Viharsarok népe, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)
1950-07-20 / 166. szám
VIHARSAROK NÉPE 7 Párt és pártépítés A gyógyulás útján us ecsegfalvi pártsserveset Ecsej'a.'n n a helyi pártszer- vezet $■ /itsítjé el nem egy eredményt értek el a dolgozó parasztok. De az eredmények melletti igen komoly fogyatékoss igái is vannak az ecsegfalvi párts:erve- ze'nek. A népnevelők az osztály- ellenség le'építéséért, a dolgozó parasztok meggyőződéséé t, mozgásit isiért a feladatok/ a jóformán semmit som tesznek. De ezen túlmenően lényegesen jobb nevelő- műnk it Ize lene végezni a párl- s:érvelnék a párttagság somiban is. 1 Mindezek következtében a ku- ]ák és a klerikális reakció nem is kis tért hódított magának a faluban és halárában. A falu p'ébá- no.-a lanváról-tanvára járva agitál a népi demokrácia ellen, rémhíreket terjeszt alattomos módon. A környék ku'.ákjai, mint »Isten küldöttét'1 emlegetik a kenettel-1 jes plébánost, aki nem más, mint a háborús gyújtogatok közönséges . ügynöke. Persze, a kidákok sem tétlenek, minden vést kihasználnak, —rém- hirekkel és más egyéb motion Yiyuglalanitják a kapitalista muH bűnél mialt de Ecseg falván nem elmaradt becsületes dolgozó embereket. kis mértékben agitál 'az el'ense", — nem kevés eijterrel. 'Ennek” tudható be az, hogy az ecsegfalvi dolgozók egy- része ina sines tisztában azzal, nogy mik a Párt célkitűzései, mit akarnak a kommu isták, igy nem is igen adnak tudatos segítséget a Párt ügyéért, a nép ügyéért. Ilt mindjárt el kell mondani, hogy igenis akarják a jobb életet az ecícgiek, e'egük volt a múlt nyomorából és könnyéből. De az eesegi dolgozó parasztok egyrésze nem lát tisztán éppen a szét nem zúzol t kulák és klerikális rémhírek következtében, azért, mert a községi pártszervezet nem tölti be útmutató, nevelő szerepét. Ec egfa'va Békés megyéhez ez év e'ején került, azelőtt Szólnék megyéhez tartozott. Az ecsegfalvi- aknak nem sok regiIséget adlak a szóin ok megyei felsőbb pártszervek, magukra hagyták őket. Most a gyomai járási bizottság igyekszik a lehelő legtöbb segítséget nyújtani az ecsegfalvi elvtársaknak azért, hogy rátaláljanak a helyes útra. Persze, az elmúlt esztendők elhanyagolt munkáját szivós harcok árán lehet csak bepótolni. Ecseg falván jól elvégezték az aratást, a hordással is előrehaladlak. De a cséplésnél már előbukkantak a hibák, a hiányos nép- nevelőmunka, az el'enség mesterkedése következtében. Ecseg falván mindössze bárom cséplőgéphez tud tak csak munkaerőt biztosítani a falubeliekből, a többi hét géphez máshonnan kellett munkásokat keresni. »Nincs a géphez elegendő munkás Ecsegfalván« —igy mondják az ottlakók. Helytelen és megalkuvó álláspont ez, mert például a földdel rendelkezők is elmeheUek volna géphez —- el is mentek volna, ha szépszóval meggyőzik őket. A hiányos felvilágosító munka, az ellenség mesterkedése következtében alakult ki Ecsegfalván az az álláspont a dolgozók egy részénél: a mi földünk megtenni a fejadagot, vetőmagot, kis fölösleget, csépelni meg csépeljen az, akinek kenyérre van szüksége... De még ezt is hozzáteszik egyesek az ecsegfalviak közül »ráérünk, fontos, hogy le van aratva, meg egy részét behordjuk a gabonának, cséplés meg majd meglesz«. Az ecsegfalvi dolgozó parasztok közül szép számmal nem érzik, nem hatotta át mélyen tudatukat az, amit Rákosi elvtárs mondott: »Urak országából a nép hazája leit.« / Hiba az is Ecsegfalván, hogy' népnevelő munkát dobszóval helyettesítik, hogy az osztályellenség befurakodott a föMmü- vesszövetkezetbe. Az történt ugyanis, hogy a földmüvesszö- vetkezetnél a kántor — a klerikális reakció egyik tagja — van alkalmazva. Mindezek után azért ne gondolja senkii, hogy az ecsegfalvi pártszervezet halálos beteg. Erről nincs szó, hiszen a hibákat Rákosi elvtárs' útmutatásával, a felsőbb pártszerv segítségével meglátták, feltárták — a hibák feltárása pedig már fél gyógyulást jelent. De az is bizonyos, igen sok a tennivalója az ecsegfalvi pártszervezetnek. Elsősorban és sürgősen jobbá kell tennie a felvilágosító munkát, elérniük: a dolgozó parasztok meggyőzését — mely minden munka sikerének kulcsa. Ha ezt megteszik, követik Rákosi elvtárs útmutatását s mindig kevesebb lesz a hiba és becsülettel meg tudják állni helyüket a gabonafront győzelméért folyó csatában is. Ú3TIPUSÚ EMBEREK... Életünk, mindenünk a Párt. A Párt az, amely utat mutat a jövő felé vezető úton. A Párt az, amely átformálja az embert, új embert nevel. A Párt-formálta új ein belek a békésoeabai »Vörös Október« szki Mátyás elvtárssal beszélünk. Egyértelmű szó csendül ki szavukból: Nemcsak a tszce-nek végezzük a munkát, nemcsak ja tszoe-4 »egitjük munkánkkal, hanem magunknak és az egész doltszcs— ben dolgozo cséplőbrigailok gozó népoak . vele. tagjai is. Különös brigád ez. Az , , . , , _____u ”____uzTZ A bugo gép egyre-masra nyeh a á llamvédelmi ^ szervek egyenruháját Eriket. Két AV- visöli a brigád egyik fele. A brigád másik fele civilben van, a városházi dolgozókból áll. A brigád egyrésze dolgozó parasztok közül került úgy az államvédelmi szervekhez, mint a közigazgatásba. Képviselve vannak közöttük ipari munkások és értelmiségiek is. s elvtárs, az asztagos, ők hányják szaporán a kévéket az etetőnek. Civilben az egyik kováosmester volt, a másik meg bognár. Fegyveres emberek mindannyian. Hivatásuk: fegyverrel a kézben őrködni a dolgozók békéje-és nyugalma felett. De amiUjtipusú emberek. A Part volt tor közvetlen segitséget kell nynj- az, amely osztályukhoz való hó- tani a dolgozóknak, akkor is ott ségre tanította4 őket, akár az öreg vannak, mint most is — a ke- Kerepeczki Jánossal, vagy Susán- nvércsata győzelmét segítik elő. Harcotokban, amely a mi harcunk is, segítünk benneteket A »Megvédj ük a békéi/-mozgalom Országos Tanácsának felhívása lellzes visszhangra talált megyénk üzemeiben is. A békéscsabai Pamutszövö NV után a békéscsabai Bamemlban is megindult a gyűjtési mozgalom, hirdetve azt, hogy a dolgozók nemcsalt a termelékenység emelésével, az ellenség lelep'ezésével, hanem anyagi segítséggel is támogatják a hős koreai népet a nyugati Jenevadalckal vívott harcukban, Tovább szélesedik a gyűjtési mozgalom a békéscsabai üzemekben A Bameválban a tojáslámpázó üzemrész dolgozói indították el a gyűjtést. — Szaktársnők 1 Tudjátok, hogy miről van szó — nyitotta meg a röpgyülést Uhrin Mártonná, a békevédekni bizottsági A, prii eziyügynnjcnis, hagy a koreai néphadsereg győztesen kerüljön ki ebből a harcból. Gondoljatok arra, hogy azzal, hogy most kiküldjük orvosainkat, ápotagja. — Mindannyian ol vastuk az újságban, figyelemmel kisértük a koTeai nép békéért vívott harcát. Szaktársnők! Az ő harcukat nekünk is segítenünk kell, mert a mi békénkért is küzdenek lóinkat, a kórházi felszerelést, nemcsak a harcoló katonák sebeit gyógyítjuk be, hanem a légitámadás által szenvedő asszonyokat, gyerekeket is segítjük. Én kétMoszkvai agitátorok termelési tapasztalatai Pártunk népnevelői naponként indulnak harcba, hogy a Központi Vezetőség június 1-i határozatainak végrehajtására mozgósítsák az üzemek dolgozóit. A népnevelő munka nem könnyű feladat, mert amellett, hogy lelkesíteni és szervezni kell a dolgozókat a vállalt kötelezettségek végrehajtására, fel kell ismerni, le kell leplezni a jobboldali szociáldemokratákat, harcolni kell a kapitalista múlt még közöttünk élő maradványai ellen. Az üzemi népnevelő munka sokrétű és magas követelményeket állít népnevelőink elé. Éppen ezért népnevelőinknek ismerniük kell az agitációs munka elvi kérdéseit és módszereit. Mint minden téren, a népnevelő munkában is példaképünk, a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Parija agitátorai gazdag, értékes tapasztalatokat nyújtanak számunkra. A Pártépítés Kiskönyvtára sorozatban most megjelent «A moszkvai agitátorok termelési tapasztalatai» című füzet az üzemi munkában felmerülő legfontosabb kérdésekben igen sok agitációs tapasztalatot közvetít. A könyv cikkgyűjtemény formájában ismerteti, hogy a szovjet agitátorok a moszkvai üzemekben hogyan harcolnak a forgóalap forgási sebességének fokozásáért, a takarékosságért, a kiváló minőségi termelésért, a termelés kultúrájáért és tisztaságáért. Az egyik cikk számunkra Igen fontos kérdéssel foglalkozik, azzal, hogyan lehet meghonosítani az építőiparban a folyamatos gyorsított módszereket A moszkvai pártszervezetek tudják, hogy Sztálin elvtársnak tett ígéretüket csak akkor tudják teljesíteni, ha döntő súlyt helyeznek a politikai tömegmunkára, ha az agitátorok munkájának irányítására nagy súlyt helyeznek, ha az esti és éjjeli műszakokban is folyik politikai munka. A szovjet agitátorok munkáját magas eszmei színvonal, találékonyság és harcosság jellemn Viharsarok Képe orosházi szerkesztőségét és kiadóhivatalát áthelyezte Orosháza, Vörösmarty-u. (volt Török-étkezde helyére.) Telefon: 47. zi. A gazdag szovjet valóságból menteit példákkal növelik az emberek szocialista öntudatát. A szovjet agitátorok a szóbeli agitáció melleit felhasználják a szemléltető agitáció legkülönbözőbb formáit: újságokon, faliújságokon, «vinám»-ókon, dícsérő- és szégyentáblákon, rádión, elő adássorozatokon keresztül nép szerűsí tik a munka élenjáróit, ostorozzák a hiányosságokat. Munkájuknak meg is van az ered menye: Csulkin, Kononyin és a többi agitátor felhívása nem talál süket fülekre, a szovjet dolgozók hatalmas lelkesedéssel teszik magukévá az összes olyan kezdeményezést, mely a szocialista haza építését előbbre viszi. Épül az ország és egyre boldogabbak, jobbmódúak lesznek az ország építői, a szovjet dolgozók is. Mindezt nagymértékben az agitátorok munkájának köszönhetik. Az agitátorok ott vannak az élen. példát mutatna]?, lelkesítenek. A könyv elolvasása után. számtalan lapaszlalattal leszünk gazdagabbak. Üzemi népnevelőink sokat tanulhatnak ebből a brosúrából. órai munkabéremet ajánlom fel. Szavait feszült izgalommal hallgatták az üzemrész dolgozói § arcukon meglátszott, hogy határtalan gyűlöletet és megvetést éreznek az imperialisták iránt, akik ebbe a harcba sodorták a békeszerető koreai népet. Elsőnek Nádudvari Róza szólt hozzá. — Én kötelességemnek érzem — mondta lelkesen —, hogy ■ segítsek a koreai népnek, mert ott, messze én értem is, valamenv- nyiünkért folyik a harc s rudm fog sikerülni az imperialistáknak egy újabb háború kirobbantása, mert mi, békeszerető népek megakadá- lyOZguk. Én is felajánlom kétórás munkabéremet Ahogy beszél, az egész arca kipirul. Közben innen is, onnan is hallatszanak a közbeszólások: - Segítsünk a hős koreai hadseregnek! A szenvedő anyáknak!« így határozták el az üzemrész dolgozói, hogy valamennyien felajánlják kétórai munkabérüket a tábori kórház létesítésére. És megfogadták, hogy ezentúl még nagyobb lendülettel fognak dolgozni. — Szaktársnők! — szólalt fel Csáki Ilona. — Én ezt a felajánlott összeget úgy adom, mintha a saját testvéremnek adnám Ezért szeretnék még egy javaslatot lenni: mi, az üzem dolgozói gyűjtöttünk pénzt üzend zászlóra. * ebből jelentős összeg maradt. Ezt az összeget ne forditsuk mi a saját szórakozásunkra, gyógyítsuk ezzel is a békeharc koreai sebesültjeit! — Javaslatát lelkes kiáltással fogadták az üzemrész dolgozói: »Elfogadjuk!« Még többen szóltak hozzá és valamennyi hozzászólásból kicsendült, hogy féltő szeretettel gondolnak a messze ke’eten harcoló koreai népre, de ugyanakkor lelkesedéssel küldik az üzenetet: »Harcotokban, amely a mi harcunk is, segítünk benneteket.« Az a hir, hogy a lojúslámpázó- ban megindult a gyűjtés, futótűzként terjedt el a Barnevál valamennyi üzemrészében. A dolgozók izgatottan várják, hogy a gyűjtési ivek hozzájuk is eljussanak és ők is hozzájáruljanak a tábori kórház felszereléséhez, amely az életet, a gyógyulást viszi Korea bér kéért harcoló népének. '(ádász)
