Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-10-04 / 40. szám

1903. október 4. BALATONVIDÉK 6. rímre cikke: a király a hadgyakorlatokon, Jjernaitre franciából ford. regénye. Eí*yéb közlemények : színházi oikk Piiltigyi Lajos­lói, emlékezés Kölcsey Ferenc birtokairól, tárcacikk a hétről s a rendes heti rovatok ; Irodalom és művészet, Sakkjáték, stb. A «Vasárnapi Újság» előfizetési ára negypd­évre négy korona, a «Világkrónikát­val együtt 4 korona 80 fill Megren­delhető h »Vasárnapi Újságt kiadóhivata­lában (Budapest, IV. kerület, Egyetem-u. 4.) Ugyanitt megrendelhető a »Képes-Nép­lap« a legolcsóbb njsá.tr a magyar nép szá­mára, félévre 2 kor. 40 fillér. — TÜZ. Mait kedden délután a Sin­ger-féle varrógéprak tárban vigyázatlanság­ból tüz ütött ki. A felhalmozott anyag oly erős füstöt árasztott, hogy tűzoltóinknak csak erős Küzdelemmel sikerült a tüzet lo­kalizálni s a gépeket kimenteni. Hat gép elégett. A kár 1000 koronára tehető. — Uj cigaretta. A dohányzóknak, he­lyesebben a cigarettázóknak nemsokára új­donságban lesz részük. A szultán cigarettát ugyanis elvonják a forgalomból, gyártását megszűntetik ós helyette a «Király-szi­varka* nóven uj fajta cigarettát hoznak forgalomba, melynek alakját most határoz­zák meg a készített mintából. — Óvakodjunk a könyvügynököktöl. Az Újvidéken megjelenő Határőrben olvas­suk az alábbi sorokat : «Grill Károly bu­dapesti könyvkiadó ügynökei még a mult évben tiszteletüket tették a városunk elő­kelő ós legelőkelőbb köreiben és rábeszélé­süknek, csábos szsveinak sikerült előfize­tőket illetőleg megrendelőket gyűjteni egy 200 koronás Rákóczi Albumra. Ámde nagy és kellemetlen volt a megrendelők megle­petése, mikor Rákóczi Album helyett tMi­kes Kelemen levelei* t, kapták 200 koro­náért ! Persze akadt, aki vonakodott a meg uem rendelt müvet átvenui, ámde «muszáj» volt, ha nem is átvenni, de a 200 koronát és még ezenfelül tetemes perköltségeket fizetni. A cég perelt s a biróság — hihe­tetlen — neki adott igazat! Több mint valószínű, hogy a felsőbb biróság megdönti az Ítéletet, ámde ha ilyesmi történhetik jónevü, megbízható oégek ügynökei részé­ről az értelmesebb körökkel, mennyivel több alkalom nyillik a becsapásra — köny­vek rendelésénél — kevósbbó tehetős osz­tályokkal szemben, amelyek szintén hajlan­dók néha egy-egy könyvet vásárolni ? Azért, a közönség legjobban jár, ha könyv­ügynökökkel szóba sem áll s köuyvszük­ségletét vagy helybeli könyvkereskedők­nél, vagy egyenesen a kiadóknál rendelik meg. — Köztudomásu, hogy köhögés, re­kedtség és elnyálkásodásuál legbiztosabban hatnak a világhírű Egger-féle mellpasztil­lák, melyek a gyomrot nem rontják ós ki­tűnő izüek. Kaphatók minden gyógyszer­tárban és drogériábau. Doboza 1 korona és2 korona. Próbadoboz 50 fillér. Főraktár: Nádor gyógyszertár Budapest. VI., Váci­körat 17. — Legszebb, legolcsóbb heti képes gyermeklap a «Kis Pajtás*, amelyet Csöp­pike Csanika szerkeszt. Az októberi szám szép cimképével az aradi vértanuk emlékét njitja meg a hazafias kis pajtások lelké­ben. A többi tartalom is felöli mindazt, *:ui kedves gyermekiéleknek örömet, ta­nulságot szerezhet. Igy .- Rózsafüzér. (Vers.) Irta : Kalocsay Alán. — A könyörület ju­talma. Irta : Csongor Aranka. — Evike. Franciából : Katalin. Fáy Dezső rajzai. Kittiuő kis pajtások arcképosarnoka. Egy tucat tiszta kitűnő kis pajtás arca moso­lyog felónk. — Öszi dal. Kottás énekrész­let. Zongorára irta : Országh Mariska. — Ha a fecske u'ra kél. — Diaboló. Humo­ros vers. Pityi Palkótól. — Egy nagy kis pajtás. Detfó'ól. — Gyermekhirek. — Tu­domáuj'Csöppek. Az önműködő gyertyaoltó. — Mulattató. — Budapest nevezetesebb épületei. A parlament. — Játék. — Iro­dalom — Aranykalász. — Fejtörők meg­fejtése, — Csöppike C«anika postája stb. A mindvégig érdekes szám beigazolja, hogy a tKis Pajtás* méltán a gyermekek ked­vence. Mo«t szeptemberben kezdődött uj ó folyamra 6 koronával lehet előfizetni. Megrendelhető: tKi< Pajtás*, Budapest, VII., Thőköly-ut 16. cimen. Lelkész ós ta nitó uraknak tömeges mutatványszámot, is küldünk. Gyiijlőknek minden 6 ik példány ingyen. CSARNOK. F e cl ó r a. (Elbeszélés olaszból) Sötét, alaktalan hajnal derengett a kunyhó ablakán. Az öreg pópa keresztet vetett, felkelt, a holt asszony viasz arcát csendesen betakarta lepedővel, egyik kezét a zokogó leány fejére tette s monda : — Bátorság, Fedői a! Aztán imádságot mormolva távozott. A füstös falu, szúette gerendás nagy szoba némán maradt ós csak egy, az ágy mellett levő viaszgyertya bágyadt fénye derengett benne, meg a hajnalnak az a szomorú szürkülete, mely levertséget árasztott. A leány felkelt; erélyes, elhatározott mozdulattal rázta meg fejét, szőke fürtéit hátradobta, melyek vállaira omoltak. Szürke, hideg, majdnem üveges szemében egy szikra villant meg, mely fájdalomról, ha­ragról, fenyegetésről tanúskodott. Egész éjjel sírt, zokogott. Lázban égő veres ha­lántékai elütöttek sápadt arcától, de erős­nek kellett lennie, egy szent kötelességet kellett végbevinnie, erélyre volt szüksége, mikor minden, minden megrendült körü­lötte, midőn családja, bókéje, szerelme . . . oda volt. Cseudesen felemelte a lepedőt, mintha félt volna, hogy imádott anyját felkelti, azt a jó, azt az érző anyát, ki megszűnt szenvedni s örök békében pihent. — Elhagytál anyám, mormogta éde­sen, árván hagytál, veszendőbe a világon, mint a madarat, mely üres, puszta fész­kében őrizet nélkül marad. Es a szegény kis madár tévelyegve jár, kel, mert fészkében nem hangzik többé édes anyjának kedves éneke. . . Lelken­dezve beszólt lázrohamában, mely össze­rázta gyenge, elsoványodott testét. Tettetett erélye egyszerre megszűnt s a halottat szorosan, igen szorosan át­ölelve, zokogott. — Oh anyám, mért nem viszel ma­gaddal ! De rögtön magához tért, körülnézett, újra bátor lett és folytatá : — Mikor majd nem leszek itt többé, én is elbolyongok, mint a szegény kis ma­dár. . . Tudod, anyám ? Hozzá megyek . . . atyámhoz és látni fogom, igen, látni fo­gom. . . . Szegény atyám ! . . . szegény anyám ! . . . Kezét tördelte, könyörületórt esde­kelt ; aztán nagy gyengeség lepte meg ; térdre esett az ágy mellett, égő homlokát a lepedőhöz szoritotta és igy maradt mint­egy elkábulva. * * * Turchinieff Alekszandra egy nedves kunyhóban szűnt meg szenvedni, ő, aki ismerte az életnek minden kényelmét : egy magasrangu katonatisztnek, szerény, meg­nyerő, érzékeny leánya, aki elhagyott min­dent, hogy kövesse az ifjút, aki heves szerelemre gyullasztotta s akit egész lel­kével szeretett. Atyja sohasem bocsátott meg neki és az atyai átok örökké üldözte, gyengéd lelkét áthajszolva a fájdalmak és kimondhatatlan bánatok kálváriáján. A tudományos ifjat megszerette bá­tor, nemes, lelkéért ; becsületességéért, nyíltságáért; számára csak imádás lakozott benne ; de Wassilinek ez irigylendő tulaj­donai váltak mindkettőjük romlásának okaivá. Alrnadozó, idealista létére azon volt, hogy megszabadítja a hazáját a százado­kon át keservesen viselt rabszolgaságtól­Mint egy-két bátor ember vezére, küzdött, de legyőzték ... és mint egy nemes eszme vértanúját egy szomorkás téli estén erővel ragadták ki kis házából és elhurcolták messze-messze, keresztül a végtelen pusz­taságon Egyetlen egy szó megszabadíthatta volna a csúnya, fenyegető jövőtől, de av­val a szóval megtagadta volna bajtársait, őket gyáván az ellenség kezére játszotta volna. Nemes lelke tiltakozott ez ellen. Inkább akart szenvedni egyedül, azon tu­datban, hogy ők meg vannak mentve, szi­vesebben áldozta fel magát érettük. Azon a mogorva téli estén, mialatt mint egy gonosztevő haladt át a puszta­ságon, fájdalmas gondolatok rohanták meg. annál a fájdalomnál, melyet feleségétől, leánykájától _ való elszakitásakor érzett, a rávárakozó vértanuságnál sokkal erősebb volt az a fájdalom, melyet akkor tapasz­talt, mikor Alekszandrának utolsó szavait hallá: — Fedóránkért, értem, szólj Was­sili ! . . . E szavakra szive ugy, de ugy összeszorult, egyszerre megértette, hogy felesége nem osztozik eszméiben, mert őseitől örökölte a császárság iránt való vonzalmát s egész lénye csupa szeretet, csupa érzelmesség lóvén, nem bocsátotta meg neki, hogy egy eszméért elfelejtette saját családját s mialatt bágyadtan, kime­rülten, havas lábbal és tüzes homlokkal ment elóre, azt gondolta, hogy felesége súgta fülébe ezt a rettenetes hitványságot. (Folytatjuk.) N Y I L T T É R*) Mindazon jó barátaim- ós ismerőseim­től, kiktől személyesen (nagy számuk és elfoglaltságom miatt) bucsut, nem vehet­tem, ez utón mondok Istenhozzádot. Ké­rem Őket, tartsanak meg jó emlékeik közt H egyúttal fogadják szives köszönetemet barátságukért s velem szembeni jótet­teikért. Mikor e sok napvilágot látnak, bú­csút veszek e kedves várostól s egyben kivánoin, hogy a haladás utján mindig előre menjen s polgárai boldogok legyenek. Adja Isten, hogy ugy legyen ! Tisztelettel Csánk Rudolf oki, gazdász. *) E rovatban közlöttekért nem vállal fe­felősséget a Szerk. Laptulajdonos : Bontz József. Felelős szerkesztő : Németh János. Kiadó : Sujánszky József. Serdülő leányok és fiuk erősekké ós vidorakká fejlődnek, elvesztik lehangoltságukat, hogyha a szükséges táp­lálókot Scott-féle Emulsio alakjában élvezik, a mely az összes erősítő szerek között a legkiválóbb. Orvosok ós bábák a SCOTT­féle Etnulsiól a legmelegeb­ben ajánlják az utóbbi 32 év Óta. Édes mint, a tejszín. Könnyebben emészthető mint a tej. Egy eredeti llveg ára 2 K. 50 fill. Kapható minden gyógytárban. Az Emulsio vásárlásánál a SCOTT-féle módszer véd­jegyét — a ha­lászt— kérjük figyelembe venni. Piaci gabonaárak 1908. okt. 2, Buza . . . 21 K, - fii. Rozs . . . 17 K. - fii. Árpa . . . 16 K. — fii. Zab . . . 16 K. - fii. Kukorica . 17 K. — fii. Krumpi kilója 32 fii.

Next

/
Oldalképek
Tartalom