Viharsarok népe, 1951. november (7. évfolyam, 255-279. szám)

1951-11-17 / 268. szám

2 i»5t november 17, szombat _ 1/iUais-awlc Hí Révai elviárs beszéde Füleken Csehszlovákia magyar dolgozóihoz ✓ Fülek (MTI.) A magyar kor­mányküldöttség vonata novem­ber 14-én délután két órakor fű­lött be a fülek! pályaudvarra. A pályaudvaron magyarnyelvű üd­vözlő feliratok hirdették a ma­gyar és szlovák nép barátságát. A környező utcákban, a pályaud­var előtti téren szov jet, csehszlo­vák és magyar zászlókat lengető munkások, nők és ifjak lelkesen éljenző tömege fogadta a kor­mányküldöttséget. A vonal meg­érkezése után a Csehszlovák Kommunista Párt kerületi tit­kára, majd a járási nem­zeti tanács elnöke, a Csemadok (szlovákiai magyarok tömegszer­vezete) helyi elnöke üdvözölte Révai József elvtársat és a kor­mányküldöttséget. A pályaudvari fogadtatás után Révai József elvtárs, népműve­lési miniszter és a magyar kor­mányküldöttség a Kovosmalt zo­máncedénygyárba ment. A gyár hatalmas udvarán összegyűltek az üzem munkásai, a környék dolgozóinak küldöttségei, hogy meghallgassák Révai József elv­Révai József elviárs köszöne­tét mondott a csehszlovák kor­mánynak, mert lehetővé telte szá­mára, hogy szólhasson a füleld munkásokhoz és rajtuk keresz­tül Szlovákia minden magyar dolgozójához. Átadta a fülek! magyar dol­gozóknak a Magyar Dolgo­zók Pártja és a magyar munkásosztály harcos üdvöz­letéi. Rámutatott arra, hogy ä kulid ralis egyezmény aláírása kézzel­fogható bizonyítéka a Csehszlo­vák Köztársaság és a Magyar Népköztársaság viszonyában a baráti együttműködés jegyében történt komoly változásoknak. Ezt a változást a csehszlová­kiai magyar dolgozók már régóta érzik és még jobban fogják érez­ni a jövőben. A magyar nép baráti jobbját nyújtja a szlovák dolgozóknak — munkásoknak, dolgozó parasz­toknak és értelmiségieknek akik biztosak lehetnek abban, hogy az a Magyarország, amely­nek nevében beszél, nem az a Magyarország, amely évszázado­kon át bajt és keserűséget oko­zott a szlovák nemzetnek, hanem egy új Magyarország, amely visz- szaj’onhata liánul leszámolt mind­azokkal, akik a nemzeti elnyo­más, a magyar sovinizmus hor­dozói voltak. Révai József elviárs azt Ki «ácsolta a fii lek i és a szlo­vákiai magyar dolgozóknak, hogy lépjenek fel a sovinisz­ta maradványok ellen — ne a magyar reakciósokkal együtt, hanem ellenük — életre-halálra együtt a szlo­vák paraszttal, a szlovák munkással, a szlovák értel­miséggel. A magyar-csehszlovák kapcso­latokról szólva, rámutatott, hogy a két nép közös múltjában is vplt olyan, amit nem szabad elfelejteni. Utalt az üzemi tanács elnökének, Nagy Istvánnak pél­dájára. Nagy István a magyar proletárdiktatúra harcosa volt és — a Csehszlovák Kommunista Párt soraiban küzdve a csehszlo­vák nép felszabadításáért, a szo­lárs beszédéi. Az első sorokban álltak az 1919-es Magyar Tanács­köztársaság vöröshadseregének harcosai, mögöttük vídámareú munkásnők, munkások, vörös­sapkás ifjak mintegy háromezer főim lelkes tömege. Az udvart és a gyárépületeket ünnepi dísz­be öllöztel’ték, minden épületen Sztálin, Gottwald és Rákosi elv­társak képei, a béke védelmét, a két nép barátságát hirdető ma­gyar- és szlováknyelvű felira­tok. ■ A gyár bejáratánál az üzem igazgatója és Nagy István elv­társ, a Magyar Tanácsköztársa­ság öreg harcosa, az üzemi ta­nács elnöke, a Csehszlovák Kom­munista Párt Járási Bizottságá­nak tagja üdvözölte Révai Jó­zsef elvtársat. A magyar küldött­ség a gyárudvar közepén felállí­tott csehszlovák és magyar nem­zeti színekkel feldíszített efnel- vényen helyezkedett el. Szűnni nem akaró taps fogadta Nagy István elvtárs bejelentését, hogy Révai József elvtárs szólni fog a füleld dolgozókhoz. ­Idában folytatta azt, amit mint a magyar proletárdiktatúra har­cosa kezdett. Vannak olyan hagyományok, amelyekre büszkének kell lenni. Ilyen az a segítség, amit a csehszlovák kommu­nisták nyújtottak az illegá­lis Magyar Kommunista Párt­nak, a huszas évek végén Füleken megrendezett kom­munista bányászkongresszus. Ilyen hagyomány, amit ápol­ni kell, Sehönhercz Zoltán elviárs példája, aki a magyar ellenállási mozgalom hőse, a Magyar Kommunista Párt mártírja volt és akit a szlo­vákiai forradalmi munkás- mozgalom nevelt. A felszabadulás után — foly­tatta Révai József elvtárs — nem volt rózsás a szlovákiai magyar dolgozók helyzete. A magyar A .szocializmus építésének kul- túrális eredményeiről szólva, ki­emelte, hogy az új kultúra azt jelenti: felszámoljuk azt a lenéző magatartást, amelyet a ma­gyar sovinizmus tanúsított más népek kultúrája iránt. Az új szocialista kultúra jel­legzetességei közé tartozik a más népek kultúrájának baráti megértése. A magyar sovinizmus részéről Kollár Jánossal szemben is je­lentkezett ez a kultúrális gőg és lenézés, amely elsősorban a cseh­szlovák nép kultúrája iránt nyil­vánult meg. Kollár János a szlo­vák nép nagy fia, a szlovák kultúra egyik legnagyobb alak­ja, noha voltak tévedései, nem utolsósorban az, hogy nem egé­szen helyesen ítélte meg a ma­gyar nép 1848-as szabadsághar cát. Kollár János e tévedések ellenére, a csehszlovák nemzeti kultúra egyik legnagyobb alakja megérdemli legteljesebb tisztele­tünket. Beszéde további során Révai József elvtárs rámutatott arra, hogy' kommunisták a szlovákiai ma­gyarság egyenjogúságáért, a leg­élesebb harcot vívták a belső- reakció, a soviniszták ellen és véglegesen leszámoltak a nép ellenségeivel. 1948-ban Magyar- országon és Csehszlovákiában is győzöd a dolgozó nép. A magyar és csehszlovák dol­gozók is ráléptek a szocia­lizmus építésének útjára és megértették, hogy a szocia­lizmus építésének útja, egy­ben a néprk barátságának útja is. Ez a győzelem egyben a lenini- sztálini -nemzetiségi politika győ­zelme volt. Révai József elvtárs idézte Viljam Siroky szavait, amelyeket a kultúrális szerződés aláírása alkalmával mondott: »A Gottwald elvtárs állal vezetett csehszlovák munkásosztály és a Rákosi elvtárs által vezetett ma­gyar munkásosztály történelmi győzelme után, a fordulat évében — a lenini-sztálini nemzetiségi politika elveinek alapján — sor került nemcsak a cseh és a szlo­vák nemzetek közötti kapcsola­tok végleges rendezésére, hanem magyar nemzetiségű polgáraink is hozzájutottak a nemzeti kul­túrájuk teljes fejlesztéséhez szük­séges gazdasági, politikai és kul­túrális előfeltételekhez.« Ezzel teljesen egyetértek —• mondotta Révai József elvtárs —, ehhez nincs hozzátenni valóm. Révai József elvtárs ezután be­számolt arról az építőmunkáról, amelyet a magyar dolgozók a Szovjetunió támogatásával, a Párt vezetésével folytatnak. Be­szélt a magyar nép szeretetéről és hálájáról a felszabadító Szov­jetunió iránt. Rámutatott arra is, hogy cső­döt mondott az imperialisták minden olyan kísérlete, amely a magyar népet el akarta válasz­tani a Szovjetuniótól és a Szov­jetunió vezette béketábortól. Beszámolt arról a harcról, amelyet a magyar dolgozó nép az ország déli határain acsar­kodó Tito-banda ügynökei ellen folytat. az új Csehszlovákiának és az új Magyarországnak közös célja a szocializmus építése és közös az ellenségük: az imperialisták, akik ellen élet­re-halálra együtt kell har- colniok. Majd így folytatta: Feltételezem, füleki munkások, losonci munká­sok, ti is szeretitek Magyarorszá­got. Jól teszitek elvtársak, hogy szeretitek Magyarországot. És ha szeretitek Magyarországot, ne áz urak Magyarországát szeressétek, hanem az új Magyarországot, a nép országát. Milyen tettekkel tudjátok bizonyítani ezt a szere­tetett Megmondom. A szeretet Magyarország iránt, a tettekben megnyilvánuló szeretet Magyar- ország iránt azt jelenti szádo­tokra, fülekiek, losonciak, kas­saiak és valamennyi szlovákiai magyar dolgozó számára, hogy segítitek Csehszlovákiában — Fü­leken, vagy Losoncon, vagy bár­hol — a szocializmus felépítését. Szeretni Magyarországot ez azt jelenti: együtt építeni az új csehszlovák hazát a cseh és szlovák dolgozókkal A szocializmus építésének útja egyben a népek barátságának útja is cializmus diadaláért — Szlová­Magyar és szlovák dolgozók életre-halálra együtt a békéért Kónya István elvtársat, trak­toros brigádvezetőt a sarkadi gépállomás kommunistái vá­lasztották küldöttül a sarkadi községi pártértekezletre. A kommunisták, a párlonkívüli dolgozók megbízták Kónya elv- társat azzal, hogy a többi kö­zött ezt is mondja el a párt-^ értekezleten: Ébernek kell len­ni, ezt bizonyítja a gépállomás példája is, ahol egy Pupp Sán­dor nevű ellenséges elem so­káig ^végezte romboló munká­ját s aminek következtében az ötös brigád őszi idénytervét £sak 55 százalékban tudta tel­jesíteni. Kónya István elvtárs beszá­mol arról is: mióta az ellensé­get eltávolították a gépállomás­ról, jobban megy’ a munka. De el akarja mondani Kónya elvtárs azt is, hogy a községi pártvezetőség segítse jobban « gépállomás pártszervezetét, mert ezen a téren is hibák vannak. Nem adott a községi pártvezetőség például e'ég se­gítséget ahhoz, hogy jól tudja irányítani a gépállomás párt- szervezetének vezetősége az ok­tatási munkát. Ezért is nem ki­elégítő az oktatás, nem meg­felelő arányban vesznek részt a pártoktatásban a párttagok. Kónya elvtárs elmondja még: A gépállomás dolgozói kijavít­ják hibáikat, szeretett vezé­rünk: Rákosi elvtárs út nini ir­tásával meg több eredményt érnek el. Egyiptomi falut ágyúztak az angolok Kairo (TASZ.) Az Al-Miszri cí­mű lap jelentése szerint az El- kebiri angol táborokból ágyúzták Koréin egyiptomi falu kórházát és egy lakóházat. A lakosság kénytelen volt elhagyni a falut. Szuezban felrobbantották az an­gol táborokba vezető vízvezeté­ket. Az angol katonák körülvet­ték a robbanás helyét, egy egyip­tomit meggyilkoltak, másik ket­tőt. pedig megsebesítenek. Pori Szakiban tűzharcot vívtak az an­gol katonák és az egyiptomiak, amelyek során egy nő súlyosan megsebesült Tüntetések as egyiptomi nép harca mellett Irak fővárosában, Bagdadban a dolgozók általános sztrájkkal és tüntetéssel fejezik ki szolidari­tásukat az egyiptomi nép harca iránt. A város valamennyi üze­me, iskolája és üzlete bezárt. Géza városában és környékén egy tüntetésen több, mint húsz- | ezren vettek részt. Általános sztrájkokat és tüntetéseket ren­deztek Palesztina és Transzjo”dá- nia több városában. A tüntetők számos táviratot küldtek Egyip­tomba, amelyekben kifejezik az egyiptomi nép harca iránti szoli­daritásukat. Aláírták Belgrádban az amerikai—-jugoszláv katonai „segély-egyezményt“ New York. Szerdán Tito és Ge­orge Allen az USA belgrádi nagy­követe aláírta az amerikai-jugo- szláv katonái »segély egyezmény«-t, amely szerint Jugoszlávia fegyve­reket kap az USA-tól. A londoni rádió jelentésében megállapítja, hogy a jugoszláv kormány az egyezmény értelmében hozzájárult abhoz, hogy amerikai katonai meg­bízottak állomásozzanak Jugoszlá­viában. A megbízottak ellenőr­zik az amerikai fegyverek felhasz­nálását és irányítják a jugoszláv hadsereg kiképzését. Damaszkusziban kétszázezer ember tüntetett Eg-yiptom mellett Beirut. (TASZSZ.) Szíria fővá­rosában, Damaszkuszban kétszáz­ezer ember szolidaritás tüntetést rendezett az imperialisták ellen küzdő egyiptomi nép mellett. A tömeggyűlés részvevői táv­iratban biztosították Nahaz pasa egyiptomi miniszterelnököt, vala­mint az egyiptomi szenátust és a parlament elnökét, hogy Szíria mindenben támogatja Egyiptomot. »Egyiptom ügye, valamennyi arab ország ügye« — mondják a távira­tok, majd követelik, hogy a többi arab ország összes pártjai is ve­gyenek részt az arab országok fel- szabadulásáért vívott harcban. A tüntetés részvevői az ENSZ titkárságához intézett táviratban is kifejezték szolidaritásukat Egyip­tom iránt. A távirat megállapítja: az angolok egyiptomi agressziója fenyegeti a Közép-Kelet és az egész világ békéjét. Hasonlóképpen szolidaritási tün­tetést tartottak Szíria többi vá­rosában is. Beirutban Libanon fővárosában valamennyi gyár, vállalat, egye­tem, tanintézet és üzlet sztrájkolt a szolidaritás jeléül. Sajtójelentések szerint »Az egyip­tomi napot« Irakban és Transz-* jordániában is sztrájkokkal, tün­tetésekkel tartották meg. ítélet a bulgáriai kémperben Szófia (MTI.) Csütörtökön dél­után hirdetett ítéletet a szófiai megyei bíróság a napok óla fo­lyó kémperben. A tárgyalás so­rán bebizonyosodott, hogy a vád­lottak angol, francia, görög es török kémügynökségek megbízá­sából dolgoztak és az országban terrorista csoportokat akartak szervezni. A bíróság a vádlottak közül nyolcat golyóáltali halálra és vagyonuk elkobzására, a töb­bieket pedig háromtól-húsz évig terjedő börtönbüntetésre ítélte. Ez azt jelenti: megvédeni Csehszlovákia függetlenségét az imperialista fenevadak el­len. Révai elvtárs befejezésül el­mondotta, hogy a kultúrális együttműködésre vonatkozó űj egyezmény a béke védelmének jegyében született meg Csehszlo­vákia és Magyarország között. Ez azt- bizonyítja, hogy népeink között nincs és nem is lesz semmiféle szakadás. A szlovákiai magyar dolgo­zók feladata — mondotta — több, mint feladata, köteles­sége, hogy minden erővel elősegítsék ezt a szolidari­tást az új Csehszlovákia és az új Magyarország közölt.« Révai József elviárs beszéde után Andrej Kiokos, szlovák tájékoz­tatásügyi megbízott szlovák nyel­ven köszönte meg Révai József elvtárs beszédét és rámutatott az egy nappal előbb megkötött kultúrális egyezmény jelentősé­gére-

Next

/
Oldalképek
Tartalom