Balatonvidék, 1903 (7. évfolyam, 1-26. szám)

1903-03-01 / 9. szám

2. BALATON VIDÉK. 1903. március 1. Ünnepeltük Krisztus helytartóját s a legnagyobb emberbarátot. Kinek gondja hosszú uralkodása alatt, nem csak a ragyogó koronák viselőire. a hatalmas trónok és birodalmak uraira, de a legszegényebb emberek az igazán kis emberekre is kiterjedt. Mivelhogy Ő, személyválogatás nélkül mindnyájunknak atyja — pápája. Ám bennünket magyarokat különösen is érdekeltek ez ünnepek. II. Szilveszter és szt. István ideje óta szétszakithatatlan az a kapocs, mely Magyarországot szt. Péter szikéhez — a pápasághoz füzi. Mindenünk amink van állami függetlenségünk, nemzeti nagyságunk apostoli királyságunk, szent koronánk, királyaink kettős keresztje, mindenünk a pápaságtól -- a kereszténységtől való. Nem II. Szilveszter küldte a szt. koronát, mely jelvénye lett a magyarságnak a kereszténységgel kötött szent frigyének ? A magyar korona országai, - szt. István, az első király koronájának országai. Eme szent korona tagjai, mi magyarok életünkkel, vérünkkel, testünkkel védelmeztük: a civilizációt, a kuliurát, a haladást, a maradiságot lehelő izlam, a mohamedanismus — a félhold uralma ellen. Hősi karddal, keresztes és Sziiz Máriás lobogóval kezükben harcolták meg vitéz őseink az igazi humanis/nus nagy harcát ci o a rbárhordákka.1 szemben. Németország nagy császára, II. Vilmos, hires budavári beszédében nem ok nélkül nevezte Magyarországot a kereszténység védbástyájának. A nagy Nyugat nevében szóllott. És igazat mondott! Elhunyt lcgjobbjainknak vérző teste volt az a bá>tya. melyen Kelet fanatikus hatalma megtörött. Ezzel egy magával is oly szolgálatot tettünk Nyugotnak, melyet az meghálálni soha képes nem lesz. És kik segítettek, gyámolitottak bennünket százados harcainkban? Nyűgöt fejedelmei, vagy hatalmas uralkodói és nemzetei P Elő neveikkel — hadd emeljünk kalapot emlékük előtt. Nem volt senki — senki, ki megszánt volna bennünket. Csak a pápák. Péter utódai harcoltak velünk és mellettünk szivvel, lélekkel, szóval, tettel, segítséggel, keresztes vitézekkel — és temérdek arant>nv>al ! — A történelem beszél ezekről ! Ne vegye azért senki liiu dicsekvésnek. — Ezek a tények irányozták figyelmünket ez alkalommal a magyar nemzet ünneplése felé. És hálás szivvel ismerjük el, hogy a magyar jubileumi pápai ünnepek méltók voltak, nagy nemzeti multunkhoz és tradícióinkhoz. Figyelmünk ez ünnepeken is nemzeti Metropolisunkra. Budapestre irányult. A nemzet fiaihoz méltó volt ott az emlékünnep. Az apostoli király és Magyarország kormánya, az ország főméltóságai, a hadsereg, az ország törvényhozóinak képviselete együtt ünnepeltek ott o napon a hálaadó isteni tisztelete i — a keresztény magyar nemzettel. Vármegyéink kora a magyar kereszténység ideiébe nyúlik vissza. Mélcó volt, hogy ennek képviselői is résztvegyenek az igazgatásuk alatt álló keresztény magvar nép ünn«pén. Ott voltak mindnyájan a vármegyék a törvényhatóságok, a városok képviselői. A Zrínyiek, a Deákok vármegyéje sem maradt el az ünneplésről. ZalaEgerszeg ünnepe is méltó volt vármegyénk dicső múltjához. Városunkban is megünnepeltük a nagy jubileumot — szüle családi körben. A város képviselő-testülete, elöljárósága, a hatóságok, és testületek nem éiezték inditatva magukat, hogy a város lakossága túlnyomó többségének, a katholikusságnak örömét megoszszák. Pedig, már csak a reprezentáció törvényénél fogva is meg kellene jelennie a város képviseletének, a lakosság túlnyomó többségének ünnepén, ha a város egyes főtisztviselőit tán a vallási különbőzőség választja is el attól a közönségtől, attól a polgárságtól, melynek többsége bizalmából — a városi tisztihivatalt valaki elfogadja és viseli. Nem akarunk diszszonans hangot vegyíteni az ünnepség magasztos harmóniájába ! Szép volt meleg, szeretetteljes volt, azért úgy is a mi családias jellegű pápai ünnepünk. Vigasztal bennünket az, hogy, ha nem is ünnepelt velünk a hinatalos Keszthely, de annál lelkesebben érzett és ünepelt velünk — a jöoendő Keszthely — a tanuló ifjúság. Már pedig, akié az ifjúság, azé a jövő. Az ifjúság velünk van, az ifjúság a mienk, az ifjúság a kereszténységé. A jövő is — a kereszténységé Keszthelyen is. Ügyviteli ellenőrzés a pénzintézeteknél. ii. Meglévén az alanot képező leltár, hozzá kell látni azokhoz a munkálatokhoz, amik a vágyon-mérleg elkészítéséhez feltétlenül szükségesek. — Ezek a teendők, bárha stereotypiku«hu, mégis nsgyfontossággal bírnak, mert rendszerint ezek képezik Hzokat a módokat, a mikkel a hamisságra, megtévesztésre törekvő tisztviselőn, a felügyelettel megbízott, könnyen hivő é

3 felületes férfiakat félrevezetik. Meg kell olvásni a pénzkész etet. Itt épp olyan rigorozitássa' járjon el a bizottság, mint egyóbb kendőiben, Ne elégedjék meg azzal, hogv a csomagokra feljegyzett összegeket egyszerűen tudomásul veszi, hanem bonts-ou fel minden egyes csomago', olvassa meg azok tartalmát, tehát, saját szemeivel gyezödjék meg — Oh kisasszony! — Egyebekben Utam, érzem, hogy szükséges Önnel valamit tudatnom, mely egyszerre lehűti vágyait a vel->m kötendő házasságra nézve. Tudja meg tehát, hogy az én szüleim jelenleg sokkal kevésbbé gazdagok, mint azt, általánsán hiszik. . . S ők csak azért óhajtják Önt, vőül, mert Önt, oly partinak tartják, milyent leányuk nem igen várhat. Ha tehát engem elvesz, akkor — a mit, csak ezután kellene megtudnia — igen rossz üzletet csinál!! Ez már sok volt! Gaston nem tudott tovább t ütni ilyen határozott megvetést. — Hogy On szép s minden báj meg van rajta — feleié nyomatékkal, hogy Ön büszke s nemes jellemű, az bizonyos ! De hogy Ön ebben a pillanatban teljes tudatában begyen annak, a mit beszél az nem épen biztos !. . 1 Ismétlem Öunek, hogy én sem heves vérű, sem kártyás nem vagyok, s hogy sohasem voltam eljegyezve ! Bradoux Róza kisasszonynak pedig mindenesetre irigylendő képzelő tehogy ilyen szépen lefesbetséggel kell bírnia, tett Ön előtt! Ezeket annyi őszinteséggel s oly nyomatékloil mondta, hogy Lou'el kisasszony egy pillanatra kétségeskedni kezd

aU. De nemsokára összeszedte inasát s felelt ! — Haszontalan dolog volna tagadni, minthogy Bradoux Róza kisasszony barátnőm, s minthogy tőle kaptam az eljegyzésről értesítést Serdot Ernő úrral! Tilloy Gaston nem mosolyt visszatartani ! Serdot Ernő? ... Ali mondott kisasszony ? — Igen ! — így hát mindent értek ! van kisasszony ! Serdot Ernő ebben a házban lakik, io-en, / 7 o ' de a negyedik emeleten ! Én csak a harmadikon ! Ön tévedt kisasszony ! . , — Ah Uram, hál, Ön nem Serdot Ernő ? — Nem ! . . . engem Tilloy Gasfonnak tudott egy ártatlan Serdot Ernőt Itt tévedés hívnak — -szolgálatára — s ha meg akar győződni róla, ím Balcourt asszony megtiivó jegye, melyet ezelőtt kaptam, méltóztassék elolvasni !. — Csak ma gondolt rá Balcourt asszony, hogy. engem ebédte hívjon .. . épen csak azért, hogy elkerülje a 13-as szjlio befogásának veszedelmét ! . . Lourel kisasszony teljesen zavarban fogta Bulcourt asszony meghívó jegyet s elolvasta!. . — Igaz! Valakinek a helyére van megliiva, a ki nem fog eljönni ! Ali, ha ez Serdot úrra vonatkoznék ! ? — Ezt kiváuom én is Önnek kisasszony! A két, fiatal szemben állt egymással! Gaston bámulatra méltónak találta a szép látogatónőt s csodálattal gondolt akaraterejére, melynek tanújelét ad'a. Lourel kisasszony elpirult s zavarában nem tudott mást tenni, mint megbocsátani. — Igen, — monda Gaston hosszú csönd után — igazán vétek volna ha Sardot Ernő neje lenne, ö féktelen s vétkesen könnyelmű ifjú ! Megnyugtatva, hogy Gastonban szövetségesre talált Lourel kisasszony hirtelen kezét nyujtá neki. 50 levélpapír 60 boríték 80 fillér. 50 finom valódi csontlevélpapir és 50 boríték csinos dobozban 1 kor. Újdonságok, családi dobozok, színes levélpapírok, levelező kártyák és zárt levelező-lap alakú levélpapírok, valamint kézzel festett zárható csinos fadobozok nagy választékba és legolcsóbban kaphatók Sujánszky Józsefnél Keszthelyen.