Békés Megyei Népújság , 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-30 / 75. szám

Világ protetdrjai •gyo»ttljotekl MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA IB51. MÁRCIUS 30., SZOMBAT Ar«: SO fillér U. ÉVFOLYAM, II SZÁM Elutazott Moszkvából a Magyar Népköztársaság kormány- és pártküldöttsége Moszkva. (MTI) Csütörtökön este Moszkvából elutazott a Magyar Népköztársaság kormány- és pártküldöttsége, amely több mint egy hetes tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió kormányának és a SZKP Központi Bizottságának vezetőivel. A pályaudvaron a katonai tiszteletadás után N. A. Bulga- nyln mondott búcsúbeszédet, amelyre Kádár János elvtárs vá­laszolt. Majd az egybegyűlt hatalmas tömeg lelkes tapsától kísérve, a zenekar hangjai mellett pontosan fél 10 órakor gör­dült ki a magyar küldöttség különvonata a pályaudvarról. A magyar kormány- és pártküldöttség tagjai hazatérőben rövid látogatást tesznek Kievben. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió viszonya a teljes egyenjogúságon # és az önzetlen testvéri barátságon alapszik I Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának nyilatkozata Moszkva. (MTI) A Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége és a Szovjetunió kormányküldöttsége 1957 március 20-tól 1957 március 28-ig Moszkvában tárgyalásokat folytatott. A tárgyalásokon résztvett a Magyar Népköztársaság kormányküldöttsége: Kádár János, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány miniszterelnöke, Dobi István, a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Apró Antal iparügyi miniszter, Horváth Imre külügyminiszter, Kállai Gyula művelődésügyi miniszter, Kiss Ká­roly országgyűlési képviselő, Révé» Géza honvédelmi miniszter és Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Szovjetunió kormányküldöttsége: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsainak elnöke, K. J. Vorosilov, a- Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének elnöke, N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagja, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, A. I. Miko- jan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, G. K. Zsukov, honvédel­mi miniszter, A. A. Gromiko, a ' Szovjetunió külügyminisztere, J. I. Gromov, a Szovjetunió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, A tárgyalásokon ezenkívül rásztvett Magyar részről: Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, Csergő János, a Kohó. és Gépipari Minisztérium vezetője, Incze Jenő, a Külkeres­kedelmi Minisztérium vezetője, Antos István, a pénzügyminiszter első helyettese, Sebes István külügyminiszterhelyettes, Vályi Péter, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese, Szirmai István, a magyar kormány Tájékoztatási Hivatalának vezetője, Osztrovszki György, a Magyar Népköztársaság állandó képviselője a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, Gyáros László, a Külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, valamint más tanácsadók és szakértők. Szovjet részről: I. G. Kabanov külkereskedelmi miniszter, A. G. Zverjev pénzügyminiszter, P. G. Nyikityin, a Gazdasági Kapcsolatok Főigaz­gatóságának vezetője, N. Sz. Patolicsev, a külügyminiszter első helyettese, Sz. A. Bojiszov és I. Sz. Szemicsasztnov külkereskedelmi miniszterhelyettesek, I. K. Zamcsavszkij és L. F. Iljicsov, a külügyminisztérium kollégiumának tagjai, valamint más tanácsosok és szakértők. A Magyar Népköztársaság kormányának és a Szovjetunió kormányának tárgyalásai az igazi barátság légkörében folytak W. A felek teljesen egyetértenek mind a magyar—szovjet kapcsolatok fejlődésének összes alapvető kérdéseiben, mind a jelenlegi nemzetközi helyzet értékelésében. A tárgya­lásokon kicserélték nézeteiket a közelmúltban Magyarországon lezajlott ellenforradalmi eseményekről, az ezt követően kialakult helyzetről, valamint a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kapcsolatainak további fejlesztéséről. Megállapították, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió 1948 feb­ruár 18-án megkötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződése teljesen megfelel mindkét ország érdekeinek, és biztosítja a tel­jes egyenjogúság, függetlenség és a szuverénitás tiszteletbentartásának elvén alapuló, gyümölcsöző együttműködés további fejlődését. A magyar kormány kijelenti, hogy teljesen egyetért a Szovjetunió és a többi szocialista ország közötti barátság és együttműködés fejlesztésének és további erősítésének alap­jairól szóló 1956 október 30-i szovjet kormánynyilatkozattal. I. A feleik megállapították, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzet jel­lemző vonása két világrendszer — a szocialista és kapitalista világ- rendszer — fennállása. A szocialista tábor országai követ­kezetesen a két rendszer békés együttműködésének lenini elve alapján folytatják külpolitikájukat. Ezt messzemenően támogatják mindazok az államok, amelyek külpolitikájukat a békés egymás­melleit élés általánosan ismert öt talapelvére alapozzák. Ez a politika teljesen megfelel mind a szocialis­ta, mind a kapitalista országok népei érdekeinek, mert célja az, hogy fejlessze a különböző társa­dalmi és gazdasági rendszerű or­szágok együttműködését és bizto­sítsa az általános békét. Az imperialista hatalmak re­akciós körei azonban figyelmen kívül hagyják az öszes országok népeinek jogos érdekeit és nem csak visszautasítják a tartós bé­ke biztosítását szolgáló javas­latokat,. hanem mindenkép igye­keznek a nemzetközi helyzetet kiélezni, háborús hisztériát szí­tani és bizalmatlanságot kelte­ni az államok kapcsolataiban. Az imperialista reakció erői meg­rettentek alttól, hogy a békeszere­tő népek erőfeszítései nyomán enyhült a nemzetközé helyzet, s a legutóbbi időiben megpróbálták visszatérni a hidegháborús politi­káihoz. Ezért véres felkelést szer­veztek Magyarországon, érdekeik Szolgálatába állítva, mind a meg­maradt, de föld alá szorult magyar ellenforradalmi erőket, mind pedig az egyes nyugati országokban ame­rikai pénzen eltartott reakciós e- migráeiót. Magyarország ás a Szovjetunió kormánya egyetértenek a magyar­országi ellenforradalmi események jelleginek értékelésében, valamint abban, hogy az ellenforradalom veszélyeztette az európai békét és a szocialista országok biztonságát A két kormány egyetért abban, hogy az impertalistia országok ve­zető körei által. támogatott ma­gyarországi ellenforradalmi erők felhasználták sötét céljaikra a dol­gozóknak azt a törekvését, hogy mielőbb kijavításra kerüljenek a korábbi vezetés által okozott hi­bák. A magyar kormánynak megbíz­ható adatai és bizonyítékai vannak arra, hogy az 1956. október—no­vembert magyarországi fegyveres ellenforradalom előkészítése egyes nyugati körök közvetlen inányítá- sávatt és cselekvő részvételével tör­tént. A magyarországi ellenforradalmi események alatt bebizonyosodott, hogy a menzetközl és belső reakció gondosan előkészített és katona­ilag szervezett akcióval meg a- karta dönteni a népi államha­talmat, vissza akarta állítani a levltézlett, kizsákmányoló föl­desúri-tőkés rendszert és újból le akarta igázni a magyar népet. Mindezt világosan megmu­tatta az ellenforradalmi cso­portok irányított ... tevékenysé­ge, a döntő fontosságú köz­pontok ellen intézett egybehangolt fegyveres pártok és vezetők azonnali előtér­benyomulása, a kibontakozott ve­szett fasiszta terror, a varsói szer­ződés alapján Magyarországon ál­lomásozó szovjet egységek azonnali kivonásának követelése, Mindszen- tynek, az agresszív imperialista körök ügynökének ismeretes uszí­tó szózata. Az ellenforradalmi felkelés ki­bontakozásáért súlyos felelősség terhelj az áruló Nagy Imrét és csoportját. E csoport demagóg módon, vissza­élve a szocialista jelszavakkal, minden módon becsmérelve a ma­gyar dolgozó nép önfeláldozó mun­kája árán megszerzett szocialista vívmányokat, a múlt hibái elleni jhare ürügyén támadást indított a proletárdiktatúra, a népi demokra­tikus társadalmi rend alapjai el­len. kormánya Népközt ársa- azt a né- hata’om Magyaror­A Szovjetunió I osztja a Magyar j ság kormányának ' zetét, hogy a népi támadás, a reakciós | megvédelmezésének, (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom