Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 27-52. szám)

1903-11-22 / 47. szám

8. BALATONVIDÉK 1903. november 1

5. nem hazaiba. A jó Isten megáldotta edes hazánkat, miudizzal, a mire magyar embernek szüksége vau. Olyan gyógyhatású fürdőkkel rendelkezünk, mint a külföld bármelyike. Ezeket karoljuk föl; saját, hazánkban költekezzünk, az elköltött pénz itt gyümölcsözzék, ne a külföldön, a honnan vagy semmi vagy csak elenyészően csekély kerül hozzánk vissza. Mondjunk le végre valahára arról a semivel sem igazolt rosz szokásról, hogy mindig és mindenbeu a külföld után, annak termékei után sóvárgunk. Legyen a magyar minden izében magyar. Ruházata, háziberendezése mindene, honi termékü. Csak azt vásároljuk más országoktól, a mit itt e hazában előállítani nem tudunk. Igy megvetjük alapját egy egészséges erős, mindennel daooló nagy Magyarországnak. Isten minket, segéljen erre ! Karácsonyi kiállítás. Ha van valami, ami kell, hogy kétségbe ejtse a magyart, az az a körülmény, bogy a tüdőbetegek száma napról-napra ijesztő módon szaporodik. Es ha van valami, amire törekedni minden magyarnak kötelessége, ugy a tüdőbetegség ellen védekezés támogatása az. Ma békés világot élünk. a. bókét arra kell felhasználni, hogy az ország gazdasági gyarapodását mozdítsuk elő. Ránk fér egy kis gazdagodás, egy kis gyarapodás, nem vagyunk tejjel-mézzel folyó ország. Mert a gazdagság, az anyagi erő az, ami egy oiezágot nagygyá teuni első sorban képes. A legnagyobb magyar: Széchenyi István gróf a«t hirdette, hogy először gazdagodjunk meg, azután leszünk csak képesek a szabadságharcot sikeresen végigküzdeni. Hogy mégis a szabadságharc tört ki előbb, ez okozta a nagy magyarnak azon nagy honfiúi aggodalmait, melyek megzavarták nagy szellemét. De ott van Angolország, egyike Európa legnagyobb hatalmasságainak. Mi tette ót naggyá, ha nem gazdagsága ? Törekedjünk tehát az ország gazdasági viszonyait emelni. Helyes, egészséges gazdasági politikát üzzünk s maradjon minden egyébb kérdés másodrangú ezen első mögött. De vájjon nem elsőrangn fontosságu-e ezen cél elérésénél az ország egészségügye ? Vagy képzelhetö-e gazdagnak egy ország, melynek lakosai betegek ? És a tüdőbaj terjedése oly veszedelmesen mutatkozik, hogy ez mármár végzetéssé kezd válni az ország gazdaságában is. Nem elég, ha az ipart, a kereskedelmet és egyéb tényezőit a gazdasági haladásnak pártoljuk, de pártolnunk kell^jaz egészségügyet, a tüdőbaj terjedése ellen irányuló törekvéseket. Ez ma, a béke idejében a legfőbb hazafiúi kötelesség. Van Magyarországon egy egyesület, mely erre a hazafias célra alakult : ez a Sanatoriumegyesület. Véduöke József főherceg. Ez az egyesület most, olyan határozatot hozott, mely által kettős oált igyekszik elérni; egyrészt, mint az egylet cime mutatja, a tüdőbetegek fölsegitésót, másrészt pedig a magyar ipar hathatós támogatása által a magyar gazdasági fejlődés előmozdítását. Ez a határozat: egy karácsonyi kiállítás rendezése. A kiállítás Budapesten a régi országház helyiségében december 1-től 31-ig fog megtartatni. A tiszta jövedelem egy az Alföldön felállítandó népszanatórium céljaira fordittatik. De, mint emiitettük, nemcsak ez az egy nemes célja van a kiállításnak, hanem a magyar ipar támogatása is azáltal, hogy ezen a kiállításon egyedül a magyar ipar termékeit még pedig a nép és házi iparnak mindenféle productumát árusítják. Ott tehát mindenféle német könyvek, svájci órák, párisi kelmék helyett magyar ember kezének munkája lessz kiállítva és lehet-e képzelni igaz magyar embert, aki nem ezekkel lepi meg szeretteit, hanem a fönti német ós egyéb tárgyakra adja ki pénzét karácsonyi ajándékul? A kiállítás tiszteleti elnökei özvegy Almássy Kálmán grófné, "Wenckbeim Frigyes grófné és Almássy Dénes gróf, elnökei Lukács Györgyné, szül. báró Perényi Madeüné és Lukács György dr. főispán. Ezekhez hozzávéve még József főherceget; a legmagyarabb főherceget, látjuk, hogy ez az ügy jó kezekben van. De azért nem lehet ezt az ügyet csak mások által támogat.tatni; lássunk hát hozzá mindnyájan ezen legmagyarabb, leghazafiasabb, legnemesebb törekvés sikerre vivóséhez. Vettük a következő felhívást: Minden nemzetnek legdrágább kincse a nyelve. Nyelvünkben van az élet. Mentül magasabb műveltséget ér el az anyanyelvünk, annál bizonyosabb az, hogy élünk, hogy nemzetet és hazát alkotunk. A sudaras fának nem kell bizonyítania, hogy él : lombja, virága, gyümölcse bizonyít mellette. Ilyen lombbal koronázott fa a magyar nemzet közművelődése : virága a költészet, művészet, gyümölcse a lélektápláló tudomány, mely helyesen élni ós gyarapodni tanit. Ámde ez élőfáuak, mely egy egész hazát betakar, nemcsak a magasba keli felnőni lombos sudarával, de gyökereivel is szét kell terjedni az életadó földben, az egész hazában. E tápláló gyökerek még sok rétegébe nemzetünknek nem terjedtek el. Egész nép osztályok előtt ismeretlen a magyar irodalom, a mely osztályok pedig a magyar nemzet zömét, tömegét képezik. Más nemzetek, uemcsak a nálunknál olőlialadottabbak, de a hátramaradottabbak is táplálják lelküket hazai irodalmuk termékeivel. Pedig a mi népünk is szereti, sőt miveli a költészetet. Tanú erre a népdalok ós népregék magátul termő világa. A vágy, a hajlandóság megvan a magyar népben az olvasásra, de az még eddig csak a ponyvairodalom termékeiben talált kielégítést. E hiány kitöltésére vállalkozott irodalmi szövetségünk, melyhez eddigelé csatlakozott huszonnyolc hazai irodalmi társaság s közreműködését felajánljtta a legtöbb tehetséges írója a nemzetnek. Célunk az, hogy a költészet és hasznos tudás népszerű, érthető modorban vezettessék be a magyar nép nagy tömegébe. Hogy otthonra találjanak íróink müvei a földmives szalmafödeles tanyájában, a kézműves mühelyóber, a gyármunkás gyüldejében, a pásztornép kamrájában, a halász kunyhójában, a bányász aknájában, a hajós szarnyókábau, a vadász pihenőjében és a fonókákbau, ugy mint az uri lakokban. De különös feladatunknak tekintjük azon magyar hazánkfiai között terjeszteni a magyar irodalom termékeit, kik a végvidékeken, a nemzetiségek által lakott területeken, elszigetelve tartják fenn hazaszeretetben gyökerező nemzeti lelkületüket. Tervünk: jó munkákat, adni a nép és műveltebb közönség kezébe és olcsón, hogy a lelke művelődésére fordított filléreket senki se tekintse anyagi áldozatnak ós tömeges hozzájárulás fogja biztosítani a vállalat sikerültót. Felhívásunk szól a magyar nemzethez: mindazokhoz, akiknek a magyar nyelv drága kincs. Kiáltó szó ez a pusztában, de ezt a pusztát magyar nép lakja, mely szavunkat meg fogja érteni s nem hagyja biztató viszhang nélkül. Jókai Mór dr. Alapító tag lehet, az, aki legalább 2000 koronát befizet a szövetség céljaira. Rendes tagok: irodalmi és közművelődési egyletek évi 40 korona : irodalommal hivatásosan foglalkozó magánosok évi 6 korona tagsági dij mellett. Pártoló tag lehet bárki, ha az évi négy korona tagsági dij lefizetésére kötelezi magát. A tagok illetékül díjtalanul kapják meg a szövetség kiadmányait és pedig évenkint 5—6 kötet, 6 — 7 ives, elsőrangú magyar iró tollából származó miivet. JIs első sorozat első kötete : Jókai Mórnak, a szövetség számára most készülő BONJJ cimü történelmi regénye lesz. A többi műre nézve Endrödy Sándor, Ambrus Zoltán, Dóczy Lajos báró, Rákosi Viktor, Gárdonyi Géza és még számos kiváló irónk ajánlotta fel közreműködését a szövetségnek. A jelentkezések Szundy Károly szövetségi titkárhoz (Budapest, Luther-utca l/A. fldsz. 1.) küldendők, a pénzküldemények pedig Földes Imre szöv. pénztáruokhoz Budapest, Dorottyautca 6. szám) intézeudők. HÍREK. Bőr vadász kabátok Előfizetőinket, kiknek előfizetése olclóber hónap végével, vagy már előbb tejárt és még eddig nem újították meg, bizalommal felkérjük, hogif a megújítást eszközölni szíveskedjenek, nehogy kénytelenek legyünk a lap küldését beszüntetni. „Balatonaidék,, kuidóhivatala. — Erzsébet ünnepségek. A helybeli kath. főgymi asium f. hó 19-én tartotta Erzsébet királyné kegyeletes emlékének szentelt ünnepséget. Az istentisztelet után fél 9 órakor folyt le programmszerüleg az ünnepség, a kővetkező sorrendben; 1. Erzsébet királyné emléke. Szövegét Torkos László, zenéjét Eckardt Antal karnagy szerzé, Játszotta és énekelte az intézeti zene- és énekkar együttesen. 2. Ünnepi beszéd. Előadta Peór Leo főgymn. tanár. 3. Erszébet. Szavalta Balogh István VII. o. t. 4. Ktrályhymnus. Huber Károlytól. Együttesen előadta az iutézet.i zeneés énekkar. A gazdasági tanintézet hallgatósága is kegyelettel áldozott Erzsébet királynénk emlékének s az intézeti könyvtár helyiségében tartottak ünnepélyt, melyen az egész tanárikar megjelent. A »Hymnus« eléneklése után Takách Zsigmond segódintéző gondosan szerkesztett, szép és hatásos beszédben emlékezett meg boldogult királynénkról.Utánna Dikovicb Antal I. é. hallgató szavalta el szépen ós érzéssel Soós Lajos »Erzsóbet« cimü költeményét, majd a »Szózat« eléneklésével az ünnepély veget ért. Az állami polgári leányiskolában az ünnepélyt, mely d. e. 10 órakor kezdődött, Kölcsey Hymnusának eléneklésével nyitották meg a tanulók. Ezutáu Bíró József mondott alkalmi beszédet. Majd Pósa Lajos »Ü királyné álma* c. költeményét szavalta Mesterich Magda ós Sas Ede »A királyné és a virágok« c. versét Rosenberg Elvira. Erre Torkos László által irt ós Echardt Autal által megzenésített gyászdalt énekelték a tanulók. Még két szavalat következett: »A nagy sirra« Sebestyén Károlytól és »Nagyasszonyunk halva*. Torkos Lászlótól, melyeket Peller Etel ós Bőkm Matild adtak elő. Az ünnepélyt Hoffer Királyhymnusa zárta be. Az elemi isolában Bóry Imréné tartotta az ünnepi beszédet, a tanulók pedig alkalmi szavalatokat és énekeket adtak elő. Az ünnepet ruhakiosztás követte, melyről lapunk más helyén számolunk be. Folyó hó 19-ón Sümegen is kegyelettel emlékeztek meg áldott emlékű királynénkról, Erzsébetről. A középületeken gyászlobogók lengtek, jelentve a nemzet fájdalmát, melyet angyali lelkű királynénk tragikus halála keltett. A plébánia templomban Németh János plébános gyászmisót tartott elhunyt királynénkórt, melyen az egyesületek, hatóságok ós iskolák jelentek meg. Az iskolák gyászünnepet ültek. legjobb és legszeb kivitelben kapható, úgyszintén bármily szinü borból, szőrme bélés, vagy anélkül mérték szerint készittetnek Schweiger Sándor szűcs mesternél Keszthelyen.