Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-08 / 156. szám

VIHARSAROK NÉPE Mint Idősebb íesívér” segftí a végegyházi Szabadság tszcs az új csoportot Tiienhelen kezdték-, összeadták a földeket, megállapodtak, hogy ezentúl csoportban, közösen dol­goznak. Tudták, mibe fognak, hi- 6zen mindegyik alaposan megfon­tolta; mielőtt belépett. Kerekes András, Törköly János, meg a többiek is elmentek közöst nézni nem is egyszer. Megnézték, csak­ugyan könnyebb-e ott a munka. Aztán be'evágtak. Megalakították Végegyháza első termelőcsoportját A csoport neve »Szabadsági lett, ezzel is azt akaTtúk kifejezni» hogy a föld szolgáiból a föld* urai lettek. Nehéz volt az élet az első hó­napokban. Kevés volt az iga, de ezen hamar segített a gépállomás. Volt a csoportban eleinte nézet­eltérés is, nem is egy,. Voltak1 olyanok, akik nem látták, hogy a sajátjukon dolgoznak. Úgy érez­ték magukat, mintha napszámo­sok lennének olt és így is ment náluk a munka. Kemény, szívós felvilágosító fnunka kovácsolta eggyé a csopor­tot. A belső nehézségek mellett lépben-nyomon meg kellett küz­deni a klerikális reakcióval, a, kidákokkal, akik befolyásuk alá kerítettek sok embert a faluban. A gyerekekre az iskolában, az! asszonyokra az utcán rákiabáltak. Nyíltan és burkoltan próbálták akadályozni a munkájukat. De a fejlődést az uj, jobb győ­zelmét a régi rossz felett senki sem akadályozhatta meg. A tszcs meggyőző ereje munkájában rejlett Tavasszal a nagycsaládosokat, akik­nek elfogyott a fejadagjuk, ki- Ségi:ették gabonával. Kinn a ha­tárban- párját ritkitotta a bzcs ,ga- Vmája, olyan szép volt. Egyre többen léptek be, tavaszra már 5 2 tagot számlált a végegyházi tszcs. Az egész falu figyelte az éle­tüket. Kuli Ferenc, Szalka Pál; meg még jónéliányan gyakori ven­dégek lettek a csoportnál. Néze­gették, hogy megy a munka, kér­dezgették, hogy osztják el a jö­vedelmet. Látták, hogy míg ná­luk 8—9 mázsa búzát fizetett a föld, a tszcs-jén megadta a i3— iá mázsát s volt olyan táblájuk, ahonnan 16 mázsát takarítottak be. Egyszer csak kirukkoltak a dologgal: Őszre mi is közösbe megyünk — jelentették ki és ez a iterve még vagy iö dolgozó parasztnak. Kerekes Andrásék örömmel vet­ték. Hogyne, hiszen ez a szövet­kezet győzelmét jelentette. Egyre többet beszélgettek ezekkel a dol­gozókkal. Elhívták őket a csoport­ba, megmagyarázták nekik a mun­kaegységet. A csoport népnevelői is rendszeresen foglalkoztak ve­lük. Beszéltek nekik arról, hogy a csoport földje az egyformán a sajátja minden csoporttagnuk. ök már tudták, mit jelent az, ha a csoporttagok nem éreznek saját­juknak minden darab jószágot, minden talpalatnyi földet. Nem megy úgy akkor a munka se«» és hamarabb van alkalom össze­zördülésekre is. Az uj csoport leendő tagjainak átadták minden tapasztalatukat Úgy akarják, hogy a kezdetben ta­nuljanak a régi csoport hibáiból, kerüljék el azokat. Végegyházán uj csoport van ala­kulóban. A szövetkezeti gondolat, amit 17 ember kezdett itt valóra- váltani, egyre jobban terebélyese­dik. Uj emberek indulnak el ezen az utón a »Szabadság« csoport példáján. És Kerekes Andrásék, mint »idősebb testvér« segítik őket. — DR — fi szovjet grafikai kiállítás Békéscsabán vasárnap déleién 10 órakor nyílik meg A szovjet grafikai kiállítás meg­nyitása vasárnap lesz a városi múzeumban. A megnyitóbeszédet Keleti Ferenc elvtárs mondja el. Az ünnepségen résztvesz a MÁV szimfonikus zenekar is. A kiállítás előkészületei a mai nap folyamán befejeződnek és a leggyönyörűbb művészeti alkotá­sok sorakoznak fel, melyeken ke­resztül megismerhetjük a szovjet realista művészet * nagyszerűségét. Szén, fametszet, linóleum, a grafika minden ága helyet kapott ezen a kiállitáson. Már az első napokban jó eredményeket értek el a cséplésnél Békés megye állami gazdasá­gaiban, termelőcsoporljaiban már napokkal ezelőtt, de az egyénileg gazdálkodó parasztoknál is álta­lánosan megkezdődött már a cséplés. fl Szovjetunió külügyminisztériumának közleménye A Szovjetunió külügyminiszté­riuma julius á-én jegyzéket kapott pz USA nagykövetségétől. A jegy­zék közli: »Az Amerikai Egyesült Államok elnöke támogatva az Egyesült Nemzetek Biztonsági Ta­kácsának azt a kérését, hogy nyújt­hattak segítséget a koreai köztársaságnak az északkoreai osztagok bevonulásának vissza­verésére és újabb előrehala­dására Koreába, parancsot adott a koreai partvidék tengeri bid- kád alá vételére.« A Szovjetunió' külügyminisztériuma julius 6-an az USA nagykövetségének a kö­vetkező tartalmú jegyzéket intézte: »A Szovjetunió kormánya Trigwe Lie urnák, az Egyesült Nemzetek .Szervezete főtitkárának felhívására adott junius 29-én válaszában már kijelentette, hogy a Biztonsági Ta­kácsnak a koreai kérdésben hozott említett határozata az Egyesült; ■Nemzetek Szervezete alapokmányá­nak megsértésével fogadták el, ez­ért nem jogerős, ami következő- lesen nem szolgálhat jogalapul ‘pemmifé’e rend újabb foganatosí­tására Koreára vonatkozóan és ko­reai tengerészeti blokád alá véte- "íére sem. Ez a blokád éppen olyan összeegyezhetetlen az Egyesült Nemzetek alapelvével, mint az Egyesült Államok egész fegyveres tiek értelmében a Szovjetunió kor­mánya az Amerikai Egyesült Ál­lamok kormányát felelősségre fog­ja vonni annak a lépésnek min­den következményéért, ami a Szov­jetunió érdekeit a fentemliiett blo­kád kérdésével kapcsolatban érheti.« R TRSSZ hírügynökség közleménye: Az angol ... .-ugjOiiniszlenum képviselője julius 5-én Londonban egy sajtókonferencián kijelentette, hogy Anglia moszkvai nagykövete utján javaslattal fordult a szovjet kormányhoz a koreai kérdés békés rendezésére vonatkozóan és hogy Anglia választ vár a szovjet kor­mánytól. A TASSZ-t felhatalmazták an­nak kijelentésére, hogy Anglia moszkvai nagykövete a Szovjet­unió külügyminisztériumának kép­viselőjével folytatott megbeszélésé­vel a koreai kérdés békés rende­zésével kapcsolatban semmiféle ja­vaslatot nem nyújtott át a szovjet kormánynak és pusztán annak a reménynek a kifejezésére szorít­kozott, hogy a koreai konfliktust időben megoldják. Nyilvánvaló, hogy Anglia moszkvai nagyköve­tének kijelentése a Szovjetunió kormánya részéről semmiféle vá­jja tervenciója Koreában. A faár faszra nem szorul. A mezőhegyes! állami gazda­ság akasztópusztai üzemegységé­nél eddig 880 mázsa búzát és 577 mázsa tavaszi árpát, a ballal gazdaságban 982 mázsa búzát és 121 mázsa ősziárpát csépeltekéi. A zsadányi állami gazdaságban is szépen halad a cséplés. 1500 mázsa búza, 315 mázsa rozs, a kereki gazdaságban pedig 1000 mázsa búza, 180 mázsa ősziár­pa és 20 mázsa tavasziárpa van elcsépelve. A csabacsüdi állami gazdaságban búzából 503 mázsát, ősziárpából 632 mázsát csépel­tek mái* el, a mezőberényi gazda­ságban pedig 654 mázsát csépel- és 363 mázsa ősziárpát. A békéscsabai Béke tszcs is megkezdte már a cséplés t. A cséplés eredménye: 1 kát hol­don 13 mázsa búza lelt, telje­sen tiszta, 'a fajsúlya 85.1 száza­lék. A magyarbánhegyesi Dózsa termelőcsoport is szép ered­ményt ért el. Egy kát. holdon 1G mázsa búzája termett a cso­portnak az egyénileg dolgozó pa rasztok 8 mázsájával szemben A Zalka Máté tszcs-ncl pedig 14 mázsás átlagtermés lelt Gádoros községben, mely Bé kés megyében elsőnek fejcz'te be az aratást, elsőnek állítottál munkába az összes cséplőgépe két. Az általános cséplés hétfőn délután kezdődött meg. Július 6-ig 1455 mázsa búzát csépeltek le az egyéni gazdálkodók. A gá- dorosi dolgozó parasztok, ver­senyben a tótkomlósi dolgozó pa­rasztokkal, a gép mellől adják be a gabonát. Eddig 510 mázsa búzát szállítottak be a földmíí- vesszövetkezet raktárába* Az ipari műszaki fejlesztés kérdései megyei üzemgazdasági munkaközösségeink / tapasztalatcsere értekezletének előadása I. rész Mint már beszámoltunk róla, a napokban újabb tapaszti latcsere- értekezletre gyűltek össze a j’i- ahrsarok A 'épe szerkesztősében me­gyénk üzemgazdasági munkakö­zösségeinek vezetői. Az értekezle­ten Mitykó János elvtársnak, a bé­késcsabai Pamutszövő N V. vezető technikusának az ipari műszaki fej­lesztésről szóló előadását vitatták meg a részvevők. Az előadás nyo­mán számos, értékes hozzászólás hangzott el, amelyek felvetették megyénk üzemeinek műszaki fej­lesztési problémáit. Ezeket a prob­lémákat a tapasztalatok kölcsönös kicserélése révén meg is oldotta az órtelcezlet. Az alábbiakban a tapasz­talatcsere súlyponti problémáját is­mertetjük, hogy ezzel is elősegítsük üzemgazdasági műnk aközösségei nk további jó munkáját a terv célki­tűzéseinek megvalósítása során. Megyénk üzemeinek belső életét megfigyelve, megállapíthatjuk, hogy üzemeink nagyrésze szerve- zésileg, — de különösen műszaki­lag rendezésre szorul. Ennek ma*- gyarázata elsősorban az, hogy üzemeink fejlődését a 'felszabadu­lás előtt nem a célszerűség, ha­nem a hajdani, letűnt tőkések mérhetetlen profitéhsége határozta meg. Több üzemünkben találko­zunk olyan jelenséggel, hogy az egyik üzemrész zavartalan, folya­matos munkáját nagyban akadá­lyozza a hosszú belső szállítási út. amelyet a további feldolgozásra váró félkész áru megtesz. Sok esetben egyes gépcsoportok állnak a feldolgozásra váró nyersanyag útjába s eát a — gépcsoportokat kerülgető — gyártási folyamat nagy időveszteséggel s ezen, ke­resztül magas önkölt éggel jár. A hajdani tőkés uraknak kisebb gond­juk is nagyobb volt amiál, hogy az egyes üzemrészeket célszerűb­ben rendezzék át, hiszen az, ez­zel kapcsolatban várható teljesit- mcnyemelkedés átmeneti gyártás­kieséssel járt volna. A gyártás- kiesés pedig kapitalista szempont­ból nem kevesebbet jelentett, mint alulmaradni a piacért, az áruelhe­lyezés biztosításáért folyó elkese­redett marakodásban. Ezért volt alapjában véve célszerűtlen, kizá­rólag csak a pillanatnyi erőviszo­nyokat és érdekeket mérlegelő a tőkés műszaki fejlesztés. Ma, a szocialista tervgazdálkodás idején, megyénk üzemeil»en természetesen minden célszerűtlenséget kiküszö­böltek a műszaki fejlesztés terén. De a szocialista gazdálkodás lé­nyegéből fakadó célszerűség meg­valósulása még nem jelentette egy­ben az itt-ott megmutatkozó ka- pitalista üzem-elrendezés maradvá­nyainak kiküszöbölését is. Nem egy üzemünkben az a helytelen felfogás járja, hogy szükséges és helyes ugyan az üzemek célszerű átszervezése, de a terv végrehaj­tása, — a gazdasági erők legna­gyobb erőfeszítése idején erre nincs idő. Ez a nézet a szocia­lista tervgazdálkodás alapvető té­teleinek mond ellenit s ezért min­denütt, ahol felbukkan, harcolni kell ellene. A legmeggyőzőbb érv az, ha ilyen esetben a várható tel­jesítmény emelkedést szembe ál­lítjuk az átmeneti gyártáskiesés­sel járó elmaradással. Ez azon­nal kimutatja az átrendezés cél­szerűségét és konkrét hasznát. Itt hangsúlyoznunk kell, hogy a műszaki fejlesztés terén az első lépés a racionalizálás. Az üzemi racionalizálást természetesen nem szabad egyoldalúan, mint a gyár­tás problémáját felfognunk, liá­nom azt mint az üzemen belül történő gazdaságossági rendezést kell tekintenünk. Ezt a fontos munkát a legjobb eredmények és a követelmények mindenkori össze­egyeztetésével tudjuk csak jól el­végezni. A racionalizálásnál kiin­duló pontunk mindig az üzem és annak gyártási lehetősége legyen. Megyénk üzemeiben tisztán kell látnunk az üzemrészek elrendezé­sének és berendezésének hatásait a teljesítményre. Ez a hatás a kö­vetkezőkben mutatkozik meg: a) a technológia jobb alakulásá­ban; b) a munkaerők egészségvédelme terén és c) a dolgozókra gyakorolt lélek­tani hatásban. Az üzem átszervezése szorosan összefügg a gyártási lehetőségek bővülésé\íeL A gyártási lehetőségek kiszélesítése szempontjából a kö­vetkező feladatok várnak megyénk üzemeire: 1. a gyártási eszközök és mód­szerek átvizsgálása, kiértékelése c* rögzítése; 2. az anyagellátás és anyagvizs­gálat megszervezése; 3. az irányítás és ellenőrzés jó kiépítése; 4- oktatás, nevelés fokozása; 5. a munkaidő kiértékelés és ennek alapján a darabbérrendszer helyes bevezetése; 6. a dolgozok alkotó versenv- lendiiletének és .munkakedvének fenntartása, illetve fejlesztése. A gyártási eszközök átvizsgálása után azok helyes beosztása, — a folyamatos javítások helyes üteme­zése — és a manuális munka gépi munkára való átállítása legyen a mérvadó. A gyártási eszközök mel­lett magát a gyártási módszert, a legyártandó cikk mennyisége is le­tolj'ásol ja. A tervkészítésnél álta­lában a, darabszámúnk megfelelő munkamódszert kell választanunk s ügyeljünk arra, hogy a ha­tásfokot reális alapokra építsük. Az anyagellátás terén elengedhet tetlen követelmény a megfelelő ru­galmasság. Az összes szerveket, amelj’ek anyagellátással foglalkoz­nak, önmagukban — és kapcsolata^ ikban egyaránt képessé kell tenni a rugalmas működésre, hogy ezzel is elősegítsük az itt-ott még min­dig előforduló anyagellátási (főleg segéd-anyagellátási) zavarok teljes kiküszöbölését. Az anyagellátás alapvető követelménye az anyag­felhasználás — és anyagtakarékos-' ság helyes megszervezése, amelyet a felső szervek pontos anyagelosztá­sának kell kiegészíteni. A jó anj’agmozgatás nagyban be- folj’ásolja a terv célkitűzéseinek si­keres megvalósítását.. Éppen ezért megjénk üzemeinek az eddiginél még nagyobb gondot kell fordítani az anyagmozgatás megszervezésére.' Ennek érdekében megfelelő hálóza­tot kell kiépíteni, hogy az anyag­mozgás útját egyértelműen és rövi-j den mindenkor meg lehessen jelölni (Üzemgazdasági munkaközösségeink; tapasztalatcseréjének súlyponti kér-I dóséit lapunk legközelebbi számában folyamatosan ismertetjük.) A chiliéi dokkmunkások megtagadták a Dél-Koreába induló szállítmány berakását Tocopilla, északchillei kikötő dokkmunkásai kedden megtagad­ták a Dél-Koreába induló réz- és salélromszállítmány beraká­sát. A chilei kormány a dél-ko­reai bábkormány és az amerikai támadók rendelkezésére bocsá-} tolta ezeket a létfontosságú nyerse - anyagokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom