Viharsarok népe, 1950. október (6. évfolyam, 229-254. szám)
1950-10-20 / 245. szám
^apyar nsk? Magyar assYáfíf Ifarcsfjsfok a Igékéért, gyermekeitek beides lóvéiéért! Szavazzatok aüépfroetra! i megépülő kuUúrotthonra, újabb kutakra, járdákra, i parkosításra, a békére, a jól végzett munka tudatára szavaz latavfeásihepes dolgozó népe Szülőotthont, napközi otthont, >j járdákat, kutat hozott a h;i- oméves terv, meg az ötéves terviül eltelt néhány hónap a nagy- lánhegyesi dolgozóknak. Fá sít utak a községien, nagy összegű be u háza sokat fordítottak kiilönbö- ő, szociális, egészségügyi, kulin— áiis célokra. Az eddigi eredmé- lyekről, arról, hogy mit adott ed- íjg tervgazdálkodásunk Nagybán- regyesuek, egyébként díszes tábla izámol be a járókelőknek a közég í'ő'créu... Ott van a táblán t/onlcw az is, hogy ötéves tériünk hátralévő esztendői mit hozlak még. Kulturotthont lé esie- íek, a dolgozók bőséges ivóvizedá- ásának biztosítására újabb kutatat fúrnak, megjavítják a Rákosi- ücai kutat is. Járt Iák, utak épüllek majd, parkosítanak, fásita- íak... A nagy bán hegyesi dolgozó pa- k tudnak az eddigi erctliné- íyeKról, de tudnak arról is, ahogy ízek az eredmények csak előüir- íökt’i annak, amit hoz majd még » lerv. Ennek tudatában készülnek íz október 22-i tanácsválasztásra is. Készülnek, hogy megválasszák i tanácstagjeiö’taket, a saját húsúkból, vérükből való do’gozókat, Denkó Pál nyolcgyermekes középparasztot, Magyarosi Mihály öthol” das ujgazdát, Kolynok Mátyásné szlovák nemzetiségű dolgozó nsz- szóny.t, CíMely1: Játtör, Nagy Mihály termel őcsoporttagokat és a többieket.. A község dolgozó népe nv' határozott is: A választás napján déli 13 óráig mindannyian leszavazunk jelöltjeinkre! De azért vannak a községben egynéhányan, akik nem igy véle- ke Irtok. Vidovenyecz Mihály, Szita Imre, Fazekas Bálint, Chovanyecz János, meg a többi hasonszőrű kűlákok, akik a »hajdani jó világban«, mint virilis gazdák bent ültek a község képviselőtestületében, őket »választották.-.« — Ugyan mit tudnak csinálni ott., abban a tanácsban ezek a kó- disok, — hireszteli a faluban Vi- dovenyecz Mihály 3o holdas. — Tán még majd minket vezetnek, nekünk parancsolnak... Szent ég, hát hol vannak a »régi szép idők«, amikor mink... Ez a véleménye Chovanyecz János kuláknak is, annak a Chova- nyecznek, aki szerződést csinált még annakidején a munkanélküli dolgozó parasztokkal, — rögzített bérre és amikor másutt már 12 pengőt is fizettek napszámot, ó Cs»k hat pengéjével, —• a rögzített bérrel — számolta a napokat, még a legnehezebb sárbájtért« is. Ezt suttogja a faluban Szita Imre is, Fazekas Bálint is. Fáj, nagyon fáj nekik, hogy az ő idejük örökre lejárt már... A nagy bán hegyesi dolgozó parasztok azonban tudják, hogy az a főjegyző, — Pálfi Erzsébet —, aki most a község ügyeit igazgatja, egyszerű parasztlány volt. tudják, hogy a földinüv esszövet- kezet vezetője, — Fabulya Pál, — egyszerű parasztember, tudják, hogy Lestyán István nagybánhe- gyesi dolgozó paraszt fent, a minisztériumban dolgozik, tudják, hogy Tetlák Mihály a megyei földhivatalnál állja a posztot. Bebizonyosodott előttük, hogy ezek a hajdani napszámos-robotosok jól végzik a munkájukat, tudják intézni a dolgozók ügyét. És éppen ezért: bíznak a jövendő tanácstagokban, rájuk bízzák jövőjüket, munkájukat, irányitásu- kat... Készülnek október 22-JC a nagy- bánhegyesi dolgozó parasztok. Teltekkel is. Az őszi kalászosok vetését 18-ára teljes egészélien befejezték. Földben van a jövő évi kenyérnek való: boldog örömmel, a jól végzett munka tudatával mennek majd szavazni október 22-én. Az alapot kell jól megásni, mert máskép minden munka kárbavész A békéscsabai Szaliadság-téren haladva már. messziről látni a serény embereket, amint szorgalmasan dolgoznak aa új ; út építésén, ötévea tervünk egyik eredménye, hogy Békéscsaba régi rossz útjai helyett síma aszfalt kínálja testét fürge lábaink elé. Amint egészen odaérünk, tisztán kibontakozik, ahogy a munkások csoportokban végzik az egyes munkafázisokat; Ait egyik esojKút az a’apót ássa, a másik betont kever, amott a bitument' főzik 8 röviddel odébb már öntik is a gőzölgő kevexékot a készülő .útra. így születik a munkások keze alatt az új út, az új város. Az észszerű munkán látszik, hogy a dolgozók a gasda kezével és szívével alkotnak újat. Tudja ezt Zahorán Mihály bácsi is, aki az alap ásását , végzi és munkája közben mosollyal az arcán me;éli: — Bizony az alapot kell jól megásni, mert különben kárbavész minden munka. S minden munkának az alapja a legnehezebb. Kekem még rossz gyermekkorom volt, de a fiam már Budapesten tanulhat. És ha az a'apót most jól lerakj tik. Jogunk nem volt, csak igazságunk — most erőnk is van, megmutatjuk 22-én A fels&zladvl is előtt ■napszámos párián éltem, amikor néhány fillérrel dugták ki a szemünket. Jogunk nem volt, csak igazságunk. JJiáha veit annyi millió szegény - ember az országban, mégis az urak, 9 kevesek szavazata volt érvényre juttatva, akiknek semmi közük sem polt hozzánk, dolgozó milliókhoz, fis mégis ők intézték ügyeinket, irányít. Mák sorsunkat a mi kizsák- mxmyolásunkret. Most, a felszaladulás útin földet kaptam * békében, magamnak dolgozhatok, építhetem boldogabb jövőmet. Örömmel vtírom a tanácsválasztás napjai,hogy megválasszuk a mi sorainkból kikerült tanácstagokat, hogy megmutathassuk erőnket is a régi rend áld- Hízóinak, hogy a tanársválasztás- sal a dolgozó népünk hatalmái, még szilárdabbá tesszük. P0Z8AR MIHÁLY, Kaszaper. Zésziódiszbsn voisuSunk fel vasárnap, hogy megköszönjük: Sorainkból kikerült becsületes dolgozókat választhattunk meg tanácstagnak kuradélutáuí órákban l:\sfcavárfalunk körzetünkben minden dob Mi, Ixk s! MNDSz asszonyuk, a funáesválasztás méltó mr-gAcracp lÖRcr * elhatároztuk, hogy a sza- jwizökörzetunk és a hozzánk tartozó kerület kidekorálását más körzetekkel versenyezve végeztük. Bevonjuk munkánkba az Úttörőket és az ifiket, akik n (Havazás napján mozgalmi daluk ifncklósável teszik ünnepélye- lsebbé a napok Vállaljuk azt fi*. Ciogy a szavazás nnpján már • gozót. A leszavazás után mi is nótaszóval, tásziódíszben vonulunk fel a szavazatszedő bizottság elé, hogy megköszönjük szí, a sorainkból kikerült becsületes dolgozókat választhattunk meg sorsunk irányítóiunk. TOLDI SÁNDÖRNÉ Békés, MNPSr akkor senki som düuüaoti meg a mi demokráciánkat. Miro ötéves tervünket befejezzük, számos faluban, városban épül még új út a régi rossz helyett s mégtübb Zahorán Mihály mondja: A fiam már szabadon tanulhat s az utat mi építettük jövője felé. Horváth Eszter, orosházi Magasépítési N V. BÉKÉT ARATTOK! Népszava 1925 március 28: Gróf Szapári Lajos horthysta képviselő beszédéből: „A nők lellxülete nem alkalmas a szavazati jogra." Ó, Anyám... mikor éheztünk, fá.túrát, roskuló viskóban éjszakáztunk, eresebb voltál, mint e er férfi t ezer gondunkat el tudtad tépni — hogy tudjunk élnil Anyám, Te, a múlt százszor lipo tja, jogiosztott nő... rongy, gazdagéit lomja... Most tudom már: kik dusltilva é<iek, döntő szavadtól mennyite félteit, mennyire féltek! S Te is, mint annyi millió asszony harcától, ne’iogy összeroppanjon nyütt hadunk... S emed jövőbe látott: lelcmneveltcd a Szabadságot, v Szabadságotl Tudta a zsarnok — nagy a Te lelked: Te neveled a lázadó népet... Te adsz erőt, ha megtorpan Apám az ostor előtt... a harcos tusán győzelmes Anyám I Nézd, ma szabad már mindegyik asszony Eljött a Béke. hegy jogot adjon Napkelet utján, Sztálin hadával.* Anyám, — élj a nüc jogával, döntő szavával! , Tied vagyok én, háború ve tje... Nézd, nyil.lt népünk kisgyermek-kertjei ne hagyd, hogy véres viharba juss n... Anyám, a gyermek nőj jön, aludjon fiad aludjon... Emeld a zászlót fel, fel, magasra1 Még ragyogóbb fény nyíljon a napra,, mikor Ügyünkre szent hitét adt lt — Anyé.kl Nők! akiit mindenünk vagytok —■ Békét arattok1 FURÁK ERNŐ, Kaszaper. Az anyagíakarékossági verseny fejlesztésével köszöntik a tanácsválasztásokat a Columbiában Az üzem dolgozói csatlakoztak a SzOT békésmegyei bizottsága és a Ganz Hajó versenyfelhívásához. »Mi, a Columbia harisnyagyár dolgoséi vállaljuk, hogy az 1930 cs lervév negyedik ncgyc- 1950-es tervév negyedik negyed- évében 580 kiló pamulfonalat (ákarítuok meg, melyből J59 tucat harisnyát gyártunk a terven felül!« A vállalás gyakorlati megvalósításához máris lelkes lendülettel fogtak hozzá a columbiaiak, hogy a tanácsválasztásokat, melytől már csak néhány nap választ el. jó munkával köszöntsék. A szegélykötő teremben a gépek körül élénk tekintetű, fürge mozgású dolgozók vigyáznak a gépek zavartalan munkájára. Tamás Jánosné elvtársnő, az üzemrész tizes bizalmija elmondja, hogy * rBpofűléstn beszélték át az ar.yagtakarékosség fontos kérdését és egyemberként csatlakoztak a versenypon tok hoz. — Hogyan akarjuk elérni ezt a jelentős megtakarítást? — gondolkozik el Tamásné, azután felel is rá: — Az első lépés a fonal tökéletesebb kezelésénél és a fokozottabb ellenőrzésnél kezdődött meg. Csökkentettük a fonalszakadások számát. Nagy feladat hárul a gombolyítókra is, az ő minőségi munkájuk a sok kiölt rabló visszagombolyílást előzi meg. A húsz gép finoman zúg. Tamásáé húsz gépet kezel. Ahogy abbahagyja a beszélgetést, ügyes mozdulattal cseréli a lefogyott kopszot, hurkolja egymáshoz a két fonalvégct és máris üjból indul a gép. Az üzemrész többi dolgozói is vállalták a tanácsvá- iaszlások tiszteletére, hogy két százalékkal csökkentik az üzem önköltségét, öt százalékos minőségjavítást érnek el. A hibás árunál pedig tízszázalékos csökkentést érnek el. A jó muuka mellett súlyt fektetnek az agitáció» munkára is Elmondják a népnevelők a tanácsválasztások jelentőségét. Az ifjúmunkások is kiveszik részüket az agitációs munkából. Arról beszélnek az idősebbeknek,, hogy ők milyen boldog örömmel szavaznak a tanácsokra, hiszen boldog jövőjükre szavaznak. — Vállaltuk, — mondja Viszt Mária ifjúmunkás — hogy több- temmléssel köszöntjük a tanácsválasztásokat! Az anyagtakarc- kossággal elért megtakarított fonalból I8S tucattal készítünk többet, mint az elmúlt hetekben. Sokszor szóba kerülnek a múlt választásai is. Látják a nagy' különbséget és öraimel szavaznak október 22-én. Ezért lesz ünnep nap október 22-e a Columbiában is. Büszkén leadott szavalataik mellett újabb termelési •icedmenyekkel ünnepelnek. Az 2 nyagtakarékosság mellett a tü- toréscsökkenlést is vállalták. Lav- ró Julia elvtársnő élmunkás eh mondja, hogy ErnyeL Miklós, az üzem egyik technikusa a gyakori tűtórésebet egy fonalőr újítással szüntette meg. Ha vastagabb a fonal, — amitől leginkább lepattan a tű — a szerkezet automatikusan megállílja a gépet Ezt az újítást még ebben az évben minden kötőgépre felszerelik A dolgozók bízunk abban, hogy a tucatonként! 0.486 darabos t időrést 0.100 darabbal csökkentik Is. A gyulai Columbia dolgozóik«»- molyán veszik a verseuyváU*- lást. az anyagtakarékosságért én a minőségért indított harcot s a széles dolgozó tömegek egyen*- bérként csatlakoznak az élenjárókhoz. A váHalatvezetőség mindenben segítse a dolgozókat teremtsék meg a vállalások teljesítésének műszaki előfeltételeit hogy a tanácsok megválasztásának napját újabb, fényes terme lesi győzelemmel ünnepelje a Columbia. (Szarta») A «ajtó nevel, tanít, utat mutat1 Olvasd a Viharsarok Népét i
