Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1926. október

/ 20 5. ben, továbbá megjelentem a Széchenyi-ünnepen, Rákóczi Ferenc fejedelem emlékünnepén, Dr. Pesthy Pál igazságügyminiszternek a szarvasi egyház felügyelőjévé történt beiktatásán, a szarvasi árvaház alapkövének letételénél, a dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése alkalmával Dr. Szilassy Aladár emlékére tartott gyászistentiszteleten, a Nagypénteki Református Társaság 25 éves jubileumán, a március 15-iki ünnepen, a csepeli egyház vallásos estéjén, a Magyar Munkások Nemzeti Szövetségének ünnepén, Aszódon, a leánynevelőben a jóltevők emlékére tartott ünnepen, a Luther-Társaság Jókai-ünnepén, a kelenföldi templom alapkövének a letételénél,- s mindezen helyek legtöbbjén beszédet is mondottam, a Falu Szövetség kérésére pedig rádióelőadást tartottam. Végül meg kell említenem, hogy a Társadalmi Egyesületek Szövetségének elnököt iktató közgyűlésén Albrecht kir. herceghez beszédet intéztem. Ezt azért említem meg külön is, mert ezt a beszédet tervszerű politikai célzattal félremagyarázták és még a nemzetgyűlésen is ismételten szóvátették. Tartozom a kerületi közgyűlésnek ama kijelentéssel, hogy beszédemnek semmiféle politikai célzata nem volt. Amikor én ezt a bibliai kérdést feltettem: Te vagy-e aki eljövendő, vagy mást várjunk? — ennek a kérdésnek semmiféle más jelentőséget nem kívántam tulajdonítani, mint kizárólag és egyedül csak azt, hogy amikor a T. E. Sz.-nek élére áll valaki, akkor olyan tömörítő szerv vezetését veszi a kezébe, amelynek kulturális és nemzetépítő jelentősége mindenek fölé kimagaslik. Ezért nem lehet közömbös, hogy milyen elhatározásokkal és milyen lelkülettel áll valaki egy ilyen, a legkülönbözőbb társadalmi egyesületeket tömörítő szerv élére. Ha ezt a beszédet félremagyarázták, nem én vagyok az oka s ezt most itt, a kerületi közgyűlés nyilvánossága előtt szükségesnek taitom felemlíteni. Egyházkerületünk életének egyéb közérdekű jelenségei közül külön is meg kell emlékeznem arról, hogy a lelkészi fizetések valorizálása folyamatban van. Minthogy azonban ezt némelyek félreértették, szükségesnek tartom itt, a kerületi közgyűlés előtt hangsúlyozni, hogy a valorizálás mindég az illetékes egyházközség anyagi erejének megfelelően kell, hogy történjék és így tévednek azok a lelkészek, akik a valorizálással szemben a lehetőségeken is túlmenő igényeket támasztanak. Sajnos, hogy vannak kerületünkben olyan szegény egyházközségek is, amelyek a mai viszonyok között a valorizálást a legjobb akarat mellett sem képesek végrehajtani. Gazdasági helyzetünkről, általában pénzügyi viszonyainkról külön nem kívánok megemlékezni, mert a tárgyalás folyamán az illetékes bizottság ezekről tiszta képet ad. Csupán csak annyit kívánok itt nagy általánosságban megemlíteni, hogy az elmúlt közigazgatási évben is úgy a kultusz-, mint a népjóléti minisztérium, valamint a székesfőváros is többszörösen részesítette anyagi segítségben egyházainkat. Ezért a leghálásabb köszönetemet fejezem ki s kérem, hogy ehhez a közgyűlés is járuljon hozzá. Az egyes bizottságok jelentést tesznek majd a kerület különböző ügyeiről, én csupán csak fel akarom hívni a közgyűlés figyelmét a tanügyi és belmissziói bizottságoknak, valamint a Luther-Szövetségnek és a Lelkészegyesületnek az előterjesztéseire.