Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1929. október

36 g babona vagy idegenből hozzánk áramló társadalmi baj és még szomorúbban állapítom meg, hogy ennek a bajnak orvoslását az állam illetékes tényezőinél teljesen eredménytelenül sürgetjük. Félő, hogy mire mégis meggyőzhetjük e káros szokás romboló hatásáról az államot, akkorra már a templomtól elszokott népet el is veszítjük. Pilisen az államnak adták át a háború alatt az egyház iskoláit. Óriási ballépés volt ez, mert iskola nélkül a legvirágzóbb egyház is lassanként elerőtlenedik. Ma még nincsen baj Pilisen, mert az állami iskola tantestülete egyházias érzéssel van eltelve. De a baj felhője már felvonult az égre s ki tudja, mikor kerekedik belőle pusztító zápor. Én csak óva intem a kerület iskolafenntartó egyházait, hogy ragaszkodjanak a felekezeti iskolákhoz. Ácsán, Erdőkürtön, Csőváron és Penczen egyházunk patriarchájának, Prónay Dezső bárónak és családjának szellemi hatásában volt örvendetes részem. Mint valami patinás ércszobor, úgy áll egyházunk e nagy vezérférfia még most is egyházi és nemzeti szempontból egyaránt történelmi jelentőségű emberi hivatásának magaslatán. A muló idő csak azt koptatta meg, ami benne földből vétetett, de a lelke még ma is erős és a szíve meleg. E nagylelkű és melegszívű embert otthonában hűséges szívek szeretete, a felügyelete alá tartozó egyházakban pedig a hívek osztatlan tisztelete övezi. Jólesett megfürdetni lelkemet ennek a szeretetnek és tiszteletnek sugárözönében és jólesett látnom, hogy a Prónay-család minden tagjában él a hagyományos egyházszeretet és a szolgálniakarás készsége. A magukra élő kicsiny egyházközségekben láttam kiáltó szegénységet is, de az egyháziasság lelke mindenütt él. Csornádon az egyházhívek buzgó egyházszeretetét szintén örömmel észleltem. Innét Vácbottyánba, majd Váchartyánba látogattam el, ahol híveink csekély számban élnek. A csomádi anyagyülekezet lelkésze, éppen ottlétem alkalmával jelentette ki nyugalomba vonuló szándékát. Holéczy János tisztes és kitartó munkája, után ezt a nyugalmat meg is érdemli. Csömör nem régen anyásodott s most van az újból való megerősödés útján, mert valamikor erős artikuláris egyház volt, de a pestis pusztítása annyira tönkretette, hogy egy évszázadnál több idő kellett hozzá, míg erejét újból visszanyerte. Megnyugvással láttam, hogy Csömör a fejlődés biztató útján van. Az elmúlt közigazgatási esztendőben négy új templomot avattam fel és egynek az alapkövét tettem le. Kelenföldön, Csepelen, Veresegyházán és Alsógödön épült új templom, Gödöllő pedig most rakta le az alapkövet. Istennek legyen hála, hogy az áldozatkészség és az egyházszeretet ilyen szép bizonyságaival örvendezteti meg lelkünket. De hálás köszönet az egyház híveinek is, hogy ilyen nehéz gazdasági viszonyok közt is bizonyságot tesznek áldozatkészségükről és az egyházhoz való ragaszkodásukról. A mult közigazgatási év folyamán végzett egyéb munkáimról legyen szabad a következőkben beszámolnom. Október folyamán kiszálltam a budai egyházközségbe, hogy a gyülekezetben lévő ellentéteket az elnökletem alatt tartott közgyűlésen kiegyenlítsem. A protestantizmust védő nemzetközi sző-