Balatonvidék, 1902 (6. évfolyam, 27-52. szám)

1902-09-14 / 37. szám

1902. szeptember 14. — 1 teljesen mellékes ; az azonban bizonyos, hogy a terv és a költségvetés alapján kiíratott az építési pályázat és az árlejtés meg is tartatott. Laskay Emil építész és vállalkozó ajánlata, mint legelőnyösebb a többi ajánlattevő között, fogadta'ott el De Laskayval az építési szerződés megkötésére már nem került a sor, mert — ugy vagyunk értesülve, — az elfogadott költségvetésbe becsúszott egy pirostentás igazítás, a mely kőfal helyet téglafalat kivánt építeni. Az •g3'ség-ár azonban kiigazitatlanul maradt. Azt, tudja mindenki, hogy téglafalat a kólái egységáráért ezen a vidéken építeni nc.m lehet. A piros tentás bejegyzés tehát, azt eredményezte, hogy Laskayval az épitési szerződést megkötni nem lehetett, mert nem volt hajlandó téglafalat emelni a kőfal egységárai szerint. A képviselőtestület tehát újra tárgyalván az ügyet, Laskaynak az általa letétbe helyezett bánatpénz kiadatását nem engedélyezte, hanem az építésre uj pályázatot, — most már a pirostentás bejegyzés szerint — hirdetett. A másodízben megtartott tárgyaláson az építést Lázár József kapta meg, a kinek azonban az építésre jogosultsága nincs. A szeptember 6-án tartott képviselőtestület ismét tárgyalta ezt az ügyet és ezen Szabó Pál ügyvéd kifogásolta, hogy az építést Lázár József kapta meg, a ki az építésre jogosítva nincs ; és azután kijelentette még, hogy ha a képviselőtestület mégis Lázár Józsefnek adná az építést, a határozatot megfellebbezi. A képviselőtestület ezután Beck Sándor indítványára •lhatározta, hogy nem épít és a bánatpénzeket visszaadja. + * * Ezúttal tehát épités nem lesz; költségemelkedés sem. Az 5000 koronát meghaladó toldás költségek miként való beszerzése sem ad gondot. De nem is az érdekel bennünket, hogy fizetünk-e vagy nem. Az sem, hogy toldják-e a tanácsházat vagy sem. Azon még kevésbé tűnődünk, hogy az építést valóságos szükség kívánja-e vagy csak képzelt. Azt sem keressük, hogy miért igazíttatott ki a terv ; azt se, hogy milyen városi érdek kívánta ezt. Nem keressük, mert ez a képviselőtestület körébe tartozik ós nem szeretnénk olyanoknak feltűnni, mint a kik a képviselőtestület ügyeibe avatkoznak. Azt azonban már szeretnők tudni — •s nagyon érdekel is bennünket, — hogy vájjon szükség van-e arra, heg)' ily kuriózumnak is beillő eljárással szolgáljanak egy városi közügyet azok, akiket a városi ügyek élére a polgártársak bizalma és tisztelete emelt? 13ALATONV1DUK Megyei közgyűlés. Vármegyénk közönsége f. hó 9-én tartotta rendes ószi közgyűlését, melynek lefolyását röviden a következőkben közöljük : A főispán megnyitván a gyűlést következett a tárgysorban kitűzött tárgyak letárgyalása. Élénkséget okozott a költségvetés tárgyasa alkalmával a főszolgabírók lakbérének rendezése kérdése. A költségelőirányzat 1903. évre elfogadtatott és beune már a zalaegerszegi, készt helyi és a tapolcai járás hivatalos helyiségek bérletére 700—700 korona fel is vétetett; valamint a löt bi járásokban a szolgabírói hivatalos helyiségek kérdésének végleges rendelésére 2000 korona előirányoztatot már most és az alispán felhivatott, hogy ez illető főbírókkal ez irányban tárgyaljon. A vármegyei közp., közig, és árvaszéki segédszemélyzet kérvénye lakbérük rendezése iránt elég kedvezően intéztetett el, a mennyiben a közgyűlés felterjesztést tett a belügyministeriumba, hogy nevezetteknek lakbérét ugyanazon rangosztályban levő állami segédszemélyzet lakbéréhez, hasonlóan állami dotátióból kiegészítse. Koller István indítványára továbbá hatáiozatilag kimondotta a közgyűlés, hogy az alispán — az előbbi határozattól eltekintve addig is, mig az eredményre vezet, kutasson, keressen alap után, amiből fedezhetők lennének a kért lakbér felemelések (Hát több uós aljegyző mit szóljon, hogy nékik is csak 200 frt lakbérük van, holott Egerszegen 200 frton lakható lakást — általánosan tudva van — kapui nem lehet ? Szerk.) Rendszeresittetett egy ügyészi állás a főügyész mellé 1-100 frt. fizetés és 300 frt lakbérrel. Láng Lajos uj kereskedelmi miniszter — értesítette a vármegyét kineveztetéséröl, mire a vármegye közönsége üdvözlő felíratott küldött. Perlakou a főbírói hivatali helyiség mellett közvetlen elterülő épület ós tartozéka, moly a vármegye tulajdonát képezte, eladatik, a vármegye közgyűlése a folyó vételárnak a törzsvagyonhoz leendő csatolását mondotta ki. Az 1902. III. tjvk. érteimóban egyesítendő pénztárak és számvevőségek elhelyezése tárgyában júniusban tartatott me« a helyszíni szemle, a mely alkalommal a pénzügyministerium kiküldötte Baróti Ede min. oszt. tanácsos és Odor Géza pénzügyigazgató és a vármegye alispánja látva a miu. kiküldött által előadott helyzetet, utólagos jóváhagyás reményében a kényszerhelyzet miatt belement abba, hogy ideiglenesen az adóhivatal, melyben a megyei pénztárak is beolvasztatnak, az árvaszéki és házipóuztári helyiségekbe helyeztessenek el. A vármegye közönsége az ezen megállapodásról felvett jzőkönyvhöz változatlanul __ 3 nem járult hozzá ; hanem kimondotta határozatilag — kiindulván abból az elvből, hogy ezentúl állami hivatal lesz a házipénztár, meg az árvaszéki pénztár is, az állam tartozik azok elhelyezéséről gondoskodni — hogy : csakis egy esztendőre adja át a min. kiküldött által m®g. jelölt helyiségeket, mert a hely a megyének is kell, padlásra ugyanis nem teheti saját hivatalát; másodszor 1000 kor. évi bért kiváu ; 3. Az összes szükséges átalakitásokat a kin«8tár fogja fedezni. Hogy miként oldódik meg e kérdés, nem tudható. A pénzügyminiszter aligha fog bele menni. A megüresedett két 400 koronás milleniumi ösztöndíjat a vármegye Briglenics Kálmán zalaegerszegi főgymn. tanulónak és Imrey Sándor nagykanizsai főgymnáziumi tanulónak adományozta. Elfogadtatott az árvaszéki elnöknek as árvaszéki nyilvántartói állás szervezése iránti előterjesztése is kisebb csatározás után. Ezek után következett az egyes községeket érdeklő ügyek tárgyalása. Itt megemlítjük, hogy Keszthely község képviselőtestületének a községi adóügyi jegyző fizetésének felemelás* tárgyában hozott határozata jóváhagyást nyert, valamint Keszthely-polgárváros, Cserszegtomaj és Felsőzsid községeknek határozatai is, melyben kimondották nevezett községek, hogy a gazdasági cseléd is munkás segélypénztárnál bizonyos számú, arra érdemes tagért a község pénztár kifizeti a tagsági dijakat. Jóváhagyást nyert továbbá Cserszegtomaj, alsópáhoki körhöz tartozó községeknek a fogyasztási adó kezelési jutalék hovaforditósa tárgyában hozott határozatuk is. Csáktornya község kérvénye folytán a vármegye közönsége kérelmet intézett a zágrábi érsekhez, hogy a templompénzek bevonása tárgyában kiadott rendelete miatt, különösen Muraköz népénél, a hol sok pénz kölcsönkóp a kisgazdáknál van elhelyezve — a bevonás miatt beálló anyagi tönk elhárítása iránt valami módot és eszközt megtalálni kegyeskedjék. A vármegye az egyes törvényhatóságok átiratait tudomásul vette. Budapest székes fővárosnak a Kossuth Lajos születése napjának századik évfordulója alkalmával rendezendő ünnepélyére a meghívást a vármegye Csertán alispán indítványára elfogadta és a vármegyei alispán vezetése alatt és Bosnyák Géza, Bogyay János, Nagy László, Eitner Zsigmond, Csertán László tagokból álló küldöttség fogja Zalavármegyét képviselni az ünnepélyen. Kossuth sírjára a megye díszes koszorút helyez. Elfogadtatott Horvát Vince ós Udvardy Vince indítványa, melyben Zalaegerszegtől Bazitén, Nagylengyelen keresztül, Tárnokig és lett a szót, mintha nem értette volna. Fütyülve tovább haladt, mintha végét sem akarná adui a nótának, a mibe belekapott. Gyuri ! pergett újra a szó az öreg szájából. Valami madárféle ijedten kapta fel fejét, neszelve. A legény csak tovább ment, suhogós nádbot, volt a kezében, azzal vagdosta csizmája szárát. — Gyuri! Állj meg csak egy szóra! A legény megállt ; megfordu't, rá nézett az öregre, kinek félrebillent kalapja alól kilobogó őszbe vegyült hajával játszott a kósza szellő. — Mit, kíván tőlem ? Csak úgy foghegyről dobta oda a legény a szót. — Gyuri, hát nem ösniersz ? — De ismerem kegyelmedet! — Hát nem állsz velem szóbi, Gyuri ? A legény végig nézett az öregen. -— Beszéljen ! Az ifjú öreg Cseri Jáuos csontos markával megnyomta a fokos fejét s mintha sir mélyéből jönne, olyan bánatosan rezgett minden szava: — Hát nincs Istened ? vagy nem érted meg a szót ? Elhagytad a feleséged, az én gyönge lányom, meg a kis fiadat ? Hát nem féled az Istent? . . . Sokáig elnéztem, eltűrtem, majd keresek ón nekik ezután is, de hogy meggyalázzál, azt nem tűröm el. . . . Add viszsza. a becsületemet, Gyuri ... A böcsületünket, ! . . . . Az öreg pillanatra elhallgatott, dolmánya ujjával végig tőrölte homlokát, melyen kivert a gyöngjözö veritek, aztán folytatta: Mint, a tolvaj, ugy lesek rád. Pedig te vagy a tolvaj, mivel az üdvösségünket raboltad el . . . Jól van. . . Most már nem is akarom, hogy vissza gyere hozzánk, az asszony ugy sem szívelhetne ; de azt megkövetelem, hogy a Kovács Julishoz ne menj vissza ! .... A legényt untatta a beszéd, fütyörészve nézett keresztül az öregen aztán mintha bos>".antani akarná lökt«-j oda a szót : — No hát visszamegyek azért is! — No hát nem mégy vissza! ! . . Mintha a villám vágna végig az égen, ugy megvillant az öreg kezében a fokos, süvített, eg3'et a levegőben, aztán lecsapott . . . Az a hetyke legény megrengett, szédült, keringett aztán lefordult az útról, az iratos gyöpön tajtékot túrt. a kibugygyaut, vér. . . . Az öreg megállt; gyökeiet vert, a két lába, csak bámult. . . Aztán eldobta a fokost, odarontott a vonagló legényhez, letérdelt melléje, nézte azt a n^gy ürességet, csapása nyomát, majd meg költögetni kezdte: — No kelj fel Gyuri ! . . Gyere fiam mihozzánk haza ! De a legény alig tudott mozdulni már, csak nyögött, nyöszörgött : — Hagyjon már engöm édesapám. Nagyon megtalált kend ütni; meg is halok ón mindjárt! Csak menjen kend innen; nagy bajba hozott engem is magát is. Megemelte fejét az öreg, melyből lassan szivárgott a vér: — Kelj fel no ! Ne bolondozz no ! Hiszen nem akartalak ennyire! Begyógyul ez még ! No gyere fiam! Csak megrándult egyet a legény, nagyot fujt, sóhajtott, tápra nyitott szemét aztán lezárta és nem nyitóita fel többet. Az ifjú öreg Cseri Jáuos szeméből megeredtek a könnyek. Sirt, pedig soha sem tette azelőtt. — Egy öszs?emarok földet kapart fel, végig szórta hosszában a legényen, mialatt zokogva nyögte a szavakat : — /I böcsület! JI böcsület ! , . . W A pozsonyi II. Mezőgazdasági orsz. kiállítási sorsjegyek 50 fill.-ért kaphatók Sujánszky József könyvkereskedésében. Tőnveremén? 60.000 korona érték. Húzás 1902- szept. 21-én.