Bácsmegyei Napló, 1927. július (28. évfolyam, 181-211. szám)
1927-07-17 / 197. szám
BÁCSMEGYEl NAPLÓ 1927. július 17 TINTA Kis nyelvtan Mihelyt teljesen észszerű akarsz lenni s nem hallgatsz ösztöneidre, még az anyanyelvedet is elfelejted. Utóbb számos írónál — jobbaknál is — láttam ilyesmiket: »Vártam, mig eljött.« Ezt a gondolatot nyilvánvalóan csak igy fejezhetjük ki nyelvükön: »Vártam, mig el nem jött.« Hiába ágaskodik az értelem, hogy csak az előbbi az észszerű, azért csak az utóbbi a helyes. Az első formánál a szemlélet az, hogy az illető, akit vártunk a várakozás ideje alatt még nem volt ott, a második, merőben idegen formánál viszont a megérkezés ténye hangsúlyozódik, domborodik ki. Valaki, akinek ezt magyarázgattam, a francia nyelv észszerüségét dicsérte, mely a fönti mondatot csakugyan igy fogalmazza: »J’ atteendai tant qu’ il vint.« Erre fejére idéztem az alábbi mondatot: »Je craignais qu’ il ne fut malade.« Ami a franciáknak ezt jelenti: »Féltem, hogy beteg«, de nekünk, a mi gondolkozásunknak szóról-szóra ezt: »féltem, hogy nem beteg.« Ezek a szerkezetek lélektani tényeken alapulnak. Hogy melyik a helyes, logikai alapon sohasem dönthető el. Vérünk tudja, eszünk nem. # Úgy kell irni, hogy azonnal megértsék, mit akarunk mondani. Ma valahol ezt olvastam: »Az emberek levertek és félénkek lettek«. A mondat közepén egyszerre megtorpantam. Itt valami zökkenő van. Eleinte azt hittem, hogy az emberek levertek valamit. Szóval, hogy a »levertek« állítmány és nem állitmányi kiegészítő. Helyesebb ez: »Az emberek levertek lettek és félénkek.« Minap magamat is hasonló botláson kaptam rajta. Valami színpadi utasításba ezt írtam: »A levelet fogja, betűzi kabátujja hajtókájába.« Később a »betűzi« szót ezzel helyettesitettem: »beszúrja«. A szinés> esetleg — egy pillanatra — azt vélhette volna, hogy á levelet fogja és »betűzi«, vagyis silabizálja. Az olvasót egy másodperc ezredrészéig sem szabad bizonytalanságban tartanunk. & A »van« igének rendes főnévi igeneve »lenni.« Egyetlenegy esetben »vanni«. Ha kérdeznek bennünket, néha a válaszban ismételjük a főnév igénevet. Van kenyér? Vanni van, de nem adhatok. Egyébként ennek az igének hasonló esetekben háromféle főnévi igenévvel találkoztam már, a jelen idejűvel és a jövő idejűvel, ami tudtomra egyetlenegy igénknél sem található fel. A jelen idejű főnévi igenév az, amit föntebb említettem, a vanni. Parasztoktól hallottam a másik kettőt. Volt termés? Vóni vót, felelték, mintha a »volni« ige is volna. Lesz holnap tojás? Lenni lesz, de az nekem is kell. Ez is arra vall, hogy a volna és lenne nem mindegy. Az egyik a múlt föltételesmódja, a másik a jövőé. íróink e kettőt lépten-nyomon összetévesztik önkényesen válogatják. A nép soha. * A »hó« tárgy raggal mindig: havat. Csak egyszer nem. Akkor mikor Villon balladájának hires, szállóigévé lett sorát idézzük: »Hová lett a tavalyi hó?« Ki látta a tavalyi hót? Nem a tavalyi havat. A tavalyi havat elsöpörjük, a tavalyi hót elsiratjuk. * Sokszor csodálkozom azon, hogy a különböző nyelvekben mennyi millió és millió szó van, de sokszor azon csodálkozom, hogy a szók mégis ismétlődnek különböző értelemmel, hogy a betűk váltakozása még sem végtelen. A hold németül: Mond, ami nekünk is mond valamit, ellenben a hold magyarul: nyájas. Ilyen pusztán véletlen talákozása az is, hogy a spanyolban chiquito (csikito) annyi, mint kicsike, mintha hangutánzó szó volna. Ellenben sima az örvény, szakadék, ami egyáltalán nem sima. # Még mindig oktalanul sok idegen szóval élnek. A premiére nekem fikarcnyival sem mond többet, mint a bemm tató, a renaissance sem több, mint a megújhodás. Ma azonban már igy Írják: prémiér és reneszánsz. Ezv kiejtési hibát berögziteni, megörökiteni, legalább is nyegleség. * Az is bosszant, hogy külföldi vendégeinket közönségünk az ő nyelvükön éljenzi és hoch-ot, evvivá-t, vagy hurrah-1 kiált. Tudvalevőleg az éljen ama kevés magyar szók közé tartozik, melyet minden külföldi ismer és ért. Az angol azonban nem érti a budapesti hurrá-1, melyet ő körülbelül haré-nek ejt Én sem értem. Nekem általában nevetséges az olyan tömeg, mely még a láz pillanatában sem tud megfeledkezni magáról és mig önkívületében tombol, rajong, részint hiányos műveltségéhez, részint szótárához kapkod. I Kosztolányi Dezső A kiállításra készülő Verb ásztól a kulai Sárga kertig Verbászt talán úgy lehetne karikatúrában jól és találóan megrajzolni, amint a pénzesláda fölött igen nagy eltűnődésben, örökös tervszövésben, pipával a száján ül a német sógor, körülötte pedig kalászba szökken a búza, zakatol a traktor és dübörögnek a gyári masinák. Ez lenne Verbász, aminthogy Aleksiics Borivoj kulai jöszol abi ó a szomszéd Kula községben a pénzesláda' helyett talán inkább valami más kerülne a polgár mellé. A Sárga Kért tigánybandája, egy szépen fejlett borospohár, de mellette az eke Szarva is. A verbásziak legnagyobb büszkesége manapság a kiállítás, amelyre talán nagyobb szorgalommal készülnek, mint két esztendővel ezelőtt, amikor is verbásziak kijelentése szerint maradt vagy félmillió dinár az ipartestület kasszájában. Ez meg is lehet, mert a lelkesedés igen nagy Verbászon és a lelkesedés legjobb fütőereje már Ádám apánktól kezdve is a pénz volt. A verbásziak belátták, hogy itt, a Bácska kellős közehogy az idei kiállítás, a Bácska nagy mintavására, minél jobban sikerüljön. Schmidt Fülöp építész, aki nemcsak mostani vasakaratu szervezője, hanem egyúttal megteremtője is a verbászi kiállításoknak, ugyancsak lankadatlan kedvvel dolgozik, sürög-forog a munkások körül, ö tervezte meg a kiállítás díszes bejáróját is, amely a katalógus címlapjára kerül és megállva a faváz előtt, nagy büszkén megkérdezi: — Na, mit szólnak hozzá? Verbász most is ki fog tenni magáért! A kiállítók száma eddig hatszáz, de a verbásziak biztosak benne, hogy ezren is lesznek. — Lesz itt forgalom kérem, olyan, hogy egy gombostűt sem lehet megtalálni! Egyelőre a forgalom gyenge, legfeljebb a Kaszinóban nagy, ahol Kramer Márton elnöklete és Singer Márkus igazgatósága mellett nagyban folyik a művelődés, ami ilyenkor nyáron az újságolvasás és a tarokkozás nemes művészetében merül ki. Senki azonban roszszat ne gondoljon a verbászi kaszinóról, mert nyáron az izzadságcsöppek minden művészetet tönkretesznek, de a verbászi Kaszinóban még ilyenkor sem szoktak egészen elfeledkezni a Múzsákról. A minap két napos nagy zeneünnepség volt a noviszadi filharmóniai társaság részvéteélvel és egy kicsit a verbásziak részvétlenségével. Ennek a részvétlenségnek okát azonban legjobban egyik noviszadi muzsikus fejtette ki imigyen: — Csak azért megyek be a hangver senyre, mert én is játszom, jobb szeretnék azonban lemenni a csatornára és megfürdeni. Már most képzelhető, ha ilyen melegben hatvan-hetven ember végighallgat egy hangversenyt, mi lehet itt, mikor hűvös van. Erről Pirmát, a verbászi mükedvelés örökké mosolygó apostola tudna mesélni, aki ilyenkor békésen huzza a jámbor polgárok fogait. A verbászi uccák csak este 'elevenednek fel, akkor is mindenki a Kaszinó elé hogy mindegyik kezében más hangszer van és zokogja a nótákat a csendes verbászi éjszakába. Politika, az nincs Verbászon. Van valahol a háttérben egy német párt, de ha a gyarló utasember politikáról kezd beszélni, a verbásziak mindjárt áttérnek a kiállításra. így aztán nem is lehet megjósolni előre, hova adják a választásokon voksaikat a jó verbásziak. Még egy helyről kell említést tenni. Templomos, áhitatos a hangulat, mikor az ember ide belép. Pechán Józsefnek, az aránylag fiatalon elhalt festőművésznek a lakása ez. A fehérhaj u özvegy arcából az örök üdeség árad és átszellemülten mutatja meg a lakást, amelynek falait nagy olajfestmények borítják. Egyik kis asztalkán a mester palettája, úgy ahogy legutoljára ott hagyta. Ott száradtak a festékek kemény, színes dombocskákba. És a falakról leintenek hozzájuk az életbeszökkent és a művész életét az időbe átplántáló mozgások, vonalak, figurák és színek. Vcrbásztól egy ugrás autóbuszon Kuláig, ahol annál inkább érezni a politika szelét. Alekszics Borivoj főszolgabírót mindenki szereti, szerbiai ember, aki becsüli a kultúrát, jól ismeri a művészetet, • sőt ismeri a vajdasági magyar művészeket is. Külön érdekesség, hogy naponta egy órát tanul magyarul is. Igyekszik megismerni az itteni viszonyokat. — Olvasom a Bácsmegyeit — mondja — még nem értem, de beszélek törökül és ez erősen segítségemre van. Nagyon sok török szó van a magyar nyelvben. Remélem, hamarosan megtanulom az Önök nyelvét is. Kulán a radikálisok vannak nagy előnyben. Szerbek, magyarok és néme- I tek vallják itt magukat radikálisoknak. A pártban nagy szerepet játszik dr. Vojkra közjegyző, Kirilovics Izidor, a kereskedők egyletének elnöke, a magyar intelligencia Berkovits Rezsővel, Stiefelmayer ügyvéddel, a nagy könyvbaráttal, dr. Kurz ügyvéddel, a református egyházmegye főgondnokával és Knefély Gézával, a legnépszerűbb kulai kereskedővel büszkélkedik. A csatorna partján Brandekker nagy posztógyárának gépei dobognak, több mint száz munkás dolgozik itt állandóan. De ki is tudná felsorolni a kulai társadalom minden tagját? Kulán csend van, társadalmi béke, megértés és az emberek kezet nyújtanak egymásnak a munkában. Este, mikor nyugvóban van a nap, a Sárga Kert misztikus félhom&< lyában a megenyhült szinek boltozata alatt összegyülekeznek a kulaiak és ilyenkor mindent elfelejtenek. A fák alatt csendesen zümmög a beszélgetés, néha-néha a kártya csattog az asztalon, a sárga függönyökön búcsút int a nap. Ez a kulaiak sárga kertje, csend, egy kis misztikum, cigányzene és barátságos, hosszú nagy beszélgetések... Úgy élnek itt az emberek, mint a mécsesek, valami csendes, árva sarokban, ahova csak ritkán érhet el a viharok szellője. Csuka Zoltán Seré- yn h a!ad a munka a ver bászi kiől’üáson pén érdemes összegyűjteni az ipart meg a kereskedelmet, adnak hát ingyen helyet, adnak kedvezményeket, kikövezik a gimnázium és községháza között az uccát, egyszóval mindent megtesznek, megy muzsikát hallgatni. A zenét négy cigány szolgáltatja, akiknek külön speciálitásuk az, hogy egységes civil-uniformisban vannak. Alig lehet egyiket megkülönböztetni a másiktól. Még jó, Köszönőlevél L. Bahovec gyógyszerész urnák Ljubljana ..Első kötelességemnek tartom, hogy Önnekakiválógy igyhatásu„Planinka"teáért leghálásabb köszönetét mondjak, amelyet mhány héttel ezelőtt rendeltem és már néhány napi használat után éreztem, hogy évek óta tartó gyomorbajomtól teljesen meggyógyított. A teát nemcsak én használtam, hanem egész családom. Az Ön „Planinka“-gyógyteája nemcsak köszönetét érdemel, hanem azon leszek, hogy másnak is ajánljam azt. A legteljesebb igazságot mondom, amikor kijelentem, hogy nem érzek gyomorfájást, jó étvágyam van, a „Plajiinka“-tea jó hashajtó és üdítő alvást tesz lehetővé. — Kérem, hogy küldjön még 5 csomag „Planinkau-teát. Prijedor Ljubomir Rabotié A „Planinka“-gyógvtea csak eredeti 20 dináros csomagokban valódi és kapható a Bahovec-gyógyszertárban, Ljubljanában az összeg előzetes beküldése ellenében. Kapható minden gyógyszertárban.
