Bácsmegyei Napló, 1927. augusztus (28. évfolyam, 212-242. szám)

1927-08-10 / 221. szám

1927. augusztus lO. BACSMEGYO NAPLÓ .4 ‘ v • "■, « • >; ' “7-9. oldal KINTORNA Feleség: Maga úgy ;.zeretl a könyve­ket. Bárcsak könyv volnék én is, mindig velem foglalkoznék! Férj: Jotb volna, ha naptár lenne! FpiPség: Miért? Férj: Akkor minden évben újat kap­nék. * * A kis vidéki városkának két ügyvéd­je volt. A zsidó Kohn dr. és a keresz­tény Kovács dr. Egyszer egy pörösködő atyafi állít be a zsidó ügyvéd irodájába: — Adjon Isten jó napot, tekintetes ur. — Na, mi jó szél hozta kendet ide? — Bajba volnék, tekintetes ur — fo­hászkodott a paraszt és belekezdett a komplikált ügy elbeszélésébe. Az ügyvéd végighallgatta, aztán kije­lentette, hogy bár súlyos az ügy, el­vállalja. — Aztán mit kóstál? Az ügyvéd mondott egy nagy össze­get. A kliens megvakarta a fejét: — De tekintetes ur, az sok lesz. A Kovács doktor ur sokkal olcsóbban el­vállalja. Dr. Kohn megvető tekintettel méri vé-I gig a parasztot, aztán körültekint a szo- I bábán, s a szeme megakad áz aradi Vér­tanukat ábrázoló olajfestményen. Meg­fogja a kliens kezét és odavezeti a kép alá: — Látja ezeket az embereket az akasz­tófa alatt? Nahát, ezeket is a Kovács ügyvéd ur védte. SPORT Uszóverseny Vrsacon. Vrsacról jelen­tik: A vrsaci stadionban szépen sike­rült uszóversenyt rendeztek, melynek eredményei a következők: 200 méteres mellúszás: 1. Gyertyánffy Ernő, 2. Braj­­dics Oyuró, 3. Weitner József, ioo iné- I teres gyorsuszás: 1. Napravnik Karlo, 2. Böiger Walter. Műugrás: 1. Mlloszav­­j ijevics Milos. 2. Olgya Dimitri je. 7a- Ivoiugrás: 1. Kehrer Gyula, 2. Gyertyán­­! ífy Ernő. SZTAR1BECSEJ j Kikindai Szrbiju—Szoko 3:2 (1:1). Ba­rátságos. Biró: Danis. Szokónál különö­sen a csatár.;or és a kapus mutatott gyenge formát, mig a Szrbija kapusa, Komlós nagyszerű játékot mutatott, ő volt a mezőny legjobb embere. A Szó­kéból egyedül Dél vált ki biztos iátéká­val. Szoko IB—Túrja' SC 3:0 (4:0) NOVlBECSE.f .led'nstvo—Beeskeréki Kaáima 7:0 !(3:0) Topolai SC—Torzsai AND 4:1 (4:0) Három lóvcr«enynap lesz ebben a hó-i rrpban Noviszadon. Ncviszadró! jelen­­! tik: A Péter trónörökös nevét viselő vajdasági Icvaregylet folyó, hó 14-ikén és ?S-ikán versenyeket rendez a növi­­szadi lóversenytéren, amelyhez az eddig futtatott lovakon kívül Ilics beogradi is­tállója, továbbá a kar agy orgy evői és ljubicsevói állami ménesek versenylovait is benevezték. A nevezések szerdán zá­rulnak, de már eddig a jugoszláv ver­senylovak legjobbjait nevezték be, ugy­­j hogy izgalmas, szép versenyre van kl­­! látás. ELIDA CREME DE fl| CHAQUE HEURE \l±y K valóan alkalmas a reggeli toilette tökéletesitesére. Azonnal felszívódik, a bort frissíti és alabástromszerii árnyalattal vonja be. Nem fényes, nem zsíroz, nem tapad. Nem látszik meg, de mindig hatásos. A nap minden órájában hasz» nálható,-— számtalan megcsodált arcbőrnek ez a krém a titka. E 1 i d a Creme de Chaque Heur* A KÖZSÉG GYERMEKE EGY CSECSEMŐ REGÉNYE 39 Irta: NUS'.CS BRANISZLAV Fordította: CSUKA ZOLTÁK Elza. nagyon meglepődött, hogy ez az ember kilók­ban beszél a gyerekről és nem jutott eszébe, hogy a vámhivatalnoki szem már nagyon hozzá van szokva, hogy minden csomagnak megmondja a sulvát. — Talán nem zavarja, hegy sir a gyerek? — kér­dezte Elza. — Öh, nem. jobb szeretem, hogyha sir Sőt mi több. mindig van nálam egy tű és ha valamilyen asz­szony jön át a határon, gyerekkel az ölében, mindig meg zűröm a gyereket, hogy az bőgni kezd, mint vala­mi iólneve’t szamár. — Jaj, ne mondja! — kiáltott fel Elza és Jobban megnézte ezt a csodálatos embert, aki gyerekeket szurkát. — Hát persze — védekezett az, — Jobban szere­tem. hogy ha az a gyerek sir, semhogy az állam sTJcn. Elzának csak most kezdett világosság gyűlni a fejé­­iflir pt .sí-, na lm ez az ember nem szurkálua a tűjével, c'e a vámhivatalunk nem hagvtn gunccLodni és mindjárt inog is magyarázta a dolgot: Egysz r három u.asnö hagyta e! a határt. így. gyerekkel az elében. Átnéztem a dolgaikat, ők pedig a sarokban Ültek, kikapcsolták a h'uza'kat és szoptatták a gyereket. Minden gyerek legalább tíz kiló volt. Csak később halottam, hogy bizony nem volt ott gyerek, ha­nem minden egyes pólyában tíz kiló dohány, becso­magolva. Ahá. hát igy vagyunk, mondottam én. akkor gyerünk csak azzal a tűvel. Még akkor is. ha látom, hogy nem dohány, de nem sir. Akkor azután hozzá­megyek, ir kcid szita eli ttel megsiniogatom és hátulról belebököm a tül. Nem szerelem, lm hallgat. Azért adott az Isten torkot neki, hogy ordítson. Es mivel a téma a gyerekekre terelődött, az nő­társ meg is maradt éltnél a tárgynál. — Elsősziilűtt gyereke? — kérdezte Elzát. — Igen — felelte a leány. — Operáció nélkül szülte? Elza megint meglepődött ezen a kérdésen, de a vámhivatalnok, aki úgy látszik nem várt mindig a fe­leletre, hozzátette: —• Az én feleségem mindig operáció segítségével szül — mondotta a vámhivatainók és ezt az idegen szót oi.van büszkén ejtette ki, mintha az operáció va­lami különleges tulajdonság lenne, amellyel Isten nem minden nőt ajándékoz meg. Elza nem tudta, hogy minderre mit mondhat, de. a vámhivatalnok saját magától folytatta: — És csodálatos, nem maradnak meg a gyere­keim. Csak az első gyerekem, a fin. De ez azután, Is­tennek hála, él, egészséges és szépen megnövekedőit Elza erre sem felelt semmit. Nemsokára azután megkérdezte a vámhivatalnok: — Micsoda a férje? — Nem vagyok férjnél — felelte Elza szemér- j meseii. — Hát úgy! — mondotta a vámhivatainók. —j Kié akkor a gyerek? Ja. az titok! — felelte Elza. — Titok? — ismételte a vámhivatainók és elsőn-1 í dolkodott. nagyon komolyan elgondolkodott. Csak ké- j ! söbh tette hozzá hosszú idő múlva, inkább saját magú-! inak beszélve. — igazán csodálatos, csaknem niindcii 1 harmadik gyerek titok. Elzának fogalma sem volt, hogy a férfi mit akar 1 ezre! mondani, de mint mindig. a Vámhivatalnak : most sem hallgatott sokáig. Hát úgy van, kérem — mondotta — az én I gyerekem is. akiről mondottam, hogy megmaradt, az; I is titok. Ets még csak néhi is olyan közönséges titok, hanem valóságos regény. Megállóit egy kicsit, hogy clárnl'a-c ezt a titkot irtásnak is. aztán elhatározva folytatta: — Kissé öreg voltam már. amikor megnősültem. Volt egy lóbarátom, szomszéd, aki már öt-hat éve nős volt. Egyszer aztán azt mondotta: Gyere testvér, megnösit’.ek! Ne is avatkozz bele a dologba, mondot- , tu, nuijd én kiválasztom neked a menyasszonyt. Én nem is elegyedtem be az ügybe, a szomszéd talált menyasszonyt, meg is kérte a oz;!irtomra, én meg el­vettem feleségül. Nagy volt a lakodalom és hitemre mondom, az asszony szép is volt. fiatal is. vagy busz esztendővel fiatalabb nálam. A szomszéddal régebben is nagyon szépen élt. de i most. hogy megnősültem és mintegy rokonsággá váltunk, a házaink Valósággal feléledtek és bottal sem vethettük volna ki egymást a másik házából. Jövök haza estefelé az irodából, hát az én szom­szédom már nálam ül. Azt mondja: nincs otthon a háziasszony, én meg úgy vélem erre. akkor én átme­gyek a szomszédba. És igy én aztán átmentem az ö házába. És ami a legszebb, mikor nősülésem Után a má­sodik esztendő jelentkezett, mindketten újszülöttet kaptunk. A szomszédasszony fiút szült és három nap­pal később az én asszonyom is fiút hozott a világra. Ez az, amelyik operáció nélkül jött és aki még ma is él. A szomszédnak a mostani már harmadik gye­reke volt. de az első fin. az enyém első és máris int. És most a vigadozásnak nem volt se vége, se hosz* sza! Egyik percben a szomszéd Volt nálam, másik percben én nála és nagyokat ittunk a fiaink egész* ! ségére. Megbeszéltük, hogy együttesen kereszteljük is I őket és mivel mindkettőnknél ugyanaz a bábaasszony j volt. az első héten megjelent nálunk a gólyanéni. fel­­j kapta mind a két gyereket, aztán hajrá a templomba, I utána' pedig mi ketten, mint boldog atyák. A szó at* I szid fiát Miloszávnak kereszteltük, az en fiam pedig j a Rajkó nevet kapta. Ezen a napon alaposan fölöntöttünk a garatra és szünet nélkül osókolóztunk meg cvtklPusziztnnk. Nem múlt el négy hónap sem. a szomszéd Milo­­száv fia egyszerre csak erejét vesztette, guímyasZ- j tett. aztán meghalt. Szomofu volt a szomszéd, de szo­­j moru voltam én is, hitemre mondom! Az ?u Rajkóm pedig egészséges mint a makk, I szén és fc'lödő. De Valami cSödá'atos dolog kezdett 'eltűnni nekem minél nagyobb lett a gyerek, annál 'nkáhb hasonlított a szen- zédrn. Én rám azonban éppenséggel nem! Kezdetben azt gondoltain, hogy csak képzelá­­j döm. de mikor esténként átjött és Rajkót az öléhe j vette, hogy megírvagoltnssa. én csak néztem, néztem ; :> szomszédot és <V szehasonlitgattam a gyerekkel. Ugyanaz az orr. ugyanaz a száj. ugyanazok az orcák, szemek, sőt még ugyanazok a fülek i';! Égyszcr-két­­szer felvettem a gyereket, odatartottam a képem mel­lé. a tükör elé álltam vele és próbáltam összehasonü­­ásokat csinálni. Bizony nem hasonlított: az én ké­pen szép kerek, kövér, az övé meg sovány, az én I orrom széles, az övé szabályos, egyenes, az én szstn­­j ölddkr’H vékony, az övé meg széles, mint egy jól | küeüBtt pióca teste, az én szemeim kicsinyek, zöldok, az övéi nagyok, feketék, nyíltak. Bizony nem hason­lítottunk egymásra, mintha nem is lennénk apa és fin. Itt a vámhivatalnok abbahagyta az elbeszélést, mert Elza, aki eddig csak titokban mosolygott, nem tudta visszatartani magát és hirte’en hangos kaca­gásban tört ki. (Folyt, küv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom