Balatonvidék, 1917 (21. évfolyam, 1-51. szám)

1917-09-16 / 37. szám

XXI. évfolyam. Keszthely, 1917. szeptember 16. 37. szám. Előfizetési ár: Egész évre 10 — K Fél évre . 5'- K Degyed évre 2 50 K Egyes sz. ára 0 20 K Nyilttér soronkint 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal KOSSUTH LAJOSutca 58. szám. KESZTHELY, HEVIZ S AZ EGrESZ BALATONIwMíNVEK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ TÁRSADALMI II E T I L A P. Kéziratokat a szerkesztőség címére pénzesutalványokat, hirdetési megbízatásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán : 15. Weiszék harmincnégy milliós adója. Mennyivel kevesebbe kerülhetett volna a háború ! Weisz Manfréd ur sokat kereshetett a háborúban. Rossz rágondolni, hogy milyen tömérdek sok pénzt szerezhetett ez az egy ember, a csepeli Weisz Manfréd. Neki jól beütött a háború. Már békében is milliókat keresett a sorsnak ez a különös kegyeltje ki a legszerencsésebbnek született köztünk. De a háborúban lendült fel igazán az üzeme, a csepeli tölténgyár. Amikor offenzívak kezdődtek a harctereken és százezrek, milliók aggódtak övéik életéért, Weisz Manfréd a millióit olvashatta Micsoda összeadások lehettek azok . . . Fogyott a töltény szépen. És bőséges kelendősége van még most is ennek a cikknek. Mint nekivadult aranyfolyamáradat ömlik még most, a pénz a töltény gyáros zsebébe. Minden zsebe tele lehet már pénzzel. A háza, az udvara, a pincéje mind-mind megtelhetett már pénzzel. Akár füthet is vele odahaza Weisz Manfréd, bankjegyek, értékpapírok lángján főzheti meg az ebédjét, annyi van neki. Ennek az egy embernek. Most egy kicsit kevesebb lesz neki. Leszednek egy kicsit a tejfölöcskéből. Harmincnégy millió koronát vödröz ki a milliók duzzadt folyamából az adókivető bizottság. Harmincnégy millió koronát róttak ki Budapesten egy emberre, a »hadij3vedelmei és egyéb egyéni adók« cimén. Kifizeti-e szépenWeisz Manfréd ur ézt a nagyon tekintélyes adót, vagy megfelebbezi-e az adókivető bizottság határozatát, az Csepel urának a dolga. De van egy kérdés, amely mindenkit érdekel ebben az országban : hogyan kereshet ma egy ember anynyi pénzt, hogy jövedelmeire harmincnégy millió korona adót kelljen kiróni?! Megengedhető-e, hogy egy ember enynvire kihasználhassa a konjunktúrát ? Kereshet-e ma egy ember saját zsebe javára több száz millió koronát, amikor ezren és százezren, a töltényováros 1 J J ur honfitársai, föláldozzák életüket, nyomorban hagyják családjaikat, amikor az állam elszedi utolsó garasukat, hogv folytathassa a háborút, tisztességes dolog-e, hogy akkor a csepeli Weisz Manfréd megrakhassa a zsebeit megszámlálhatatlan milliókkal ? Miért nem teszi rá az állam a kezét, amely oly szigorú tud lenni a kisemberekkel szemben, a tölténygyárra és az összes nagyüzemekre, amelyek hadseregszállitással milliókat harácsolnak össze ? Háboruba.i minden az országé ! A csepeli tölténygyár is az országé. Katonáink nem azért véreznek, gyermekeink nem azért éheznek három év óta, hogy Weisz Manfrédból milliárdos legyen! Mennyivel kevesebbe kerül a háború, hogyha nem engedünk Weisz Manfrédeket az égig nőni ! Elrendelték a burgonya rekvirálását. huszonkét korona a burgonya ára. A hivatalos lap közli a minisztérium rendeletét, amelynek erejénél fo^va az 1917. évi burgonyatermés zár alá helyeztetik és a termelő a készlete felől csak a jelen rendeletben megszabott korlátok közt rendelkezhetik. Ha a termelő a munlátokat a kellő időben nem képes elvégezni, köteles ezt a körülményt a községi elöljáróságoknak bejelenteni, amely a bejelentésről értesiti az elsőfokú közigazgatási hatóságot Ez a hatóság azután közerő kirend élése utján köteles a termelő költségén az ily készletek kiszedéséről és betakarításáról gondoskodni . A termelő zár alá vett terméséből saját, házi és gazdasági szükségletére bizonyos részt visszatarthat, hogy mennvit, azt a közélelmezési miniszter, vagy felhatalmazásával a törvényhatóság első tisztviselője állapítja meg. Az ekként előállt felesleget a termelő csak olyanok részére adhatja el, akik háztartási szükségletük fedezésére a temelőtől közvetlenül vásárolhatnak, vagy olyanoknak, akiket a Burgonya Közvetítő Iroda átvevőül kijelöl. A rendelet egyik fejezete a burgonyatermés és a termelők házi és gazdasági szükségletének összeírása iránt intézkedik, egy másik kimondja, hogy a közélelmezési miniszter elrendelheti a burgonyakészletek feleslegének az Országos Burgonya Közvetítő Iroda részére való átengedését. A burgonyáért követelhető legmagasabb ár 100 kgr. tiszta súlyra: étkezési célokra szolgáló, kézzel válogatott, legalább tyuktojasnagyságu, egészséges, érett, sár- és földmentes burgonyáért 1917. november 30-áig történő szállítás esetében 22 korona, nem étkezési célokra szolgáló, vagy silányabb minőségű burgonyáért november 30-áig 20 korona. Zsákhasználatért métermázsánként legfeljebb 1 korona számitható. A-maximális árat csak olyanok kapják meg, akik készleteiket megfelelően felajánlották, a hatósági uton rekvirált készletekért a legmagasabb áraknál 20 százalékkal kisebb térítési ár fizetendő. A kicsinyben való forgalomban a legmagasabb árt a helyi közigazgatási hatóság állapítja meg. Honnan lesz zsírunk ? A lisztről, a gahonabeszerzés keservéről elzengtük bus dalunkat. Vájjon megszánó fülekre találnak-e, még ez idő szerint nem tudjuk, de reméljük. Remény a szerencsétlenek mindennapi kenyere. Óh, ha ez a lelki kenyerünk is elhagyna, kétségbe kellene esnünk. De miről akarunk irni, igen arról, ami nincs, a zsirról A zsir h ánya napról napra jobban érezhető, ami mégis eladásra kerül a hatósági elárusitáson kívül, az meg megfizethetetlen drága A zsir hiánya már a mult évben mutatkozni kezdett. Kzen okuha a legszerényebb háztartások is szereztek be egy-két kis malacot már a tél, vagy a tavasz folyamán, hogy biztosítsák a konvha legszükségesebb cikkét, a zsirt. Tudok, ismerek kis exlstenciákat, akik maguktól vonták meg a szükségeseket, csakhogy nagy áron beszerzett dédelgetett malalacok fenntartását, növekedését biztosítsák. A burgonya és korpa hiánya mellett pedig az tudja, hogy mily kinos az idén a sertésnevelés, akinek minden sertéstakarmányt drága pénzen k 1 lett csa4< nagy utánjárással beszereznie. IIv viszonyok között, abban a reményben, hogy hizlaló anyaghoz jutnak, tartották ki sertéseiket azok, akik maguk nem termelők, de mégis biztosítani akarják szükségletük fedezését. Itt van már a jobb takarmányozás, a hizlalás idejének megkezdése s íme nincs mivel hizlalni Jólehet a gabonabeszerzésről kiadott rendelet egy-egy sertés, hizlalására öt métermázsa árpát engedélyez azonban ez is, mint a buza és rozs beszerzése, szintén korlátozott, csak helyben engedi azt megvásárolhatni. De ha helyben nem terem, vagy ami terem, az nem elegendő, vagy nem eladó ? Tengeri termésünk is gyenge s igy a magunknak gabonával való ellátása mellett a második aggasztó kérdés, vájjon mivel fogjuk kihizlalni eddig keservesen tartott sertéseinket ? Összeiratták ugyan a hizlalásra és vetésre szükséges árpa és zabszükségletet, azonban, ha rövid idő alatt nem juthatnak, különösen a nem termelő sertéstartók árpához, vagy tengerihez, ugy kénytelenek lesznek vagy soványan levágni állataikat, vagy eladni, de minden körülmények között a jövőre való zsirellátás legnagyobb kárára, veszélyére. Égető kérdés ez, amely gyors feleletet és megoldást vár. A dolog lényege tehát az, hogy lehetne is, lenne is zsir, amennyi kell, mert hizlalni való állat van elég, csak hizlaló terményekre volna szükség. Helyén való volna, ha e kérdéssel minden fórum foglalkoznék és vállvetve, jóakarattal igyekeznének ezt a leggyorsabb intézkedést igénylő kérdést megoldani. Nem kisebb kérdés a hatóság azon feladata is, hogy a zsirral ellátatlanok szükségletének fedezéséről is gondoskodjék. A .BALATONVIDÉK' EGYES SZÁMAI KAPHATÓK: NÁDAI IQNACZ KÖNYV- S FAPIRKERESKEDÉSÉBEN