Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-09-18 / 38. szám

1904. szeptember 11. BALATONVIDÉK 3. nagyobb uradalmában, a mezőgazdasági ipar-rész véuy társaság kaposvári urdalmában, ahol Márffy Emil, e közismert kiváló gazdasági kapacitás igazgatja és irányítja hatalmas lendülettel a gazdálkodás egész menetét, fordultam meg ós itt alkalmam volt megszemlélni ós megcsodálni a mezőgazdasági termelés technikáját, a különféle legújabb mezőgazdasági gépeknek okszerű alkalmazását. A fent nevezett uradalom egyik legszebb kerületében, az úgynevezett »Répási« kerületben, a hol a mezőgazdasági gépek legújabb fajtáját szokta az uradalom kisérletképen bemutatni és kipróbálni azok oekonomiai használhatóságát, óp a cséplőgépek hajtásához szükséges hajtóerőt szolgáltató motorok végezték hatalmas muukájukat. Annál érdekesebb volt a látmány, mert az uradalom által vásárolt két külföldi motorral kelt versenyre a magyar államvasutak gépgyárából kikerült benzinmotor. A hazai gyáraink ezen legelseje ugyancsak kitett magáért, mert azt az egyedüli módot választotta a magyar gyári iparte:mók kiyálóságának bebizonyítására, mely legalkalmasabb arra, hogy gazdaközönségünknek bemutassa a hazai ipar terméknek e téren is számos előnyét a külföldi gépek felett. Mi volna erre alkalmasabb mód, mint az ugyanazon munkáuak ugyanazon helyen való együtt végzése ! Mondhatom, ennél szebb küzdelmet, derekasabb párbajt alig láttam valaha sz életben, mint e bárom mótor küzdelmét, a melyben a magyar elme ás munka alkotása küzd a lsgszebb diadalért, amelynek elnyerése dicsőséget szerez a magyar névnek. Elismerés illeti meg ugy a fentemlitett uradplom vezetőségét, hogy alkalmat ad ezen diadal megszerzésére, mint a magyar állam vasntak gépgyárát, a mely a legnagyobb áldozatoktól sem riadnak viszsza, hogy bebizouyit.sa gépgyárából kikerült gépeinek, tehát a magyar gyáripar gépeinek a külföldi gépeket messze túlszárnyaló használhatóságát. Anélkül, hogy elfogultságról vádolhatna bennünket valaki, mindjárt szembeötlik a magyar mótor csihogy gondolkodni kezd az ember róla. Milyen más élet lenne hazánkban, ha meg lehetne azt. a fát nálunk honosítani ! Nyugati fajta tehenek helyett tehénfa csemetéket osztogatna ki népünk között a kormány. Akkor ugyan arról is kellene gondoskodnia, hogy legj'en a népnek mit aprítani a tejbe. Mert akkor bőven vo'ua tej. A pitvar ajió elé eperfa helyett tehénfa vetné árnyékát a földmives udvarán. Reggelenkint a paraszt ember családjával a tehénfa lombjai alá ülne le «früstökölni.» A megsebzett törzsből nádszálon csurogna a tej a nagy tálba, melyből közösen kanalaznak s folynék addig, mig csak jól nem laktak. Kávéházak udvarán bőven tenyésztenék. A pincér ebből csapolná a tejet a „kapuciner»-hez. A tej mesés olcsó lenne, — még Keszthelyen is. A háziasszonyok egy szomorú tapasztalattal gazdagodnának : olcsó tejnek nullával egyenlő a föle. Mert abból a tejből kávéskanálnyi tejszínhabot sem készíthetnének. Egy hasznot, mégis biztosan hozna a tehénfa nálunk. Megtanulnák a szegény emberek ennek a tejnek élvezete után azt, hogy száz percenttel többet ér ennél a lefölözött tej, melynek iogyasztására tejszövetkezeteink alapitólnak minden ékesszólása sem volt képes 'őket rábeszélni. Ha a négereket jó húsba hozza a teiiénfa teje, abból nem következik, hogy a magyar is meghízik tőle. Az egyszeri orvos feljegyzése szerint is meghalt a szabó attól az ételtől, — a töltött káposztától — mely a csizmadiát ugyanazon bajból kigyógyította. A följegyzésböl hiányzik, hogy a csizmadia valószínűleg magyar volt, a szabó meg német. A magyar és néger gyomor között pedig van akkora külömbség, mint az említett krónika két hőséé között ! Szafián Lajos. nos kivitele, egyszerű szerkezete, kiváló munkaképessége és a munkának gazdaságos kivitele. ° A magyar államvasutak gépgyára a motorgyártás terén sok évi tapasztalat alapján ma már oly tökóletessügévó tette az általa készített szab. Altmanu rendszerit szesz és benzin motorjait, amelyeknek alkalmazása a mezőgazdaságokban most már hasonlithatlanul nagy előnyökkel, munka és idő, tehát pénz megt.akari' ássál jár mezőgazdáinknak az eddig használt gözlokomobilok felett. Négy-öt napon keresztül voltam szemlélője e c.-éplést végző motornak ós igy a mótor felügyeletére kiküldött mérnöknek lekötelező előzékeny magyarázataiból csakugyan beláttam, hogy a motornak a mezőgazdaságokban való alkal\ mazása minő rendkívül nagy horderejű fordulatot, változást jelent. Gazdaközőuségűnket bizouyára érdekelni fogja, ha néhány szóval a látottak alapján amaz előnyökre hívom fel figyelmüket. Az első előny, a melylyel a gőzlokomobilok felett bir, a tüzveszedelem teljes hiánya. Nyitott tűz ugyanis nincs, mert a benzin, illetve a szeszmeggyujtás, a mótor által inagnespatkókból fejlesztett villamosság utján teljesen elzárt helyen, a robbanó kamarában történik. Maga ez a körülmény is elegendő volna, hogy mezőgazdáink figyelmi* a szesz motorok felé forduljon. Hányszor olvashatjuk, hogy a gőzlokomobil füstokádó kéményéből kipattant szikra rövid pár óra alatt hamuvá égett a gazda összes reménységét épp akkor, amidőn már örömmel számlálgatja verejtékes munkájának pénzbeli értékét. További különös előnye, ami figyelmemet felkeltette, a szesz illetve benzinmotorok rendkívül csekély tüzelő anyag fogyasztása, valamint az említésre alig érdemes vízhasználata. Tüzelő anyag a szesz, illetve a benzin, a melyből lóerőnként egy órára a legrosszabb esetben fél liter fogy el. A vízmennyiség pedig, a mely csakis a mótor hengerének lehűtésére szolgál, oly csekély, hogy egy lajt viz napokon keresztül elégséges. Ha most. figyelembe vesszük a gőzlokomobiloknál elhasznált tetemes tüzelőanyag (szén, fa) ós vízszükségletet, melynek előállítása fogatokat köt le és a melyeknek felhasználása nemcsak üzem közben, hanem üzem szüuetekben (reggeli ebéd, uzsonna") is történik, hogy a szükséges gőzerő rendelkezésre álljon, mig a motoroknál ez csak a tényleges munkánál forog fenn ; továbbá, ha mindehez hozzávesszük, hogy a szesz motornál a megindítás minden előmelegítés nélkül, bármely pillanatban és bárki által történik s hogy ezek oly egyszerű szerkezettel bírnak, hogy azok kezelésére és rendben tartására három órai tanítás után a gazdaságban alkalmazott bármely cseled is betanítható, tehát a vizsgázott gépészt teszi feleslegessé, amiket a gőzlokomobilokról el nem mondhatunk ; végül, ha tekintetbe veszszük, hogy szesz mótorral minden hatósági engedély nélkül ott is csépelhetni, a hol gőzgéppel vagy egyáltalán nem, vagy csak nehéz feltételek mellett volna lehetséges és hogy kicsiny terjedelménél fogva a legnagyobb lóerejü szeszmót.or is bárhová köuynyen szállítható, be fogjuk látni, hogy minő nagy pénzbeli megtakarítást ér el azon gazda, aki a gőzlokomobilok mellőzésével szesz, illetve benzin motort használ a csépléseknél és egyéb hasonló munkálatoknál szükséges hajtóerők előállítására. És hogy mindez igy vau, erről érdeklődő mezőgazdáink a helyszinen meggyőződhetnének. Ugyanis még e hónapban, mint tudom, még ott fog a mezőgazdasági ipar-részvénytársaság kaposvári uradalmában dolgozni a magyar államvasutak motorja, a hol a helyszínén levő mérnök — Szmetányi László — rendkívül előzékeny és világos magyarázataival rövid néhány óra alatt meggyőz minden érdeklődőt a motorok alkalmazásának nagy számban levő előnyeiről. A kiránduló gazdák ezenkívül hasznos tapasztalatokat is szerezhetnének, mert épen az uradalom >Rópási« gazdasági kerületében, a melyet Villax Ferenc a kerület intézője, kiváló szakképzettségével rövid pár év alatt elsőrendű mintágazdasággá fejlesztett, annyi hasznos dolgot látnak s nyernek sokféléről útmutató felvilágosítást e praktikus gazdatiszttől, a melyeket azután idehaza gazdaságaikban gazdagon gyümölcsöztethetnének. Különösen azon gazdáinknak, a kik gazdaságaikban korszerű és praktikus változtatásokai óhajtják meghonosítani, ajánlom e nem is költséges, de annál hasznosabb kirándulást. Eauffmann Mátyás. Építsünk a vakok számára otthont. Hazánk 20000 vakja közül mintegy 180 mint kiképzett vak iparos keresi mindennapi kenyerét. Szegényük nap-nap után reggel 7-től oste 7 ig a műhelyben szorgoskodnak, hogy megkeressék az óletfentartás első ós legszükségesebb kellékét : a pénzt. Olyiknak felesége családja is van s bizony-bizony roppant nagy küzdelmet kell kifejtenie, hogy betevő falatjáért ne szoruljon másra. Nap-nap után van alkalmam látni őket s minél inkább bámulom szorgalmukat és ügyességüket annál mélyebben érzem szivemben, mi lesz ezekkel a szegény halandókkal, ha munkaképtelenekké válnak. Vájjon hol fogja lehajtani fejét annyi küzdelmes munkában telt óv után, ha testi ereje felmondja a szolgálatot. Istenem, beh szomorú jövö elé nézhet egy ilyen sorssujtotta egyén. Mert annyit nem képes keresni, hogy későbbi éveiben esetleg megtakarított garasiaból megtudjon élni. Jegyezd meg szeretett embertársam, a vaknak testi ellentálló képessége a szakadatlan munka iránt nem olyan szívós mint a mienk. Neki szegénynek már alapjában megvan támadva egész constructiója épen fogyatékosságánál fogva. S mig mi gyermekeink lótnak-futnak, hol ide, hol oda ficánkolnak, tornásznak, korcsolyáznak, táncolnak, vivnak stb-féleképen erősítik vagy mondjuk előkészítik testüket az élet ezernyi bajával-jajjával szemben, addig a szerencsétlen vak, ki a mi embertársunk és felebarátunk, mindebből kivan zárva vagy ha alkalma is volna: vaksága oly akadályt képez, hogy mindezekből egyet is alig valósithat meg. Érthető tehát a vak testi erejének és ellenállóképességének aránytalamil csekélyebb volta az ópszemü emberével szsmben. Európa nyugati culturális államaiban ezr. már néhány évtized előtt a nemeskeblü emberbarátok átértették s anyagi áldozatokat nem kiméivé gondoskodtak végnapjaik tisztességes lefolyásáról. Nem légből kapott állítások ezek, meggyőződhetik a szives olvasó mikénti ápolásukról, ha felkeresi egyebek között a prágai Franciskó Jozefiniumot, Párisban az elaggott vakok házát és Bécsben a férfi és nőotthont. Nálunk ilyen otthon, hol a munkából kidőlt vak, kit nagy nehezen felneveltünk s mint önérzetes egyént kibocsátottunk az életbe nyugalmat és pihenést találna öreg napjaira, ez ideig még nincs. Midőn ezeu ügyben felemelem hozzátok esdő szavamat, kiknek az anyagiakból az elegendőnél több jutott, ne gondoljátok, hogy pénzeiteket haszontalan célra fordítjátok, mert a cél, melyet elérni 20,000 vak érdekében legszebb kötelességünk: nemes és magasztos. El kell ismernünk, hogy hazánk közönsége a fogyatékosok, különösen pedig a vakok iránt meleg rokonszenvvel viseltetik s őket uton-utfélsii részesíti némi alamizsnában, olykor nevelós-tanitási célokra ezreket áldoz, amire még mindig szűkség van, de ne feledjék, hogy ez által csak fele munkát végeztek, mert a vaknak öreg napjaiban nincs hová hajtani fejét s kénytelen lesz magát, emberi mivoltunkat annyira lealázó koldulásra adni. Bízzunk kedves vak munkásaink a jó Isten segedelmében, ki minden nemes, szép és hasznos célért küzdőket meghall-