Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 27-52. szám)

1901-08-25 / 34. szám

V. évfolyam. Keszthely, 1901. augusztus 25. 34. szám. Társadalmi, szépirodalmi s közgazdasági hetilap. M»i;|elt)uik liettmkint e«ysz«r : viiHanuip. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL a volt gazd. tanintézet épületében. Kéziratukat a Hzerkes'/.tnHég címére, pénzealltalványokat. hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalhoz kérünk. rí dz i ra Lo l< a t nem ailunk vIhözö l.AL'l'lll.A.IDONÓS SZERKESZTŐSÉG K1SLICLŐS SZERKESZTŐ BONTZ JÓZSEF. KIADÓ SUJÁNSZKY JÓZSEF. Előfizetési árak : tgáal dvro . . !ü körülit, Fél étre . a Negyed évre 2 „ 9U pil Fgye.i »léin áru 20 „ Nyllltér iietltsorn alku szerint. A viz. (—) A régiek ezt a fogékony tárgyat az elemek közi sorozták, holott most már minden apró gimnazista tudja, hogy biz a viz nem elem, mert B^O.-ből van összetéve. Ama régi felfogás tehát tévedés volt, de azért volt benne valamelyes igazság. Mivelhogy a viz a természet háztartásának valóban nélkülözhetetlen alapja s alig egy-két kivétellel minden létező dolgoknak alkotó része. Tudós férfiak már azt is kiókumlázták, hogy az emberi testnek vagy hatvan százaléka viz. Bizony, bizony csak viz, még a kékvértieké is. Hja a cséplő, vasúti és más egyéb masináknál e tekintetben az emberi test gépezete sem külömb. Sok vizre van szüksége mindegyiknek. Es hát akárki mit beszél i.-, hiába: sör, bor, pálinka, líkör meg rózsaolaj nélkül csak megél az ember, de viz nélkül nem. Az emberi okta:anságoknak egyik legvaskosabb példánya tehát az a könnyelműség, a melylyel szép Magyarországon a viz-ügyét kezelik. Azaz, hogy hiszen ha egyáltalában kezelnék valahogy, akkor még jó volna. De egyáltalában nem is törődnek vele. Szilágyi Gyula budapesti vegyész nemrégiben az ország külömböző vidékeiről összeszedett hatvankétféle ivóvizet vizsgált meg. Ennek a vizsgálatnak az eredménye valóban elszomoritó. Sőt több. Szégyenletes. A humanizmus jelszavával dobálódzó XX. század épen olyan könnyelműen gazdálkodik legbecsesebb tőkénkkel : az emberi élettel, mint akár az ikonoklaszták és jottisták megvadult korszaka. A vidéki községek nagy része rothadó anyagokkal fertőzött vizet iszik, sőt vannak olyanok is, a hol a temetőben ásott kut vizét fogyasztják. S a szomszéd Cserszeg-Tomaj a bizonyságom arra, hogy sok községben egyáltalában semmiféle kut sincs. Az ilyen helyekről persze Szilágyi Gyula sem vitt kóstolót. El lehet gondolni, milyen lett volna a vizsgálat eredménye, ha vitt volna. Bizonyára azt kellett volna constatálnia, hog}' sok helyen az emberek süritett maláriával, tifusz-kivonattal óf bacillus-fészkekkel oltják szomjúságukat. Nem tudom, megvizsgálta-e már válaki a keszthelyi ivóvizet ? Én nem ertek az ilyesmihez, máskép már megcselekedtem volna 01}

7anféle statisztika sem áll rendelkezesemre, amelyik megmondaná, hány ember pusztul el évenkint közülünk olyan betegségben, amit az ivóvízzel szerzett. De az*v tudom, hogy a vizmenti községek közöl nyolcvan százalékban rossz, egészségtelen a viz, mert tele van a mocsárláz töméntelen bacillusaival. Az ilyen helyeken a kutakban is csak talaj viz van, nem pediglen forrás. Egy-két ásó nyomás után már kész a »kut.« Másodszor nagyon jól tudom azt, hogy a mi vizünk bizony nem igen »itatja magát.< Még sohase hallottam, hogy keszthelyi ember azt A BALATONVIUÉK FA RCAJA. Tiz vármegyén keresztül. Irta : Rudits József. II. Kis pihenő után folytattuk utunkat a Garam mellékén, hol megint egy kis fürdőhelyre bukkanunk, Szklenóra. Telve e vidék gyógyhatású forrásokkal, minden hegyoldalból előtör a balzsamos, egészséges levegő vízzé süntve az emberi test gyámolitására. Mily jóságos és gazdag az istenáldott magyar föld mindenütt. Garam-Szent Kereszt, és Berzence csiuos iparos, bányamüvelő városkák ; békés, polgáriasult lakóit csak Saskő-vár rumjai emlékeztetik a harcias időkre, melynek lőrésein, ha betódul a gyár kéményének füstje, meghökkeuve nyitja fel mély bóbiskolásából szemeit, azt, hivén ágyufüst csapódik le rajta s várja a villanást. Zólyom vára ötlik szemünkbe baloldalon, mely még jó állapotban van, hivatalnokok csaptak tanyát a közfalakkal részekre szabdalt lovagtermekben. Két oldalról védi a Garam és Szalatna egybeömlese. Zólyom városa a legszebb, legkedvesebb helye utunbnak jó darabon, magasan fekszik, kiemelkedő tornyai, házai nagyvárosiassá teszik az alig 6—7 eser lakósu városkát, mely intenzív gyári iparról tanúskodik. Állami vasgyárak ós bányák székhe^'e. Barátságos, intelligens népe közt szinte vágyat érez az ember lakni. Zólyomtól északra fekszik a gyönyörű Szliács fürdő, hazánk egyik legkedveltebb női fürdője természetes szénsavas gyógyvizével. Losonc felé alacsonyabbak lesznek az erdős hegyek, szelid lejtőjükön juhnyájak, tehén csordák legelésznek, de a felvidéki jelleg látszik a tenyészet, visszamaradott-ágán. Bácskában javában csépelnek, mig itt, csak most fognak az aratáshoz. A történelmi mult, mely ott borong fölötte a két szabadságharc dicsőségéből, glóriaként fonódik föléje, melynek látható symboluma talán épen az a keleti égen feltűnő, szokatlan élénk szinü szivárvány-koszorú. Délkeleti irányban haladva Fülekhez érünk, melj'nek vasúti állomása a Budapest, Miskolc, Tiszolc és Zólyom felől összefutó vonalak folytán nagy gócpont, találkozó helye az ezen irányból jövő utasok tarka különféleségének, melyben a figyelmes szemlélő megtalálja csaknem egész felső Magyarország néptypusait. A fegyvergyafeorlatra menő palóolegény hetykén szemére vágott virágos pörge kalapja alól lenézi a pitykés dolmányu, boijuszáju ingujjas, vállravetett karikással díszített mat.yólegényt, ki félpityókos állapotban megy haza a losonci vásárról, fejében lóvén még maradéka a süldők eladásánál tartott ősi áldomásból. A furulyázgató kanalas tót egykedvűen nézi savó szinü szemeivel a bokorugró rokolyás, piros ráncos csizmás, parázszemü menyecskét, mert hát az ő szivében mégis csak különb vászoncseléd az otthon hagyott Hanka, kinek minden vasárnap küld az iszákon nagy ügy gyei-bajjal megirt »ruzsás« levelet s mióta uri tempó a képes kártya, olyat is küld gyakran ; azóta már tele vau aggatva a kis szoba, hol oly boldog órákat töltöttek együtt. Itt egy ruthén daróc szűrben, ott, egy kaftános lengyel zsidó, tarka egyvelegben jönnekmennek a sokadalomban. Rákóczi népei ezek, nyomtalanul jár az idő fölöttük, csak a vén füleki várból omlik minden esztendővel a vakolat, törik le egy-egy párkány. A nép még mindig az, melynek piros csizmája nyomát hóval födi be a szél Ajnácskő, Balogfalva jelöli, hogy magyar vidéken járunk. Yárgede fürdő kedves nyaraló helye a vidéknek. Mondják, hogy messze földről is látogatják. Feled jelentékeny bánya- ó» gyárváros, itt ömlik a Gortva folyócska a Rimába ; ez utóbb ivölgyében haladunk Bánrévéig, hol a Sajóba szakad, növekedve addig számo» patakkal, melyben e vidék gazdag. Rimasaécs