Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1931–1937

1932. október

13 alkalom nélkül magunk vetjük asztalra a nemzetiségi kérdést, akkor esetleg olyan 6. lavinát indítunk meg, amely könnyen eltemetheti egyházunk nyugodt békességét. Hogy milyen kellemetlenségek származhatnak a nemzetiségi kérdés fel­vetéséből, mutatja a Gotthold című egyházi lap egy közleménye. Ez a közlemény arról szól, hogy Csepelen és Hartán a német híveket megrövidítik. Ezt a cikket a Sonntagsblatt kiélezte, a németországi lapok átvették és kiszínezték. Erre nemcsak kerületünk vezetőit, hanem egyetemes egyházunkat és az államot is nemzetiségi türelmetlenség vádjával halmozták el. Hiába volt a helyi lelkészek­nek, a püspöknek és az egyetemes felügyelőnek minden nyilatkozata, a kellemet­lenséget tovább szítják és semmi okos szóra nem hallgatnak. Ezért hivatalos helyen és hivatalos formában kell ezt a kérdést megvilágítanom. Csepelen az ottani gyárakban alkalmazott német tisztviselők és munkások a lelkészt német istentiszteletek tartására kérték fel. Mivel a lelkész nem tud annyira németül, hogy istentiszteleteket tarthasson, gondoskodott róla, hogy a híveket egy vendégszónok lássa el. Ez a vendégszónok azonban Rákosszent­mihályról járt ki Csepelre s egészen természetesen kívánta a több órás út költségeinek megtérítését. Mivel az adósságokkal küzdő egyház ezt a kérést nem volt képes teljesíteni, eleinte a német tisztviselők és munkások adták össze a szükséges pénzt. Mikor azonban részint a levonások, részint az elbocsátások miatt erre ők sem voltak többé képesek, a német istentiszteletek tartása elmaradt. Nyilvánvaló, hogy ebben a dologban semmiféle nemzetiségi célzatosság nincs. Mindazáltal az illetékes esperest az ügy megvizsgálására hívtam fel, aki jelenti, • hogy a német istentiszteletek tartásának kérdésével az egyházközség gyűlésileg foglalkozott és azok megtartását elrendelte. A hartai esetben rosszhiszeműség van a dologban. Ott célzatosan szítják a nemzetiségi mozgalmat és igaztalan formában terjesztik az állítólagos sérelmet a német sajtóban. A panasz tárgya az, hogy Hartán eltiltották, illetőleg meg­rövidítették a német istentiszteleteket. Ezt az eltiltást, illetőleg megrövidítést a püspök hivatalos látogatásával hozzák összefüggésbe. Megállapítom és kije­lentem azonban, hogy Hartán a német istentiszteletek dolgában semmiféle kor­látozás nem történt. Megállapítom, hogy hivatalos püspöki látogatásom alkal­mával, amikor a hívek egy része azt kívánta, hogy felváltva tartassák a magyar és a német istentisztelet, s láttam, hogy az ilyetén változtatás a hívek egy részének ellenérzésével találkoznék: azt a rendelkezést tettem, — amiért a közgyűlés nyomban köszönetet is mondott, — hogy minden vasárnap úgy a német, mint a magyar istentiszteletet meg kell tartani, mert egyetlen hívőt sem szabad az istentisztelet látogatásából kizárni. Egyúttal a gyülekezet belátására bíztam, hogy milyen módon rendezi be a két istentiszteletet. Nyilvánvaló, hogy rendel­kezésem épen a német istentiszteletnek kedvezett. Ezen kijelentésemmel kapcso­latosan azonban fájdalommal kell megállapítanom, hogy bár ezek a tények a Got.thold tudomására adattak, a szerkesztőség mégsem tartotta evangéliumi kötelességének, hogy az általa felszított tüzet eloltsa és a mesterségesen fel­korbácsolt szenvedélyeket lecsillapítsa. Feltétlenül helytelenítem egyes egyházi lapoknak olyatén eljárását, amely alkalmas egyházunk belső nyugalmának megbontására és jóhírnevének rongálá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom