Bácsmegyei Napló, 1927. április (28. évfolyam, 89-117. szám)

1927-04-24 / 111. szám

22. oldal 1927. április 24, BÁCSMEGYEI NAPLÓ GIGÁSZOK HARCA A világháború tagadhatatlanul hatal­mas jelenség volt az emberiség fejlő­déstörténetében, de tulajdonképpeni oka egy több oldalról megtámadott társa­dalmi rendszer önmagával való össze­ütközésére vezethető vissza. A világhá­ború éppen ezért nem is idézett elő olyan változásokat, amelyek óriási méretei­vel és áldozataival arányban állanának. Azok az események, amelyek ma a a távol Keleten Kínában lejátszódnak, jelentőségükben messze felülmúlják a világháború jelentőségét, mert mig a vi­lágháborúban, amint mondottuk, csu­pán a kapitalizmus ütközött össze ön­magával, addig Kínában ma két, egy­mással merőben ellentétes és egymást teljesen kizáró hatalmas világnézet vivja döntő csatájának első felvonását... 1. Ennek a küzdelemnek, amely ma Kí­nában látszólag kínaiak között folyik, gigászi jelentőségét az adja meg, hogy a háttérben meghúzódó két főszereplő az angol és az orosz, most vivja döntő harcát Ázsia hegemóniájáért, amely­ért közöttük csaknem egy évszázad óta folyik ä versengés. Kínában az angol érdekek nemcsak a szovjetkormány vi­lágforradalmi törekvéseivel ütköznek össze, hanem azzal az Oroszországgal, amely már á cári kormányok idejében nem egy kísérletet tett arra nézve, hogy Anglia ázsiai uralmát likvidálja. A kínai események annál súlyosabbak Angliára nézve, mert ez egyszer Orosz­ország a saját fegyverével támadta meg s' egyelőre, ugylátszik, meg is verte Angliát. Az angol diplomáciának évszázados szokása, hogy az angol érdekek védel­mére idegen népeket küld harcba és idegen vérrel szerez újabb hatalmi po­zíciókat magának. Ezt az angol szokást alkalmazta egyelőre kitűnő sikerrel a szovjetdiplomácia, midőn a kantoni kormány kínai katonáit küldötte ro­hamra az angol imperializmus ellen. Nem hiába állilott fel a szovjetkör­­mány Moszkvában külön kínai egye­temet és nem hiába pecsételte meg vé­re hullásával az orosz vörös hadsereg soraiban elvhüségét kétszázezer kínai önkéntes az ellenforradalommal vívott harcokban. A kínai forradalom nem egy­­pár kínai tábornok vetélkedésének haza­fias vagy kevésbé hazafias érzelmeinek a müve, hanem azé a százezernyi agi­tátoré, akik az orosz forradalmi har­cokból kikristályosodott nézetekkel ha­zatérve, felrázták évezredes álmából a mennyei birodalom többszáz milliónyi népét. 2. A koncessziók elvesztése óriási csa­pás az angol és egyéb ott érdekelt ka­pitalistákra nézve, azonban a kínai for­radalomnak ennél a sokkal mélyebben fekvő közgazdasági és szociális okai vannak. Kínában ugyanis egyrészt a tulnépes­­ség, másrészt a fejletlen kultúra, vala­mint a speciális természeti viszonyok folytán, a kínaiak közismert igénytelen­sége és szorgalma dacára, évente egy­­pdr millió ember kenyér nélkül marad. Ez az emberfelesleg egy ideig Ameri­kában igyekezett elhelyezkedni, mig a legutóbbi időben Amerika el nem zárta határait a kínai bevándorlók elöl. Ekkor dobták a szovjetügynökök azt a jelszót a kinai tömegek közé, hogy a világforradalom az államhatárok lerom­bolásával megnyitja az utat minden munkásnak, hogy kenyerét a világnak tetszés szerint választott helyén ke­resse meg. Ennek a modern népvándor­lásnak ígérete nyerte meg aztán roha­mosan a kinai tömegeket a forradalom számára, amelynek mindezekből kifolyó­lag csak egy végső eredménye lehet, a központi szovjetkormány megalakí­tása. A kinai forradalom feltétlen közeli sikere azonban előreláthatólag emberi számitás szerint nem fogja a kinai köz­­gazdasági viszonyokat megjavítani, sőt mint mindenütt másutt, a foradalom kö­vetkeztében Kínában is a nyomor hat­ványozott mértékben fog megnövekedni és ezzel együtt a Kínában feleslegessé váló embermilliók száma is. , i Kérdés, vagy talán nem is kérdés, nem-e fog ebből a roppant embertömeg­ből egypár millió egyelőre nem mint bé­kés munkás, hanem mint a modern nép­­vándorlás fegyveres előőrse a régi nép­­vándorlás kitaposott országutján, a Dnyeszter partján, alkalmazást nyerni? 3. Az a lázas sietség, amellyel Anglia Olaszország utján igyekszik uj hatalmi csoportosulásokat teremteni és izolálni mindazon államokat amelyek abba a gyanúba keveredhetnek, hogy egy orosz invázió esetén nem nyújtanak elég ga­ranciát az angol érdekek számára, mu­tatja azt, hogy az angol diplomácia szá­mol a fenti lehetőséggel. Anglia megingathatatlanul meg van győződve arról, hogy egy Oroszország­gal való komoly fegyveres konfliktus esetén, az angol érdekek nem fognak hathatós védelemben részesülni Jugo­szlávia részéről. Két általános tényező jön figyelembe Anglia magatartásánál az SMS királyság­gal szemben. Az egyik, hogy Anglia az orosz szov­jet forradalmi törekvései ellen való vé­dekezésben, minden olyan jelenséget igyekszik elhárítani, illetve ellensúlyoz­ni, amelyek előmozdíthatják az orosz törekvések sikerét és alááshatják a ma­gántulajdon szentségén felépülő kapi­talista gazdasági rendnek Anglia által féltve őrzött alapjait. A legtárgyilagosabban ítélve meg a dolgokat, meg kell állapítanunk, hogy nálunk bár az államvédelmi törvény hi­vatva volna megvédeni a fennálló tár­sadalmi rend és magántulajdon sért­hetetlenségét, mégis a legtöbbször ép­pen ezen törvény életrehivói, legalább is jó akaratú hallgatással támogatnak olyan elveket, amelyek flagránsan meg­sértik a magántulajdon elvét és ezáltal közvetve a társadalmi rendet. . Mialatt minden valódi vagy vélt kom­munista megmozdulást a legnagyobb eréllyel elnyomnak és üldöznek, addig egyes oldalról a legnagyobb szabadság­gá! hirdetnek olyan tanokat, amelyek mellett a kommunizmus békésen kon­zervatív színezetűnek látszik. Hogy a külföld hogyan gondolkozik ezekről a dolgokról, azt közgazdasá­gunk és külpolitikai helyzetünk sajno­sán illusztrálja. Ha azt akarjuk, hogy Anglia magatar­tása ne legyen az SHS királysággal szemben határozottan ellenséges, olyan kormányzatra van szükségünk, amely a leggyökeresebben megvédi a magán­­tulajdon tiszteletét és szentségét. A második szempont, amely Anglia magatartását irányítja, Anglia félelme a pánszlávizmustól. Köztudomású, hogy a Habsburg-ház és az osztrák-magyar monarchia fenn­állásának legféltékenyebb őre hosszu­­liosszu időkön keresztül Anglia volt. Anglia az osztrák-magyar monar­chiát jó védbástyának gondolta a né­met Drang nach Osten és az Oroszor­szágból kiinduló pánszlávizmus ellen. Anglia mielőtt a Világháborút meg­kezdette volna, a jó kalmár ügyességé­vel kiszámította, hogy Németország ka­­j tonai és gazdasági erejét a hosszantartó j háborúban felmorzsolja, mig Oroszor­szágot egy alkalmas pillanatban forra­dalomba kergetve belső zavarai által fogja beláthatatlan időkig veszélytelen­né tenni. Anglia, a jó kereskedő, mint mindig, ezúttal is jól számított. A háború befejeztével az angol kor­mány tökéletes eredményt mutathatott be a parlamentnek. A német Drang nach Osten belátha­tatlan időkig lehetetlenné vált Német­ország megcsonkításával, katonai ha­talmának megsemmisítésével és a Né­metország előőrsét képező osztrák-ma­gyar monarchia feldarabolásával, több olyan uj államalakulat felállításával, amelyek érdekei merőben ellentétesek a I német érdekekkel. Anglia az orosz birodalom teljes ösz- I szeomlásával elérni vélte azt. hogy I Ázsia felett gyakorolt fennhatóságát za­­; vartalanul megszilárdíthassa. I Anglián azonban ez egyszer betelje-. Tsedett, hogy az ember nem csalhatatlan, ! rrifeg akkor sem, hogyha angol. Arany János. Toldijának egy gyönyö­rű verssora rendkívül találó Anglia mai helyzetére: PÁRISI PORTRÉK PAINLÉVÉ Repül a nehéz kő, nem tudni hol áll meg, Ki tudja hol áll meg, Kit hogyan talál meg? Programszerüleg járt el sir Bucha­nan, Anglia petrogradi nagykövete, mi­dőn elhajította a nehéz követ, Anglia aranyai segitségvel detronizáltattaj Miklós cárt és forradalomba kergette Oroszországot. Mindez pontosan ben­ne volt abban a matematikai szabá­­lyosságu tervezetben, amely szerint az angol kormány a világháború lefolyását irányította. Kitschener lord, az angol hadsereg szerencsétlen ért fővezére azt mondot­ta a világháború elején egy interjúban, hogy az angol vezérkar a háború tarta­mát öt évben állapította meg. Kitschener azt is mondotta ekkor, hogy Anglia először gazdaságilag akarja ellenfeleit tönkre tenni és csak a negye­dik évben akarja Anglia a harctereken a katonai fölényt elérni. Hasonló programszerüséggel és mér­hetetlen cinizmussal dolgozott Anglia akkor, amidőn a Balti-tengeren keresz­tül élelmiszereket szállított a szovjet­kormánynak, a Fekete-tengeren pedig hadianyagot és lőszert az orosz ellen­­forradalmi hadseregeknek. Az azonban már nem volt program­szerű, hogy az ilyen módon tönkretett Oroszországban Anglia és az angol vi­láguralom sokszorta hatalmasabb ellen­séget nyert, mint aminő az Anglia által programszerüleg tönkretett Oroszor­szág volt. Ang'ia a forradalom bacillusaival tette tönkre Oroszországot és a szovjetkor­mány ugyanezekkel a bacillusokkal in­gatja az angol világbirodalom alapjait nemcsak Ázsiában, hanem magában a ködös Albionban is. A cári Oroszor­szággal való versengésben Anglia csak lépésről-lépésre veszthetett volna el ki­­sebb-nagyobb területeket csupán Ázsiá­ban, mig Szovjetoroszország győzel­­me esetén Anglia területe összezsugo­rodna egy nagyon korlátolt kiterjedésű szigetre. A történelem egyik alapigazsága az, hogy minden kormányzat múlandó, mig a nagy népek ideje összehasonlíthat al­­íanul felülmúlja a legtartósabb kormány­zat idejét is. Anglia abban az óriási küz­delemben, amelynek első kontúrjai most kezdenek kibontakozni Kínában nem a szovjetkormánnyal, amely lehet mul­­landó. hanem a szláv érdekekkel, ame­lyek örökkévalóak, történő összeütközé­sét látja. Ennélfogva Anglia minden olyan tö­rekvésben, amely Középeurópában és a Balkánon aláhuzottan hangsúlyozza a szláv politikát, ha nem is közvetlenül, de közvetve Anglia vitális érdekeinek fenyegetését látja. Az eddig előadottakból láthatjuk te­­liár, hogy Anglia legfontosabb érdekei olyan hatalmi csoportosulásokat kíván­nak meg Középeurópában és a Balká­non. amelyek biztos támasztékot nyúj­tanak úgy a szovjetkormány világfor­radalmi, mint egy esetleges holnapi Oroszország pánszláv törekvései ellen. A Duna-balkáni népek békés és sike­res gazdasági és kulturális fejlődése ez­zel szemben feltétlenül megköveteli egy közös Duna-balkáni gondolat és politika megteremtését és gyakorlati végrehaj­tását. Ez a feladat az első pillanatban túl nehéznek és kivihetetlennek látszik. Ez azonban csak látszólag van igy. Jugo­szlávia, amely lakosai között egyesíti csaknem az összes Duna-balkáni népek képviselőit, abban az illusztris helyzet­ben van. hogy »a Balkán a balkáni né­peké« divatos és eddig sajnos üres di­plomáciai szójátéknak használt jelsza­vát a legnagyobb tökéletességgel a gyakorlati életben megvalósíthassa. A husvét a Megváltó feltámadásának ünnepe. . Vajha feltámadna államunkban az a Megváltó, aki az összes Duna-balkáni népeket a közös egyetértésnek és sze­retetnek a népek által annyira sóvárgott révébe vezetné! ~ÉP JES!BEN ÉP LÉLEK egjizfrsa ban • é hét-' az pr^deti B *R Á Z A Y SÖSBORSZESZ hús illatával. Mindenütt kapható

Next

/
Oldalképek
Tartalom