Balatonvidék, 1905 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1905-06-18 / 25. szám

1905 á p ri l is 1 6. BALATONVIDÉK 18 dig vizbefulladt. Hót, éven aluli elhalt, gyermekek közül orvosi kezelésben uem része.-űlt 58 ; miért is a mulasztó szülök ellen az eljárás megindít t it ott. A jelentés szeriut, május hónapban végezte a főorvos a perli ki, Csáktornyái és leudvai járásokban a trachomások felül­vizsgálatát. 1783 beteg közül nem traclio­iuás 12, trachomagyanus 63, gyógyult 436, kisfokú traebomás 798, középfokú 189, súlyos 73. A vizsgálaton nem jelent meg 162 ; eltávozott vagy meghalt, összesen 50. A pénzügyi közigazgatás állapo áról szóló májusi jelentós adatai az ex-lex folytán szomorú képet, rajzolnak elénk. Egyenes adókban mig tavaly május­ban 446.193 K. 80 f., addig az idén csak 223.069 K. 42 f. folyt, be ; junius 1 ig az évi befizetés kevesebb 579 535 korona 40 fill. Hasonló hanyatlás észlelhető a többi adónemeknél is. Leírásba hozatolt egyenes adóban 1905. évijunius 1 ig 75108 kor 11 fill. Az á'lami és tvl atósági közutak ál­lapotáról az államépitészeti hivatal jelen­tése számolt be. Az elmúlt május lió fo­lyamán gyakran fellépett esőzések a vár­meg} e legnagyobb résziben hátrányosak voltak az utak állapotára. Különösen a gyenge kavicsróteggel ellátott útszakaszok lágyultak fel és romlottak meg az esőzés behatása alat. A homokos altalaju és vármegyénk köves részén átvonuló utak azonban jó állapo'tben maradtak. Az építkezések közül a következőket em'i'jük fel : a balatoni gőzhajó kikötők he'yreálitása befejeztet-tt. A nagykanizsai tapolcai állami közutou levő 35 sz. bala­tonbid égi Zala híd felszerkezetének meg­újítása folyamatban vau ós fele részben elkéí zült. A Balatonfüred vidékén levő tvh. köztit,-szakaszok 400 kor. költséggel hely­rehozattak. A sümeg jánosházi tvh. köz­úton levő Marcaliad építése folyamat­ban van. Az állategészségügyi állapot a tvh. állatorvos jelentése szerint a megelőző hó­napihoz képest rosszabbodott. Mig ugyanis az előző liónapban egy községben állapít­tatott meg a ragályos betegség esete, »d­dig május hónapban ezen szám 69-te emelkedett. Különösen « sertésvész terjedt. Az esetek mindegyike'ben az előirt óvintéz­kedések nyomban folyama'osittattak, még pedig fokozott, figyelemmel és körültekin­téssel a kővetkezménj'eiben oly messze ki­ható ragadós száj- és körömfájás esetében, amely 6 heti vészmentes időszak után is­meretlen módon történt behurcolás folytán a hó utolsó napján a sümegi járás Kápta­lanfa községében lett megállapítva. Az állatvásárok forgalma a Csáktor­nyái, alsólendvai ós pac^ai járásokban élénk, egyébbütt gyenge volt. Az általános jelentések után az egyes tárgyak előadása következett, melyek vé­geztével főispán az ülést bezárta. Színházi levél. Kedves Szerkesztő Ur ! Mire e sorokat olvassa, már induló félben lesznek a mi színészeink. Nem szí­vesen veszünk tőlük bucsut, mert, megsú­gom, hogy bizony nékünk, zalaegerszegi­eknek szi\üukhöz nőttek a mi színészeink Szilágyi Dezső — e komoly, ambi­ciózus direktor, aki Zala, Somogy, Bara­nya ós Tolna megyéknek szini kerületekbe nem tartozó részeinek színigazgatója, ma­gát legelső sorban Zalamegye színigazga­tójának tartja és mindent elkövet, hogy magát es kiváló erőkből álló társulatát minél bensőbb kötelékekkel fűzze e vár­megj éhez Es mondhatom — kedves Szer­keszlő ur — ez sikerült is. Azt hiszem, a mi kedves Keszthe­lyünk közönsége is szívesen látja e társu­latot, melynek tagjairól előre elárulok í»g3'et-mást Kezdem tehát az igazgatón. Mondhatom, hogy a 1.őzönsóg kedveért a legmesszebbmenő áldozatra kész Az itteni irodalmi kör által megállapított műsort miudig a legkészségesebben játszatra le. Kitűnő sz'nész ! az ő alakításai éluek a színpadon ! E< miut, hallom — nagyon jó igazgató is, minek bizonyítéka az a ra­gaszkodás, melylyel a társulat tagjai vi­selteti ek iránta. De menjünk csak to­vább. Bandi Rózsi és Vágóné Berzsenyi Margit ! Tudja-e kedves Szerkesztő Uram — mit jelent e két név ? Mindkettőnél a megtestesült szerénységet és szeretetreméltó kedvességet, az előbbinél koloraturás áriá­kat éuelilö csengő hangot, csodálatosan gyöngyöző trillákat, az iskolának finom előkelőséget, az édes-bájos hangszint ; az utóbbinál a legédesebb nagymamát, az életből merített, gonosz mostohát, a bohó­kás Abelesznét. kinek férje Samu, a nyo­morult ós a többi szerepeiben az alakítás remekét. Hogy kik ök ? kifejtem két szó­val : a közönség kedvencei ! Kifejezést is nyert a közönség részéről a szimp&tia, mert virág és virággal, rózsaesővel, koszo­rúkkal halmozta el őket a közönség — a hölgyek — a családok szeretete ! De van­nak ám még Szilágyi Dezső l őség szaru­jában mások is, akiknek míWészetót mél­tányolta a publikum : a tűsről pattant s eleven t emperamentumu Jászai Mariska — a mi kedves János vitézünk ; Leudvay Eetike, a bájos kis Huskáuk, kinek moso­lya s bánata a publikum szivét rabolta el; Lőrinczy Erzn — a tragika, ki komoly szerepeiben nyújtott nagyon jó ali kitáso­Uafc. Hát a színészekről mit is mondjak el. Majd meglátják a keszthelyiek, hogy ki az a Hinify, Kis Pista, Mennyi gyönyö­rűséget szereztek nekünk, az előbbi ki­tűnő, tiszta tenorjával, az utóbbi hatalmas baritonjával! De ott vannak még Vágó — a sokoldaln művész, Bátori Béla, Simon Jenő, Ori Béla kitűnő színészek és a többi buzgó tagok. Még csak a titkárról akarok megemlékezni. Úgyis mint, Szilágyi társu­latának egyik kiváló tagja, aki annyi de­rűs percet szerzett kitűnő játékával, de meg mint fáradhatatlan titkár is a legna­gyobb méltányolást érdemli meg. Arra ké­rem tehát kedves Szerkesztő Urat, segít­senek neki bérletet gyűjteni, mert az néki is nagy jutalom. Tegyenek ugy, mint az itteni irodalmi kör. Magunk házaltunk, hogy a bérlettel a társulatot és ve'ük és bennük a magyar színészetet fenntartsuk. Ok nagyon hálásak lesznek ! Keszthely város közönségének sok gyönyörűséget fognak ők nyu tani. De pártoljuk őket azért is, mert magánéletükben is jellemzi a hivatásuk betölthetósére irányuló ko­moly munkásságuk és a polgári erények legszebbike: az igazi szerénység és szo­lidság. Ha Is te ii segil, bennünket, az itteni • Irodalmi és Művészeti Kör« ama törek­vése, hog3^ a színészetnek állandó otthont teremtsünk, mái' a jövő télen valóra is válik. Hogy mikép, majd elmondom. nője jött öiülni azon, hogy Gizi is haza- j érkezett a fürdőről. A fenyvesek áruyában töltött kelle­mes hi napokról, fürdői emlékekről beszél­getlek, s Gizi hallani vélte még a park nagy platánjainak zúgását ... A mosolygó szájak halk beszélgetése ép tlyan volt, mint az erdő lombjainak susogása. Tulaj­donképpen észre sem vették a főhadnagy jelenlétét,, kit már úgyis Gizi vőlegényé­nek tekintettek és c»ak akkor lettek rá figyelmesek, mikor Germán — Gizi ké­résére — zongorához ült. A főhadnagy szép ós biztos előadással játszott". néhány divatos szalon-darab után, G zi énekelt egy behízelgő melodiáju poétikus dalt. Ezt a természetesen ömlő, végtelen bájos ének t, mindenki elragadtatással hallgatta. Egy színésznő pompás fogata robo­gott végig az Andrássy uton, s egyik fiatal lány figyelmessé tette reá a társaságot. Gizi is ablakhoz futott, de ellenkező irányba tekintett. Ott, a sima aszfalton, a villa előtt haladt, el Iványi Fereuc. A fiatal Iáuy, nagyon megváltozott­nak találta őt; arca sokkal komolyabb volt, mini mikor az AnuKbálon utoljára látta, de ez csak jól állt neki ! Nagy, be­szédes szemei most is érdeklődve nézték a főváros őszi képét. Gizi összehasonlította őt a főhad­nagj'gyal és — csodálatos ! A fényes egyen­ruha üres külsőségnek látszott ma és Gizi azon gondolkozott, hogy milyen jelenték­telen senki volna. Germán Loránd Iványi Ferenc melleit, ha fényes egyerubáját egy­szem fake'e i uhával cserélné föl ! A távoli toronyóra hetet ütött, s Gizitől elbúcsúztak barátnői. Az utolsó fe­hér ruha is kilebbent a kapun ; Germán Loránd kardja csörgését is elnyelte a ro­bogó kocsik zaja, mikor még mindig a szökőkút melleit állott, melyet az ő ked­véért ismét működésbe hoztak. A hold teljes fényével világította meg a kis parkot, — a fiatal lány meg gj'önyörködve szemlélte a szőkőkutból visszahulló g3'émánt csillogása vízcseppe­ket. Jenicskyné megkérdezte a leányát: — Gizi, komolyan gondolsz a főhad­nagyra ? A fiatal leány kitéröleg fe'elte : — Ma még nem tudom mama, falán egy hét múlva határozottabb feleletet ad­hatok J És Gizi kis szobájában a függőlámpa rózsás fényénél sokáig kereste préselt vi­rágai között azt a jázminágacskát, melyet hét éves korában Ferikétől kapott a Ranky Etelka névnapjára rendezett g3'ermekmu­latságon I S egy kis,selymes dobozban meg is találta a száraz ágacskát. A virá­gok ugyan már lehullottak róla, de ezért Gizi szépen egymás mellé rendezle a le­hullott fehér levélkéket és boldog volt, mikor a két virágot, sikerült összeállítania. A jázminszivmok átlátszóan véko­nyak és kissé színtelenek voltak a régi­ségtől ; tőbb éven át talán elfeledve pi­hentek a kis selymes dobozban, de — megvoltak még, és egy szirom sem hiány­zott belőlük. Gizi kinyitotta a szalonnak erkélyre nyíló ajtaját. Öszi napfény özönlőit be rajta,amely azonban már nem melegített,csak bearan3 Tozta a pompás bútorokat s a lány szőke haját. Gizi föluyitotta a zongora egész fedelét é-i játszani kezdett. Délutáni öt Óra volt, pár hónap óta ebben az idő­ben mindig elment a villa előtt Iványi Ferenc. Valáhán3'szor a Jenicsky-villa elé ért, mindig különös érdeklődéssel szem­lélte a szóles kocsiúton végiggördülő fo­gatokat és meggyorsította lépteit. De ma csak igen lassú léptekkel ment el a park rácsa mellett, bogy hallhassa még egyszer azt a dalt, mely a szép Jenicsky Gizi éne­kétől kisérve, ismét fölhangzott. Ábrán ­• dos hangulat volt benne megzenésítve, a I ' m _ Téli ruháinkat, szőrméinket, függönyeink és szőnyegeinket moly-kár és OVillK Dl Cím i P or e" e n" m e^ e t Ehetünk el, ha azokat Schwefger 1 Sáqdor njoígkáf elleqi O intézetébe qgári gondozásra adunk, hol azok igen jufcáoyog árérfe biztosan leszqe^ goqdozva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom