Balatonvidék, 1907 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1907-12-22 / 51. szám

lfOT. december 22. BALATONVIDÉK 5. adást, melyet vetített képekkel illusztráltak, lelkes éljenzéssel honorálta a hálás közönség. Tegnap folytatta Gaál József a mű­vészetekről tartott szabad líceumi előadá­sainak sorozatát a Hungária szálló nagy­termében újra nagyszámú közöusóg jelen­létében, ma pedig, hogy a felolvasás még nagyobb körben terjeszthesse művelő ha­tását ugyancsak a Hungáriában megismé­teli Egyiptom művészetéről I,ártott előadá­sát. Ezekről azonbau csak a jövő számunk­ban adhatunk bővebben számot. Különfélék. A lud a régi Egyiptomban. Nincs a régi Egyiptomban ősi templom, nincs egyet­len vallásos emlék, amelyen a ludak az ol­tárra tett áldozatok között ne szerepelnének. Ezek az uszólábuak az ősi birodalom ábrázolatain bőségesen fordulnak elő s az összes korszakok vadászjelenetein a ludak mindig nagyobb számban vannak, mint a többi madárfélék. Azokon az ősi emlékeken felismerhető a uilusi lud, mely Herodotos szerint szent madár volt, a hamvas lud. az erdei lud, a nevető lud, a vörösnyaku lud és tengeri lud. Ezeken kivül az egyiptomi templo­mokon feltalálható a Sínen nevű ludfaj. Külső alakja egészében nagyon emlé­keztetne a uevető ludéra, de mivel nincs elég biztos jellemző vonása, hogy m< g le­hetne határozni az ismert fajokhoz való viszonyát, egyikbe se sorozható. A snien lud nagy szerepet játszik a fáraói vallásban. Mivel ez a vallás néha egynek tartotta Ammon istennel, a karnaki nag)' templom volt neki szentelve. Az egyiptomiak a sínen ludat Seb isten jelképenek is tartották. Azt, hitték, hogy az az istenség egy hatalmas gunár alakjába rejtőzött s ennek nősténye tojta egykor a naptojását ; éles gágogásával ez a gunár adta ezt a jó hirt az egész világnak , ezért a «nagy gágogó» melléknévvel nevezték. A «holtak könyvébens az elhunyt a nagy gágogóhoz hasonlítja magát s ugy szól, mint a smsn lud, melynek szavát meg­hallgatják az istenek. «Fő voltam, kialtja, gágogtam, mint egy snien lud s felrepültem az ég ünnepi tájai feló.» A ludak mint házi állatok tenyésztek a régi egyiptomi birodalomban. A templomok falai vad állapotukbau is feltüntetni őket, mikor mocsarak ingo­ványaiban és nádasokban éllek, ahol nagy kedvvel vadásztak rajuk. ü. sportnak ez a faja nemcsak nagy élvezetet adott az egyiptomiaknak, hanem nagy hasznukra is szolgált, mert a prédául esett és meglőtt madarak húsából kivona­tokat készítettek. Az efféle eljárásmódokat különös ké­pek szemléltetik velünk. A Nílus völgyének lakói nagy becs­ben tartották a hízott ludakat. Az ily módon Ízesített, ludpecsenye naponként megfordult a királyok asztalán. Az ötödik dinasztia korának egy re­liefjén, amely egy királyi lakomát, ábrázol, egy sütőt lehet, látv.i, melyben néhány sza­kács a ludpecsenye készítésével foglalkozik. Midőn a spártai Agesilaos 361-beuKr. e. Egyiptomba ment, hogy Tachost, a per­zsák ellen támogassa, azon ajándékok közt, amelyekkel az egyiptomiak meglepték, sok kövér lud is szerepelt. A lud Egyiptom őslakói szerint a sze­retetnek ós hűségnek volt a jelképe. Beszélik, hogy ez uszólábuak egyike Ptolomaeus egész udvara előtt szakasztott ugy követte urát, mint, egy kutya. (Plinius­Historia naturális, X. 26.) A festők és képfaragók a ludfóléket, igen ügyesen alkalmazták az emlékszem művészetben. Kiterjesztett, szárnyakkal egy­más mellé helyezve nyakravalóként veszik körül egy-egy oszloptestnek legfelső részét ; ott különböző díszítő részekkel vegyest al­kotnak egy egy oszlopfőt. Mennyezeteken ós vadászjeleneteken fészkeikkel ós tojása­ikkal együtt fordulnak elő. Mindezekből következik, hogy a régi Egyiptomot, ludországnak lehetett, nevezni s ez ránézve megtisztelő is volt. Ma a föld­golyónak egyetlen részén se fogadnának el Ilyen fajta elnevezést, hisz tudnivaló, hogy a modern világ a teremtés összes állatai között, a ludat tartja a legostobábbnak. Egy halszeliditö. Nehezen fogja el­hinni valaki, hogy a halak szelidithetök. Am ez a kis csuda legújabban megtörtént, még pedig nem is Amerikában, hanem Svájcban s megérdemli, hogy megismerjék. Néhány évvel ezelőtt az a vágy kí­nozta Fastenralh doktort, hogy megtudja, vájjon a halak szelídíthet,ök-e ? A mult nyáron alkalma nyílott, hogy a dolognak végére járjon. Mialatt a Lugano tóban fürdött ész­revette, hogy kabinjától nem messze egy nagy csoport, apua rejtőzött egy szikla alá. A természettudós észrevevén, hogy az a csoport mindig ugyanazon vizekben ta­nyáz, arra a gondolatra jutott, hogy meg kísérli megszeliditósüket s tervén törte a fejét. Ab első kísérleti napon, miután el­látta magát néhány darab kenyérrel, nyi­tott kezekkel ült a vizbe s egy óránál to­vább mozdulatlanul maradt ebben a helj'­zetben. Néhány halacska lassan-lassan neki­bátorodott s közeledett a kenyérhez, me­lyet a doktor tenyerein tartott. Egyik kezdte a kenyeret kapkodni ; mások követték példáját ; » a doktor és a halak között bizonyos barátság kezdett fej­lődni. Mikor néhány egymást követő napon a kísérletet megismételte, látta, hogy az kedves dolog a halacskáknak, mert, vala­hányszor a vizbe lépett, mindannyiszor jó­tevőjük felé sereglettek s a szamukra vitt kenyéren majd hogy össze nem vesztek. Az apuák többé nem ijedlek meg a doki or mozdulataitól, habár ez, hogy a sze­hditésben való haladását kipróbálja, rá-rá­csapoit a vizre és lábaszáraival rendetle­nül izgett-uiozgott. Fastenralfi egy hónapi próba utáu már megérinthette kedves halainak fejét és tes tét, anélkül, hogy ezek a menekülésre gon­doltak volna. A Lugauo tó ártatlan h.-ilacskái egé­szen megszelídültek. Az elbeszelt dolgok bizonyítékául van a tudósnak egy fény­képe, amelyen kis vizi barátai ott vaunak körülötte. A hal tudomáuj-os neve : Eugraulis enchrasioholus. (Nem tudom, mit szól hozza Yutskits dr. !) HÍREK. — Tisztújító közgyűlés. Óriási érdek­lődés mellett ejtetett meg í. hó 16-án a vár­megyei tisztújítás, mely nem kis meglepe­tést okozott. A két darabont főbiró közül ugyanis csak az egyik bukott el, mig a másik nagy szótöbbséggel választatott meg újra. Igazán, nem tudjuk elgondolni, mint eshe­tett meg ez az igazságtalanság. Ha a bű­nösöknek bünhődniök kell, büuhődjék egy­formán mindkettő. Kivetelt nem szabad tenni még akkor se, ha a szemének tán különbözők is, ha az egyik fellépése meg­nyerőbb, modora behizelgőbb is, mint a másiké. Szentmiklóssyt ép ugy pellengérre állították darabontságáért, mint Merklyt s ime a vármegye Ítéletében részrehajló volt. A gyűlés lefolyásáról az alábbiakban szá­molunk be : Batthyány Pál gróf főispán megnyitja a gyűlést. A jegyzöségre felkéri Hajik Istvánt s ügyésznek Szigeihy Elemér dr.-t. Arvay Lajos alispán a többi tiszttár­sai nevében is bejelenti a lemondást s a megye pecsétjét átadja a főispánnak. A vá­lasztást kijelölés előzte meg. A kijelölő bi­zottság tagjai a főispán részéről : Eituer Zsigmond, Bosnyák Géza, Vizlendvey Sán­dor, — a közgyűlés részéről.- Batthyány József gróf, Legát h Kálmán, Bogyay Máté. Alispánnak Arvay Lajost jelölik ujból s za­jos éljenzéssel fogadják, aki esküt tett s Koller István üdvözölte. Arvay alispán szép beszédet mondott. Beszéde mindig tartalmas. Moet is az volt. 30 éve szolgál a közpá­lyán, mondja. Köszöni, hogy vármegyéjé­nek első tisztviselőjéül választották. A kö­telességeknek lelkiismeretes teljesítése fűzte a pályához s fűzi ezutáu is. A törvénytisz­telet s a jogszeretet alapja az igazságnak, az igazság pedig az államok alapja. De az élet sokszor gyorsabban és helyesebben ha­lad, mint a törvény, azért keresnünk kell az összhangot az élet ós a törvény között. Tiszt társaitól nem gépies munkát, hanem a munkában eszméket, és lelket xkiván. . . A nagy tettek nem annyira az ész, mint in­kább a sziv müvei. De a rend argumentu­mául mondja, hogy a közigazgatás nem le­het olyan, mint a zabolátlan szabályozat­lan folyó, mely néha termékenyit ugyan, de rendkívüli veszéllyel gyönyörű vidéke­ket tehet tönkre s nem tudjuk, mikor ós hogyan meneküljünk előle. Zajos helyeslés­sel, éljenzéssel fogadták. A lemondott Czu­kelter Lajos helyére Kolbeuschlag Béla csáktorjyai főszolgabírót választották fő­jegyzőnek. Főszolgabírók : Zalaegerszeg : Thassy Lajos, Sümeg : Sólyomy Tivadar, Zalaszentgrót: Maiatinszky Lajos, Keszthely: Takách Imre, Pucsa : Pálffy László, Nagy­kanizsa : Viosz Ferenc, Alsólendva : Szé­kely Emil, Balatonfüred (uj) : Kovács Re­zső (Perlakról), Nova : Mayer István, Csák­tornya: Szalmay József (uj), Perlak: Ságh­váry Jenő (uj), ; Tapolcára jelölték Kará­osony Kálmán sümegi, Gájassy Lajos lete­nyei szolgabírót és Szentmiklóssy Gyula eddigi főszolgabírót harmadik helyen, mórt ő az egyik, ki a darabont, világnak szol­gait. A vidékéről azonban nagy összeköt­tetései révén soüan bejöttek támogatására s 326 szavazatból 21 szavazattal győzött. Karácsony Kálmánnak azért nagy lépcső volt az a többi 125 szávazat. Letenyére jelölték Bogyay György egerszegi, Dénes Sándor kanizsai szolgabilót s Merkly An­tal eddigi főszolgabírót, Merkly is, mint Szentmik lóssj', a darabont világnak szol­gait. Bogyay György 35 szótöbbséggel győ­zött s íőszolgabiró lett. A megüresedett szolgabírói állásokra ^megválasztották Ha­vai dy Imre dr.-t., Huszár Pál dr.-t. ós Pál Viktort. — Papszentelés. A csorna-prémontrói rend két végzett hittanhallgatóját, Tibolt x-kost ós Erdélyi Irént f. hó 27-ón áldozó­papokká szentelik a veszprémi székesegy­házban. — A kath. legényegyletben folyó hó 9-én Berkenyes István a közömbös vallás­elméletek cáfolataról, 16-án pedig Kótszery Géza Erdély töitéuetóből tartottak nagy­hatasu felolvasást,. Mindkettőt nagyszámú közönség hallgatta. Jövő hétfőn" Kozma Imre pacsai tanító fog felolvasni. — Tanfelügyelői látogatás. Ruzsicska Kálmán dr. kir. t.auaosos, tanfelügyelő de­cember 18 án Keszthelyre érkezett s meg­látogatta az állami és rom. kath. polgári leányiskolákat. Mindkét helyen elismeréssel adózott a tantestületek odaadó buzgalmá­nak s azon meggyőződésének adott kifeje­zést, hogy a ket külömbözö jellegű iskola nemes versenye áldásosán fogja fejleszteni leáuynevelésüuk igen fontos s a társadalom jövö alakulását döntőleg befolyásoló ügyét. Ezen alkalommal vette ki kir. tanfelügyelő a panlai szt. Vince nevéről nevezett irgal­mas nővérek intézetében Girst Júlia, Alba Sardi Mária Liberata, Nagy Krisztina Stella, Stein Gizella Olga, Wagner Eleonora Fe­licia nővérektől az 1907. évi XXVII. tör­vénjeikk 32. szakasza értelmében előirt esküt, „z egyházi főhatóságot a megha­tóan üunepólyes aktusnál Dunst Ferenc dr. apát képviselte, ki az eskü letétele előtt, királyi tanfélügyelö pedig annak letétele után intéztek lelkes buzdításokat, s szívből fakadó kívánságokat a nővérekhez ; Isten áldását, Kérve szép és magasztos hivatásuk­hoz. — A továbbszolgáló altisztek részére Keszthelyen szervezendő polgári iskolai tan­folyam módozatait is megtárgyalta királyi taufelügyelő, Ricsaváry Bók őrnagy és pa-

Next

/
Oldalképek
Tartalom