Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-03 / 273. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. október 3. CIRKUSZ A nő teste és a nő lelke í. Margit, aki a legszebb nő volt a föld kerekségén, tekintve, hogy imádtam, nevezett Margit lehunyt szemmel kérdezte meg: — Szeret? — Ez nem kifejezés — válaszoltam hévvel. — Nézze, Ernő — mondotta erre — maga egy intelligens egyén, mondja meg nekem, hogy mit szeret rajtam? Nagy lélekzetet vettem: — Azt, hogy okos. Igaza van én intelligens egyén vagyok, én a szellemi kvalitásokat keresem leendő élettársamban. Margit, maga ezt meg fogja érteni, én a maga lelkére vagyok pali. Tudom, vannak emberek... vájjon emberek-é ezek s nem csupán civilizált állatok? ... akik a testi bájakra helyezik g fősulyt, akiket csak az érdekel, hogy az asszony, kivel egy életre szóló közösségre lépnek, szép legyen. Szép, mint egy szép nőstényoroszlán, mint egy szép nősténykukac. Balga alakok! A testi szépségnél nincs semmi mulandóbb, a szellem szépsége azonban maradandó. Kit hoz lázba ma Kleopátra? Ezzel szemben Szokrátesz most is egyike az emberiség vezéreiméinek, mint az köztudomású. Én nem vagyok egy ocsmány kéjenc, Margit, én, bevallom, nem arra gondolok e pillanatban, hogy amikor majd végre egyedül maradunk meghitt otthonunk mélyén, miféle testi orgiákat csapandunk arra föl, hogy most már szabad, mert az anyakönyvvezető bejegyezte a főkönyvbe. Nem. Adjuk meg a császárnak, ami a császáré, de túl a testi vonzalmon a lélek közössége a fontos és én vágyakozva gondolok azokra az intim percekre, amelyekben majd eszméket cserélünk, én odaadom magának az én eszmémet, maga ideadja nekem a maga eszméjét s ebből megszületik majd valami nagy, nemes, fenkölt gondolat. Maga megért engem, Margit és én ezt szeretem magában. — Befejezte? — kérdezte Margit feltűnő hűvösen. Kissé zavarodottan feletem, hogy igen. Margit felállt: — Maga nekem finoman megmondta most, hogy egy ronda vagyok, akire rá se lehet émelygés nélkül nézni. Azt hiszem, ezek után nincs semmi dolgunk egymással. Kirúgott. 2. Emma, aki a legbölcsebb nő volt a föld kerekségén, tekintve, hogy imádtam, nevezett Emma lehunyt szemmel kérdezte meg: — Szeret? — Ez nem kifejezés — válaszoltam hévvel. — Nézze, Ernő — mondotta erre — magában van esztétikai érzék, mondja meg, hogy mit szeret rajtam? Okulva régebbi tapasztalataimon még nagyobb lélekzetet vettem: — Azt, hogy szép. Igaza van, bennem van esztétikai érzék, én a testi kvalitásokat keresem leendő élettársamban. Emma, maga ezt meg fogja érteni, én magával érzéki harmóniára törekszem. Tudom, vannak emberek... vájjon emberek-é ezek s nem csupán hús és vérből való absztrakt fogalmak... akik a szellemi képességekre helyezik a fősulyt, akiket csak az érdekel, hogy az asszony, kivel egy életre szóló közösségre lépnek, okos legyen. Okos legyen, mint egy lexikon, mint egy szótár, mint egy logarithraus-tábla. Balga alakok! A szellem szépségénél nincs semmi bizonytalanabb, a testi szépség azonban kézzelfogható. Kit érdekel ma Szókratész bölcsessége? Ezzel szemben Kleopatra mindig egyike marad a világ legszebb asszonyainak, mint az köztudomású. Én nem vagyok egy buta tudomány-smokk, Emma, én bevallom, nem erre gondolok e pillanatban, hogy amikor majd maga felkeres dolgozó-szobámban, miféle szellemi tornáidat rendezeßdüak, arra föl, hogy, most már nem zavarhatja senki beszélgetésünket. Nem. Adjuk meg a császárnak, ami a császáré, de túl a lelki vonzalmon a test közössége a fontos és én átszellemülve gondolok azokra az elmélyült percekre, amikor majd csókokat váltunk, én odaadom magának az én ajkamat, maga ideaja nekem a maga ajkát s ebből megszületik majd egy kis, nyeszlett, drága poronty. Magának szép a lába, Emma és én ezt szeretem magában. — Befejezte? — kérdezte Emma feltűnő hűvösen. Kissé zavarodottan feleltem, hogy igen. Emma felállt: — Maga nekem finoman megmondta most, hogy egy buta liba vagyok, akivel két okos szót sem lehet váltani. Azt hi szem ezekután nincs semmi dolgunk egymással. Kirúgott. Skiz A bányászsztrájk *u!yos válságba dönti a7. angol nehézipart Angii-5 r.ízneayven vaskohója közül már cs k hat van üzemben Londonból jelentik: A már öt hónap óta tartó bányászsztrájk az angol nehézipart súlyos válságba sodorja. Anglia száznegyven vaskohója közül ma már csak hat van üzemben és a havi koksztermelés szeptemberben mindössze tizenháromezer tonna volt, mig a bányászsztrájk kitörése előtti hónapokban ötszázezer tonnára rúgott a havi koksztermelés. Természetesen ugyanilyen megdöbbentőek az adatok a széntermelés terén is. A belföldi széntermelés szeptember utolsó hetében mindöszsze ötszázezer tonna volt, szemben az átlagos heti ötmillió tonnával, amit a széntermelés a bányászsztrájk előtti hetekben ért el. Terhelő tanúvallomások a Zsivot—Szlávia-pörben Hétfőn folytat] ák a tanuk és a károsultak kihallgatását Az ügyészség négy vádlott ellen elejtette a vádat A Zsivot—Szlávia-pör hatodik napja azt a fordulatot hozta, hogy Csulinovlcs Ferdo dr. államügyész a szabadlábon levő vádlottak csoportjából négy vádlott ellen elejtette a vádat. A szombaton kihallgatott tanuk közül néhányan terhelő vallomást tettek Rukovina, Dedin Grga, Grádics és Dörfler ellen. A bíróság szombaton sem fejezte be a kihallgatásokat, bár mintegy nyolcvan tanú és sértett jelent meg a bírói emelvény előtt. Hétfőn folytatja a bíróság a tanuk és a sértettek kihallgatását és ugyancsak hétfőn kerül sor a könyvszakértők meghallgatására. ítélet aligha lesz szerda előtt. Pavlovics István elnök nyolc órakor nyitotta meg a folytatólagos főtárgyalást. Nagy Andor villanygyári tisztviselő felvilágosítást adott a Szlávia könyvvezetéséről. A tanú szerint a könyveket az egyesület tisztviselői nem vezették rendesen és ő Grádicstól megbízást kapott, hogy a könyveket hozza rendbe. Csak aláirott elismervényeket vezetett be a pénztárkönyvbe. Csik Margit topolai lakos tanú rövid vallomást tett. Az elnök megkérdezte, mit tud, mire a tanú ezt felelte: Annyit tudok, hogy fizettem és nem kaptam semmit. Dörfler osztozkodott, da nem tudja, hogy kive/ Tary Teréz, a következő tanú elmondta, hogy édesanyját az ő tudta és beleegyezése nélkül beíratták a Szláviéba és mikor anyja meghalt, felvették a 25.000 dinár segélyösszeget. Az iratokból megállapítást nyert, hogy Taryné édesanyját a negyedrendű vádlott, Dörfler Szilágyi Imre névre Íratta be a Szláviéba. Az elnök: Beteg volt az édesanyja és mikor? A tanú: Édesanyám ágybanfekvö beteg volt hosszú ideig. Abban az időben, amikor ezek a dolgok történtek, egész biztosan beteg volt — erre megesküszöm. Az elnök (Dörflerhez): Ki vizsgálta meg az asszonyt beiratás előtt? Dörfler: A köri orvos vizsgálta meg augusztusban. Az elnök: Ki az a köri orvos? Dörfler: Nem tudom. Az elnök: Szeretném én látni azt az orvost, aki egy nyolcvanhároméves, fekvő beteg asszonyról megállapítja, hogy egészséges. A tanú: Kérem, egész biztosan mondhatom, hogy édesanyámat nem vizsgálták meg sem a házban, sem kint, Dóriiért nem ismerem. Az elnök (Erdődíhez): Maga fizette ki a biztosítási összeget az elhalt asszony ßfén? Érdődi: Én fizettem ki a 25.000 dinárt Dörflernek és egy barna fiatalembernek. Az elnök (Dörflerhez): Ki volt az a barna fiatalember? Dörfler: Szilágyi volt, az ő nevére írattam be a tagot. Az elnök intézkedik, hogy Szilágyi jelenjen meg a bíróság előtt. Szilágyi: Dörfler egyszer megkért, hogy mivel ő mint az egyesület tisztvi selője, a saját nevére nem irathat be tagokat, engedjem meg neki, hogy az én nevemre írasson be tagokat. Ebbe beleegyeztem, de pénzről nem volt szó, ezt Dörfler nem említette, én egyáltalában nem kaptam pénzt és nem engedtem meg, hogy a nevemet aláírja. Az elnök (Szilágyihoz): De hisz az elismervényen, amelyet Dörfler a pénztárnak adott, a maga neve szerepel. Az elnök felmutatja a blankettet. A tanú megnézi. — Ez nem az én Írásom! Az elnök (Dörflerhez): Hát akkor ki volt az, akivel megosztotta a 25.000 dinárt? Dörfler: Nem tudom kivel osztozkodtam, csak tudom, hogy egy barna fiatalember volt. Az elnök (Dörflerhez): Hányszor fizetett be erre a könyvre? Dörfler: Egyszer sem, mert az illető mindjárt meghalt. Az elnök: Ki hozta ezt a tagot? Dörfler: Az a barna fiatalember hozta. Dörfler ezután odaszólt a vádlottak padján ülő Rukovinának: — Te Oszkár, te állítottad ki a könyvecskét. Rukovina felállt, az emelvény elé lépett és igy szólt: — Én állítottam ki, de orvosi bizonyítvány alapján. A bíróság Taryné és Szilágyi tanukat megesketi vallomásukra. Singer Bernát tanú elmondta, hogy nyolc könyv tulajdonosa, befizetett 7000 dinárt, pénzt nem kapott, mikor pénzért ment, mindig csak »húzogatták«. Az elnök: Kiket íratott be? A tanú: Kérem, ezek családi könyvek. Kovács Rezső fodrász fizetett és nem kapott pénzt. Bende Erzsébet tanú elmondja, hogy négy beirott tagja volt a Zsivotnál és ugyanannyi a Szláviánál. Az elnök: Ezek közül elhalt, vagy megnősült-e valamelyik? A tanú: Nem nősült és nem halt meg egyik se. Az elnök: Akkor hát magának nem volt szerencséje. A tanú elmenőben: — Elég szomorú. A rejtélyes halotti bizonyítvány Niderländer József cukrászsegéd kijelenti, hogy Rukovina Oszkár még letartóztatása előtt megkérte bátyját. Sándort, aki jelenleg Becskereken van és aki neki kebelbeli barátja, hogy őrizzen meg egyes okmányokat, melyekről nem szeretné, ha a bíróság kezébe kerülnének. Az elnök: Milyen okmányok voltak azok? A tanú: Hamisított orvosi bizonyítványok és hamisított 'halotti levelek. Az elnök: Honnan tudja ezt? A tanú: Jelen voltam a Nacional-kávéházban az átadásnál. Az elnök: Mit szól ehhez Rukovina?, Rukovina: Sem őt, sem a bátyját nem ismerem, sose láttam. A tanú: Nem igaz, kérem engem is és a bátyámat is nagyon jól ismeri. Elhivathatom a bátyámat Becskerekről. Az elnök: Azt majd én hivatom el. Egyben intézkedik az elnök, hogy táviratilag idézzék be Becskerekről Niderländer Sándort. Ezután az elnök megkérdi a tanútól, hogy hol vannak ezidőszerint ezek az iratok. A tanú: A lakásomon vannak. Az elnök: Mért nem hozta el? A tanú: Bátyám azt mondta, hogy csak az ő jelenlétében mutathatom meg az iratokat. Az elnök: Elrendelem, hogy az iratokat azonnal hozza el. Bórák István tanú elmondc,xcd öáyp 84 éves édesanyját beírták a Szláviába, orvos nem vizsgálta meg. A nyolcvannégyéves asszony nem hagyhatta el a házat, mert lábai gyöngék »voltak, tudomása szerint a házban sem járt orvos. Megállapítást nyert, hogy az asszonyt Dedin Gerő Íratta be, aki azonban azt állítja, hogy az asszonyt megvizsgáltatta. . Négy vádlott ellen elejtették a vádat Csulinovics Ferdo dr. államügyész elő» terjesztést tesz, hogy Radák Róza, Vojnics Anna, Fényes Mária, Bosnyákovics Giza vádlottak ellen elejti a vádat, miután a bizonyítási eljárás során bűnösségük mellett nem merült fel bizonyíték. Pavlovics István elnök kérdést intéz a sértettekhez, hogy van-e valaki, aki a vádat átveszi. Senki sem jelentkezeti mire a törvényszék ellenük megszüntette az eljárást. A bíróság még egész sor tanút hallgatott ki, akik lényegtelen vallomást tettek. Az elnök ezután félbeszakítja a tárgyalást és folytatását hétfő reggel nyolc órára tűzte ki. A megdorgált tanácsnok A noviszadi polgármester és városi tanácsnok afférjának elintézése Noviszadról jelentik: Dr. Milovánovics Milován noviszadi polgármester és dr. Markovics Giga városi tanácsnok között — mint ismeretes — súlyos affér támadt, mert Markovics tanácsnok az elmúlt években egy városi közgyűlésen világos ruhában jelent meg, ami miatt dr. Milovánovics polgármester felelősségre vonta és a szóváltás hevében kiutasította hivatalából. Milovánovics polgármester jelentésére fegyelmi vizsgálat is indult a tanácsnok ellen, akit a közigazgatási bizottság állásától felfüggesztett. A hónapokig tartó fegyelmi vizsgálat után a közigazgatási bizottság ezévi julius 13-ikán tartott ülésén visszahelyezte állásába Markovics tanácsnokot, egyben elrendelte, hogy viszszatartott fizetését a felfüggesztés napjától számítva haladéktalanul utalja ki a város. Dr. Markovicsot a fegyelmi eljárás folyamán a belügyminiszter ugyancsak tanácsnoki minőségben Pancsevóra helyezte át, de a tanácsnok a Vajdaságban érvényben levő törvényekre való hivatkozással nem foglalta el állását, hanem az államtanácshoz felebbezett. A belügyminiszter erre újabb rendeletében felhívta az áthelyezett tanácsnokot, hogy záros határidőn belül foglalja el pancsevói állását, különben úgy tekinti, mintha állásáról lemondott volna. Dr. Markovics ennek ellenére sem ment Pancsevóra, hanem elhatározta, hogy előbb bevárja az államtanács döntését. Markovics tanácsnokot a belügyminiszter dorgálásra ítélte és az ítéletet leküldte Noviszad város közigazgatási bizottságához, amely legutóbbi ülésén hirdette kj.
