Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-22 / 195. szám

Világ proletárjai egyes üljetek!

Mai számunkból:

MUNKÁSOK. PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA

Csalt, lopott a „jámbor nazarénns“

A Népújság képes filmhíradója

Ma: SPORTOLDAL

1957. AUGUSZTUS 22., CSÜTÖRTÖK

Ara 50 fillér

II. ÉVFOLYAM, 195. SZÁM

Kádár János több mint százezer ember előtt beszélt

az Alkotmány-ünnepen, Kisújszálláson

Talán soha nem volt ilyen hűségesen kifejező az a régi szép magyar hasonlat: a nép özönlött, mint az áradat. Régen így indulhattak el, ha Rákóczi hívása hangzott, ha Kossuth izzó szavára szomjúhoz- tak, vagy ha segítségüket kérte

bármikor a veszendőbe kerülő magyar szabadság.

S a nép áradata most augusztus 20-án is megindult a kunok és jászok ősi települése, Kisújszállás felé. Jöttek az országutakon és mindenfelől a különvonatokon. Már a hajnali órákban Cegléd táján megszorult az országút forgalma, teherautók, személykocsik, motorkerékpárok hosszú karavánjában le-le maradtak a szekerek, könnyű homokfutók és eltávolodott tőlük a kerékpárosok végnélküli sora.

Dobi István beszéde

A Himnusz hangjai után Borok Imre, a Városi Népfrontbizottság elnöke és Nánási László ország- gyűlési képviselő, a város szülöttje mondott megnyitót. A munkásság nevében Antal István, a Vörös Csillag Traktorgyár művezetője, a parasztság nevében Varga B. And- rásné hétgyermekes karcagi parasztasszony üdvözölte a nagygyűlést.

Dobi István beszéde elején á Nagykun Napok jelentőségéről a népgyűlés jelentőségéről emlékezett meg. Majd így folytatta:

— Október végén, november e- lején kevesen látták olyan világosan a helyzetet és a feladatokat, mint a Szolnok megyei dolgozó parasztok. Nehéz volt a helyzet Budapesten, de idekint sem köny- myebb, hiszen Nagy Imrét a földosztó minszternek, a népszerű, 1953-as politika megalkotójának és képviselőjének hírneve övezte.

— Nem az én feladatom, hogy Nagy Imre elméleti tévelygéseit vizsgáljam, végezzék el az ideológusok. De a gyakorlati politikában tizenegy esztendeig közvetlenül közelről láttam Nagy Imrét és tudok felelni, vajon megillették-e őt azOk a dicséretek, amivel körülvették.

— 1945-ben Nagy Imre földművelésügyi miniszter volt a debreceni ideiglenes kormányban. Úgy lett földosztó miniszter, hogy március 14-én Vorosilov marsall magához kérette az egymással már kezdetben is torzsalkodó, államvezetésben járatlan koalíciós politikusokat és azt tanácsolta nekik, mint tapasztalt öreg forradalmár, hogy sürgősen csinálják meg a földbirtokreformot, mert amíg Magyarországon nagybirtokrendszer van, mindig fennmarad az elnyomás és a fasizmus visszatérésének veszélye. A Magyar Kommunista Párt magához ragadta a kezdeményezést, mint ezután is a nép érdekében való sok-sok nagy kérdés elintézésében. Megvitatták a földkérdést a többi párttal, és a forradalmi időhöz méltó gyorsasággal kidolgozták a földreformot.

— Végrehajtását természetesen a földművelésügyi miniszterre bízták. így lett Nagy Imre földosztó miniszter.

Ezután jellemezte Nagy Imre tevékenységét, utalt arra, hogy 1953- ban az MDP Központi Vezetőségétől programot és teljes felhatalmazást kapott a mezőgazdasági politikában elkövetett hibák kiigazítására, az életszínvonal emelésére, a törvényesség és a szocialista demokratizmus szellemének érvényesítésére a közéletben. Nemcsak Rákosi ellenállásán, hanem éppen annyira Nagy Imre tehetetlenségén is múlt, hogy ezt a programot nem hajtotta végre.

— De — folytatta — Nagy Imre nemcsak miniszterelnök, nemcsak földművelésügyi miniszter, hanem begyűjtési miniszter is volt. Mint a begyűjtés gazdája, itt a Nagykunságon éppen úgy, mint a Dunántúl és a Duna—Tisza közén vagy az északi megyékben könyörtelenül kisepertette a parasztok padlásait. A Minisztertanácsban pedig olyan léhán, félvállról számolt be embertelen intézkedéseiről, hogy az embernek ököl beszorult a keze.

Az ellenforradalom leküzdéséről szólva a következőket mondotta:

— Amint 1944—1945-ben szovjet katonák vérezték értünk, hogy ország és nép felszabaduljon, most megint szovjet katonák mentették meg veszélyeztetett szabadságunkat. A Szovjetunió nem riadt visz- sza a nyugati rágalmaktól, a mocs- kolódástól, a fenyegetésektől, hanem vállalta értünk az áldozatokat. Mikor pedig véget ért a fegyveres felkelés és itt álltunk kifosztott raktárakkal és áruházakkal — ezeket talán az angyalok raboltál! ki, mert az ENSZ ötösbizottsága azt mondja, hogy a mi ellenforradalmáraink semmihez sem nyúltak... — nos, mikor itt álltunk az éhínség," a nyomorúság, a pénzromlás küszöbén, a Szovjetunió ezervagonszámra küldte nekünk az anyagi segítséget. És példája nyomán a Kínai Népköztársaság, s valamennyi népi demokrácia, mindegyik a maga lehetősége szerint segítségünkre sietett. Mióta világ a világ, ehhez hasonló segítségnyújtásról, jó barátok hasonló összefogásáról nem tud a történelem.

— Élünk és élni fogunk, tisztelt nagygyűlés és ezért örök hála il-t leti a Szovjetuniót és népét, örök hála a baráti nemzetéket.

Tisztelet és becsülés párttagoknak és pártonkívülieknek...

— Tisztelet és becsülés idehaza mindazoknak, párttagoknak és pártonkívülieknek, akiknek az ellenforradalom nehéz heteiben helyén volt a szívük és az eszük. Ma már tudjuk, hogy nemcsak Budapesten, hanem kint az országban is ézrével és tízezrével voltak névtelen kommunisták, akik kerán felismerték a veszedelmet és volt bátorságuk cselekedni. Ha módjuk volt rá, fegyverrel helytálltak, mások gyárakban, termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, városok és falvak tanácsházaiban gyűléseken és megbeszéléseken becsülettel őrizték a szocializmus lángját, maguk köré gyűjtve a népi hatalomhoz hű embereket.

— Sok ezer apró sejt alakult ki ily módon és miután a népi uralom helyreállt, ezek a sejtek karhatalmat állítottak, fegyveres erőt szerveztek és segítették a munkás- tanácsokból kisepemi az ellenforradalmárokat. Körülöttük kristályosodott ki az új rend és ők lettek a szervezkedő Magyar Szocilista Munkáspárt fundamentuma.

— Pártonkívülieikről is beszéltem, s nem ok nélkül. A paraszt- küldötségeket, amelyek novemberben, decemberben az ország különböző tájairól felkerestek, fegyvert és feladatot kérve, kommunisták vezették, de szépen együtt voltak bennük a legkülönbözőbb felfogású, felekezetű emberek, szövetkezetiek és egyénileg gazdálkodó parasztok. Falusi nép, közülük való vagyok és velük elbeszélgetve jól esett elgondolkodni, hogy ezek az emberek tulajdonképpen Tolnában, Békésben, Csongrádban Borsodban és mit tudom még merre, a szükségben már megcsinálták a maguk népfrontját, talán erősebbet, mint amit Budapesten ki lehetne gondolni. És hány ilyen láthatatlan és névtelen, de valójában működő népfrontszervezet lehet még az országban, amit különböző felfogású emberek októberben, novemberben azért hoztak létre, tudva, vagy tudatlanul, mert egy dologban feltétlenül egyetértettek: akár fegyverrel is hajlandók voltak harcolni a szocializmusért. Ha pedig egyszer valaki harcolni hajlandó a szocializmusért — dolgozni biztosan hajlandó érte.

Dobi István beszéde befejező részében részletesen foglalkozott a magyar mezőgazdaság problémái-' val.

Kádár János beszéde

Ezután Kádár János beszédet.

mondott

Tisztelt Nagygyűlés, Kedves hallgatóim, Elvtársak! Augusztus 20-a a Magyar Népköztársaság Alkotmányának ünnepe — kezdte beszédét —. Hagyomány nálunk, hogy ezen a napon a munkások és a parasztok közvetlenül találkoznak. Ebből az alkalomból rendezték meg Szolnok megyei elvtársaink a régi történelmi hagyományokkal rendelkező Nagykun Na-(

pokat. így számunkra összetalálkozik egy országos nagy ünnep és á Kunság népének helyi ünnepe.

— Az a harc, amelyet a Kunság népe vívott, része az egész magyar nép, az egész magyar parasztság harcának. Ebben a harcban az urak évszázadokon keresztül nagyon sok győzelmet arattak, de végül a nép kerekedett felül, a nép győzött és az a vereség, amelyet Magyarországon 1945-tel az urak elszenvedtek, halálos csapás volt.

A jövő a munkás-paraszt hatalomé

Ezután összehasonlítva azokat a körülményeket, amelyek között a magyar nép büszkesége, az 1919-es forradalom lejátszódott, a mai körülményekkel, megállapította,

hogy azóta a nemzetközi erőviszonyok gyökeresen megváltoztak. A régi világ urai támadhatnak — fognak is még támadni .—, de győzni többé nem fognak. Aki a

munkás-paraszthatalom híve, arra gondoljon, hogy a mi utunk nem lesz mindig lakodalom és ünnepi poharazás, olyan lesz, munt az élet útja: dolgozni kell, harcolni kell, lesznek nehézségeink és örömeink, de a jövő a munkásparaszt hatalomé. Ez biztos.

Kádár János emlékeztetett ezután arra, hogy az élet legfőbb kérdéseiben milyen változás történt Magyarországon:

— Emlékezzenek vissza, a régi világban itt, Szolnok megyében a föld fele a nagybirtokosok és a falusi tőkések, a kulákök kezén volt. Itt, Kisújszálláson a föld 70 százaléka volt a kulákok kezén. A felszabadulás után 34 000 család kapott Szolnok megyében földet. Ez lényeges változás az életben. A régi világban, mondjuk 1934- ben, Szolnok megyében 34 000 munkanélküli volt. Most az emberek élnek és dolgoznak. Nem azt mondom, hogy lakodalomban vannak, de az a helyzet, hogy a mindennapi kenyérért reszketnie kelljen a dolgozó népnek, ahogyan a Horthy-rendszerben kellett, Magyarországon megszűnt.

— De ez az új élet népi hatalom nélkül nem jöhetett volna létre. Mert ,ha nincs népi hatalom, akkor a nép természetesen dolgoz- hatik — amikor dolgozhatik —, de amit megtermelt, az semmi szín alatt nem az övé.

— Ez a népi hatalom persze o- lyan, hogy bizonyos embereket megbüntet, más embereket korlátok között tart. Jelenleg a világ olyan, hogy kétféle hatalom van: Az egyik, ahol kevés kiváltságos tartja félelemben és retegésben a népet és veti börtönbe a kommunistákat és a békeharcosokat. Ez a sokat feldícsért nyugati hatalom, még akkor is, ha demokráciának nevezik. És van egy másik hatalom, ahol a grófok, a nagybirtokosok és nagytőkésék ágenseit csukják be egy kicsit börtönbe, hogy kijózanodjanak. Enélkül a hatalom nélkül nem lehet a dolgozó embereknek szabad élete. Persze, hogy vannak olyanok, a- kiknék ez nem tetszik. De hát mit csináljunk? Olyan rendszert, a- mely mindenkinek tetszik, nem lehet csinálni. Mert hiába, ami tetszik Weiss Manfrédnék, az valószínűleg nem tetszik annak az elv- társunknak, aki most a csepeli gyárban dolgozik. És ha már választani kell, akkor mi azt mondjuk: inkább olyan rendszert védünk, tartunk és erősítünk, amely 5 millió felnőtt dolgozónak tetszik, mint ami 300 000 kizsákmánvlónak és lakájának tetszik.

A becsületes értelmiségi dolgozó a néppel tart

— A mi állami rendünk alapja \ léd és a rabszolga sorsa.

— A mi alkotmányunk kimondja: Magyarország — Népköztársaság; a Magyar Népköztársaság a munkások és a parasztok állama s a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó

(Folytatás a 2. oldalon.)

a munkás-paraszt szövetség, s mi úgy gondoljuk, hogy a becsületes és tisztességes érzésű értelmiségi dolgozó a néppel tart. Ha a munkások és parasztok millióinak nincs jó sora, nincs emberi élete, nincs szabadsága, nincs hatalma, akkor az értelmiség sorsa is cse-