Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-16 / 163. szám

* A GABONAFRONT győzelméért: * A pártszervezet jó munkájának eredménye, hogy Gádoros az elsők közöli van a terménybeadási versenyben Délután 6 óra felé jár az idő. A gádorosi földművesszövetkezet II. számú raktárának dolgozói megpihentek egy percre. Az egésznapi forgalom alábbhagyott, elcsendesedett. Eddig egymás után érkeztek a kocsik az öt cséplőgéptől, ami Gádoros hatá­rában csépel. A dolgozó parasz­tok igyekeznek egymást meg­előzve beszállítani a felesleges gabonájukat, melyre tudják, nagy szüksége van a munkásosztály­Újabb szállítmány érkezett "Maliga János kisparaszt három Zsák búzát tolt be talicskán a raktár udvarától 150—200 méter­re lévő lakásáról. — Nem várok én egy percig sem fogaira — mondja kissé lihegve —, azok még most hord­ják a földekről az utolsó ke­reszteket. Egy-kettőre mázsára kerültek érték el ? A román nemzetiségű dolgozó parasztság is hazafias kötelességének tekinti jövő évi kenyerünk biztosítását nak, hogy sikeresen küzdjön az ötéves terv teljesítéséért. — Ma talán már nem is hoz­nak többet — veti fel az egyik zsákos. — Nemsokára este lesz. Tévedett azonban, mert alig volt annyi idő, hogy Szekeres Sándor bácsinak kiszámolják azt a néhány zsákot, amit kölcsön kért a földművesszövelkezetlől, hogy másnap az eddig beszál­lított 11 és félmázsa búzán felül még 5 mázsát hozzon be, egye­nesen a géptől. a zsákok. És már írja is be He­gedűs János raktáros: 220 kilo­gram. Maliga János talán nem is gondol arra, hogy ezzel a három zsák búzával együtt Gádoroson már több mint 2250 mázsa búza került be a raktárba Hatalmas szám ez. Vájjon hogy Mi, a méhkeréki «Rákosi» tszcs dolgozói egész évi szívós mun­kánk eredményét: a bő termést boldogan arattuk le. Most, amikor csoportúnkban folyik a cséplés, az elsőnek elcsé­pelt 40 mázsa búzánkat — a fe­lesleges gabonánkat — nótaszó­val, vörös, román és magyar lo­bogókkal feldíszített autón vittük be a földművesszövetkezet mag­tárába, hogy ezzel is mielőbb kerüljön az új kenyér dolgozó népünk asztalára De emellett tudjuk, hogy nagyon fontos a tarlóhántás időben való elvég­zése is. Ezt a munkát már cso­portunk 100 százalékban be is fejezte. Csoportunk jó munkát végez a felvilágosító munka terén is. A gyakorlatban is bebizonyítjuk t méhkeréki egyénileg dolgozó parasztok előtt, hogy mennyivel eredményesebb munkát tudunk végezni, ha közösen gazdálko­dunk. p,rrő| inagiik a dolgozó parasztok is meggyőződlek s mondták- is — amikor a gabo­nánkat szállítottuk be —: «Lát­játok, milyen nagy őröm még látni is azt, hogy a munkájuk a tavalyinál száz százalékkal jobb. De jövőre még nagyobb öröm lesz számunkra is, meri akkor mái- mi is ott dolgozunk köztük, ahová tartozunk.» Csoportunk tagjai — akiknek túlnyomó része román nemzeti­ségű — tudják azt, hogy a jó munka, a termés időbeni betaka­rítása nekik is hazafias köteles­ségük. Még jobb munkával, több­termeléssel akarják meghálálni mindazt, amit államunk a nem­zetiségi dolgozók számára biz­tosít Koszta Flórián Méhkerék. A felelet egyszerű. Gádoroson a pártszervezet vezetősége, a nép­nevelők és a földművesszövelke- zet dolgozói nem ismerlek fá­radságot ebben a kérdésben. Az eddigi 5 hét alatt mintegy ioo— 160 kisgyülést tartottak. Ezeken a kisgyüléseken aztán átbeszélték a dolgozó parasztokkal az aratás, a behordás, a cséplés és nem utol­só sorban a iennénybeadás fontos­ságát. így a dolgozó parasztok megtudták, hogy mennyi az állam­mal szembeni kötelezettség. A fe­leslegre szállítási szerződést kötöt­tek, amiért 6 forintos felárat kap­nak. A felvilágosító munka nem állt meg A pártbizottság, békevédelmi bi­zottság, a DISz és a községháza ré­széről egy-egy képzelt elvlárs állandóan jár a gépekhez kisegí­teni az ottani népnevelőket. Vin- cze János pedig állandóan ellátja őket sajtótermékekkel s a ráérős időkben, pihenők közben megszer­vezi a kollektiv újságolvasást. De elsősorban a kommunista * kisparasztoh jártak elöl jó példával a begyűjtésben. Julius 4-én, ami­kor a begyűjtés megind ült Csik János, Szabó Sándor, Lazanyeez Miliály, Pólyák János és Csapó István kommunista elvtársak vol­tak azok, akik elsőnek szállítot­ták be a gabonájukat. Ezek az elvtársak 7-8-10 és rí mázsa szép tiszta búzával segítettek bele ab­ba, hogy ma Gádoroson már a::5o mázsánál jár a begyűjtés. Ők vol­tak azok,. akik példát mutattak a dolgozó parasztok felé, bogy a kommunisták nemcsak beszélnek a begyűjtés fontosságáról, mellyel hazánk békéjét biztosítjuk, hanem igenis ők azok, akik beviszik az első zsákot a földmüvesszövetkezet raktárába, hogy onnan a malmok­ba kerüljenek, később pedig fe­hér kenyérként a dolgozók aszta­lára kerüljön. (kukk) tokát. A nap már magasan jár az égen, amikor az. első kévét behajitjáld a dobba. Ratyis Tivadar tanyáján a Szlányi-dülőben. Ratyis Tivadar dolgozó paraszt nem kötött szállí­tási szerződést. Talán egy kicsit jobban hallgatott az ellenség hang­jára, »hogy hátha nem terem any- nyi«, stb. Székely elvtárs és a Cséplőgépnél dolgozó többi nép- neve'ők nem hagyták annyiban a dolgot. Ahogy telik a zsák. 'úgy esik gondolkodóba Ratyis Tivadar. Kerül-fordul, töpreng. Vájjon, mit is tegyen? Mert hát igaz, hogy tavaly is beadta a gabonáját. De azt is csak azért, mert a múlt­ban is eladta a gabonát. — De most egész más — cseng­nek a fülébe Szilágyi elvtárs sza­vai. »A dolgozók állama előre biz­tosítja a gabonaárakat s a szorgal­masoknak még jutalmat is juttat.« — Mit is mondott még? Ja, igen — kap a fejéhez — ebben is igaza ‘van. »Minek is hurcoljam fel azon a rossz létrán. Hiszen egy­szer úgyis le kell szedni, örökké nem tarthatom ott a gabonámat. És nincs is rá szükség. Csak a fejadag kell, meg a vetőmag.« — No, lássuk csak — motyogta s azzal elballagott oda a gép fará­hoz, ahol a cséplőmunkások a szo­kásos ebédidő alatti népnevelő vi­tát folytatták. A munkások ke­zében újság, Székely elvtárs be­szel: — A koreai dolgozók fegyver­rel harcolnak szabadságukért. Ne­künk pedig itt úgy kell vigyáz­nunk eredményeinkre, mint ők a szabadságukra. Minden szem ga­bonának a zsákba kell kerülni, mert ennek az aszlagnak is min­den szeme közös, mert ennek is minden szeme a mi békénket, boldogságunkat segíti. Ratyis Tivadar felhúzza sze­möldökét Egy halom kép vonul el előtte. 1944, amikor a fasiszta csendőrök elhurcolták minden kérdezés nélkül búzáját, lovát, stb. Abból pedig mégegyszer nem kér... — Hát én nem akarok hábo­rút, nekem elég volt belőle. Ratyis Tivadar végignézett a kis csoporton, akik együltéreznek a koreaiakkal, együtt az egész világ dolgozóival. — Igen... igen... — motyog­ta. — Közöttük a helyem, mert ezek a békét akarják. Az ő béké­jük az enyém is — s közben el­indul a kocsiszín felé... A kocsival odaáll a mázsa elé. A munkások segítettek megpa­kolni s egymás után kerültek fel a tömött zsákok. Ratyis Székely elvtárs szemébe nézett, látszott rajta, hogy a népnevelők], a kom­munisták szavai után megtalálta a helyes utat, amit a munká­sok, a kommunisták mutattak meg neki is. A kocsi egyet nyekkent, alxogy elindult s a poros dülöúton csak a por jelezte, hogy egy dolgozó paraszt ismét harcot vívott; a kommunisták segítségével pedig megnyerte a kenyércsatát... Rorafcár János Paulík elvtárs felelő lenül kinn hagy la kábáját a/ út mel­lett lévő kerékpárján, melyboa párf.agsági könyve is benne volt. A kerékpárral együtt kabátját és párttagsági könyvét is ellopták. Pauiik elvtárs, gondolj arra, hogy ébertelcnségeddel, azzal, hogy párttagsági könyved idegen kezekbe került, az osz- tály ellenséget támogattad. BUCSAI GÉPÁLLOMÁS! A hu csat gépállomás larlólrántásl tervét még csak 6.2 szá­zalékban teljesítette. A lemaradást sürgősen hozzátok be! KISS RÓZA ELVTARSNő, MEZ0BEBÉNY1 GÉPÁLLOMÁS Magatartásod és az a hang. amit a dolgozó parasztokkal szemben használsz, nem megfelelő. Ez azt bizonyítja, hogy rossz a viszonyod a dolgozó parasztokhoz. Ezen sürgősen vál­toztatnod kell! ÁMG ALKÖZPONT MOZGö JAVÍTÓMŰHELYÉNEK DOLGOZÓI! Csak akkor végeztek jő munkát, ha a kulák-gépek kijaví­tása mellett megállapítjátok azt is, hogy milyen szaboiázs foly­tán történt a gép megrongálása. Ezután nézzétek meg azt is, mi okozta a kuiák-gépck elromlását s azt feltétlen jelentsétek az alközpontnak! GÉPÁLLOMÁSOK DOLGOZÓI 1 Kiss Lajos elvtárs, a nagyszénási gépállomás traktorosa 1160 ni/in cséplőgéppel egy nap alatt 181 mázsa gabonát csé­pelt el, majd éjszaka 16 kát. holdon végzett sekélyszántást s ez­zel 244 százalékos teljesítményt ért el. Traktorista elvtársak! Kövessétek Kiss Lajos példamuta­tását! PAULIK ISTVÁN, SZARVASI PETŐFI TSZCS! Sipiczki Pál teljesítette a szállítási szerződésben vállalt kötelezettségét Békéscsabától mintegy hat kilo­méterre, Kismegyeron van Sipiczki Pál 14 és félholdas középparaszt tanyája. Az épület hatalmas akác­fák züldelő lombja közül alig lát­szik ki. A tanya előtti gyepen frissen csépelt aranysárga kaz­lak állnak, alig egy negyedórája, hogy elment a gép. Sipiczki Tál mosolyogv a kaz­lakra néz. Végre, a cséplés is be­fejeződött. Kezével belenyúl egy fé­lig telt zsákba és gyönyörködve nézi a gömbölyű búzaszemeket, — Szépen fizetett holdja — mondja — csak nyolc mázsára szá­mítottam és kilenc és fél mázsát adott. De kell is, — folytatja to­vább — mert 16 mázsa búzára kötöttem szállítási szerződést a földmű vessző vetkezetnél. Be is vi­szem az egyik részét még ma, a másikat holnap. A DÉFOSx-nál wersenyszer- zftdéat kötöttem, oszt’ nem akarok lemaradnL Nem, mert Sipiczki Pál DÉFOSz tag és teljesíteni akarja ar minisz­tertanács határozatát. — De nemcsak a hatfoiintos Tanyai előfizetőinkhez! Felkérjek tanyai elölire- tSinket, ahová díjbesze­dőink nem jutnak ei, hogy a kiküldött postai csekk felhasználásával esedékes előfizetési dijai­kat okvetlenül küldjék be. KIADÓHIVATAL. jutalomért kötöttem le a búzámat — magva ázza é? ke ével végigsimit izzadt homlokán. — Tudom, hogy terménybeadással az államot, a bé­két erősítem. Elmondja azt is, hogy szomszé­dainak is megmagyarázta: a ga­bona időbeni beszállítása hazafias kötelesség, meg aztán a családnak is jut a hatforintokból ruhára, meg erre-arra. De a tarlóhántás időbeni elvég­zéséről sem feledkezett meg Sipiczki Pál. Alig hordták be, már jött is a békéscsabai gépállomás traktora és fölszántotta a tarlót Pedig a kulákok azt híresztelték, hogy ne szántsa fel, mert kiszárad a föld. Mesélhetnek nekem — mondja — én mar tapasztalatból! tudom, hogy ez így jó. Jobb lesz jövőre a termés, — szól közbe a fia is. Ugy-ugy, — bólogat az öreg Bi- piczki. — Jobb Lesz a termés, meg nem lesz gazos a föld, mert ami gaz most a tarlóhántás után kikel, az ősszel a szántásnál ki­pusztul. így aztán több termést ad s nekünk ez a célunk, a több­termelés, — jobb élet. Sipiczki Pál nemcsak elmondja ezeket, de önnek szellemében is cselekszik. Az udvarról még nem takarították el a ceé.plée nyomait, de a kocsi már ott ál a tömött zsá­kokkal megrakodva. Sipiczki Pál boldogan, azzal a gondolattal viszi a szövetkezetbe a búzát: a népé lesz, a munkásosztályé ... ( Adász)

Next

/
Oldalképek
Tartalom