Balatonvidék, 1904 (8. évfolyam, 27-52. szám)

1904-08-14 / 33. szám

2. BALATONVIDÉK 1904. augusztus 52. — Önálló gazdasági iskolák Zalameben. A vallás- ós közoktatásügyi miniszter a kővetkező tanévben tizenkét önálló szaktanitós gazdasági iskola felállítását tervezvén, felhívta körrendeletben a vármegyei közigazgatási bizottságot, hogy a vármegyei gazdasági egyesületek meghallgatásával állapitsák meg azón városokat és községeket, melyekben ily iskoláknak feltótelei megvannak ; egyben pedig már folyainatban lévő régi tárgyalásokat fejezze be. Dr. Ruzsicska Kálmán kir. tanácsos tanfelügyelő ós ifj. Voigt Ede gazdasági egyesületi titkár megbízatásuknak azonual eleget tettek. Először a nagykanizsai, azutftn a galamboki érdekeltséggel tárgyaltak. Nagykanizsán arról van szó, hogy a város erdejéből 15—20 holdnak üzemből kivétele kérvényeztetek s az iskola az összeJ keiületek érdekelt növendékei részére szervezhetik. Galambokon a napokban tartatott meg az értekezlet, melyen részt vett a községi képviselőtestület, miuden feleke^at lekészei, iskolaszékei és tanítói. Kir' tanfelügyelővel ós a gazdasági egyesület titkárával jött az értekezletre Jerfy Adolf gazdaköri elnök. A kiskomáromi uradalmat az uradalmi tisztartó képviselte. A község ügybuzgó jegyzője, Starzsinszky György a tárgyalást megnyit ván, Ruzsicska Kálmán dr. kir. tanfelügyelő az egész ügy összes mozzanatait megvilágította, s rámutatott a fontos nevelési, erkölcsi, társadalmi s nemzetgazdasági okokra, melyek ily iskolák felállítását ugy a jelen, mint a jövő nemzedék érdekében szükségessé teszik. Rendkívül beható és érdekes eszmecsere után a képviselőtestület egyhangúlag s az ügy iránti nagy érdeklődéssel hozta meg határozatát, mely négy hold gyakorlati telepen elsősorban a gyümölcsueiuesitést, az okszerű szőlőmivelést kívánja érvényesíteni. A minisztertől felajánlott jővödelmi százalékról és tanítói lakbérről lemondván arra kéri a miiisztert, hogy ehelyett az építkezésre felveendő kölcsön törlesztese ciinén adjon államsegélyt. — A Dunántuii Dalosszövetség matartja Pécsett verseny nyel egybekötött dalünnepót, melyben a »Keszthelyi Iparosok Dalköre« szintén résztvesz. — h főszolgabirák előléptetése. Mint a »Varmegye« írja, a belügyminisztérium vármegyei osztálya arra az álláspontra helyezkedik, hogy a fő-szolgabiiák, akiknek e'ölépWése választás utján történik, osak rendes közgyűlésen léphetnek elő a VII. fizetési osztályba. A minisztérium enuélfogva a jelenlegi előléptetéseket jóváhagyni nem fogja, hanem föl fogja hivni a vármegyéket, hogy ezen előléptetéseket az őszi rendes közgyűlésen eszközljók. A jóváhagyás megtagadása tehát csak merő formalitás, a mely legfőbb indokát abban leli hogy a jelenlegi költségvetésben az előléptetéssel jáió többkiadásra pillanatnyilag sincs fedezet. — Mészárosaink a szarvasmarha olcsósága mellett, tevábbra is megtartják a régi méregdrága húsárakat. De ez csak Keszthelyen van ám igy. Nagykanizsán, Pápán, Székesfehérváron és más helyeken kilónkint 20 fillérrel már leszállt a hns ára. Mi ennek az oka ? Szorítani kell a mészárosokat a méltányos árengedményekre. A közönség ne engedje magát kizsákmányolni, ha másképen nem lehet, népgyűlést kell tartani a mészárosok ellen, a hol megbeszélné a közömé^, hogy miféle megtorló lépésre szánja el magát. A szegény nép most drágán kapja a kenyeret az elemi csapások miatt, legalább jusson aránylag olcsó húshoz. — »A száj tisztaságai cimen Korodi Simon dr. ügyos tollából a »Tuberkulozis« c. lapban egy figyelemre méltó cikkely jelent meg. A cikkelyt a következő sorok fejezik be : • Tudjuk, hogy a tisztaság legjobb eszköze a viz. Az egyén, aki naponta bár csak tiszta vizzel is többször mossa ki a száját, nagyjából eleget tett a tisztasági szabály nak. Do vájjon elegendő e ez ? Nem kell-e figyelembe venni, hogy a viz ugyan mindent lemos, de a baktériumot nem gyengíti meg Erre hatékonyabb anyagok gyógyszerek kellenek, melyekre nézve legjobb orvos tanácsát kikérni. A gyengén Hígított sósborszeszes viz baktériumölő szer, de alkoholtartalma miatt állandó használata nem ajanlható. Igen könnyen hozzáférhető, meglehetős jó eredménynyel használható szer a közönséges kony hasó. Ebből kis menynyiséget léve szájmosó vizünkbe, alkalmasabb, erősebb szer hiányában elég ]ó eredménnyel használható. A szájat tehát, mint a belső szerveinkhez legkönnyebben hozzáférhető utat nem szabad elhanyagolni, hogy nagyobb következményekkel |aró betegséget akarunk megelőzni. Folytonos tisztántarfás, minden éikezés után való gondos kimosás olyan szabály, melyet sem gyermeknek, sem felnőttnek elmulasztania nem szabad.< — A jó Ókony eső. Mégis osak meg. eredt a j tékony eső A héten csekély szüneteléssel három napon át szépen csurgott Keszthelyen ós a vidéken is. Az eső jól át is áztatta a földet, a szőlőre ós a legelőre máris jótékonyan hatott, de a kukoricának már alig használt. — Tüzek mindenfelé A hosszantartó óriási hőség ós nagy szárazság következ'ében a mult hót ugyancsak bővelkedett ezen pusztitó elem garázdálkodásában, mely lassankint azt a benyomást képes megérlelni a figyelmes szemlélőben, hogy as előforduló tüzesetek nem véletlenuek, vagyis vigyázatlanságnak következményei, hanem hogy rendszeres gyujtogatásról lehet szó. A csendőr őrjárat ugyanis, mily a tüzvízsgálatnál jelen volt, két esetet meg is említ, ahol gyutacsot és lőpoiral telt szeltmce vagy zacskó hamvait megtálálta s a lakosság egy része a tűz kiütése előtt hallotta is a lőpor felrobbanásából eredő durranást, igy a sármelléki és a középső malom melletti tüzeseteknél. — E hó 6-án Sármelléken Kamény Audor majorjában kigyulladt és porrá égett egy kazal széna. — 7-én . este 9 órakor az Újmajor és középső malom közti részen az uradalmi birtokon elégett egy kazal szalma és egy kazal széna. A tüz keletkezésének oka gyújtogatás. —• 8-án reggel ugyancsak gyújtogatásból keletkezhető tűz ütött ki iámét Sármelléken ós a templomtól lefelé eső részen 18 pajtát sok takarmánnyal ós gabonaneinüvel együtt elhamvasztott. A kár meghaladja a 1G000 koronát. A cssndőrség erélyesen nyomoz a gyakori, különösen Sármelléken igen gyakori tüzesetek keletkezése okának felderítésében. — Éretlen gyümölcs a piacon A pi«ci vásárló közönség körében az a panasz merült fel, hogy éretlen gyümölcsöt kínálnak eladási!*.. A közönség, de különösen a közegészségügy érdekeben kérjük az elöljáróságot, hogy az éretlen gyümölcsök árulóit büntesse meg, de mindenekelőtt kobozza el az éretlen gyümölcsöket. — Táncmulatság. A keszthelyi iparos ifjakból alakult vigalmi bizottság a Keszthely -Polgárvárosban ópiteudő torony költségeinek fedezésére ma vasárnap Keszthelygott. Nyilván a psycliogi'Hphionjával kiolvasta belőlem, hogy voltaképen milyen érzelmekkel viseltetem irányában. De hát «business is büiiness,» Üzlet, üzlet! és igy folyt.atá: — Lássa uram, a világ már a tönk szélére jutott. Minden harmadik ember az Ibsen és Lombrosó örökével van megterhelve. — Megoldatlan anigmákban keresi az igazságot. Turkál a sötótsében s elnevezi az egyetlen világosságú k ; hónaljig vájkál a bűzben s ezt vallja a valóság kisugárzatának. Gyanús előtte a józanság s beszél az egészség járványáról. Eu ennek a nyavalyás nemzedéknek a meggyógyitására törekszem. Azt akarom, hogy jószagunak ismerje a rózsát, édesnek a dalt, szomorúnak a halált s boldogítónak az élet aranyos derűjét. Hogy ne a kőszén moslékjából érezze ki a rezeda iltatát, ne a szétmarcangolt hangnemek közt olvérzö, vonagló töredékekben ismerjen rá a melódiára, ne az oda suhintott, festók-gubacokban a színnek és vonalnak örök szépségeit, és ne a feltámasztott halottban keresse az életet. — Es milyen eszközei vannak e végre ? — kérdezem. — Hiszen ez az éppen uram, amiről szólni akarok ... S óvatosan körültekintve, suttogvást folytatá: Az ón találmányaim kiterjednek minden életkorra s az emberiség minden osztályára. Vallás, tudomány, költészet, művészet, politika, társadalom, szóval az életnek mindeu megnyilatkozása, az emberi elmének minden szerzeménye más-más mederbe terelődik. Erkölcs, hajlam, szokás mind uj irányt vált. — Példákat, uram, példákat! — kiáltám szorongva. — J'y suis, monsieur. Tehát: vallja ineg, uram, hogy megunta a mai utazásnak módját' Egyelőre a szárazföldi utazásról szólok. Agyát ugy-e bár uiegren-. getik a vasúti kocsi lökései ; uiálja a kónszagu füstnek betolakodását minden résen; ne tagadja, hogy táviró-rudak porcellán gombjai között kifeszített vás-fopalak föls aláhullámzása megszédíti agyát, s hogy az állomások lázasan csilingelő jelzői ráncigálják az id.egszálait. A bicikli gyereksportját mellőzve, az automobil ádáz rohanásait csak nem tekinti élvezetnek ? Az én találmányom uram, végét veti ezeknek a borzalmaknak. Urain, képzeljen egy jármüvet, amely eló e célra idomitott egy, két, vagy négy ló van fogva. Nevezzük el ezt a jármüvet csózának vagy hintónak. A rossz időjárás ellen van neki födele. Tiszta időben az ernyője leboosátható s ön ott megyeti magát a hintó szögletében, míg a jólnevelt állatok szapora ügetésben haladnak, élvezi a messze kéklő hegyet, a csörgedező patak mentén virágzó mezőt, a sürü erdőt, a fénylő eget ós felhőinek játékát s szívja a fűszeres levegőt. Az útba ejtett fogadóban, míg a hü állatokat megabrakolják, ön is kedvére megebédel s folytalja a vidám utazást akkor, amidőn tetszik. Semmi második, semmi harmadik csengetés, semmi zaklató fütty. Semmi kihajlási tilalom, semmi kártérítési intés, sem vészjelző. — Gyönyörű! —mondám lelkesedve. — Ideális utazás! De hiszen ez utópia! Mynkeer Lucián Fau«tus Lübber Vau de Brogh tagadólag rázta a fejét. — Nem olyan kivihetetlen, mint gondolja. Engedje, hogy második találmányomról szóljak. A haladás — már mint az, amit a mult század végének liivalgó fiai annak szerettek nevezni — s a velejáró uj foglalkozások és mesterségek csak a betegségek számát szaporították. Szembaj is hússzal van több, mint volt a mult század elején. Az órás, a könyvkötő speciális szembuja mellé most a mindnyájunk szembaja sorakozik. Ez a kegyetlen világító szerek sokasága, főképpen annak a Bremer-lámpásnak brutális fínye okozza. A petróleum, bűzét hagyján, robbanós ós erősen ránk füt. A gázlángnak görcsös vonaglása idejekorán vóuiti meg a szemet, a teke médiumait már a gyermeknél zavarja meg. Ezt, az állapotot növeli az apró betű, mellyel az ujabb könyv és lap tele vau hintve. S egyszerre, uram : tornyon, utcasarkon, előttünk, felettünk, alattunk ós körülöttünk sisteregve gyul ki a villamos tüzek szemfényvesztő tündöklése. Éjjel is sötét üveggel az orrunkon botorkálunk már dolgaink után. Ezek a fónykülönbőzetek megrendítenék egy jeges medvének is az egészségét. — Nos uram ? Nos, nos, nos ? — sürgetém a professzor urat. — És mi következik mindebből? — Mi egyéb, mint az, hogy más világító testről gondoskodunk. Vau egy növény, a brassica oleifera — Magyarorszá-