Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-07 / 10. szám

BALATONVIDÉK 1915. március 7.. mert ott még a 60 esztendős embereket is behívták. Hát igv kell, hogy legyen nálunk is. Az itthon maradottak tartsák szent kötelességüknek, hogy dolgozzanak. «Aki nem dolgozik, ne is egyék» — mondja a Szentírás. Pedig sajnos, szavahihető gazdák beszélik, hogy már az őszi munkák idején is meglátszott egyeseken a hadisegély tunyitó káros hatása. Hát ezen valahogyan segíteni kell. Akik a néphez legközelebb állanak - tanitó, lelkész, jegyző urak — oktassák ki, világosítsák fel a népet, a hatóságok meg kényszerítsék, hogy aki munkabíró s eddigi életviszonyaiban ugvis mindig a földmivelö osztályhoz tartozott, az idén mindannak kettőzött erővel kell dolgoznia. Mennyire komoly a dolog, mutatja az is, hogy a kormány is foglalkozik ezzel a fontos kérdéssel. Tisza István gróf miniszterelnök leiratot intézett a főispánokhoz, hogy a törvényhatóságok tisztviselőivel és társadalmi uton is minden lehetőt elkövessenek a nemzeti veszedelmet képező dologkerülés bajának orvoslására. -— Valóban csak dicséret illeti a kormányt emez intézkedéséért., Meg kell értetni mindenkivel, hogv a törvény (1914. 45. t.-c. 7. §.) világos értelmezése szerint a munkabíró, de dologtalan családtagtól az államsegély megvonható. No dehát erre ne kerüljön a sor, csak azt kívánjuk, hogv aki bír, az dolgozzék, ne húzódozzék, ha munkába hívják. Hiszen csak magának és családjának használ vele, mert keres is s azonfelül a hadisegélyt is kapja. Tehát még meg is takaríthat belőle. <r> o Így lesz csak üdvös a hadisegélv. Máskép kár, rontás és sárbadobott pénz.. Használjunk hadisegély postabélyeget! Hirdetmény a tábori postai levelezőlapok (levelek) díjmentességéről. Figyelmeztetem a közönséget, hogy az általa feladott tábori postai levelezőlapokat (leveleket) csak a következő esetekben illeti meg a postai díjmentesség : Ha 1. valamely tábori v. hadtáppostafaivalhöz ; 2. a működő hadsereg területén, lévő eröditett helyekre ; 3. a hajóhadhoz (Pólába, Budapestre) ; 4. Dalmáciába vagy Bosznia-HerczegovLnába katonai és a katonasághoz beosztott polgári egyénekhez (pl. csendőr, pénzügyőr, önkéntes betegápoló stb.) vannak cimezve ; 5. ha valamely kórházba ott ápolt katonai egyénekhez vannak cimezve. Kórházban ápolt cs-endőr, pénzügyőr, polgári egyénekhez i>y levelezés nem díjmentes" és szintúgy portóköteles az a levelezés, amely, a kórházhoz beosztott (nem ápolt) akár katonai-, akár polgári egyénekhez van cimezve. A felsoroltakon kivül más katonai egyénekhez intézett tábori postai levelezőlapokat (leveleke't) a postai díjmentesség nem illeti meg, miért is azokat a postára adáskor bérmentesíteni kell, különben azók mint postadíjkötelezettség alá eső bérmentetlen levelezőlapok (levelek) pótdjjas postadíjjal terheltetnek meg. Ha a közönség a tábori postai levelezőlapokat egymásközti levelezésre használja fel és azokat a postára adáskor nem bérmentesíti, ez postajövedéki kihágást képez, ami levelezölaponkint — az 5 fillér postadíjon felül — 2 korona jövedéki bírság alá esik. Budapest, 1915. február hó 22-én. Keresk. m. kir. miniszter. Kultuszminiszteri köszönet Berkes Ottónak. Üdvöz legyetek, ti itthoni harcosok, Ifjakat, népet nevelő hü magyarok ! Csaták viharja, mit el nem söpörhet. Rendületlen sziklán, mely össze nem törhet, Épül fel munkátok : a tudás temploma, Nehéz Időnkben a jövendő hajnala. Szívből köszöntjük a lelkes tanerőket! S te Fáradhatatlan, ki vezeted őket, Koszorú övezze tisztes neved ! Ne irigyeld azt, aki gyűjt halomra Csillogó aranyt, hideg kincseket ! Ne, hogy a tarlón, amit ekéd szántott, Gőgös sarlóval mindig más arat; Ti vetitek, akárki csépli is A kövér boglyákat, osztagokat! Ma, mikor az egész nemzet nehéz tusában küzd az ellenséggel, nagy és ernyedetlen munka vár azokra is, kik az ország belsejében a közrend, a közigazgatás, a közgaztlálkodás és a kultúra fentartására vannak hivatva. Mindezek közül a közoktatás őrei vannak a legnehezebb probléma elé állítva, mert a tanerők harci szolgálatra alkalmasai a lövészárokban szolgáliák a hon érdekeit, az iskolák épületeiben pedig majd mindenütt sebesült katonákat ápolnak. Ezen egész országban általános állapotok maguk után vonták számos iskola bezárását, vagy pedig csak nagyon hézagos, szinte csak provizórikus előadások megtarthatóságát eredménvezték. A bennünket közelebbről érdeklő Zalamegye állami iskolái szintén sok gondot szereztek a kultuszminisztériumnak, kivételt képez a mi városunk, ahol a kir. tanfelügyelő szavai szerint a legsikeresebben oldotta meg e kérdést Berkes Ottó főgimnáziumi igazgató, a községi iskolaszék- és az állami polgári leányiskola gondnoksági elnöke. A vallás- és kösoktatásügyi m. kir. miniszter elismerését és köszönetét fejezi ki, hogy az állami polgári leányiskolának és a vele kapcsolatos női-kereskedelmi tanfolyamnak hajlékot adott, nemcsak, hanem a rendelkezésre bocsátott gazdag tudományos szertárakkal lehetővé tette azt, hogy a fogyatékosabb óraszám mellett is a tanítás intenzivitása az előző évekhez hasonlóan elérhetővé lett. A miniszter elismerése a szorosan hatáskörébe tartozó állami tanintézet biztos révbe jutásának megköszönésével kimerül. Pedig Berkes Ottónak nemcsak ez az érdeme. Az ő fáradhatatlan tevékenységének, hatalmas kezének és az ifjúság iránt érzett atyai aggódó szeretetének munkája az is, hogy a községi elemi íiu- és leányiskolát, a kereskedelmi és ipari tanonciskolát elhelyezte és főképen, hogy tekintélye és egyénisége immár a negyedik ingyenes, lelkes tanerőt szerzi meg az iskolának, kik nemes gondolkodásukkal az előadások akadálytalan folytathatóságának áldott állapotot teremtettek meg. Örömmel üdvözöljük Berkes Ottót, az ifjúság szeretett patronusát a miniszteri köszönetnyilvánítás alkalmából, úgy érezzük, hogy érdemeinek elismerése a háború soksok gondjának nehéz, rettenetességektől sűrű ködfátyolán is átcsillan. Kérjük a Mindenség Urát, hogy városunk kulturális érdekeinek előmozdítására, felvirágoztatására tartsa meg továbbra is. • Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élte kincsét, ámbár napja múl; hanem ami benne földi, egy éltető eszmévé finomul; mely fenmarad s nőttön nő tiszta fénye, amint időben, térben távozik, melyhez tekint . fel az utód erénye : óhajt, remél, hisz és 1 imádkozik. . .» Tavaszi munkálatok. Fél éve mult, hogy a világháború minden borzalmával együtt ránk szakadt. Nyolcadik hónapja küzdenek s véreznek fiaink, testvéreink számtalan csatában ; ezrek és tízezrek hullottak el már eddig is idegen tájakon ; napról-napra nő az árvák száma és véres csatamezők fölé a szülők, özvegyek s az ártatlan árvák könnyei hullanak. Mialatt künn, a harcok mezőin ágyúdörgés és puskaropogás, gránáteső és gyilkos fegyverek kattogása között, hóban, vízben és vérben állanak fiaink, hogy hazánkat s nemzetünket fegvverrel kezükben megvédjék, az itthon maradtak lelke ott jár, ahol azok vivnak, küzdenek s szenvednek, akiket szeretünk s akikért aggódunk. Minden gondolatunkat, érzésünket a háborús események foglalják le s szorongások között esszük hadilisztből készült fekete kenyerünket. E lap is joggal panaszkodik legutóbbi számában, hogv bizonyos fásultság vett rajtunk erőt. Mintha a világ folyása egyéb tekintetben megállt volna; sehol semmi mozgalom, semmi érdeklődés a legközelebbi környezetünk iránt s végtelen közönyösséggel nézünk a jövő elé. Összes tevékenységünket drága sebesültjeink sorsának enyhítése s nehéz megélhetési gondjaink foglalják le. Egyébként .pedig mozdulatlanság az egész vonalon. Csak a ligetben tapasztalunk tevékenységet. Csattognak a fejszék s meglepetéssel látjuk, hogy az északkeleti uton szegénykedő s a pajkos gyerekek által össze-vissza tördelt eperfákat végrevalahára kivágták. Rendben van. A liget belsejében pedig ismeretlen nénikék száraz galyaknak gyűjtésével és sok-sok egészséges növendékfának könyörtelenül való kitörésével foglalatoskodnak, hogy az egész tél folyamán, sőt évek óta állandóan gyakorolt fáizási joguk valahogy csorbát ne szenvedjen. Minthogy pedig a ligetben a kiszáradt vagy kiveszett fák helyébe úiakat ültetni nincs gyakorlatban, rövidesen eljutunk addig, hogy eme terület is házhelyeknek felosztható legyen. Emiitett szorgalmas nénikék figyelmét talán fel lehetne hívni még arra is, hogy a Kossuth Lajos-utca déli végén levő elhagyatott telek körül éktelenkedő semfü-semfasövényt kiirtsák s ezáltal városunkat egyik szégyenfoltjától megszabadítsák. Elénk emlékezetünkben van derék városbiránknak ama bátor cselekedete, mikor a Lénárd-féle ház előtt haszontalanul hivalkodó száraz hidnak egyik fülét — minden sivalkodás dacára erős kézzel szerencsésen kirántotta s az ut szélén elterült mocsarat egész hosszában betöltetvén, az uttestet előnyösen megszélesítette. Sokan megdicsérték őt ezért. A hidnak másik füle azonban máig is épségben van. A városunk szépítésére vonatkozó tervek ismeretlenek előttünk s lehet, hogy a kérdéses hídfő valamely szobor talapzatának van föntartva ; de szívesen gondolunk amaz időre, amidőn a hidon túl elterülő, gazdátlannak látszó telek, legalább ideiglenesen is mindkét oldalán bekerítve s a semmi célt sem szol( gáló széles árok behuzatván. a gyalogjáró az odább fekvő házakig meghosszébbítva s talán még kavicscsal is 'meghordva leszen. Sőt utóbb még hasonló elbánásban részesül I a Szent István (?) szobor háta mögött levő vadság is s a népesebb temetéseket kegyeletes közönségünk az ut mindkét oldalán torlódás nélkül kisérheti ki a temetőbe. Mert az ide való kijutás ez idő szerint nemcsak a fő uton, hanem a Deák Eerenc\ utcába vezető részen is némi-nemii nehézségekbe ütközik. Alig van útszakaszunk, amelynek helyrehozásán az illetékesek annyi munkával és annyi eredménytelenséggel fáradoznak, mint a Szent Istvántól a kaszárnya felé vezető útrész. Pedig a talai nem süppedékes s az oldalárkok gondosan jókarban vannak tartva. De hát a siirü liceumgyepü, mely az utat beárnyékolja s a másik oldalon a két meter szélességű fagyaisövény a légjárást s a szárító nap jótékony behatását elfogják, sőt a gyalogközlekedést akadályozzák. •