Viharsarok népe, 1953. október (9. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-06 / 234. szám
Még mindig lassan halad a vetés megyénkben Közérdekű Bejelentések Hivatala IX ÉVFOLYAM, 23b SZÁM 1053 OKTÓBER 6 KEDD Ara SO fillér Világ proletárjai egyesüljetek! DISZ-fiataljaink jó munkával karcolnak a termelőszövetkezet megszilárdításáért Pártunk harcba hívta dolgozó népünket és. ifjúságunkat is a kormányprogramm megvalósításáért, melynek célja a boldogabb élet megteremtése. A kormányprogramm megjelenése óla számos olyan intézkedés történt, amely megdobbantotta ifjúságunk szívét. A nagymértékű árleszállítás is, amely nagyban növeli ifjúságunk életszínvonalát, szebbé, vidámabbá, gazdagabbá teszi életüket, javítja életszínvonalukat, több jut ruhára, cipőre, szórakozásiéi. Termelőszövetkezeti parasztságunk számára a jövedelmezőbb gazdálkodást teszi lehetővé az új begyűjtési rendszer, az adó- és beadási kötelezettség, a gépálk má.>ok munkadíjának csökkentése, .egyes állami hitelek elengedése. Ezen túl a díjtalan állatorvosi szolgáltatás, az üszővásárlás céljára kapott hitelek, valamint az, hogy a termelőszövetkezeti tagok számára megszűnt a háztáji tehén utáni tejbeadás. A tejet szabadon értékesíthetik. Ezenkívül még több olyan rendelet van, amely elősegíti a boldogulás, a jólét, a gyarapodás biztos útját. A termelőszövetkezetek tagjai papírra vetik, kiszámolják, hogy egészévi munkájuk és a sok kedvezmény milyen jövedelemhez segíti őket. Mérlegre teszik, hogyan gazdálkodjanak a jövőben. Egynémelyük az egyéni gazdálkodást, többen a közöst választják továbbra is, a tények, az eredmények erről győzik meg őket. Számadást végzett a sarkadi «Petőfi* termelőszövetkezetben Nagy Károly DISZ-fiatal is, aki 679 munkaegységre 28 mázsa búzát, 11 mázsa árpát kapott és 8 mázsa rizst. Csak a 8 jnázsa rizs 16 ezer forint összeghez juttatja. Gajdács János DISZ-fiatal szintén ennek a csoportnak tagja. Az 580 munkaegysége után ő is szép jövedelemre tett szert. Nagy Károly és Gajdács János fiatalok szilárd tagjai a szövetkezetnek. — Hiszen — ahogy ők mondják —• ennyit sehol 6em tudnánk megkeresni. Nemcsak Sarkadon, de Csa- bacsüdön, Telekgerendáson, Békésen és Végegyházán is számolnak már fiataljaink. De nemcsak a jól dolgozó termelőszövetkezetek DISZ- fiataljai végeznek számadást, hanem a termelőszövetkezetek ellen bujtogatók is, a volt kupecek, nagykereskedők, ku Iákok, akik valamiképpen tagjai lettek a csoportnak. Most bujto- gatnak a termelőszövetkezet ellen, szeretnék feloszlatni, mert fáj nekik az egykori napszámosaik, béreseik jóléte. Azon mesterkednek, hogy a volt nincstelenek a közös boldogulás helyett újra az ő földjeiken hullassák verítéküket, a köcsög aludttejen, vöröshagymán, mint régen, és ők bíróuram módjára pipázgatva lesnék a hasznot. Eddig sunyin meghúzódtak a csoportban, most megnőtt a szarvuk, lázílanak. Minden eszközzel akadályoznák a betakarítást, a vetést. Némely községben, termelőszövetkezetben arra vetemedtek, hogy fenyegető feliratú plakátokat tűztek ki a tsz-ben a faliújságra, a vetés ellen lazítanak. Ilyen plakátokat tűztek ki a kamuti «Lenin» tsz-ben is, de a DISZ-fiatalok nem ijedtek meg a fenyegetéstől: Zahorán György, Trucz István traktorosokkal’az élen hozzáfogtak a' vetéshez. Ugyancsak piSZ-liata- lok jártak élen a vetési munkákban a dombegyházi «Petőfi* tsz-ben is, ahol az idősebb dolgozók húzódoztak a vetéstől, s mikor látták a fiatalok lelkes, jó munkáját, ők sem késlekedtek tovább: megkezdték a vetést. Vannak még olyan termelőszövetkezetek, ahol a vetéshez még hozzá sem fogtak, vagy csak immel-ámmal v égzik azt. Termelőszövetkezeti DISZ-liatáljainkra vár az a feladat, hogy meggyőzzék ezeket az ingadozókat a szövetkezeti út helyességéről, amely a jólét, a jövő útja. Védjék meg termelőszövetkezetüket az clienség aknamunkájától. Harcosságukkal, jó munkájukkal segítsék elő a kormányprogramm végrehajtását, népünk életszínvonalának emelkedését. Termelőszövetkezeti DlSZ-fiataljainkra hárul az a feladat, hogy megismertessék a tsz dolgozóival azokat a kedvezményeket, amelyek nagyobb jövedelemhez segítik őket. De ismertessék meg velük azt is, hogy mivel jár, ha kilépnek a tsz-ből: elesnek mindattól a kedvezménytől, amely csak akkor illeti meg őket, ha termelőszövetkezeti tagok. Beszélgessenek el DISZ-eseink az idősebb dolgozókkal, úgy, mint a csabacsüdi «Uj Élet* tsz fiataljai, akik felvilágosító, népnevelőmunkát végeznék a szövetkezetben, de a kívülállók között is. Ennek eredménye, hogy az «Uj Élet* tsz-ben hat új tag kérte felvételét. Követendő példa a dévaványai «Gábor Áron* tsz DISZ-fiataljainak jó munkája is, akik vezetőségi Ülésen elhatározták, kiszámol ják egv-egy tag keresetét, hogy a kedvezményeken keresztül mennyi jövedelme lesz zárszámadáskor. Megyénk valamennyi termelőszövetkezeti DISZ-fia- taljai dolgozzanak úgy, hogy jó munkájuk során kiérdemeljék a rohamcsapat címet. Traktorosaink, DISZ-fiataljaink tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a vetőmag határidőre a földbe kerüljön. A kondorosí „Magvető“ becsületes tagjainak válasza a falu ellenségeinek Nyolc éve, hogy Weincklieimel és a többi hasonszőrűt elkergették a kondorosi parasztok a verejtékükkel lápiáit földről — birtokukba vették ősi jussukat ln-! tézők, bolOsispánok lovaglópálca- suhintúsa, vériforraló, mocskos hangja már csak rossz emlék. • Ettínként a gyermekeknek régmúlt időről mesélő' apák, nagyapák szavai idézik fel. Nyolc éve csak ennek, de a régihez tartozik — évszázados gyötrelmeknek ekkor szakadt vége. Nem kellett többé a sovány sommás bérért lesni Weinckheim fullajtárjainak jó, vagy rossz kedvét. Maguk gazdái lettek. Övék lelt a föld, a falu, az egész közösség gondja. Ez pedig nem kis dolog; a parancs szerint dolgozó, élő sommásoknak, kisparasztok- nak, középparasztokxvak meg kellett lanulniok az új módot. Nem ördöngösség ez, hát meg is tanulták. Megtanulták: aki a közösségnek jót akar, magának is jót tesz. így jutottak el sokan addig, hogy az új életet választották, a szövetkezetit. Kondoros szövetkezeti község lett. Közös erővel jobban boldogulunk — így mondták ezt akkor jónéhányan. A gondból is kevesebb jut egyre,- ha az 5—6 holdon elveri a jég a búzát, kenyér nélkül marad a család. A többszáz- lioldiiyiból, ha egy táblát végigpásztáz is a jég, kenyér is lesz, eladásra is jut De így vau ez mással is. Ha a kisparoellán megdöglik egy ló, bizony jóidéig a fogához keli verni a garast a gazdának, míg másik lesz. A közösségben ez is másként esik. Na, meg a gépek is segítenek, könnyítik a munkát; szántanak, vetnek, aratnak. Hogy forogjon azon az 1—2, vagy akár 3 hold búzavetésen, mondjuk, a háromszor 16 soros kapcsolt vetőgép? Sehogyan! De a 100—200 holdonJ ott igen. így van ez a többi géppel is. Hát csak a vak nem látja, hogy a szövetkezetben könnyebb és biztosabb A mai «Magvetüsök» is ezért I adták össze erejüket. Csak egyre nem gondoltak: a falu nyolc I év előtti urai, a dolgozók életé- |. Hete keserítői, ha hatalmukat el is vesztették ottmaradtak közöttük. S ha nem vigyáznak, a friss gyümölcs közé is keveredik férges, rothadó, amely az egészségeset is megronlja. S a «mag- vetősök» nem vigyáztak. Nem vették észre, hogy közéjük «keveredtek» olyanok, akiknek minden porcikújuk gyűlöli az új életet, akik mindenre képesek, hogy visszajöjjön a régi világ. Maguk közé fogadták a 33 holdas Pet- rovszki Jánost, az 54 holdas Rák Andrtbt is. Lemondtak volna talán ezek a régi csclédvüágról, hogy beléplek a szövetkezetbe? Nem! Amíg j módjára rágták a szövetkezetei, csak felemelni bírják kezüket — | most a napokban megmutatták soha! Különösen dühítették őket; igazi arcukat. Vetni kellett vol- pártunk, kormányunk kedveznie- í na az árpát Török elvtárs azt nyei, melyeket az új életet vá-1 mondta: földbe kell tenni a mulasztó parasztoknak nyújtott az j got, hozzá kell fogni azonnal, utóbbi betekben. Ezt már nem j vetni kell, amíg jó idő van. Rák bírták tovább! Ha eddig féreg! vo’-t az, akinek az eddig bendőjében szunnyadó cseléd-űző hang feltört: Vessen az úristen! Egy szemet sem! Törők elvtárs [vedig nem akart egyebet, csak azt, hogy jövőre is bőségesen arassanak. Rák épített ez ellen van! Hiszen akkor sohasem jön ct az a világ, amikor ők dologtalanul dőzsöltek s az Aradi Mihály-félék pedig kiszolgálták őket sokszor egy köcsög altul tejért, vagy egy köl- csönfogatérl jó néhány gyalog- napszámmal. Azért igyekezett Rák — hasonszőrű társaival, — odatold eszkedtii a becsületes emberekhez is, hogy a maga számára kikapartassa velük a «sült gesztenyét». «Ha most nem vetnék — gondolták, — akkor jövőre nem esznek, miénk a világ. Lesz cseléd bőven!» Tervük így sem sikerült Nem, mert a nép állama a szövetkezetek ellen uszítókai felelősségre vonja, a Rák András kulákot is 3 évre ítélték cl. És így járlak a a többiek is. Nem járt sikerrel a kulákok terve, mert a szövetkezeti parasztok többsége felismerte szándékukat. Elsősorban ismertéit fel a munkásosztály falusi ügyvivői, a traktoristák. Roszik Mihály elv társ, traktor ista így beszél erről: A szövetkezetét, ha itthagynánk, úgy járnánk, mint az a katona, aki ellenséggel áll szentben és eldobja fegyveré t. Ilyen fegyverleien harcosokká akarnak lenni bennünket a kulákok Három gyermekem van, hogyah elégíteném ki őket a négy holdamból? Wein élt beim-félékhez menjünk ismét dolgozni? tíát azt nem! Itt a szövetkezetben mindnek biztos a jövője. Roszik elvtárs szavait mindenki megérti: a fegyvertelen katona csak vereséget szenvedhet. Kovács elvtárs .traktoros brigád- vezető a kulákok hangjára ezt válaszolta: Mi pedig vetünk és. vetünk! Aki jobb életet akar, velünk tart! A kétsopronyi «Béke» tsz tagja, Reményvári Pál elv- társ traktorista sem hagyta any- nyiban a dolgot: tni elvégeztük az árpavetést, inegyek és segítek. Akinek nem tetszik, hogy vetünk — hát csak morogjon! A szavakat tettek követték. Csütörtök délelőtt Tőrök elvlárs néhányadmagával a vetőmagot készítette elő éppen a «Szabadság»- brigád területén lévő raktárnál, amikor a szövetkezet két tagja: Vass és Aradi Mihály odasomfor- dáltak. A szövetkezet elnöke odaszólt nekik: Akartok-e segíteni? Vass rámosolygott Aradira é* ennyit mondott: segítünk. S utá- j na a maggal tett zsákok gyor- | sabban kerültek a kocsira. Újra meglett a munkának az ize nem kárhoztatta tétlenségre Rák gyűlölete az oly sok hősi tettet véghezvitt karokat. És délután már bárom 30 soros vetőgép, egy háromszor 16 soros kapcsolt és egy kétszer 18 soros kapcsolt gép vetett. A három 16 soros kapcsoltat Reményvári vezette, Valach Györgyné pedig «faros* volt. Ismét szorgoskodó emberektől népesedett be a határ, hullt a mag a jó kondorosi földbe. De éjjel sem szünetelt a munka. Roszik Mihály elvtárs és Reményvári Pál 60 holdat tárcsázlak meg szombat virradóra. Szombaton sem pitién ni tértek, hanem vetettek. Roszik elvtárs gépjénél Soós Sándor munkacsapatvezető volt a «faros». Soós elégedetlenül beszél a hutákról: «Ilyenek nem valók a szövetkezetbe*. Akinek 400 munkaegysége van, mint neki is, joggal beszél így. Igaza van. A lusták csak ártalmára vannak a szövetkezetnek, ezeket tudták a Rák-félék bujtogatni. Menjenek, feküdjenek ki az árokpartra és szidják majd azt jövőre, amikor nem nő ki rajta a siiltga- lantb. A «Petöfi»-brigäd területén pe-‘ dig, az «Apponyi»-földön kél fo- gaterő vetett. Ott volt Korbely János', Kovács Pál, idős Varga, ifj. Varga és Hajduh. Berki János, az építőbrigád vezetője csütörtökön szintén «faros» volt, de szombaton márt azt mondotta: Jó idő van, haladjon a 60 férőhelyes istálló építése is. Mindenki menjen a helyére. Ki vetni, ki' építeni, ki kukoricát törni. És vásárnál» sem tétlenkedtek, az vo't előttük: minél élőbb elvetni, Vasárnap estig a 200 holdnyi ősziárpa vetésből mag került 150 holdba és 28 hold takarmánykeveréket is elvetettek. Hétfőn már a reggeli órákban kint voltak a határban, hogy folytassák tovább a harcot á jövőévi kenyércsata győzelméért. A «Magvető» tsz becsületes tagjai így válaszolnak a kulákoknak —« a falu ellenségeinek. Cserei Pál
