Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-11-29 / 48. szám

BALATONVIDÉK 1908. november 29. másul veheti-e az ország a saját romlására űzött spekulációnak ezt az ujabb mákvirágát ? Napirendre térhet-e az ország a honfitársaival űzött további embertelen üzérkedésen? Kénj'telen-e az ország tovább tűrni, hogy egy szemeink előtt folyamatban levő szerencsétlen népmozgalom — a kivándorlás, magán üzleti vállalatok nyereség hajhászásánalc objektuma legyen továbbra is, türheti-e az ország, hogy e szerencsétlen nemzeti veszteség egyes vállalatok nyereségét fokozza s az eddigi megdöbbentően nagy kivándorlás a nagyobb nyereség fokozására mesterséges uton fokoztassék a kivándorlók minél nagyobb számú felhajtásával ? Mi, kik akivándorlás egyik mozgalmas emporiumában élünk, eddig is gyanítottuk, sőt tudtuk, hogy a tagadhatatlan és ismert okok mellett egy másik üzleti oh is lappang, mely szitja, neveli a kivándorlási lázt s mesterségesen táplálja azt. De tudni kellett volna ezt a kormánynak is. Módjában is állott volna a bajokon segiteni. Segítsen, most még nem késő. Vegye ki a kivándorlás lebonyolítását a nyerészkedő vállalatok kezéből. Elég oka van arra. Megdöbbentően rávilágított azokra az interpelláló képviselő. A magyar államnak elég oka ós módja is van arra, hogy e nemzeti szerencsétlenséget házikezelésbe vegye s saját közegeivel bonyolítássá le. Tegye, mig nem késő ! Mert a bekövetkező tavaszra eddig még nem tapasztalt kivándorlásra lehetünk elkészülve. A nép már is mozog. Egész rajok izgatottan várják a kitavaszodást. A felbujtók munkában állanak, bogy az eddigi dus jutalékot felfokozzák. Ok csak nyerhetnek, de a nemzet emberben, munkában és pénzében csak veszíthet. Kiszámíthatatlan sokat veszíthet. El lehet-e ezt ütni egy se hideg, se meleg miniszteri felelettel? Nem! Tehát álljon munkába a kormány és törvényhozás, mert a felelősség most már egész súlyával ránehezedik. Uj vasut-terv. Keszthely—Pacsa—Zalaegerszeg—Grác. V Városunk jövő fejlődésére nézve rendkívüli kihatással bíró fontos ügy foglalkoztatta a héten képviselőlestünket, a Keszthely—gráci vasúti fővonal kiépítésének terve Az eszme nem ujabb keletű. Már évekkel előbb, még a balatoni vasút tervezgetésének idején felmerült, de kellő érdeklődés hiányában elaludt, ez is, mint. annyi sok más életre való dolog. Udvardy Vince zalaegerszegi collegánk pendítette meg először a Magyar PHIZS hasábjain, de felhívása abban az időben nem talált kellő visszhangra s lelkes igyekezete megtörött a közvetlen érdekeltek óriási közönyén, Hiába fejtegette avatott, tollal azokat a mérhetetlen gazdasági előnyöket, melyeket ez a vasúti vonal létesítése az egyes városoknak és a vidéknek biztosítana, úgyszólván egyedül maradt eszméjével, kővetők nélkül. Most aztán évek múlva jönnek rá, hogy mennyire igaza volt. A mulasztást pótolni igy

rekezvén, vármegyénk székhelyének tanácsa indította meg a mozgalmat az eszme megvalósításának érdekében s csatlakozásra szólította fel az érdekelt községeket, elsősorban Keszthelyt, melynek ez az uj vasúti vonal — pláne fővonal — létesítése egyedüli recompenzaoió volna a balatoni vasút elvesztéséért. A képviselőtestület örömmel fogadta a mozgalom hirét s mérlegelvén az eszme nagy horderejét, egyhangúlag jelentette be hozzájárulását, s készséggel fog közremunkálni abban, liogy a vasut-t.ervnek mind a vármegyét, mind a kormányt megnyerjék. Résztvesz a kormányhoz már a legközelebb menesztendő monstre-kiildöttségben s a megyegyűlésen a helyi bizottsági tagok utján szorgalmazni fogja a terv megvalósítását. Ez eddig rendben van. Többet egyenlőre nem is vártunk, de nem is tehetett volna a hivatalos város. Csak aztán akkor is meg legyen ez a cselekvési készség, mikor majd sorompóba kell lépni. Ha a város jövő fejlődését, fürdőnk fellendülését, iparunk és kereskedelmünk felvirágzását igazán a szivén viseli a képviselőtestület, akkor nem szabad ezt az alkalmat elszalasztania s meg kell tennie minden lehetőt, hogy az eszme testet öltsön." A balatoni vasutat elszalasztották, tehát kárpótolják a várost egy ujabb fővonal megszerzésével. Fürdőnknek látogatottságát, nagyban emelné az uj vonal, mert azzal a nyugati vidékkel kötne össze bennünket, amelytől eddig teljesen elszigetelve állottunk s amelynek lakossága inkább ke'.este a könynyebben hozzáférhető stájer fürdőket, ós üdülő helyeket, semmint a nagy kerülővel s végtelen sok nehézséggel és fáradsággal elérhető balatouiakat. Nemcsak helyi érdek szól e vonal létesítése mellett, hanem fontos nemzeti érdek is, mert egyik eszköz lenne annak elérésére, hogy a magyar pénz külföldre való váudorlása megszűnjék, vagy legalább is csökkenjen. Emelné kereskedelmünk forgalmát, megerősítené, felvirágoztatná iparunkat s ami e kettő nyomán jár, elősegítené vagyonbeli gyarapodásunkat. Fontos érdekek szólnak tehát e vonal létesítése mellett, melynek áldásait nemcsak mi érezuők meg, de az egész vidék, melyet keresztülszelne. Kiragadná százados elmaradottságából a szomszédos Pacsát, s rohamlépésben vinné előre a fejlődés utján. A vármegye székhelyének fejlődését is nagyban elősegítené. Összeköttetést létesítene a balatonparii községekkel, melynek lakossága eleddig két-három napot volt kénytelen elvesztegetni, ha valami ügyes-bajos dolga akadt Zalaegerszegen. A megyei élet is felpezsdülne, mert a kényelmes és jó öszszekött-tés a Balatonpart északi részén lakó bizottsági tagoknak is lehetővé teuné a vármegye ülésein való részvételét, akik eddig csak nagy ritkán, vagy éppenséggel sohasem jelentek meg azokon. Nyereség és áldás volna e vasúti vonal a gazdaközöuségre is, mely most t.ernőt elég egyszer látni, hogy sohase felejtse el az ember. A sötétkópü idegen szivarozott s a sürü füstfelhőból csak néha bontakozott ki az arca. — Káprázat, merő káprázat! — ismételgette Bardócz Pál, mintegy önmagát csillapítva, valahányszor a szemközti ablakból kivillant a különös idegen képe. De hiába áltatta magát. Az az arc megmaradt olyannak, aminőnek először meglátta és Bardócz Pál titkos borzalommal konstatálta, hogy ő két példányban él a világon. Az a szivarozó férfi ott, az átellenes házban, az ö másodpéldánya. Hát lehetséges ez ? Sok ember él a világ tizenhat milliárd halandója közt, akik egyben-másbau hasonlítanak egymáshoz, de ekliora hasonlatosságot a természet legfurcsább szeszélye mellett se lehet megmagyarázni. Bardócz Pálnak mély, széles kardvágás torzította el az arcát Valami kamaszkori bolondság sivár emléke s a vágás vörös vonala a homlokától az álláig húzódott. Annak a másiknak ez a vágás szintén ott éktelenkedett az arcán. — Boszorkányság I — dörmögte Bardócz Pál eltűnődve és becsöngette az inasát. — Miklós, látod azt az urat ott, a szemközti ablakban ? Az inas bambán meresztette ki a szemét. — Látom, — mondta hebegve — akármi legyek, ha,nem a nagyságos ur. — Bolond I En ... én vagyok ! Hanem most szaladj át gyorsan ós tudd meg, hogy ki az az ur ? Az inas elképedve meut ki. Bardócz Pál türelmetlenül bámult ki az ablakon és valami szorongó érzés szállta meg. Az idegen már eltűnt. Tíz perc múlva visszajött az inas. Egy szuszra, sebesen hadarta el a mondani valóját. — Az az ur három nap előtt jött a városba. Gazdag ember lehet, de senki sem tudja, hogy kicsoda. Ördög Pálnak hívják. Bardócz Pál megborzongott. Ah, a neve is milyen különös ! Szintén Pálnak hívják s amellett Ördögnek. Talán csak neai épen az ördög üz vele csúnya játékot ? II. Az ördög, vagyis Bardócz Pál másodpéldánya azon a napon, amikor lakásának ablakában meglátták, eltűnt. Se másnap, se harmadnap nem mutatkozott. Bardóc Pált kerülgette az idegláz. — Mi ez ? E mögött valami rejtély lappang ! Ötödnapra átküldte az inasát. — Elutazott! — volt a válasz. — Hová?, — Nem tudják. A lakása kulcsát magával vitte. A házfelügyelő 'szerint nagyon izgatott volt, mikor elment. Bardócz Pál homlokán kiütött a hideg verejték. A titokzatosság, amely az idegent körülvette, mintha csak a sejtelmeit erősítette volna meg. Itt valami nincs rendjén. Szinte kedve kerekedett, hogy természetfölötti jelentőséget tulajdonítson a különös dolognak. Vagy, hogy a csudába lehetne elképzelni két halandó ember között ekkora hasonlatosságot? Az ördög játszik itt vele, maga az ördög ! Három napig ezen a gondolaton rágódott. A negyedik napon föllélegzett. Uj gondolata támadt, amely a különös dolgot már közelebb hozta a valószínűség határaihoz. Az ördög csak képzeletbeli fantom, igy tehát az a másik nem lehet egyéb, mint földön ]áró, épkézláb ember. De vájjon ki és mit akar? Bardócz Pál nagyhírű kriminálista volt. Eiatalsága mellett is kiváló jogtudós, akit nevezetes pörei, amelyekben mint védő, vagy vádló szerepelt, messze híressé tettek. Es most, épen e körülményből kifolyólag különöset gondolt. Szenzációs pörei révén sok veszedelmes gazemberre, nagystílű szélhámosra mondatta ki az igazságszolgáltatás kemény ítéletét Talán egy ilyen elitélt üz vele játékot? Kiszabadult, vagy megszökött talán s most boszut akar állani azon, akinek szava a vádlói szókbői rádörögte a súlyos ítéletet III. Egy este bizalmas baráti körből, kollegái vidám társaságából hazafelé sietett Bardócz Pál. Az agya tulfeszült volt a vitatkozással vegyes diskurzusoktól s a képzelete lázasan csapongott. Mikor lakása eló ért, szinte ösztönszerűleg odapillantott; a szemközti ház második emeleti ablakára. Dermedten állott meg. Az ablakban világosság égett.