Bányai Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1924–1930

1929. október

32 érdekében. Hisszük, hogy ez a történelmi szép feladat is érik és mielőbb megérik. A Csanád-csongrádi egyházmegye sérelmeket panaszol fel. Az egyik az államhoz való viszonyt, a másik a felekezetközi viszonyt jellemzi. Az előbbiben azt panaszolják, hogy a hódmezővásárhelyi evangélikus iskola tanítói fizetés kiegészítését megvonták és hiába intéztünk újabb és újabb magyarázó és felvilágosító felterjesztést a minisztériumhoz, mégis megvonta az államsegélyt. Ebben két dolog sérelmes. Az egyik az, hogy így az iskola létét tudatosan veszélyeztetik. Másik az, hogyha az államhatalom, érezve hatalmi voltát, egyszerűen végrehajtja az egyházi körön kívülről kért és kapott tájékozódás alapján elfoglalt álláspontját, nem jutunk-e maholnap abba a szomorú és szégyenletes helyzetbe, hogy autonómiánk értéktelen történelmi emlékké mumiásodik, egyházi főhatóságaink pedig a tanfelügyelők mellett szavuk hitelét vesztett jelentéktelenségekké törpülnek? Mert, ha az egyházi hatóságok igazolása, bizonygatása ellenére is a tanfelügyelők és az ügyosztályok egyoldalú állásfoglalása a döntő, akkor más alapokra és más keretek közé kell terelni egész egyházi és iskolai politikánkat. Lényegében azonos természetű a csépai sérelem is, melyet az iskolai bizottság fog a kerületi közgyűlés elé terjeszteni. Erre már most is felhívom a közgyűlés t. tagjainak figyelmét. A pesti felső egyházmegyében 1928 október 14-én alakult meg az isaszegi fiókegyház és a rákoshegyi misszió, melyeknek fejlődése elé bizalommal nézünk. Egyebekben a csendes építőmunka mezeje volt az esperesség. A pesti közép egyházmegyében sok a panasz a vásározás miatt, a hívek egyházlátogatásának hanyatlása miatt, a szekták terjeszkedése és a kitérések miatt és az egyetemes nyugdíjintézet terhei miatt. Különösen Tápiószentmártont támadta meg a reszketők szektája. Ezért a legközelebbi napokban felkeresem ezt az én régi otthonomat és gátat igyekszem majd vetni a terjedő bajnak. Különösen is nagy bajok vannak Albertin és Mendén, ahol szintén megköveteli a helyzet az erélyes beavatkozást, A pesti alsó egyházmegyében szépen folyik az egyházias munka. Örvendetes esemény Páhi megszervezése, valamint az iskolán kívüli népmüvelés munkájába való bekapcsolódás. Viszont jogos a panasz a hadijegyzések megnem váltása, a tanítói javadalmakban a rozsnak túlságos (27 P) hivatalos értékelése és az egyetemes nyugdíjintézet terhei miatt. Kívánatosnak tartja az esperesség, hogy a nagypénteki passzió bevezettessék, a lelkészi napló kötelezővé tétessék és hogy a konfirmáció mindenütt evangélizáló erővé váljék. A hét esperesség jelentése alapján megállapíthatom, hogy kerületünkben a hitélet kielégítő, az egyházszeretet nem egy helyen komoly alkotó erőnek mutatkozik. A kitérések sem öltenek olyan mértéket, hogy félteni kelljen egyházunk fennmaradását, sőt a betérők száma (néhány sajnálatos helytől eltekintve) mindenütt meghaladja a kitérők számát. A vegyes házasságok révén már többet veszítünk, mert a pápa komoly lelkiismereti kényszer elé állítja híveit, aminek a mi híveink vagy hamis humanizmusból, vagy gyávaságból, vagy közönyösségből kellő erővel nem szegülnek ellene s a rájuk kényszerített harcot nem állják meg diadalmasan. Ezzel szemben céltudatosan