pótderítő építését, s rövidesen el is készülnek a munkával. Ezzel minden bizonynyal végleg megoldódik a karbantartó részleg dolgozóinak korább: panasza, P. P.
