Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)
1910-04-10 / 15. szám
4. vár magyar ugar fel-felnyögött beléjük. Nem alhatott tovább, teremnie kellett ! A szerb tövis helyett a világ legacélosabb búzáját! Hej, micsoda munka volt a Széchenyi munkája ! Az a mély jelentőségű szó nem üres jelszó volt nála, nem is cégér, hanem élő, eleven valóság, hatékony energia, amely rakoncátlan fotyamoknak irányt szabott, posványos mocsarak helyébe aranykalászos mezőségeket varázsolt, vasúti sineket fektetett a magyar kereskedelemnek lassan döcögő szekerei alá, nemesítette a magyar lovat, megteremtette a dunai ós balatoni gőzhajózást. Azt akarta, hogy az anyagi jólétnek e kimagasló épületeit, a szellemi haladásnak boldogító fénye is bevilágítsa. így állított oltárt a magyar tudománynak, így alapította meg az Akadémiát ! Ha ez a nemzet az ő nagyszabású alkotásait minden téren hűen megőrizte volna ; ha az általa megjelölt nyomokon haladt volna mind e mai napig . ekkor ma virágzó magyar iparunk ós kereskedelmünk volna s nem kellene fanyar kedvetlenséggel bevallanunk, bog}'' a tiszta magyar faj ma is neofita, ma is kezdő mind az iparban, mind a kereskedelemben s nem kellene megmegdöbbenéssel éreznünk a költő szavainak keserű igazságát: «Ki nékünlc még köszönni sem tucl, A kit nem ösmerünk, A drága véren szerzett földet Az ossza meg velünk?> Ha mindig az ő nagy lelke lebegett volna a magyar politika fekete vizein, nem láttunk volna anynyi elvfeladást, annyi meghunyászkodást s ma büszkén, teli erszénnyel vághatnók szemébe a jó szomszédnak : «Vagyok olyan legény, mint te !> Dicső, nagy Széchenyink ! miBALATONVIDÉK lyen jó, hogy nem látod ennek a nemzetnek csúnya széthúzását, a pártoknak visszataszító tülekedését. Mert, ha látnád, ma a szégyenbe halnál bele . . . Lebegj szellemeddel, hazaszerető igaz magyar lelkeddel a szegény, csonka Magyarország felett ! Áraszd ki lelkedet, mely mint hisszük, az üdvösség ragyogó fényében tündöklik, s újítsd meg e földnek arculatát ! Ereszkedjél le hozzánk egy rózsafelhőn és biztass bennünket, hogy 3Kagvcirország lesz : biztass bennünket, mert nagyon, de nagyon rászorulunk ! A Goldmark-ünnep. Naprólnapra szebben bontakozik ki lelkes szemeink előtt annak a fényes, országra szóló ünnepségnek képe, melyet a jövő hó 21-én városunk, nagynevű szülötte, Goldmark Károly zeneszerző tiszteletére rendez. Az ünnepség, az előjelekből Ítélve, fényes sikerrel kecsegtet s ez csak fokozza a helyi bizottság buzgalmát, amely igazán nagy lelkesedéssel s páratlan szorgalommal végzi az előkészítés fárasztó munkáját. E héten az országos bizottság is megalakult, melyben közéletünk, zeneirodalmunk jelesein kivül megyénk vezető férfiai is helyet foglalnak. Eddig a következők fogadták el az országos bi/.ottságba történt beválásztatá sukat s ígérték meg KZ ünnepségen való részvételüket. Noseda Károly a m. kir. opera karigazgatója, dr. Fejér László miniszterelnöki osztálytanácsos, dr. Adler Mihály Magyar Jelzálog Hitelbank igazgatója, Márkus Miksa udv. tanácsos, a «Magyar Hírlapi főszerkesztője, Ságh József a Zenelap szerkesztője, Smger Zsigmond a Pester Lloyd szerkesztője, Beer Ágost zenereferens, Fodor Ernő zeneLanár, Siposs Antal zeneakadémiai igazgató, Festetics Géza gróf, dr. Molnár Géza orsz. m. kir. zenenkademiai tanár, egyetemi m tanár, Z.rinyi Károly képezdei ig. Csáktornya, dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos, tanfelügyelő, Sztojanovits Jenő zeneszerző, a Szt. István bazilika karnagya, Borbély György tanár, a M. P. szerkesztője, báró gelsei Gutman Vilmos, Molnár Viktor államtitkár, lovag Herzfeld Viktor zeneakadémia rendes tanár, dr. Kemény Aladár zenei referens Buda1910. m á rc iu s 10. pest, dr. Korbai Károly polgármester Zalaegerszeg, Glázer Sándor gyógyszerész Tapolca. Annak a széleskörű érdeklődésnek és meleg rokonszenvnek, mellyel készülő ünnepségünk iránt minden körben viseltetnek, szolgáljon bizonyságául az alábbi két levél, melyek a sok között e héten érkeztek a helyi bizottság elnökéhez : Bpest, 1910. IV/5. Igen tisztelt Elnök Ur ! A Goldmark Károly zeneszerzőnek 80-ik születésnapját megünneplő nagybizottságba történt megválasztásomat készséggel elfogadom és megköszönöm, hogy a nagy zeneköltő iránt érzett nagyrabecsülésemnek és hódolatomnak ily alakban is kifejezést adhatok. Kiváló tisztelettel igaz hive Molnár Viktor államtitkár. Tekintetes Uram ! Jól tudom, hogy a Goldmark-ünnep családi ünnepe Keszthely városnak ; mindazonáltal kötelességemnek tartom kifejezést adni azon lelkes készségnek, mellyel a vezetésem alatt álló "Zalaegerszegi Irodalmi ós Művészeti Kör,» mint a vármegye egyik szerény kulturális egyesülete, legalább néhány tagja — elnöke, a szakosztályok elnökei és titkára — által, az ünnepségben részt venni óhajt. Ha tehát a városi rendezőség külső küldöttségeket is felvesz a tisztelgők közé, kérem a mi küldöttségünket is beilleszteni s engemet a részvétel módjáról szívesen értesit°ni. Midőn szerencsém volna jóságos fáradozásáért legbensőbb köszönetemet 8 egyben kiváló nagyrabecsülésemet kifejezni, vagyok Zalaegerszeg, 1910. ápril 8. igaz hive Vr. Tiuzsícska Kálmán. Keil-e zászló? E cím alatt a K. H. mult vasarnapi számában Priszuyák István ur aláírásával egy cikk jelent, meg, amelyre, miután egyes kitételei — bár homlokegyenest ellenkeznek a valósággal — igen alkalmasak a megtévesztésre, a nagyközönség tájékoztatására a következőkben válaszolunk : ruhákat csináltatott, azután ezeket is e'nyütte. Közben a kávéházakban sok pikkolót megivott. Udvarolt, s minden rendű, rangu nőktől beszedte a szép ruháknak, csinos bajusznak és jó modornak járó hódoltság adóját. Mignem a szépséges szép, aranyhajú asszonnyal hozta össze a végzet, aki kőszívű maradt és erényes, gyászbaboritván, gyilkos gondolatok örvényébe taszítván ezzel Demeter urat. — Fiam, — magyarázta jóakarattal az ördög, kinek külső színezete olyan volt, mint egy derék világfié — azóta az idők megváltoztak! Dante poklában az emberek már nem hisznek. S abban a pillanatban, mikor az utolsó hivő meghalt, ez a pokol megszűnt létezni. Összes kínjaival, förtelmeivel ós rettenetével együtt ideköltözött fel a földre, az emberek lelkébe. Akkor költöztem fel a földre én is. Demeter ur ismét az ajakát harapta. A szőke asszony miatt újra nagyon gyötörte a szenvedés. És igazat adott a Sátánnak. Itt van a pokol. Itt, az emberek lelkében. Az ő lelkében is. Ezeknél különb szenvedéseket nem talált ki sem a Dante, sem a próféták fantáziája. — Fáj, fiam ?, Fáj ? — kérdezte kajanul az ördög. Es a szemében lobogó láng csúfondáros örömmel villogott. Az asszony miatt, ugy e a gyönyörűséges szép szőke asszony miatt, aki erényes, becsületes akar maradni ós nem hódol neked ? Demeter csak a fejével intett: — Igen az asszony miatt. — Lásd, ez a dolgok rendje. Az ón találmányom. Ember gyötri az embert. Ember teszi embernek pokollá az életét. Élhetnének békességben, közös nyugalomban egymás mellett De nem. Egyik keresztül gázol a másikon ás hiúság vagy önzés, vagy egy perc gyönyört kedvéért tipor embertársa lelkén. Ez az ! Ezért mondom én, bogy segítőtársaim vagytok mindannyian. Gyötrők és szenvedők egy személyben. Demeter ur ismét igazat adott az Ördögnek. Csakugyan ! _ Ember teszi pokollá embernek az életét. És a szeme a bosszúra szomjas lélek iránj'itását követve, felkereste az asztalon nyugvó revolvert, mely képes kioltani egy habfehér csodaszép női testből az életet. A Sálán felfogta ezt a tekintetet : — A bosszú ! Ugye, a bosszú ! A kutya is mar és nem türi a botot. A szatnár is rug és nem türi az ostort. Hát mórt maradna a versenyben hátra a teremtés koronája, az ember ? De figyelmeztetlek valamire. Miben oka a te szenvedéseidnek az az asszony ? Avagy kacérkodott veled ? Vagy hazudott neked ? Ugy-e hogy nem. Csak eszköz volt a sors kezében, az én kezemben, mert arról nem tehet, hogy szép, hogy aranyhaja van s a te tetszésedet megnyerte. Azt mondod rossz asszony ? Miért? Mert erényes marad ? Mert nem szegi meg a hűségi esküt ? Akkor volna rossz, ha hallgatna te reád ! Demeter dühös lett : — Egy Sátán, aki az erényt védi ! Nevetséges vagy! — Nem az erényt védem, csak a logikát. S a logika nevében még egyet. Mi lenne, ha mindenki ugy gondolkoznék mint te ? Mond, emlékszel arra a lányra, akit a mult héten hitegettél, aztán ott hagytál? Meg a többi lányra, asszonyra? Mind hitegetted és mind ott hagytad. Mi lett volna, ha ezek mind golyóval, öldöklő szándókkal támadnak ellened ? Hányszor kellett volna halálnak halálával meghalnod? Szünet. — Mindezeket pedig — kezdte újra a Sátán — nem azért mondtam, hogy jobb útra térj, hanem azért, mert úgyis tudom, hogy az okos szót nem fogadod meg. Mert ostoba vagy és rossz. Az emberek legtöbbje ilyen. Rossz és ostoba. Ezért virul nekem. Ezért nagy az én birodalmam. Azzal magára hagyta Demetert, hogy folytassa ott, ahol elhagyta, a revolverrel való kacérkodást.
