Balatonvidék, 1901 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1901-05-26 / 21. szám

/ 1901. május 26. BALATON VIDÉK De utolsó szabadságharcunk küzdelmeiben nem kell egyenkint keresnünk azon igaz hazafiakat, kik a hozzájok tartozó nemzetiségek előtt a magyar hazaszeretetében mint világítóoszlopok jártak elöl. Hisz a világosi fegyverletételt követő Justic — mord gondoskodott róla, hogy a hazaszeretet mártírjainak egész koszorúja maradjon reánk, mert hisz 102 hazafi — a jók legjavának — életét oltotta ki ; s ha a névsort végig olvassák a haza szeretetben megtántorodott testvéreink, bizony-bizony elég okuk lesz pirulni. Csak néhányat említek, ott vannak a hazaszeretet mártírjai koszorújának legdrágább bokrétájában az aradi 13-nak a dicsőség és égő hazaszeretet sugárkorouájával körül vett alakjai. Ezek közül Aulich Lajos pozsonyi német. Pölteuberg Ernő maga mondja: a nyelvem német, de a szivem magyar ; az urolkodó családokkal egyenrangú s velők rokonságban levő ősrégi családból származó Leiningen — Westerbnrg Károly gróf külföldi német, Lalmer György besztercebányai tót, Knézich Károly horvát és a hősök hőse Damjauics János szerb, magyarán rác volt; és ezeknek a hazaszerető gigászoknak fényövezte vértana csoportjában a mu kis Muraközünk hazaszeretetét Gáspárics Márk főldink képviselte, kinek égő magyar honszerelmét ezen, a kegyelet emelte emlékoszlop hirdeti. Azt hiszem, a cirkovlyáui születésű üasparics Márk anyanyelve nem lehet vita. tárgya, azért az ő, a hazaszeretetben magasztos példája tehát arra tanít bennünket, hogy a ki ezen a földön látta meg eiőször a napot, s itt szítta, magába a hősök és vértanuk sóhajával megszentelt éltető levegőt, annak magyarnak kell lenni ! Hirdesse a megdicsőültnek ezen emlékoszlopa, melyen most leteszem a muraközi tanítóságnak a hálás kegyelet kötötte koszorúját, időtlen időkig követendő például az ő liouszerelmét, melyet életével pecsételt meg. Muraköz tanitói! Merítsetek lelkesültséget Gasparics Márk honszeretetéből. A muraközi Gasparics Márk életét és halálát állítsunk a reánk bizott muraközi ifjuság elé követendő például, a ki a balkezében magasra emelt feszületre mutatva szólt: „Ki a hazát szereti, Istent szereti, aki elárulja a hazát, azt megveri az Isten !" s akkor beteljesednek a hazaszeretet mártírjának kivégeztetése előtt elmondott utolsó szavai „Éljen .... és élni fog a haza!" Mencsey Károly hazafias szellemű, gyönyörű beszédet percekig éljenezte a jelenvolt közönség, mely után a perlaki tűzoltói zenekar a „Hymnus"-t játszotta. * A mindvégig érdekes és magas szakszerű színvonalon mozgó gyűlést Mencsey K. elnök J lendületes elnöki megnyitójával készítette elő, párhuzamot vonva a mult és a jelen század közötti magyar nemzeti népnevelés állapotáról. Majd a tanítóságot egymás közötti jóbarátságra felkérve, a legmelegebb szavakkal üdvözli a kir. tanfelügyelőt, a perlaki áll. iskola gondnokságát, az elöljáróságot, a vendégeket és kartársakat s a gyűlést megnyitja. A gyűlésből kifolyólag Wlassics Gyula dr. kultuszminiszter ui ő nagyméltóságához üdvözlő távirat küldetett. A mult közgyűlés jegyzőkönyvi hitelesítésének konstatálása után a jelen jegyzőkönyv hitelesítésére Fischer Endrénét és Polesinszky Emiinét küldik ki. Az elnöki évi jelentés, melyet Polesinszky Emil jegyző olvasott fel, beszámol a kör mult évi működéséről, munkálkodásáról s az ezek utján történt eredményről. Akör által gyűjtött „Tanítók Háza" alap javára 2033 kor. érkezett be. Ezen összeg most már a választmány ajánlatából kifolyólag felküldetni határoztatott, hogy ott kamatoztassák ntin cl addig, mig a szükséges 3000 korona alap megvalósul, mely

7 után a kör joüot formál magának arra, hogy ezen stipendiumból egy muraközi tanító fiút a felsőbb iskolai tanulmányainak ideje alatt, segélyezzen. Az évi jelentést a közgyűlés helyeslőleg tudomásul vette. Szabó Zsigmond dr. perlaki orvos igen érdekes és tanulmányos érteke/ést tartott „a tanítók betegségeiről." Ertekezőnek a kór jegyzőkönyvi köszönetet szavazott, A tárgysorozat kimagasló paedagogiai tétele volt „az iskola ós egyház a nemzeti ügy .szolgálatában" Felolvasta Zrinyi Károly Csáktornyái tanitóképző-intézeti tanár. A valóban raiivoíió tollal s ma síi hazafias szellemtől me«o ~ o irt értekezés, melyben az iskola és egyház közös, fenséges munkálkodására, a társadalom és egységes magyar nemzet megteremtésére hívja fel Muraköz tanítóit és lelkészeit — nagy tetszést aratott. Percekig tartó viharos éljenzés kisérte a felolvasó munkáját. Végül Brauner Lajos csáktornyai közs. tanító az „Eötvös alap"-ról tartott szabad előadást. Szívből jövő, lelkes szavakban hívta fel a kör tagjait az „Eötvös-alapba" való belépésre, a ,,Tanítók Házá"-nak támogatására. A számvizsgáló bizottság jelentését Polyák Mátyás közs. ig. tanító, az Eötvös-alapét Polesinszky Emil olvasta föl, melyeket mind tudomásul A

Tettek. A beterjesztett költségvetési tervezet 50 kor. 33. fillér és 2 arany kiadással az 1902-ik évre elfogadtatott. Elnök előterjesztésére a közgyűlés a kör ügyeinek könnyebb elintézése végett az elnök mellé Brauner Lajos tagot ügyvezető alelnökké választotta meg. A jövő, tavaszi közgyűlés helyéül Bottornya jelöltetett ki. Végül elnök indítványára a közgyűlés elhatározza, hogy jövőben egy tételt mindig azon kartárs dolgozzon ki, a kinek helyén a közgyűlés fog megtartatni. A tanulságos közgyűlést, mely az elnök éltetésével végződött, társasebéd követte a nagyvendéglőben, a melyen nemcsak Muraköz számos tanítója, de Perlak város színe és java is részt vett. Ebéd alatt a lelkes ós hazafias felköszöntőkben nem volt hiány. A társasebéd után a fiatalság vig mulatozás és tánc mellett a késő éjfélig együtt tartott s a legkedvesebb emlékekkel távozott el Perlak városából s annak lelkes közönségétől. r 1. Levél a Szerkesztőhöz. Tek. Szerkesztő Ur ' Naponkint le szoktam menni a Balaton partjára, városunk e legbájosabb helyére. De mit is csináljon ilyen magamfajta nyugalmazott ember ? ! Elgyönyörködöm ott a természet szópségeiu, tele tüdővel szívom a virágillatos májusi levegőt, elnézegetem a fák gyönyörű lombjait, elandalgok a fülemile bájos dalán, soha sem tudom megunni a Balaton fodros habjainak játszi csobogását, vagy dühöngő hullámainak ijesztő zajlását. Fel-fel sóhajtok Petőfivel : Oh természet,, oh dicső természet ! Mely nyelv merne versenyezni véled ? Mily nagy vagy te ! Mentül inkább hallgatsz, Annál többet, annál szebbet mondasz. A mig igy a természet csodálatos szépségei bizonyos varázslattal töltik el lelkemet, nem tudom visszafojtani boszankodásomat bizouyos dolgok felett, melyek a szemet, vagy tán a lábat bántják, a harmóniát megzavarják. Ilyen pl. az az éles kavics törmelék, melylyel a Hullám és Balaton szálló előtt lévő tért feltöltötték. Hogy feltöltötték, nagyon helyes, de kérem szeretettel, hogy ez éles kavicsot a sétáló közönségnek tulajdon két lábával kell lehengerezni, ez már helytelen s ennek csak a helybeli cipészek örül nek, de mi tyukszemes halandók bizony majdnem sirunk. Tegye meg tehát a város, hogy néhány szekir apró murnyát hordasson a kavics törmelék fölé, ez alig kerül valamibe ! A másik dolog, ami évek óta boszant, a parkban csavargó kutyák csapata. Igaz ugyan, hogy több helyen ki van függesztve a tilalom tábla, hogy tilos a park területén kutyákkal járni, de a mi közönségünk, ugy látszik, még nem érett meg arra, hogy amit elolvas, meg is értse, vagy ha érti, eféle tilalmakra rá se hederít. Annál különösebb e jelenség, hogy még a vendéglősnek. akinek pedig legjobban áll érdekében, hogy minél többen járjanak le a partra, mondom, még a vendéglősnek is egy hatalmas vörös kutytja naponkint ott csavarog és ijesztgeti a közönséget.*) Meg lehet, hogy ez, vagy az a kutya a legjámborabb állatka a világon, de kérem alázattal, az még se járja, hooy ott a hol annyi védtelen kis gyermek, úrhölgy és ur sétál, csapat számra száguldjanak a kutyák, marakodjanak s egyéb jeleneteket rögtönözzenek. A kutya csak kutya marad, a balatoni parkban nincs helye, legyen akárkié! Még két dolgot nem hallgatok említés nélkül. Gyönyörű hármas ut vezet le a parkon keresztül a Balaton partjára. S e károm ut közöl csak a középső használható, a két szélső olyan, mintha el volna zárva, oly éles kavics törmelékkel van meghordva, hogy jaj annak a lábnak, a mely rá merészel lépni. Mért van ez igy már vagy három óv óta ? ! Néhány szekér murnya csak kerülhetne e két gyönyörű útra s rögtön eltűnne az a sok ezer sorompó, mely most a a közlekedéstől valósággal elzárja ez utakat. Aztán meg évről-évre azt tapasztaljuk, hogy a park mind gyönyörűbbé fejlődik ; vannak benne nagy számmal árnyékos pihenő htelyek, de alig akadunk egy-két padra, hol az ember kissé megpihenhetne. Vagy tán azért nem csináltatnak ide padokat, mert ugy is megrongálnák, tele firkálnák holmi éretlen gyerkőcök?! Az igaz, hogy közönségünk egy részemégnem emelkedett a műveltség azon fokára, hogy idegen és közhasználatra szánt tárgyakat épen, érintetlenül hagyna, de ezen sajnálatos fogyatkozását némelyek szép érzékének még nem találom elég oknak arra, hogy az üdülést kereső közönségnek, fürdő vendégeinknek kellő kényelméről ne gondoskodjunk. Az öreg emlékező tehetségem majdnem megfeledkezett azokról a fenyőcsoportokról, melyekben a kiszáradt fenyők ugy sértik még az én gyenge szemeimet is, hát a fiatalokét. Azokat is jó lenne eltávolítani. Ne gondolja ám tek. Szerkesztő ur, hoiry a kákán is csomót akarok keresni, mikor e sorokat rendelkezésére bocsátom, csak a közjó lebeg szemem előtt s olyan hiányok pótlását óhajtom, melyek teljesítéséhez nem sok pénz, inkább csak egy kis jó akarat szükséges. Dixi. Lesz-e szavamnak hatása, vagy sem, azt nem tudom, de elmondtam mondani valómat s ezzel könnyítettem lelkemen. A tek. Szerkesztő urnák tisztelő öreg barátja. *) Már elzárták, ugy tudjuk. Szerk. Darnay muzeum. Bronz diadém a halstatti korból. (Krisztus) előtti ezredév közepe táján, midőn a Kelet felöl jövő nagy népáradat, vaskarddal kezében meghó ditotta bronztelepeseinket, vette kezdetét, a vaskor első szaka, melynek jellemzetes Ízlését az 1846-ban felfed ezett hallstatti temetőről nevezték el. E kor emlékei hazánkban ritkák ós becsesek. A magyar földön lelt hallstatti kori régiségek kétharmadát a Darnay muzeumban levő somlyói, csabrendeki ós sümegi sírleletek szolgáltatták : Ezek között van a hazai hallstatti leleteknél unikumot képező díszes brouzfogantólylyal ellátott vaskard, fél hektós űrtartalmú trébelt bronz ciszták ós a hires díszített somlyói függőedény, melynek párját a hallstatti sírókból ásták ki. A közel múltban Csabrendeken szőlőművelés alkalmával, ritka becses csont,vázsirra akadtak a munkások. A földtulajdonos értesítette Darnayt, ki a kelet, felé néző sírban, egy ritka szép fejéket (bronz diadémát), két spirális brouzkarperecet, egy bronz nyakéket és az öltöny összetűzésére szolgáló díszített korongos fejű tűt talált. A sirlelet díszét a diadóma kepezi, mely mintegy 40 cm. széles köralakban hajló bronzlemez bői áll, dudoros szegélyzettel. Az egymással közel szemben álló végein egyegy lyuk pár látható, melyen át, befűzött fonál segélyével a hajék, a hajfonadék nagyságához képest, szélesebbre vagy szűkebbre állítható volt. A bronzhajék a legrégibb geometriai diszitésmodor valódijremeke. A hármasával, kettesével elhelyezett domborura trébelt gömböcskóket, vasponccal levert öt soros félkör alakú vonaldiszitós fogja körül, melyek végei a növényindák hajlását utánozzák. A nyakékhez teljes megegyező nem fordult elő, hazai leleteink I