Balatonvidék, 1900 (4. évfolyam, 1-25. szám)
1900-02-04 / 5. szám
2 1900. február 4. is vannak az ő segélyezésükre a városnál pénzalapok, hogy nagyon költséges volna a népkonyha felszerelése, vezetése, stb. stb. : mondom mindezek az ellenvetések csak a dolgok hiányos ismeretéből a népkonyhák rendeltetésének és való céljuknak félreértéséből származnak. Tessék csak átnézni egyik vagy másik népkonyha szervezetét, megalakulásának történetét, évi költségvetését s igazat fognak adni, hogy épen Keszthelyen volna indokolt egy népkonyha felállítása, melynek költségeihez épen a mostanában ingyen kosztot adó házak és testületek járulnának legszívesebben és első sorban (megváltás címén) s melynek költségeire a város által kezelt e célú pénzalapok kamatai is a legokszerüebben volnának felhasználhatók. Vegyük hozzá az egyesek és erkölcsi testületek anyagi támogatását, a koldusoknak, vándorlóknak adott s legtöbbszőr csak az alkoholizmust előmozdító filléreink ide fordítását s végül azt a körülményt, hogy Keszthelyen nagyon sok a népkonyhára rászoruló napszámos: s bizonyára a népkonyha sokkal hasznosabbnak s megvalósítása sokkal könnyebbnek fog látszani. Mindezeknek pedig az volna a koronája, ha ez emberbaráti intézmény a keszthel}'i jótékony nőegylet presztízse alatt létesülne ; az ő tenkölt érzésű, nemes gondolkozású tagjainak állásfoglalása s kilátásba helyezendő aktív szerepe már előre biztosítaná a sikert, a legteljesebb diadalt. Épen nemkívánatos, hogy a dolgot elsiessük s kapkodásunkban csonka vagy félszeg müvet hozzunk létre; de azt mindenesetre első és szükségszerű lépésnek tartom, hogy mondja ki a keszthelyi jótékony nőegyesületnek már ez idei közgyűlése, hogy egy keszthelyi népkonyha megalakulását szükségesnek véli, elvben helyesli s érdekében részint Legyeit kitűzött rózsa más szerelme, Hadd irigyelje érte a világ ! Az én szerelmem járatlan vadonban Számodra titkon feslö vadvirág. Legyen tündöklő csillag más szerelme, Hadd nézze bámész szemmel a világ ! Enyém bolggó tűz: fürkésző szemektől Remegve tűnik, illanilc tovább. Más hadd hirdesse büszke ajkkal, fennen: Barátom, engem ez a lány szeret: En, mint haragos tenger drága gyöngyét, Szivembe rejtve őrzöm képedet. <L Serdülő lánykához. Latinból: Horatius után. — Mért futsz előlem el anyádhoz, gyermekemi Mint félénk őzike járatlan hegyeken, Ha az erdőn kis fuvalom Ütött neszt a rezgő galyon ? Akár az ébredő tavasz lehel, sóhajt, Akár szeder alján kis zöld gyik iite zajt, Hogy' fél szegény kis őzike! Hogy' reszket térde és szive! saját hatáskörében, részint társadalmi uton buzgólkodni fog. Ez a határozat valóban méltó volna az egyesület múltjához, tagjainak nemes szivéhez s bizonyos lehet a nőegylet, hogy ez irányú törekvésében is minden jószívű és becsületes ember támogatására bizton számíthat. A nyomorgók és éhezők hálakönyüi pedig az ő hervadhatatlan érdemüket, dicsőségüket fogják visszasugárzani. Sursum corda! Sesostris. Üzleti tisztesség. A kereskedelmi és üzleti élet minden ágában, minden rétegében sarkalatos e'v és elengedhetetlen föltétel, ha a nagy fogyasztó közönségnek okot nem akarunk szolgáltatni a jogos panaszra, hogy a szolidság, megbízhatóság és becsületesség arany fonálként húzódjék végig az üzletágak minién rétegéu ; mert éltető eleme, föntartója az egész üzleti világnak a nagy fogyasztó közönség, moly jogosan megkívánja azt, hogy pénzéért tisztességes elbánásban és igényeinek megfelelő becsületes kiszolgálásban részesüljön. Hajdan, a midőn a már teljes férfikorát élő s némi dolgoktól eltekintve mondhatjuk, hogy virágzó állapotban levő üzleti világ még csak bölcsöbeu szunynyadott; amidőn még a ma már ezer és ezerfelé ágazó kereskedelmi és üzleti módok sokféle kanyargó utai helyett egy egyenes fönt hasított végig az üzleti világon, amelyen úgyszólván mindenki tisztán látott és mindenki végig Iái ot t, és nem kellett oly bizalmatlanul ós ovat.ojau körültekinteni, mint némely esetben ma ; amidőn még a kereskedelem azon egyszerű két tényezőre szorítkozott, hogy adsza-uesze, vagyis csere-berélés volt az egész üzleti tudomány, t. i. mindenki piacra vitte fölösleges cikkét, hogy egymástól cseréljék be a szükségeseket, s ezen az uton adjanak t.ul a fölöslegesen : mondom, abban az időben a régi világban, a kereskedelmi élet auiaz egyszerű gyermekkorában közel sem történhettek anuyi panaszra okot szolgál'ató visszaélések, mint ma, a maya-i nivóullevő virágzó kereskedelem egyik másik üzletágaban. Őszinte tisztelet ós elismerés a tisztességes, becsületes kereskedelemnek, de sajnos nem minden téren, és nem minden üzleti ágban találkozunk ilyenekkel. Mint a mindennapi életből vett példák igazolják, ma-már nemcsak az önző csalók, lelkiismeretlen kufárok és a saját szakállukra feltoiakodott különféle rendű ós rangú ügynököktől kell óvakodni a nagy fogyasztó közönségnek, amenuyiben ezek az urak sok mindent megengednek maguknak: merb csak arra vadásznak, hol zsákmányolhatják ki a közönség tájékozatlanságát vagy egyik-másik dologban való járatlanságát; s mindenféle eszközt, utat-módot jóuak találnak, csak pénzhez juthassanak. Mondom, nemcsak az ilyenektől kell ma már óvakodni, hanem magától a kisebb termelő, s terményeit a piacra vivő földműves nép jó részétől is. Először nézzük csak, hogy ezek a saját szakállukra működő, nagy képüsködő ügynökök igen sokszor a tisztességes üzlettel mennyire ellenkező manipulációkat engednek meg maguknak. Fölemiitek itt az életben manapság már gyakran előforduló esetek közül egypárt., hogy ezáltal az érdekelt közönséget, ha még esetleg nem haraptak ilyenféle vad-almába, jóakaratulag figyelmeztessem, hogy mig nemkóső, addig legyenek óvatosak és körültekintők s a másokon megtörtént kellemetlen dolgokból okulhassanak : Gabonatakaritás idejében, midőn már az Isten áldását csomóba hordták, beáliit egy külföldi cég ügynöke a gazdához, kinek mintegy 000 kereszt árpája volt már asztagban. Az ügynök szemét-száját tele beszélve a gazdának, megveszi tőle összes árpatermésót ott mindjárt az asztagból mm.-ként 14 koronáért, s ad rá 50 vagy 100 korona foglalót. A gazda az árpát jó lélekkel s azon édes megnyugvásban csépelted ki, hogy jó üzletet csinált; mert 14—15 nap múlva szállíthatja árpáját a kiiüzött helyre, s ott fölveszi az érte járó szép summa pénzt, hogy azután belőle. égetőbb szükségleteit ftdezhesse Az árpa kész s a kijelelt rakodó állomásra szállítja a gazda. Ott az ügynök átveszi, s miután a cég a többi pénzt csak majd a reggeli postával küldi, egyenlőre kifizet a gazdának 3 — 400 koronát az árpáért járó 3000 korona helyett. A többi pénzt, majd másnap átviszi A másuapból hetek, hónapok lehlek, s a gazda, nem jut pénzhez. A cég messze külföldön lakik, az ügynöknek ped'g a nagy száján kivül semmije sincs, és most a gazdáuak tessék pörölni. Egy másik esetben megvesz egy nagy külEit sem vagyok ádáz tigris, sem oroszlán, Hogy üldöznélek és élted eloroznám : Ne bújjad hát anyád, bohó ! Anyányi vagy, férjhez való ! Finn dal Ha út közben . . . Ha útközben vadrózsára akadsz, Szakassz róla virágokat, szakassz ! El ne tipord, ott se hagyd közöny nyel: Jöhet idő, kitűznéd örömmel! Ha fakadó szivii lány jön eléd, Csókold ajkát s ragyogó szép szemét! Sárba ne rántsd, ott se hagyd közönynyel: Jöhet idő, csókolnád gyönyörrel! 9 Tis the lasf rose... — Angolból: Moore után. — Utolsó rózsája a nyárnak Oly búsan nyílik egymaga; Körüle minden kedves társa Elköltözék, elhervada ; Egyetlen bimbó, egg virág sincs Hozzá sem távol, sem közel, A mely vele nyilnék pirulva, S vele sóhajtva halna el. Én nem hagylak, te árva rózsa! Hogy ágg sorvadj el száradon ; Eredj ama álomvilágba, Hová szerettid árnya von. A hol illattalan feküsznek Holt társid, a sir-ágg felett, Szétszórom áldó szeretettel Minden kis élő leveled Követlek innen-onnan én is, Ha már barátság nem hevit! S szerelmünk fényes koronája Elveszti drága-köveit. Ha minden hivünk szive elhal, S szerető lelke elrepül : Oh I még ki is kívánna élni E puszta földön egyedül.