Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-31 / 53. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. december 31. 53. szám. DÉK I V >1 itilirti lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER. VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 6 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 Nyilttér petitsora, 1 korona. Súlyos, szinte pótolhatatlan csapás érte a magyar katholicizmust a katholikus világ legszebb családi ün nepének — karácsonynak szent es téjén. Meghalt gróf Zichy Nándoi 88 éves korában, ki a magyar ka tholicizmus társadalmi és politikai életében nagy koncepciójú szellemé vei és vasszilárd akaraterején alapuló fáradhatatlan munkásságával oly érdemeket szerzett magának, hogy a magyar katholikusok teljes joggal atyjukat tisztelhették és tisztelték is benne. Maga volt a megtestesült eszményiség. Egyénisége nagy és tiszteletetparancsoló volt, amely előtt még legellentétesebb politikai hitfelei is készséggel meghajoltak. 0 is azok közé a hős 'férfiak közé tartozott, kik a sötétemlékü Bach-korszakban, a magyar szabadságharc vérbe fojtása után börtönbe ültek hazájukért, az igazság megmondásáért. Megfosztották grófi rangjától, vagyonától, mert hazáját, az igazságot jobban merte szeretni minden egyébb földi cimnél, rangnál, méltóságnál, vagyonnál, sőt még egyéni szabadságánál is. Jókai Mórral együtt busult a börtön csendes cellájában hazájának sorsa, jövendője fölött. A vértanuk bátorságára valló hősies viselkedését a magyar nemzet nem fogja felejteni soha, de soha. 0 volt a magyar katholicizmus renaissanceának megindítója. A keresztény politikai pártot — a néppártot O alapította. A katholikus mozgalmaknak 0 volt a lelke, a vezére, kinek ajkáról a felvilágosító, buzdító, lelkesítő igéket ugy lesték, várták és hallgatták a magyar katholikusok ezrei és százezrei, mint a prófétákat a maguk kora. Valóban 0 mint próféta élt közöttünk, ki, mikor a magyar közéletnek és társadalomnak keresztény szellemben való restaurálása végett politikai és társadalmi műveit megalkotta, messze a jövőbe nézett, míg mások csak az események felszínét vizsgálták. A mult század keresztényellenes szelleme szólította ki Ot is a közéleti cselekvés porondjára, hogy a francia forradalom eszméinek propagálása következtében felszínre került kereszténységet negligáló gondolatoknak hazánkban való érvényrejutását megakadályozza. Az egyházpolitikai harcok idején, mikor a nyugoti keresztényellenes irányzat nálunk is bebocsátást kért a magyar parlament ajtaján, Ő volt az, aki a leghevesebben szembeszállt és a legkeményebb harcot indította meg ezen keresztényellenes áiamlattal szemben. Akkor nem akartak igazat adni Neki, aggályáiban nem akartak osztozkodni, de ezeket is megtanította később az idő ugy, hogy ma már egyre erősbödik a koneervativ irányt követők tábora, akik, ha nyíltan nem is csatlakoznak azáltala alapitott cfekete csapat»-hoz (igy gúnyolták Zichy Nándor táborát), de politikai viselkedésükben magukévá teszik Zichy Nándor politikai nézeteit. Zichy Nándor azonban nemcsak a katholikusok parlamenti munkájának irányát szabta meg egy nyiltan bevallott keresztény irányú párt, a néppárt megalapításával, hanem a A BALATONVIDÉK TAHCAJA. Haiászkivánság. Irta : Váth. Füstös agyagbarUngjában nyújtózkodott a halász. Szájnban füstölt a pipa. Jobb vállánál a kancsóban viz állt. Éjféltájt járhatott az idö. Hold nem sütött. Felhő se takarta az eget Csillagfényes éjszaka borult a tájra. A halász a holdkelést várta s fektében dörmögött. Árny surrant eléje. Álló alakká testesedett. Körülvizsgált. Megszólalt. Gyanakodóan : — Te ! . . . A halász fölvetette lecsüggesztett fejét. — Nem szentölt viz az abba a csöblekbe ? — Nem. — Mord alt rá visszti boszusan a gyaloghálós. A szellem szagiázott orrával. — Nem tömjénfüstöt bukdosol a szádból ? — Aki van az árgyélusát a finnyás orrodnak, érezheted, hogy pipafüst . . . — Nono. Már haragszol ? — - Már ! Még kérdé ! . . . Pattogott a magyar dünnyögőn, sértődötten. — Inkább haragudj, csak keresztet ne vess ! . . . — Ki az ördög vagy te, hogy engem háborgatsz ? — Eltaláltad, az vagyok. A halász kétkedőn meredt rá. Az ördög nem hagyta kétségben : — Teccöl nekem. Nem imádkozol, hanem káromkocc. Nem töm^yénzöl, hanem a mi találmányunkat füstölöd ki. — Még is mi járatban vagy ? — Hallottam a hangod ; benéztem, mondok, mit mivelsz ? — Aki a Ponciusát a kutya fajzatodnak — fortyant föl a halász — mi jussod neked az én bajomhoz ? — Megsegitlek , . . — Ugyan 1 nézett rá kétkedőn a halász. — Mért dörmögtél az előbb ? — Má' hogy ne boszankodna az emberfia, mikor az éccaka nagymeritüzni akartam . . . — Hát iszen megteheted . . . — Ne locsogj bele ! . . . — Nem, nem, csak beszélj ! — Hunem elszakadt a hálóm, aki van a megteremtő rézangyalát. — Hát összevarrod ! .. t — Össze ! Erted is te ... a száddab aki a pokolbéli fészkesfeue söpörne innejd ! Az ördög vigyorgott. Kedvére volt a szóbeszéd. Itt lehet halászni, zavarni. — Hát nem foltozhatod meg ? — Nem hát! ha mondom. Hányszor papoljam el a kedvedért ? — Bal lábbal keltél. — Ballal ám a pokolbéli öregapád... Hanem a hinárosban szakadt a hálóm ; érted, te vigyorgó fakutya ? Ez a hang nem volt inyére s másra terelte a beszédet. De belekapott a halász hevesen. — Még kineveted a szegény embert ? Hozzád lódétom ezt az edényt vizestül, mindenestül. . . — Mit bánom, csak keresztet ne vess. — Megkei esztőlek én, aki a jebuzeusát a hitetlen párádnak . . . — Okosat mondok. Ne börzenkedj ! — Okosat ! Ugyanhogy mikor tettél te okosat ? — Várd ki a végit ! — Beszélt szavába az ördög. A halász türelmesebben folytatta : — Szegény ember adta meg az árát a te okoskodásodnak . . . — Ha nem köll, odébb állok. — Arrébb is vau még ház. Az ördög szemtelenül mondja, hogy látja, fenyegetőzése mit se használ. — Van-van, hanem ez a tanya ngy tetszik nekem. Fekete, füstös, koromszagú... — Ne ócsárold, te mozsdatlan szájú! — Inkább dicsérem. — Nem köll a dicséreted ! — Akkor megyek. Látom, bekötött fejjel nem lehet veled beszélni. . . Gróf Zichy Nándor.