Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-10-06 / 40. szám

XI. évfolyam. Keszthely, 1907. október 6. 40. szám. BALATON VIDEM 1 ^oliliküi hetilap. MEGJELENIK HBTENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség ciWre kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évro Fél évre . 10 K. 5 K. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora alku szerint. Vértanuk napján. A nemzetek életében gyakran feszítetik keresztre az igazság, de ahol a nemzet nem lett hűtlen önmagához, nem vesztette el hitét, bizodalmát ott mindig kitört sírjából, feltámadott és fel fog támadni akárhányszor pusztítják is el, mert egy nemzet igazságát nincs azaz erö, amely mindörökre el tudná temetni. Hazánk történetéből nem egy Grolgotha magaslik ki és nem egy dicsőségteljes feltámadásról tud beszélni krónikánk. Vérzivataros századok folyamán többször gázolt el bennünket a sors, de a nemzet őserejében vetett hit, bizalom több-kevesebb idő alatt, de mindig meghozta a feltámadást. Csak egy, a legutóbbi gyászos Nagypéntekünkre nem akar elérkezni a feltámadás dicső hajnala. A nemzetre nehezedő komor gyászlepel csak nem akar lehullani s nem akarja helyét a feltámadás ragyogó biborpalástjának átengedni. Gyászolunk még s emlékezünk. Emlékezzünk is minden alkalommal, mert hitünket, bizalmunkat egyedül csak ez emlékezések erősíthetik, szilárdíthatják. Emlékezzünk, mert az idő kereke hihetetlenül gyorsan forog. Az emberek a napi robotban elfásulnak, a mindennapi kenyérért véres verejtéket izzadnak, lótnak-futnak naphosszat és gondolataik széiforgácsolódnak. Az emberek felejtenek. De a krónikás álljon mindig a helyén. És ne szorítkozzék csupán arra, hogy a tovairamló nap eseményeit tartja számon, hanem világosítson be szövétnekével a multakba, idézze fel ennek a sokat hányatott nemzetnek minden gyászát és rázza fel velük aléltságukból az aléltakat, közönyküből a közönyöseKet, álmukból az alvókat. A rég letűnt dicsőségből fakasszon uj lelkesedést, a gyászból pedig facsarjon keserű könnyeket, amelyek — mig végiggördülnek az arcokon — tettre késztetnek és nagy, merész elhatározásokat teremtenek. Mert a gyász önmagában nem elég. A tehetetlen siránkozás csak az egyén privilégiuma. Egy nemzet i másképen gyászol. Fogadalommal. Megfogadja, hogy elhalt nagyjainak ideáljaihoz hü marad. Vagy ökölbe szorult kezekkel. Ha a hatalom elrabolja tőle nagyjait. Az aradi tizenhármat bitófára vitték. . . Azóta egy emberöltőnél is több mult el. És sok minden megváltozott. Főkép az emberek. Manapság az a nézet uralkodik, hogy sokkal jobb megélni a hazafiságból, mint meghalni a hazáért. Vagy kényelmesebb elhagyni a hazát, mint nyomorogni a hazában. Szomorú, de igy van. És ez az olca, hogy az aradi mártírok emléke kettős súllyal nehezedik a lelkünkre. Hiszen ők azzal a szent meggyőződéssel tették oda a nyakukat a hóhér hurokjába, hogy gyötrelmes kimulásuk a mi újjászületésünk lesz. Hogy az ideál, amelyért meghalnak, kikél a sírjukból és mint a szélviharban terjedő tüz, eget és földet betölt. x^.zt hitték, hogy az ő martiromságuk megváltja ezt az országot és hogy az ő haláluk lesz az engesztelő áldozat, amely minden bánatnak, minden szenvedésnek elejét veszi. Ebben a fölemelő tudatban mentek a halálba. Meghaltak. És a szenvedéseink nem multak el. Voltak napok, amiA BALATONVI!)ÉK TAHCA.IA. Hogyan fogtam komát? Irta : Bicsak L. Még jóformán be se záródott a Múzsák szent templomának ajtaja, már is fogtam vándorbotomat, hogy bekóboroljam édes hazánk legszebb vidékét, a Balatonvidéket, keresvén, amit élnem ves/.tettem: egy tisztességes keresztkomát. — Hja ! — mondogatta egyik másik barátom — az n»gy sor ! Meghat ilyen drága világbnn ? . . . a mikor öt krumpli 2 krajcár, 10 krumpli 4 krajcár, 100 krumpli 40 krajcár, 1GOOO krumpli ? . . . Tessék ilyen szűk világban még komázni is valakivel ! Megtépett, de teljesen el nem szakitott reménnyel jártam végig a vidék öszszes bucsr>ját, gondolván : csak találok egy bucsui haugulatban ellágyult, könnyelmű családapát, ki legalább is biztosan megígéri, hogy komolyan fog e fölött gondolkodui. . . Reményem szédületes magasságra szökött, a mikor láttam, hogy a bucsui vacsora réceaprólékkal kezdődött és hatalmas csókolózá*sal nj'ert befejezés'. Az előbbit özvegy K'mkolyné őnagysága adta vendégeinek, az utóbbit pedig Gere M. Náci barátunk hasonló kereszt-névre hallgató komájának. A réceapi ólékot a satöbbivel nagyon szívesen láttam, de már a komái szeretet ilynemű megnyilatkozásának láttára fellázadt a gyomrom. Vettem a Jakab barátom vadonat uj Schveiger-féle kalapját, szó és koma nélkül eltávoztam. Becsengettem lakásomra. Vártam az édes viszhangot de sajna. . . Feleségem ölelő karjai helyett egy pár idült korú szomszédasszonyom fogadott, nem a leguagyobb gyengédséggel. Tudtomra adták a maguk bőbeszédűségével, bogy a 7-ik gólyát várják. Várhatjátok — gondoltam magamban — mikor még komát se találtam !" Kihúzódtam az udvarvégi szalmakazal tövébe, hol a házőrző kutyám odúját elő- és utóengedélye nélkül elfoglaltam. Nohát tisztelt ifjú uraim, ilyen a sokat megénekelt és irigyelt családi fészek ! Gondolataim nem voltak. Csak néztem, csak bámultam, mint ama kiállitásbeli ozmánmenyecske, akit Ignác barátom ajkon csípett. Bámultam a Fiastyúkot s irigyeltem boldogságát. Ha sok is a csirkéje, elég tágas a lakása. Nincs kőfallal körülvéve, bátran mászkálhat a Göncöl-szekere alatt, anélkül, hogy a mennyei rendőrséggel öszszeütközésbe jönne. . . Már-már magam is oda gravitáltam elkeseredésemben — de csak visszaszívható gondolatban, — amikor, mint villám csapott le udvaromba egy kiállhatatlan hosszúlábú gólya, szájában egy gyanús tehenei. Balgatag — mormogtam magamban — mit akarsz te én nálam, hat korpótlékos ós hót gyermekes családapánál ? Látszik, hogy a gólya-társadalomban uem statisztikai hivatalnok, hanem holmi ——an——————— wmaM—mm^^sBammmmamma~ Van szerencsém a n. é. vevőközönséget, értesíteni, hogy a közeledő őszi idényre raktáramat felszereltem a legdivatosabb és a leghirnevesebb gyártmányú mindennemű Raktáron tartok a legolcsóbb minőségtől a legfinomabb kivitelig. Igyekezetem oda fog irányulni,hogy ugy olcsó árakban, mint jó minőségben a t. közönség bizalmát kiérdemeljem. Kiváló tisztelettel Hosenberg Béla uri- éa nöi divatáruháza. J® fe h j® $