Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1938–1942

1939. szeptember

23 Kerületünk határain kívül is történtek olyan események, amelyekről nekünk is meg kell emlékeznünk. Ezek között elsősorban álljunk meg a tiszai egyházkerület gyászánál. Dr Dómján Elek tiszakerületi püspök az elmúlt év őszén meghalt Akkor, amikor a régi nagy tiszakerület elvesztett gyülekezetei már hazatérőben voltak. Nem tudta megvárni a hazatérést, mert őt magát a nagy hazatérésre hívta az isteni gondviselés. Az egyházkerület Dr. Dómján Elek halálával rövid időn belül másodszor gyászol püspököt. őszinte részvétünk és testvéri egyetérzésiink a gyászoló egyházkerülettel volt, ezt ma is kifejezzük abban a hitben és reménységben, hogy a hűséges munkást kegyelemmel ítéli meg az Isten. Egész egyetemes egyházunk gyászát jelenti Pauiik János nyíregyházai lelkész halála. Az országos lelkészegyesületnek hosszú időn át elnöke volt s közérdekű egyházi munkásságával ismert és szeretett egyénisége lett egyházegyetemünknek. Csak a legutóbbi évek alatt hiányzott sorainkból. Még két olyan halálesetről kell beszámolnom, ami az egész magyar evangélikus társadalmat, sőt az egész közéletet érte. Dr. Schneller István a pozsonyi thcologiai akadémia, majd pedig a kolozsvári egyetem tanára halt meg 90 éves korában; Torkos László, a százesztendős tanár és költő is elment közülünk a minden halandók útján. Legyen a halottak emlékezete áldott, haláluk pedig örökéletrc való átmenet. Végül a gyászolások után hadd szóljak egy örömünnepről is. Dr. Dómján Elek utódjául a már megnagyobbodott tiszai egyházkerület majdnem egyhangú lelkesedéssel ültette a püspöki székbe Túróczy Zoltán győri lelkészt. Túróczy Zoltán a tiszakerületbe voltaképpen hazament, nemcsak azért, mert működését maga is ott kezdte, de azért is, mert elődjei egyházi munkássága is a tiszakerület keretében történt. Nemcsak a püspököt választó egyházkerület, hanem az egész magyar evangélikus társadalom nagy örömmel fogadta Túróczy Zoltán püspökké választásának hírét. Az evangéliumon felnőtt erős keresztyén egyénisége, sokat igérő munkássága felé bizalommal tekintünk és hiszszük, hogy püspöksége nemcsak kerületének, de egész egyházunknak díszére, javára és emelkedésére fog szolgálni. Kerületi közgyűlésünk bizalommal és szeretettel üdvözli őt. Jelentésemnek végére értem. Munkáról és szolgálatról szól az. Emberi munkáról, melyet az egyházszeretet indít, vezet és táplál. Szolgálatról, amely hálás viszonzása az elvett áldásoknak, ösztönös kötelesség, melyet szintén az egyházszeretet helyez a lelkünkre. A munkában van lankadás is, hiszen emberek végzik, a szolgálatban van gyarlóság is, hiszen az ember lelke hajlamos a csapongásra, de Isten csak azt nézi, megszívlelik-e a kegyelembe fogadott hívek az írás parancsát. »Ha szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket, akkor megáldja kenyeredet és vizedet és eltávolítja közületek a betegséget«. (II. Móz. 23:25.) Mert akik »engednek és szolgáinak neki, napjaikat jóban végzik el és esztendőiket gyönyörűségekben«. (Jób. 36:11.) Boidog ember az, aki az Isten szolgálatára szánja magát, de ennek a szolgálatnak is van isteni törvénye és ez az, hogy »ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet az Isten ajándékoz neki, hogy mindenben az Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön örökké. Amen. Kérem jelentésem tudomásulvételét és elfogadását. A kerületi közgyűlés a püspöki jelentést köszönetének és elismerésének kifejezése mellett helyeslőleg tudomásul veszi, azt