Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)
1927-08-10 / 221. szám
1927. augusztus lO. BACSMEGYO NAPLÓ .4 ‘ v • "■, « • >; ' “7-9. oldal KINTORNA Feleség: Maga úgy ;.zeretl a könyveket. Bárcsak könyv volnék én is, mindig velem foglalkoznék! Férj: Jotb volna, ha naptár lenne! FpiPség: Miért? Férj: Akkor minden évben újat kapnék. * * A kis vidéki városkának két ügyvédje volt. A zsidó Kohn dr. és a keresztény Kovács dr. Egyszer egy pörösködő atyafi állít be a zsidó ügyvéd irodájába: — Adjon Isten jó napot, tekintetes ur. — Na, mi jó szél hozta kendet ide? — Bajba volnék, tekintetes ur — fohászkodott a paraszt és belekezdett a komplikált ügy elbeszélésébe. Az ügyvéd végighallgatta, aztán kijelentette, hogy bár súlyos az ügy, elvállalja. — Aztán mit kóstál? Az ügyvéd mondott egy nagy összeget. A kliens megvakarta a fejét: — De tekintetes ur, az sok lesz. A Kovács doktor ur sokkal olcsóbban elvállalja. Dr. Kohn megvető tekintettel méri vé-I gig a parasztot, aztán körültekint a szo- I bábán, s a szeme megakad áz aradi Vértanukat ábrázoló olajfestményen. Megfogja a kliens kezét és odavezeti a kép alá: — Látja ezeket az embereket az akasztófa alatt? Nahát, ezeket is a Kovács ügyvéd ur védte. SPORT Uszóverseny Vrsacon. Vrsacról jelentik: A vrsaci stadionban szépen sikerült uszóversenyt rendeztek, melynek eredményei a következők: 200 méteres mellúszás: 1. Gyertyánffy Ernő, 2. Brajdics Oyuró, 3. Weitner József, ioo iné- I teres gyorsuszás: 1. Napravnik Karlo, 2. Böiger Walter. Műugrás: 1. Mlloszavj ijevics Milos. 2. Olgya Dimitri je. 7a- Ivoiugrás: 1. Kehrer Gyula, 2. Gyertyán! ífy Ernő. SZTAR1BECSEJ j Kikindai Szrbiju—Szoko 3:2 (1:1). Barátságos. Biró: Danis. Szokónál különösen a csatár.;or és a kapus mutatott gyenge formát, mig a Szrbija kapusa, Komlós nagyszerű játékot mutatott, ő volt a mezőny legjobb embere. A Szókéból egyedül Dél vált ki biztos iátékával. Szoko IB—Túrja' SC 3:0 (4:0) NOVlBECSE.f .led'nstvo—Beeskeréki Kaáima 7:0 !(3:0) Topolai SC—Torzsai AND 4:1 (4:0) Három lóvcr«enynap lesz ebben a hó-i rrpban Noviszadon. Ncviszadró! jelen! tik: A Péter trónörökös nevét viselő vajdasági Icvaregylet folyó, hó 14-ikén és ?S-ikán versenyeket rendez a növiszadi lóversenytéren, amelyhez az eddig futtatott lovakon kívül Ilics beogradi istállója, továbbá a kar agy orgy evői és ljubicsevói állami ménesek versenylovait is benevezték. A nevezések szerdán zárulnak, de már eddig a jugoszláv versenylovak legjobbjait nevezték be, ugyj hogy izgalmas, szép versenyre van kl! látás. ELIDA CREME DE fl| CHAQUE HEURE \l±y K valóan alkalmas a reggeli toilette tökéletesitesére. Azonnal felszívódik, a bort frissíti és alabástromszerii árnyalattal vonja be. Nem fényes, nem zsíroz, nem tapad. Nem látszik meg, de mindig hatásos. A nap minden órájában hasz» nálható,-— számtalan megcsodált arcbőrnek ez a krém a titka. E 1 i d a Creme de Chaque Heur* A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ REGÉNYE 39 Irta: NUS'.CS BRANISZLAV Fordította: CSUKA ZOLTÁK Elza. nagyon meglepődött, hogy ez az ember kilókban beszél a gyerekről és nem jutott eszébe, hogy a vámhivatalnoki szem már nagyon hozzá van szokva, hogy minden csomagnak megmondja a sulvát. — Talán nem zavarja, hegy sir a gyerek? — kérdezte Elza. — Öh, nem. jobb szeretem, hogyha sir Sőt mi több. mindig van nálam egy tű és ha valamilyen aszszony jön át a határon, gyerekkel az ölében, mindig meg zűröm a gyereket, hogy az bőgni kezd, mint valami iólneve’t szamár. — Jaj, ne mondja! — kiáltott fel Elza és Jobban megnézte ezt a csodálatos embert, aki gyerekeket szurkát. — Hát persze — védekezett az, — Jobban szeretem. hogy ha az a gyerek sir, semhogy az állam sTJcn. Elzának csak most kezdett világosság gyűlni a fejéiflir pt .sí-, na lm ez az ember nem szurkálua a tűjével, c'e a vámhivatalunk nem hagvtn gunccLodni és mindjárt inog is magyarázta a dolgot: Egysz r három u.asnö hagyta e! a határt. így. gyerekkel az elében. Átnéztem a dolgaikat, ők pedig a sarokban Ültek, kikapcsolták a h'uza'kat és szoptatták a gyereket. Minden gyerek legalább tíz kiló volt. Csak később halottam, hogy bizony nem volt ott gyerek, hanem minden egyes pólyában tíz kiló dohány, becsomagolva. Ahá. hát igy vagyunk, mondottam én. akkor gyerünk csak azzal a tűvel. Még akkor is. ha látom, hogy nem dohány, de nem sir. Akkor azután hozzámegyek, ir kcid szita eli ttel megsiniogatom és hátulról belebököm a tül. Nem szerelem, lm hallgat. Azért adott az Isten torkot neki, hogy ordítson. Es mivel a téma a gyerekekre terelődött, az nőtárs meg is maradt éltnél a tárgynál. — Elsősziilűtt gyereke? — kérdezte Elzát. — Igen — felelte a leány. — Operáció nélkül szülte? Elza megint meglepődött ezen a kérdésen, de a vámhivatalnok, aki úgy látszik nem várt mindig a feleletre, hozzátette: —• Az én feleségem mindig operáció segítségével szül — mondotta a vámhivatainók és ezt az idegen szót oi.van büszkén ejtette ki, mintha az operáció valami különleges tulajdonság lenne, amellyel Isten nem minden nőt ajándékoz meg. Elza nem tudta, hogy minderre mit mondhat, de. a vámhivatalnok saját magától folytatta: — És csodálatos, nem maradnak meg a gyerekeim. Csak az első gyerekem, a fin. De ez azután, Istennek hála, él, egészséges és szépen megnövekedőit Elza erre sem felelt semmit. Nemsokára azután megkérdezte a vámhivatalnok: — Micsoda a férje? — Nem vagyok férjnél — felelte Elza szemér- j meseii. — Hát úgy! — mondotta a vámhivatainók. —j Kié akkor a gyerek? Ja. az titok! — felelte Elza. — Titok? — ismételte a vámhivatainók és elsőn-1 í dolkodott. nagyon komolyan elgondolkodott. Csak ké- j ! söbh tette hozzá hosszú idő múlva, inkább saját magú-! inak beszélve. — igazán csodálatos, csaknem niindcii 1 harmadik gyerek titok. Elzának fogalma sem volt, hogy a férfi mit akar 1 ezre! mondani, de mint mindig. a Vámhivatalnak : most sem hallgatott sokáig. Hát úgy van, kérem — mondotta — az én I gyerekem is. akiről mondottam, hogy megmaradt, az; I is titok. Ets még csak néhi is olyan közönséges titok, hanem valóságos regény. Megállóit egy kicsit, hogy clárnl'a-c ezt a titkot irtásnak is. aztán elhatározva folytatta: — Kissé öreg voltam már. amikor megnősültem. Volt egy lóbarátom, szomszéd, aki már öt-hat éve nős volt. Egyszer aztán azt mondotta: Gyere testvér, megnösit’.ek! Ne is avatkozz bele a dologba, mondot- , tu, nuijd én kiválasztom neked a menyasszonyt. Én nem is elegyedtem be az ügybe, a szomszéd talált menyasszonyt, meg is kérte a oz;!irtomra, én meg elvettem feleségül. Nagy volt a lakodalom és hitemre mondom, az asszony szép is volt. fiatal is. vagy busz esztendővel fiatalabb nálam. A szomszéddal régebben is nagyon szépen élt. de i most. hogy megnősültem és mintegy rokonsággá váltunk, a házaink Valósággal feléledtek és bottal sem vethettük volna ki egymást a másik házából. Jövök haza estefelé az irodából, hát az én szomszédom már nálam ül. Azt mondja: nincs otthon a háziasszony, én meg úgy vélem erre. akkor én átmegyek a szomszédba. És igy én aztán átmentem az ö házába. És ami a legszebb, mikor nősülésem Után a második esztendő jelentkezett, mindketten újszülöttet kaptunk. A szomszédasszony fiút szült és három nappal később az én asszonyom is fiút hozott a világra. Ez az, amelyik operáció nélkül jött és aki még ma is él. A szomszédnak a mostani már harmadik gyereke volt. de az első fin. az enyém első és máris int. És most a vigadozásnak nem volt se vége, se hosz* sza! Egyik percben a szomszéd Volt nálam, másik percben én nála és nagyokat ittunk a fiaink egész* ! ségére. Megbeszéltük, hogy együttesen kereszteljük is I őket és mivel mindkettőnknél ugyanaz a bábaasszony j volt. az első héten megjelent nálunk a gólyanéni. felj kapta mind a két gyereket, aztán hajrá a templomba, I utána' pedig mi ketten, mint boldog atyák. A szó at* I szid fiát Miloszávnak kereszteltük, az en fiam pedig j a Rajkó nevet kapta. Ezen a napon alaposan fölöntöttünk a garatra és szünet nélkül osókolóztunk meg cvtklPusziztnnk. Nem múlt el négy hónap sem. a szomszéd Miloszáv fia egyszerre csak erejét vesztette, guímyasZ- j tett. aztán meghalt. Szomofu volt a szomszéd, de szoj moru voltam én is, hitemre mondom! Az ?u Rajkóm pedig egészséges mint a makk, I szén és fc'lödő. De Valami cSödá'atos dolog kezdett 'eltűnni nekem minél nagyobb lett a gyerek, annál 'nkáhb hasonlított a szen- zédrn. Én rám azonban éppenséggel nem! Kezdetben azt gondoltain, hogy csak képzeláj döm. de mikor esténként átjött és Rajkót az öléhe j vette, hogy megírvagoltnssa. én csak néztem, néztem ; :> szomszédot és <V szehasonlitgattam a gyerekkel. Ugyanaz az orr. ugyanaz a száj. ugyanazok az orcák, szemek, sőt még ugyanazok a fülek i';! Égyszcr-kétszer felvettem a gyereket, odatartottam a képem mellé. a tükör elé álltam vele és próbáltam összehasonüásokat csinálni. Bizony nem hasonlított: az én képen szép kerek, kövér, az övé meg sovány, az én I orrom széles, az övé szabályos, egyenes, az én szstnj ölddkr’H vékony, az övé meg széles, mint egy jól | küeüBtt pióca teste, az én szemeim kicsinyek, zöldok, az övéi nagyok, feketék, nyíltak. Bizony nem hasonlítottunk egymásra, mintha nem is lennénk apa és fin. Itt a vámhivatalnok abbahagyta az elbeszélést, mert Elza, aki eddig csak titokban mosolygott, nem tudta visszatartani magát és hirte’en hangos kacagásban tört ki. (Folyt, küv.)
