Viharsarok népe, 1951. október (7. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-31 / 254. szám

1981 Oktober 31. szerda 3 [/iUoAsaióíc képe Több segítséget a dombegyhází állami gazdaság gyapotszedőínek a* szovjet módszerek alkalmazásához Csali úgy feliértlik a sok kinyílt gabótíA a dombegyháai állami gaz­daság 331 katasztráJds holdnyi gya­potterület©. A négy-öt, de nem ritka esetben a bat ée fél grammos gubók arról tanúskodnak, hogy a három szakosított gyapottermesztő­brigád jó munkát végzett. Ötmázsás átlagtermést ígér a gyapot a dombegyhází állami gaz­daságban. Az eddig leszedett meny- nyiség mintegy három vagon. Es, magasabb eredmények eléréséért. A legutóbbi értékelés szerint a »Dó- zsa«-brigád vezet, de elsősége már­is veszélyben van, mert párosver­senytársa, az »Ifi«-brigád erősen a nyomában halad. Bedő Mária, Ipacs Ilona, Kot- toczó Istvánná harcba indultak a »Gyapotszedés mestere« címért. Hegy ezt elérjék, bevezették a szovjet módszereket, a gyapot két kézzel való szedéséit s igy megkét­szereződött a napi teljesítmény. Faluvillamositó brigádjaink mun­kája nyomán egyre több faluba, tszos-központba jut el a fény. Még ebben az évben öt termelőszövetke­zetünkbe, illetve csoportunkba ve­zetik be a villanyt. A békési »Al­kotmány« és az ujlugyósi »Uj Élet« tezcsk-ben a napokban feje­zik be a munkát s hozzálátnak rövid időn belül a nagyszénást »Lenin«, a gerendási »Petőfi« és a gádorosi »Gero« osoport villamosi— tásához. Ezekkel együtt megyénké amire külön büszkék a gyapot-bri­gád tagjai, mind kitűnő minőségű. Alacsonyabb minőség, mint a má­sodosztály, nem is volt eddig és nem is lesz sok, mert úgy igyekez­nek a szedéssel, hogy még mielőtt az idő kárt tehetne benne, mind zsákba kerüljön. Vállalták, hogy november 7-re befejezik a sze­dést. Hétköznap, vasárnap állandóan folyik a mm da. Bedő Mária is például az eddig leszedett 28—30 kiló lielyett már az első napokban 5ö—60 kilót sze­dett le. Számos időszaki munkás is dol­gozik a gyapottszedésmél, a gyapot- termesztési-brigád tagjai nekik is átadják munkamódszereiket így értek el napi 30—40 kilós sze­dőéi átlagot Lung Jánosáé, Jobb Istvánná és még többen, akik ed­ben 18 csoportban szolgálja majd a villany a fejlődést. Két csoportunk még az esztendő folyamán ártózilcutat kap. A gá- dorosi »Gero« termelőszövetkezet 80 ezer, az eleki »József Attila« 70 ezer forintot kap kútfúrásra. Megyénkben több csoport kocsi- és lóvásárlásra kap kölcsönt. Ko­csira 2680 forintot, lóra darabon-' ként 4000 forintot Kormányzatunk' igy segíti elő, hogy biztosítva le-' gyen csoportjaink igaerőszükségi lote. dig 18—20 kilót szedtek le egy nap alatt. A gazdaság vezetősége gondos­kodott arról, hogy a brigádok va­lamennyi, tagja tudja: jó munká­jáért nemcsak jó fizetés, magasabb kereset, hanem megfelelő jutalma­zás is jár. A népnevelők elmagya­rázzák, hogy minden brigád, ame­lyik a tavasszal gondjaira bízott területen az előirányzott négy má- zsánál több termést takarít be, túlteljesíti a gazdaság tervét — s ez könnyen lemérhető, mert a brigá­dok valamennyien felosztott terü­leten dolgoznak- jutalomban ré­szesül. A jutalmazás ilyen széles­körű tudatosítása méginkább ösz­tönzi a brigádtagokat, hegy jó munkát végezzenek. Van még javítani való is a dombegyházi állami gazdaságban a gyapotszedésncl. Nem támogatja eléggé a gazdaság vezetősége a szovjet módszerek alkalmazását. így például nem gondoskodik arról, hogy a telt kötények elhordására mindenkor biztosítva legyen a mun­kaerő. Arra hivatkoznak: a dolgo­zók maguk is vállalták, hogy el­hordják a kötényeket. Ezen sürgő­sen javítani kell, mert az eddigi példák mind azt bizonyítják, bogy sokkal több gyapotot tudnak le­szedni a dolgozók, ha külön mun­kaerő végzi a kötények kiürítését. Másik hiányosság a verseny ér­tékelésében és nyilvánosságában van. A gazdaság vezetőségének gon­doskodni kell arról, hogy az ed­digi heti értékelés helyett napon­ként értékeljék a versenyeredmé­nyeket és asek szemléltető módon ismertessék a dolgozókkal. Csakis igy érhetik el, a gyapotszedés gyors befejezését. (zs. m) A brigádok, munkacsapatok egymással versenyeznek Évvégéig 18 termelőcsoportunkban szolgálja a villany a fejlődést A pártszervezet és a tanács gondja is, hogy az almáskamarást I-es mintájú „Új Elet“ tszcs-ben alapszabály szerint dolgozzanak Még a tavaszon beszéltek a cso­portalakításról, aztán abbamaradt, mert a járási mezőgazdasági osz­tály nem továbbította kérvényüket, így a nyáron még egyénileg dol­goztak, igaz, segítettek egymásnak aratni, de úgy tervezték, őszre már közösen vetnek. Nyár végére jött meg a működési engedélyük. Jóvá­hagyták tehát, hogy húsz dolgozó paraszt megalakítsa az almásba- marási I-es típusú »Uj Elet« tazes-t, hogy ezután közösen dol­gozzanak, mert megértették: fel- emelkedésük útja a nagyüzemi gaz­dálkodás. Húszán vállalták, hegy az alap­szabály szerint végzik munkájukat, mely többek között feladatul tűzi a csoportok elé: »a csoport által művelt földeken a táblás művelés­nek és a közös szántásnak, vala­mint a gépi erővel elvégezhető kö­zös vetésnek megszervezését«. Bs hogy dolgozik a csoport? Ap­ró, kis parcelláján ki-ki egyénileg szánt, vet, nyomát sem találjuk a közös gaz­dálkodásnak. Igaz ugyan, segíte­nek egymásnak szántani, vetni, de erre kötelem a minisztertanács ha­tározata is, mely minden fogat- erőtulajdonos részére előírja ezt. Nagy Ernő, a csoport elnöke arra hivatkozik: »széjjel vannak a földek, nem kaptunk engedélyt tagosításra, hát azért dolgozunk igy.« Az a véle­ményük, tagosítás nélkül nem lehet táblás gazdálkodás. Ez pedig nem egészen igy van. Ha a csoport az alapszabály szerint dolgozna, igy nézne ki a munka: kora őszön az intézőbizottság javaslatot készít a vetésforgóra, amit aztán a cso­portértekezlet jóváhagy. A vetés­terv alapján ki-ki elkészíti a tk­ját tervét. Például úgy: öt hold földből 2800 négyszögölön búzát termel 1200-on kukoricát, 800 szö­gölön ősziárpát, aztán igy tovább, napraforgót, répát, stb. Ezekután, ha az intézőbizottság jóváhagyta mindenkinek a vetéstervéit, akkor a lehetőség szerint egy táblába vetik az azonos fajta növényeket Például úgy, hogy Laukó István nyolc holdján legyen csupa búza, Oláh Mihály hét holdján kukorica, kinek, milyen földje van, amelyik- ltez a legalkalmasabb. A közös ve­tés után meg az egyes táhlákon belül ki kell jplölni olyan területet egy-egy tagnak, ami megfelel az ő vetéstervének. így sokkal job­ban ki lehetett volna használni a gé­peket, magasabb eredmények eléré­sére. Hogy a csoport igy dolgozik, azért felelős a községi pártszervezet is, mert nem magyarázta el a cso­porttagoknak: csak akkor érhetnek el magasabb terméseredményt, ak­kor válik valóban a felemelkedés útjává a közös gazdálkodás, ha az alapszabályok szerint valóban kö­zösen is gazdálkodnak. És foko­zottabban felelős a pártszervezet, mert maga a községi párttitkár, Teklesz János elvtárs is tagja e csoportnak. Nem segítette eléggé a tanács sem a csoport munkáját, bár, a tanácselnök, Márton József elvtárs szintén tagja a csoportnak. A mezőgazdasági előadó pedig még egyetlen egyszer sem látogatott el a csoporthoz, nem segített nekik tervet készíteni. Hibát követett el a járási tanács mezőgazdasági osztálya is, mely nem figyelt fel eléggé ana, hogy az almáskamarási »Uj Elet« tezos és velük együtt egész sor más I-es típusú tszcs nem dolgozik az alap­szabály szerint. Sok terve van a csoportnak, azon gondolkoznak, közös állatállományt kellene létesíteni. A pártszervezet, a tanács segítségén múlik, hogy a tszcs-ben lévő dolgozó parasztok helyes kezdeményezései valóra vál­janak; a csoport helyes úton, a kö­zös gazdálkodás útján haladjon. (d) | A kukoricabegyüjtés élharcosai LÁTSZIK JANOS, tótkomlóst hétíioldas dolgozó paraszt hűkor i- beadási kötelezettsége 5 mázsa 56 kg, ezzel szemben 16 má­zsa 4 kg kukoricát szállított be­MOLNÁR ELEK, kardoskútd kilencholdas középparaszt 14 má­zsa 80 kg kukorica beadásával 229 százalékra teljesítette kötelezettségé t. KATÓ LAJOS, gyomai 14 holdas középparaszt beadási kötelezett­ségén felül 4 mázsa 88 kg kukoricát vitt be C-jegyre, öt má­zsára pedig szállítási szerződést kötött. MÁKOS ANTAL, végegyházi 3 holdas kispamszt 600 százalékra teljesítette kukoricabeadási kötelezettségét. VÖRÖS ISTVÁN, háromholdas végegyházi kisparaszt kötele­zettségén felni 4 mázsa 46 kiló kukoricát vitt be 0-jegyre. Kötelesség is másnak szántani, vetni Sok mindent köszönhet Dodi tg L-eontia a Pártnak, A jogait, a szabad életét. Mert szabadon él itt Magyarországon, nem úgy, tiH&A Tito Jugoszláviájában a délszláv dolgozó parasztok. Azok odaát a ku- lákokat hizlalják, itt az 6 munkája nyomán saját élete szépül. Olt erőszakkal elveszik az egész évi munka gyümölcsét, annyit sem hagy­nak,, hogy a családnak kenyere legyen. És ő? A bő termésből, ha .túlteljesíti kötelezettségét, az egész község megbecsülése övezi. Érthető, hogy odaát nincs kedve a parasztnak szántani, vetni- Mennyivel más itt. Érdemes dolgozni. Így érzi ezt Dódity Leon - tia. Sohasem volt dologkor ülő ember, de mostanában sokkal nagyobb kedvvel munkálja négy holdját. És úgy dolgozik, ahogy a Párt javasolja Hogy érdemes, azt a saját példájával bizonyítja be. Tavaly nyáron 7 mázsás búzatermést takarított be holdanként. Ősz- szel, mikor arról beszélgettek a népnevelők, hogy korán kell vet­ni. cl is vetett még október első napjaiban. Nem vallotta kárát. Az idén tízmázsás terméssel fizetett a föld az időben végzett munkáért- Másfél hold búzájánál ez már négy és fél mázsa többletet jelenteit- Bőven telt arm, hogy 500 száza leköt teljesítsen. Tavasszal korún vetette a kukoricát. Szépen termett az is, abból is becsülettel ele­get tett kötelezettségének. Tanult ebből s amikor elolvasta a minisztertanács határozatát, úgy határoztak az asszonnyal: az idén is megfogadják a tanácsos- Persze, nem elég csak korán vetni, az sem- mindegy, hogy szántanak, Legalább húsz centi mélyen kellene- Egy lóval nehéz volna. Megbe­szélték hál a. szomszéddal, Lung Kosztárai, összefognak. Húsz centi mélyen szántottak búza alá Előbb Dódityék, aztán Lungék földjén vetették el a kenyérnekva- lót, csírázik is már. De aztán sem kötötték u jászol mellé a lovakat, meg úgy sem tettek, mint ahogy egyesek oil Hat-tanyán is, hogy elvetették saját maguknak, aztán meg szárat, szalmát hordanak. Nem élég az, ha csak mi vetünk idejében, máshol is kell a bő termés — igy meséli az asszony. Meg kötelesség is -másnak szán­tani. Elmentek ők is. Először JlorváiJiék vetették él a három holdon-, most L,ovasék földjén dolgoznak, aztán Szabó Istvánná jön sori#, utána mások, ügy mondják: addig, amíg szántani, bevetni való föld van a battonyai határban. — deák — Újítással, Gazda-mozgalommal a tervteljesítésért Az Orosházi Növény olajipari VáL lalat dolgozói évi tervük teljesítése érdekében újításokkal, illetve azok bevezetésével, fokozottabb anyagta­karékossággal küzdenek. A vállalat nagyraktárából a silosba (körülbe­lül 40 méter távolság) eddig kocsin zsákokban hordták át a feldolgo­zásra kerülő magot. Yéber István művezető egy újítást nyújtott be, mely szerint fúvócsövön keresztül ventillátor légáramával kell szálli- litani a magot. Rendkívül sok idő, munkaerő megtakarítást jelent a lé­nyegében és kivitelében egyszerű szerkezet. Az újítást, ventilátort, csöveket és egyéb szerelékeket már elkészítették s amint a raktár al­kalmas része szabaddá válik, kiürül, megkezdik az újítás beépítését. Az­előtt nehéz eset volt a csigaprés- kosarak szakadása, mert ilyenkor a javítási munkálatok hatórai terme­léskiesést jelentettek. Balogh Ernő műszaki vezető a préskosár szaka­dása megelőzésére elmés javaslatot tett A préshajtó erőátviteli szíját kes­kenyebb méretűre cserélte fel, ha túlságosan megtömődik a _ kosár, akkor a présgép megáll, kosártö- rés nem történik. A préskosár tar­talma néhány perc alatt fellazít­ható. Ugyancsak Balogh Ernő nyújtott be javaslatot a préskosarak átalakítására is. A régi kosarak me­revítő gyűrűit leszerelte, a kosa­rakat meghosszabbította. Újítása bevezetésével préseléskor nem gyü- lemlik fel olaj a gyűrűkön s pré­selés után sem szívódik vissza az értékes olaj. Az üzem dolgozói jelentős eredményeket érnek el az anyag­takarékosság terén Asztalosmunkában szijvédőket^ vé­dőberendezéseket ,csúzdálcat, mind- mind hulladékanyagból készítik. A lakatosok az üzem karbantartási1 és javítási munkálatait, továbbitó csigákat, pogáosazúzó gépet, hen­gerszékeket használt, hulladékfém- rószekből készitik. Az üzemben nin­csen kimutatás az anyagtakarékos­ság, Gazda-mozgalom eddigi eredményeiről, de megállapítható hogy rendkívül jelentős az eddi­gi megtakarítás is. A vállalat dol­gozói közül eddig mintegy negy­venen vettek részt a békéscsabai gazdamozgalmi kiállításon. Az ott látottak, a gazdag tapasztalaink még nagyobb eredmények elérésé­re, fokozottabb anyagtakarékosság- ra buzdítják a dolgozókat. Gépállomásaink, traktoristáink az őszi tervéi t Traktoristáink vasárnap is dol­goztak, hogy minél hamarább befe­jezzük az őszi szántás-vetési mun­kát. Király István elvtárs, a ka­szaperi gépállomás traktorosa 95 százalékos üzemanyagfogyasztás mellett 150 százalékra teljesítette napi normáját. Király elvtárs jól szervezte meg a munkáját és mi­után gondosan kezeli gépét, nem' volt gépkiesése. Hasonlóan jő mun­kát végzett Pránya Pál elvtárs a dobozi gépállomás traktorosa. Vál­tójával együtt »melegváltást« ve­zetett be, vagyis munkaközben ve­szik át a gépet. Pránya elvtárs 144 százalékra teljesítette normáját, az üzemanyagfogyasztásnál azonban javítania kell, mert egy százalék­kai túllépte az előirányzatot. * Jő munkát végzett a csorvási gépállomás »Uj Élet« brigádja. A brigád 97 százalékos üzemanyagfo­gyasztással 105 százalékra teljesí­tette napi tervét. Ungor Mihály elvtárs, pártvezetőségi tag minden nap megbeszéli a brigád tagjaival a napi feladatokat, állandóan fog­lalkozik a traktoristákkal, átadja tapasztalatait. Néma Bél? a békéscsabai gép­állomás főgépésze. Gépállomásán bevezette, hogy minden alkatrész!, amit némi javítással használható­vá lehet tenni, felhasználjanak. Gondosan rendbentartják a munka­gépeket is, például mór megkezd­ték a cséplők rendbehozását, a téli időszak előtt leolajozták és meg­tisztították. Gondosan javítják a traktorokat, ennek tudható be, hogy itt van a legkevesebb gépkiesés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom