Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-09-29 / 39. szám

BALATON VHJKK előtt csak huta parajt, melynek élete sorsa, küzdése kényes izlésü polgártársait vajmi kevéssá érdeklik ! Vagy melyet csak némely alkotmányos alkalmakkor ismerünk meg s érdemesítünk egy jó szóra ! Egán Ede nem igy gondolkozott ! Szivig, velőkig meghatotta a ruthén nép nyomora ! Felsirt a lelke, mikor nemzete egv részének siralmas végpusztulását látta ! Nagy és fogékony lelke átérezte egy nép nyomorának összes szenvedéseit. Határozott. A határozatot tett követte ! Fölvette a uemzetmentés szent harcát. Idegbontó, lélekölő küzdelmet vi ott, csakhogy az erkölcsi és anyagi nyomorba taszított népet, a szegény kisOl'US zt pusztulásának örvényéből kiemelje a magyarságnak és az életnek visszaadja. És népmentő munkásságának nyomában .uj élet forrása fakadt. A nyomorában elhagyott ruthén nép lábadozni kezd ! Hitel és fogyasztási szövetkezetei és más közgazdasági alkotásai ; a népélet jobbra fordulásának hajnalhasadásat. jelentik. Uj nap, uj kor kél fölötte ! És ma, mikor munkájának gyümölcsét láthatná, mint meteor az ég magasságáról váratlanul letűnik ez a csodaember küzdelmeinek szinteréről. Drámai cselek vények és fordulatokban gazdag élete homályos és megrázó tragédiában nyer befejezést. Egy hitvány fegyver rabolta el életét. A kit oly sokan áldottak, kiért milliónyi ajk mindennapi imája szállott a magasba ; a nép igaz, önzetlen barátja — már csöndes ember ! Fölötte borong már a sir sötét éjjele. Virraszt fölötte nemzete bánatos kegyelete ! Emléke pedig áldott lesz mindörökre. Árván maradt ruthén népe könytelt szemekkel állja körül sírját! Atyját, megmentőjét, jótevőjét siratja. Siratja örökké, felejthetetlenül ! A m-i gyár nemzet pedig nevét legjobbjai közt fogja említeni. Azért a férfiúért, ki egy élet munkásságát, tudását, világtapasztalatát nemzete dicsőségére és boldogitására szentelte és kamatoztatta. Egán Ede az egész hazáért küzdött és fáradott. Az egész haza áldja érte emlékét ! Mi zalamegyeiek első sorban valljuk őt magunkénak. Mert hol a haza bölcséé, itt ezen a földön ringott az ő bölcsője is ! Szép vármegyénk kis határán : Csáktornyán látott először napvilágot. Származására ir vér folyt ereiben ! De magyar szív dobogott keblében ! Vármegyénk hazafias Jégköre vette öt először körül s kisérte élete utain. Magyar születését kétségtelenné teszik az ősrégi csáktornyai plébánia anyakönyvi adatai Ezek szerint Ei/áu E<le, Henrik, Antal született Csáktornyán 1851. július 3-én. Egán Ede és Koch Júlia szülőktől. Élete, munkássága nyitott könyv, ismeri azt mindenki. Olvassanak belőle. Vonja le mindenki belőle a tanulságot : a jó magyar nép munkás szeretetét — s a haza fényre derül ! Mert sok, igen sok tenni való vau a nép erkölcsi és anyagi lábraállitá-áérr ! Nemcsak a Kárpátok bércei közt, hanem a magyar Kánaán, az Alföld rónáin csak ugy, mint vidékünkön s egyebütt jzéles e hazában ! A magyar nép szeretete buzditson mindnyájunkat a nép javának munkálására akkor tartjuk legjobban emlékezetben : Egán Edét! A magyar nép pedig soha se felejtse Egán Edét, ki a népet szerette, mindvégig szerette. Neve, emlékezete áldóan s2 nemzedékről nemzedékre. on Katonai elelmezési raktár és a kisgazdak. * A hadügyminiszter a budapesti főhadbíztosság utján kérdést intézett az Országos IS'Ol. szeptember 29. Magyar Gazdasági Egyesülethez az iránt, miként volna lehetséges a. kis és középbirtokosokat a hadsereg ellátás körébe bevonni. Az ez ügyben foly'tatott tárgyalások nagyfontosságú s a gazdaközönséget előnyösen érintő eredményre vezettek. Ugyanis határozat szerint a. budapesti katonai élelmezési raktár részére 5000 mm. rozsot és 15 mm. rozsot a vármegyei G azdasági Egyesületek bevonásával a kis és kö/épbii tokosoktól fo gnftk beszerezni. La-punk mai számának ide vonatkozó hire szerint pedig x soproni katonai élelmezési raktar október havában a maga részére 250 mm. rozsot és 600 mm. zabot, a szombathelyi fiók élelmezési raktár részére meg 250 mm. rozsot és 800 mm. zabot vásárol be. A bevásárlási feltételeket s a bővebb szóbeli vagy Írásbeli felvilágositásokat az ügy iránt érdeklődők a katonai élelmezési raktár hivatalánál Budapesten, Sopronban s Vármegyei Gazdasági Egyesületnél megtudhatják. Mi csak néhány foi tosabb megállapodásra hívjuk fel a közöuség figyelmét. A gazda jogositva van terményéi, a katonai élelmezési ralitárba kocsin beszállítani s ott minősé"' szerint napi teljes aron, a mint a bör/.én veszik, beváltani. A raktártól távolubb eső gazdák, középb.irtokosok vagy szövetkezetek pedig, kik nem szállíthatják kocsin terményeiket, gabnainintát és ajánlatot küldenek be. A kincstár beküldött mintagabna szerint napi börze áron vásárolja meg a felajánlott gabnamennyiséget. Átvételnél a Gazdasági Egyesületnek joga van magát képviseltetni. Ez által az üzlet, sima lebonyolítása biztosítva vau. Ezzel a hadügy miniszteri intézkedéssel régi óhaj ment teljesedésbe. Kétségkívül a közvetlen eladás a katonaság részére a termelőknek sok előnyt nyújt. Mert általa a busás haszonra szer^. tett közvetítők a hadsereg ellátása körül ki vaunak zárva. Nagy és méltó elismerés illeti meg mindazokat, kik a kérdésnek ilyetéu megoldásánál közreműködtek. A hazafias cselekedet édes érzete s a kisgazdák hálája legyen jutalmuk ! Azt azonban nem szabad a számitásbél kihagyni. hogy a hadügyminiszternek a kisgazdákra nézve ezen előnyös intézkedése feltételes és • hogy még nincs az egész ország minden katonai élelmezési raktárra kiterjesztve. A folyó év csak kísérlet, mely, ha sikerül, akkor az egész országra ki lesz terjesztve. A mi nagy' dolog, ha tekintetbe vesszük, liogv a hadseregnek ellátási költségei évenkint több száz millióra rúgnak, melyekből a kisgazdák eddig úgyszólván A szöllö miatt. Irta: Pataky István (Vége). — Majd megválik, hány zsákkal telik Ferke öcsém — felelt uyugodtabban, mosolyogva az öreg Sarudi. De add azt a vedert fiam, mert magam is szomjas vagyok. Ezzel átnyúlt a kúton s kivette a legény kezéből a vedert s áthúzta a t ultó oldalra. — Egy lelket sem látni — szólt, az öreg Sarudi — már mindenki a kunyhójánál vau, képzelem, hogy a pásztorok is r ind a túlsó oldalon vaunak. Arról járnak be a gyerekek is, a kutyák is. Ezen az uton ugyan reggelig egy lélek sem fog jönni. A midőn ezeket mondta közömbös hangon, az öreg észrevette, hogy a kuthuz támasztott erős botját megmarkolta a legény. Az öreg nagy szélű kalapját ledobta fejéről, aztán kopaszodó fehér fejét a vederre hajtotta s nyugodtan, gondatlanul ivott. A mig az öreg szürcsölt, Galambos Ferke kissé megemelte botját, s aztán két, szeme mereven rátapadt, a kopaszodó fehér fejre. Mintha kínálgatná magát, nézd, most van az ideje. Szinte elpirult Galambos Ferke, hogy ilyen gondolat jutott eszébe s hirtelen visszaereszt ette botját. — Nem vagyok én gyilkos — gondola magában — lesz arra alkalom. Befejezte az öreg az ivást,. -— Ezt már szeretem, vau becsü'et benne. Szólt, az öreg — s feltette kalapját. — A vizbe? — kérdé a legény. — Valami egyebet gondoltam én öcsém. Na de most ha már i*.t vagy, gyere velem. Magam sem ettem még, nieujüuk a kunyhómba, falatozzunk s elbeszélgetünk. A legény hátrahőkölt. — En, krndhez ? kiáltott, kendhez, a ki atyámat koldussá tette ? — Eu tettem ? tette ő magat, tette őt, is, téged is Szúnyog Antal. — De kend folytatja, az áldóját kendnek. — Öcsém' csendesebben, mert baj lesz. — Nem bánom, azért még hangosabbau leszek, hallja kend, mert apumat h.z teszi koldussá, a ki ezt, a szőllőt, bitorolja, kendnek a koldusa. Ott vár most is az árokban, hogy mikor nyitom ki neki a kunyhója ajtaját,. És én megesküdtem, hogy kinyitom, ha vérbe kerül is ! — Ferke ! — Ne Ferkézzen kend, hanem mondja meg, lemoud-e erről a szőllőről ? — Nem ! — Megfizetem kendnek az árát. tisztességgel, becsülettel, ha várakozik rá. Öregebb vagyok, semhogy kivárhatnám azt a fizetést. — D én igyekezni fogok. — Elhiszem, de igy ue:n adom oda. — Nem adja kend ? ! — Nem ! felelt a vén Sarudi s egyet hátra lépett. — Ha nem adja kend vén Sarudi, hát akkor elveszem s ha egy-két, napra is, de beültetem a kunyhóba apámat. — Nem lehet. — Majd megmutatom. — Nem mutatod, a. mig én élek. — Hat, akkor meghalsz vén betyár — kiáltott, a legény s a hatalmas bot, egyet, zúgott, a mint fordult a levegőben s abban a pillanatban a földön feküdt a legény s rajta térdelt a vén Sarudi. A bot pedig ott volt az öreg kezében. — Szja! öcsém — mondja az öreg a küzdéstől egy kevéssé lihegve — ezt, a fogast te nem tauultad, én ped g nem felejtettem el. Apád talán tudja, mert mi valamikor, a mikor együtt, voltunk katonák, jó barátok voltunk s megmutogattuk egymásnak, a mit tudtunk. Azt, hiszem, ha az apád nem tudta volna azt a fogást, én is ott, hagytam volna a fogamat. Az ilyeu szeles, s mág nem rosz legényeknél egész biztosra A legjobb levélpapír, az „EMKE" papir, SlljállSZkV lÓZSCÜlél minden alakban kapható J * Keszthelyen