Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-08-24 / 34. szám

1902. augusztus 24. BALATONVIDÉK 74. intézményt ismertetni. A közgyűlés megbízza az elnökséget, hogy a megyei lapok utján szólítsa fel a gazdaközönséget ezen értekezletre való megjelenésre, annyival is inkább, mert ezen nemes intézmény megyénk részéről még a kellő páitolásban nem részesül. A gyalogjárók ügye. Meglialt-e, vagy csak mélyen alszik ? Ezt a kérdést halljuk hangoztatni, mikor fel-fel veti magát a városfejlesztés ügye. A minap hallottuk egy jó kedvű halandótól azt a megjegyzést, hogy a keszthelyi gyalogjáró ügye alighanem ugy járt— bizonyos kis különbséggel, — mint az akasztott ember a Dunán tulnak egyik városában. Egyszer ugyanis az történt, hogy az egyik vármegyében elfogtak egy rossz embert és annak rendje-módja szerint kimondták rá a halált és kellő assistentia mellett felkötötték az akasztófára. Az orvos

> — egy különben igen okos ember — constatálta a halált. Az akasztott ember azonban ,hogyan-hogyan sem, feltámadott csak azért, hogy nemsokára azután ágyban, párnák közt haljon meg. Keszthelyen már emberemlékezetet meghaladó idők óta szidták a gyalogjárót. Mert itt ez volt a sok rossz között a legrosszabb. De támadt egy erélyes kor, — nem is volt régen — mikor a tisztelt városatyák is megindultak a panaszok fölött és lefogták a gonoszt. Deresre nem húzták, mert tilos a bot és testi büntetés, hanem javitani indulának. A javitás, sok fejtörés után, papiroson kimondatott, versbe szedetett. Még csak a záradék volt hátra és a a pecsét, hogy hitelesen adassék tudtára mindeneknek, a kiket illet „ez levelünk rendében" és jött egy kis förgeteg, egy része a város közönségének, a mely azt az áldott munkát, azt a sok fejtörést okozó néhány paragrafust fölakasztatni kívánta. A doktorok azonban nem mondták ki a halált, nem szorongatták a kötelet, hanem ellenkezőleg cselekedtek és felköltötték a gyalogjáróra vonatkozó szabályrendeletet. Eletet adtak neki csak azért, hogy azután a városi képviselőtestület élén, „a mindenre kiterjedő gondosság" közepette, azok karjaiban adja ki lelkét, a kik megizzadtak miatta. Igy gondolta ezt a dolgot az a bizonyos jókedvű halandó és igazat ad neki sok keszthelyi polgár, a kik a ,,városfejlesztés" ügyei körül tapasztalható általános közönybe még nem fulladtak bele teljesen. Ezek azt is mondják, hogy a városi gyalogjárók szabályrendelete, a mel}' keiesztülesett a felebbezések tisztítótüzén, már jó ideje, hogy visszaérkezett atyái körébe és mintha magunk is emlékeznénk arra, hogj' a képviselőtestületi gyűlésen, ugyanazon atyák által, a diadalmi pompa mellőzésével be is jelentetett ós iktattatott. A város lakossága kevés kivétellel örömmel fogadta a meglépett gyermeket, a ki annyi balszerencse és oly sok viszály után szerencsésen hazakerült, de senki sem gondolt arra, hogy egy nyár is el fog múlni s utána valószinüleg egy ősz is ós hogy unalmassá ne legyen, egy tél is, szintén anélkül, hogy a város összessége által igazán óhajtott gyalogjárók ezen szabályrendelet alapján elkészüljenek. Ugy látszik, hogy erőgyűjtés céljából van eltéve a városi székház nagytermének kisfiókjában a tisztelt képviselőtestület által. A hely egészséges, a moha nem lepi meg, és mi, meg velünk sokan, a kik óhajtjuk a városfejlesztés ügyét szolgálni, nyugodtan alhatunk tovább. Ezen az ügyön a lidércek ülnek és nem a tanács, a városbíró és az atyák ; és talán, ha az a „mindenre kiterjedő gondoskodás

1

1, a melynek részesei már évek óta vagyunk és a melynek áldásait már évek óta érezzük, már a gyalogjárót is elkészíttette volna, sokakat talán a gond epesztene a fölött, liogy kipróbált erejüket, a közügyek körül tiszteletet parancsoló önzetlenségüket mi uton tegyék kamatozóvá a városra, ha a „városfejlesztés" nem adhat maitöbb tért : mert Keszthely elérte fejlődésének netovábbját. Ezt kell gondolni tehát mindazoknak, a kik nem csak néznek, hanem látnak is. Más okát a gyalogjárók kiépitése elodázásának találni alig lehetne. Az idénre elmaradt ; pedig az egy kis jó akarat, egy kis mozgás és annak az elvnek a betartása, hogy jobb keveset markolni, de jól, mint sokat és — rosszul. Ehez az ügyhöz pedig, illetőleg ennek a végrehajtásához nem kell más, mint egy markolás a képviselőtestület részéről. S ha a képviselőtestület a tárgysorozata közé ezt a kellő időben" valamely ok, pld. a feledékenj'ség miatt nem iktathatta, hát hiszen volt és van mód arra, hogy az oda mégis kitiizessék. Vagy nincs joga arra egy képviselőtestületi tagnak sem, hogy inditvány alakjában kényszerítsék azokat, a kiknek hatáskörébe tartozik a tárgysorozat összeállítása, hogy ez a kérdés egyszer az általános megoldás állapotába tereltessék ? Ha pedig a ,,kebelben" a gyalogjárók kiépítésére alkalmas mozgatót nem találnának, akkor talán akad még a „hivatott" (?) körökön kivül is valaki, a kire ez az ügy nyugodt lelkiismerettel rábízható — volna. Vagy nincs ? De persze, ennek is, mint sok más elposványosodott dolognak a nyár az oka. Oh nyár, mily jó vagy ! Nemcsak örömet, de u3'ugalmat, sőt védelmet is nyújtasz azoknak, kik a te meleged által meglombosodó fák árnyékába hnzóduak ! Bizony te erősíted a munkában elfáradt lelkeket és értjük is, hogy miattad nyugszik sok ügy, különösen a gyalogjárók ügye, hisz : „eddig is elvoltunk nélküle." Ezt a lassúságot a fontolgatással, az ajánlatok beszerzésével, az aszfalt kipróbálásával menteni alig lehet. Egy egész nyár elmúlt a nélkül. hogy ez érdemben is az ügy előbbre jutott. De meg minek is kellene másutt keresni a vállalkozókat, mikor az idevalók is tisztességes munkát és mérsékelt árt adtak ! Vagy már ez is divatját multa ? Ugy tetszik, hogy a lassúságot nem okozhatja más, mint az, hogy talán megunták már intézni a város dolgait azok, a kik ott ülnek a fórumon, élükön a városbíró úrral. Vagy kimerült talán a rugalmassági erő, a mely nélkül alszik — csendesen — minden közügy ? Milior ölt majd testet a g3'alogjáró.k sokat hánytorgatott ügye, — azt nem tudjuk, — az azonban már világos előttünk, hogy ez az ügy emlékeztet arra a szegény emberre, a kit az a jókedvű keszthelyi halandó mesélt. De váljon lesz-e doktor, a ki ezt a szegényt felkelti dermedtségéből, mely öt a képviselőtestület karjaiban érte ? Fürdői élet! A mult hét fürdőéletét, megirni felelte könnyű, a mennyiben ugy volt, mit eddig, hogy semmi sem volt. No, egészen azonban nem igy volt, hanem ugy, hogy meleg is volt, meg hűvösebb is volt és igy a közőnséguek módjában volt fürdeni is, meg szórakozni is, inert most is volt minden, a mi volt. Az bizonyos tehát., hogy nemcsak sok volt, hanem leirva is van most, ami sok volt. Azonban az egész fürdőélet külseje bblseje kezd megváltozni. — azaz megsemmisülni. A fecskék magasan csipougnak és ez a jele az időnek, a szeptember közeledtének. És bizony, 20-ika után elszállingóznak a fürdőfecskék, azaz fürdő-asszonyok, lányok, öregek, ifjak, férfiak, gyerekek, ugy, a miut jöttek. Mert szeptember eleje a gyermekek réme. Vége a szabadságnak ! Istenem ! ha ugy elgoudolkozom öreg fejjel . . . De gondolkozzék most a fészkes ^fülemüle, hisz még csak a vége felé járuuk a szünidőnek ! Lesz erre is idő és most, régi kötelességünkhöz hiven nézzünk szét a világban, hogy mi történt a héten a Balaton körül. Balaton-Berényböl irják lapunknak, hogy a balaton-beréuyi mulatságok egyik legsikerültebbjét 15 én tartották. Miut rendezők az ott nyaraló hölgyek szerepeltek, A mulatság este 9 órakor kezdődött és reggel 6 óráig tartott. Ez már magában véve elég bizonyítéka a végtelen jókedvnek, mely az estélyen uralgott. Jól érezte itt magát mindenki, ugy a hölgyek, miut az \ urak egyaránt. A rendezők sokat fáradoztak az est sikerén ; de meg is volt, a kellő eredméuy és élvezték is munkájuk gyümölcsét. Az első négyest, nem kevesebb mint 126, a másodikat 98 pár táncolta, tehát deficit helye t, fényes eredmény az egész vonalon. A szép mulatságról mindenki azou meggyőződéssel távozott, hogy «, hölgy rendezőség igazán kit ett magáért. Balaton-Földvárról azt irják, hogy e hét a mulatság nagy hete volt. A fürdővendégek érdeklődését majd a t.ennis-vcrsenyek kötötték le, majd a Balaton átúszás nemzetközi versenye. A tenuis-verseny győztesei a fő versenyben :Segner; a párosversenyben Joland — Madarász Margit voltak. Folyó hó 20-án nagy concert volt a kápolna javára és azon résztvettek az ott időző aristokraták : a Széchenyi grófok, Majláth grófnő és a gyermekek, a kik a »Bibatűudér« balletot adták. Kitűntek Tóth Ducika, Cséri Ida és Sárika, Kaufmann Berta és Irma, Fittler Iionka, Stadler Pista és Viktor. A Budapesti Magyar Athlétikai Club nagy nemzetközi távuszóversenye B.-Füred és B.-Földvár között folyó hó 17-én ment végbe. Óriási érdeklődés mellett ós nagyszámú {fürdőközönség jelenlétében reggel fél 9 órakor vette kezdetét a nagy mérkőzés, még pedig ugy, hogy az úszók indítása 8 óra 36 porc és 20 másodperckor történt. Elsőnek beért Balatoni 5 óra 44 pero ós másodiknak Malacsik 9 óra 32 perc alatt. Mindkét versenyző igen jó konditióban ért partot, különös n Malacsik, ki vigan lépett ki a habokból. Keszthelyen is volt 2 gyermekbál. Nagy fiuk és kis leányok rendezték. Szavaltak, énekeltek, előadtak s/.indarabot. táncoltak is a hogyan megígérték. Pénzt is kaptak és gyakorolhatták a jótékonyságot is. Sajátságos ellentétes képet nyújtott a természetben duló fergeteggel a bájos kis »mádi«-k és kedves >pubi«-k táncmulatsága, mely f. hó 17-én d. u. a Hullám szálló nagytermében folyt le. Gyönyörködtek a szülök, mosolygott a néző közönség arca, midőn az ártatlan cseppségek boldog jókedvét, szemlélték, a kik a zsenge kor üdeségével s játszi pajzánságával ropták a csárdást p* járták a körtáncokat délutáni 5 órától 8-ig Hogy örömük még teljesebb legyen, itt adjuk tudósítónk följegyzése szerint, a jelenvoltak névsorát. melyben már két »nagyobbt láuynyal i•( találkozunk. Bamberger Nóra Bécs. Silberberg Giza ós Olga, Schacherer Gittka, Taudlioh Klárika, Strausz uővérek (Keszthely), Földei Olga és Erna, Lugosi Brigitta és Sarolta, Klein Jolán ós Mariska, Trotzer Matgit, Fischer Elza, Marosi Ella, Márkus Stefi, Malasik Edith (minduyájau Budapestről). Ez alkalom kifolyásaként, kedves meglepetésben részesült szerkesztőségünk, a mennyiben ezen gyertuekbál után a kis mulatóknak egy küldöttsége látogatta meg azzal a kérelemmel, mondja el a nagyközönségnek a szerkesztő bácsi, mily édes boldogság, mily fesztelen jókedv töltötte el szivecskéjöket kisded mulatságukon, melynek sikeréért oly nagy köszönetté! tart.ozuak a kedves Lugosi néninek, a ki fáradozasával nekik felejthetlen emlékű örömet szerzett. Elmondták, hogy ezen a kedves nénin kivül még a következők tisztelték meg részvételükkel : Klein Mórné, Silberberg Gy.-né, Sopper Dávidné, Silberberg K.-né, Malasik Jánosné, Földesné, Marosinó, Zwack Akosné, Schacherernó, Bressierué, Tandlichnó, Trotzerné, Fischer Adolfné. (Mindnyájan Budapestről). Müller Zelma és Mondscheim Ilka urleányok. Ugyancsak általunk mondanak hálás köszönetet a fáradhatlan rendezőknek s első sorban a kedves doktor bácsinak, a vigalmi bizottság elnökének ; Halmos Róbert tektiikusnak, továbbá Silberberg Gyula budapesti gyárosnak, a ki a francia négyest, a melyben 25 pár tánoolt, rendezte. Végül köszöuetet mondanak a szives felűlfizetőknek, minek folytán összesen 28 korona tiszta jövödelmet juttattak a Mensa Aoademica javára. Volt, ezenkívül élénk sürgés-forgás a Balaton parton, a. szép világ tartja ott a korzóját s a régi kép fel-fel elevenedik ujabb ós ujabb alakokkal. Majd egy, majd másik részén tűnik föl egy-egy eddig még nem látott idegen és a jó kisvárosi szokás szerint megindul az érdeklődés : kicsoda, merre van hazája. A másik napon azonban már semmi sincs az újság ingeréből, legfeljebb egy pár ragyogó szem, — mert, az ifjú szempár tüze hatásosabb minden zenénél. Sajna ! de sokáig nem tart ez a vig, ez a csinos élet, mert itt van a szüueti idő vége és a sétautakat ellepi \ a csend és majdnem a. tél zordonsága. Addig azonban iruuk ám róla egy pár sort. Hangverseny nyel egybekötött gyermekbál. Fénj

resen rácáfoltak a kesztholyi »fiatalok« arra az