Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-03 / 273. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926. október 3. CIRKUSZ A nő teste és a nő lelke í. Margit, aki a legszebb nő volt a föld kerekségén, tekintve, hogy imádtam, nevezett Margit lehunyt szemmel kér­dezte meg: — Szeret? — Ez nem kifejezés — válaszoltam hévvel. — Nézze, Ernő — mondotta erre — maga egy intelligens egyén, mondja meg nekem, hogy mit szeret rajtam? Nagy lélekzetet vettem: — Azt, hogy okos. Igaza van én intel­ligens egyén vagyok, én a szellemi kva­litásokat keresem leendő élettársam­ban. Margit, maga ezt meg fogja érte­ni, én a maga lelkére vagyok pali. Tu­dom, vannak emberek... vájjon embe­­rek-é ezek s nem csupán civilizált álla­tok? ... akik a testi bájakra helyezik g fősulyt, akiket csak az érdekel, hogy az asszony, kivel egy életre szóló kö­zösségre lépnek, szép legyen. Szép, mint egy szép nőstényoroszlán, mint egy szép nősténykukac. Balga alakok! A testi szépségnél nincs semmi mulan­­dóbb, a szellem szépsége azonban ma­radandó. Kit hoz lázba ma Kleopátra? Ezzel szemben Szokrátesz most is egyi­ke az emberiség vezéreiméinek, mint az köztudomású. Én nem vagyok egy ocs­­mány kéjenc, Margit, én, bevallom, nem arra gondolok e pillanatban, hogy ami­kor majd végre egyedül maradunk meg­hitt otthonunk mélyén, miféle testi or­giákat csapandunk arra föl, hogy most már szabad, mert az anyakönyvvezető bejegyezte a főkönyvbe. Nem. Adjuk meg a császárnak, ami a császáré, de túl a testi vonzalmon a lélek közössé­ge a fontos és én vágyakozva gondo­lok azokra az intim percekre, amelyek­ben majd eszméket cserélünk, én oda­adom magának az én eszmémet, maga ideadja nekem a maga eszméjét s eb­ből megszületik majd valami nagy, ne­mes, fenkölt gondolat. Maga megért en­gem, Margit és én ezt szeretem magá­ban. — Befejezte? — kérdezte Margit feltűnő hűvösen. Kissé zavarodottan feletem, hogy igen. Margit felállt: — Maga nekem finoman megmondta most, hogy egy ronda vagyok, akire rá se lehet émelygés nélkül nézni. Azt hi­szem, ezek után nincs semmi dolgunk egymással. Kirúgott. 2. Emma, aki a legbölcsebb nő volt a föld kerekségén, tekintve, hogy imádtam, ne­vezett Emma lehunyt szemmel kérdezte meg: — Szeret? — Ez nem kifejezés — válaszoltam hévvel. — Nézze, Ernő — mondotta erre — magában van esztétikai érzék, mondja meg, hogy mit szeret rajtam? Okulva régebbi tapasztalataimon még nagyobb lélekzetet vettem: — Azt, hogy szép. Igaza van, bennem van esztétikai érzék, én a testi kvalitá­sokat keresem leendő élettársamban. Emma, maga ezt meg fogja érteni, én magával érzéki harmóniára törekszem. Tudom, vannak emberek... vájjon em­­berek-é ezek s nem csupán hús és vér­ből való absztrakt fogalmak... akik a szellemi képességekre helyezik a fősulyt, akiket csak az érdekel, hogy az asszony, kivel egy életre szóló közösségre lépnek, okos legyen. Okos legyen, mint egy lexi­kon, mint egy szótár, mint egy logarith­­raus-tábla. Balga alakok! A szellem szép­ségénél nincs semmi bizonytalanabb, a testi szépség azonban kézzelfogható. Kit érdekel ma Szókratész bölcsessége? Ez­zel szemben Kleopatra mindig egyike marad a világ legszebb asszonyainak, mint az köztudomású. Én nem vagyok egy buta tudomány-smokk, Emma, én bevallom, nem erre gondolok e pillanat­ban, hogy amikor majd maga felkeres dolgozó-szobámban, miféle szellemi tor­náidat rendezeßdüak, arra föl, hogy, most már nem zavarhatja senki beszélgeté­sünket. Nem. Adjuk meg a császárnak, ami a császáré, de túl a lelki vonzalmon a test közössége a fontos és én átszel­lemülve gondolok azokra az elmélyült percekre, amikor majd csókokat vál­tunk, én odaadom magának az én ajka­mat, maga ideaja nekem a maga ajkát s ebből megszületik majd egy kis, nyesz­­lett, drága poronty. Magának szép a lá­ba, Emma és én ezt szeretem magában. — Befejezte? — kérdezte Emma fel­tűnő hűvösen. Kissé zavarodottan feleltem, hogy igen. Emma felállt: — Maga nekem finoman megmondta most, hogy egy buta liba vagyok, akivel két okos szót sem lehet váltani. Azt hi szem ezekután nincs semmi dolgunk egymással. Kirúgott. Skiz A bányászsztrájk *u!yos válságba dönti a7. angol nehézipart Angii-5 r.ízneayven vaskohója közül már cs k hat van üzemben Londonból jelentik: A már öt hó­nap óta tartó bányászsztrájk az an­gol nehézipart súlyos válságba so­dorja. Anglia száznegyven vaskohója közül ma már csak hat van üzemben és a havi koksztermelés szeptember­ben mindössze tizenháromezer tonna volt, mig a bányászsztrájk kitörése előtti hónapokban ötszázezer tonná­ra rúgott a havi koksztermelés. Természetesen ugyanilyen meg­döbbentőek az adatok a szénterme­lés terén is. A belföldi széntermelés szep­tember utolsó hetében mindösz­­sze ötszázezer tonna volt, szem­ben az átlagos heti ötmillió ton­nával, amit a széntermelés a bányász­sztrájk előtti hetekben ért el. Terhelő tanúvallomások a Zsivot—Szlávia-pörben Hétfőn folytat] ák a tanuk és a károsultak kihallgatását Az ügyészség négy vádlott ellen elejtette a vádat A Zsivot—Szlávia-pör hatodik napja azt a fordulatot hozta, hogy Csulinovlcs Ferdo dr. államügyész a szabadlábon levő vádlottak csoportjából négy vádlott ellen elejtette a vádat. A szombaton kihallgatott tanuk kö­zül néhányan terhelő vallomást tettek Rukovina, Dedin Grga, Grádics és Dörf­ler ellen. A bíróság szombaton sem fe­jezte be a kihallgatásokat, bár mintegy nyolcvan tanú és sértett jelent meg a bírói emelvény előtt. Hétfőn folytatja a bíróság a tanuk és a sértettek kihallga­tását és ugyancsak hétfőn kerül sor a könyvszakértők meghallgatására. ítélet aligha lesz szerda előtt. Pavlovics István elnök nyolc órakor nyitotta meg a folytatólagos főtárgyalást. Nagy Andor villanygyári tisztviselő fel­világosítást adott a Szlávia könyvveze­téséről. A tanú szerint a könyveket az egyesület tisztviselői nem vezették ren­desen és ő Grádicstól megbízást kapott, hogy a könyveket hozza rendbe. Csak aláirott elismervényeket vezetett be a pénztárkönyvbe. Csik Margit topolai lakos tanú rövid vallomást tett. Az elnök megkérdezte, mit tud, mire a tanú ezt felelte: Annyit tudok, hogy fizettem és nem kaptam semmit. Dörfler osztozkodott, da nem tudja, hogy kive/ Tary Teréz, a következő tanú elmond­ta, hogy édesanyját az ő tudta és bele­egyezése nélkül beíratták a Szláviéba és mikor anyja meghalt, felvették a 25.000 dinár segélyösszeget. Az iratokból meg­állapítást nyert, hogy Taryné édesany­ját a negyedrendű vádlott, Dörfler Szi­lágyi Imre névre Íratta be a Szláviéba. Az elnök: Beteg volt az édesanyja és mikor? A tanú: Édesanyám ágybanfekvö be­teg volt hosszú ideig. Abban az időben, amikor ezek a dolgok történtek, egész biztosan beteg volt — erre megeskü­szöm. Az elnök (Dörflerhez): Ki vizsgálta meg az asszonyt beiratás előtt? Dörfler: A köri orvos vizsgálta meg augusztusban. Az elnök: Ki az a köri orvos? Dörfler: Nem tudom. Az elnök: Szeretném én látni azt az orvost, aki egy nyolcvanhároméves, fekvő beteg asszonyról megállapítja, hogy egészséges. A tanú: Kérem, egész biztosan mond­hatom, hogy édesanyámat nem vizsgál­ták meg sem a házban, sem kint, Dóriiért nem ismerem. Az elnök (Erdődíhez): Maga fizette ki a biztosítási összeget az elhalt asszony ßfén? Érdődi: Én fizettem ki a 25.000 dinárt Dörflernek és egy barna fiatalembernek. Az elnök (Dörflerhez): Ki volt az a barna fiatalember? Dörfler: Szilágyi volt, az ő nevére írattam be a tagot. Az elnök intézkedik, hogy Szilágyi je­lenjen meg a bíróság előtt. Szilágyi: Dörfler egyszer megkért, hogy mivel ő mint az egyesület tisztvi selője, a saját nevére nem irathat be tagokat, engedjem meg neki, hogy az én nevemre írasson be tagokat. Ebbe beleegyeztem, de pénzről nem volt szó, ezt Dörfler nem említette, én egyáltalá­ban nem kaptam pénzt és nem enged­tem meg, hogy a nevemet aláírja. Az elnök (Szilágyihoz): De hisz az elismervényen, amelyet Dörfler a pénz­tárnak adott, a maga neve szerepel. Az elnök felmutatja a blankettet. A tanú megnézi. — Ez nem az én Írásom! Az elnök (Dörflerhez): Hát akkor ki volt az, akivel megosztotta a 25.000 di­nárt? Dörfler: Nem tudom kivel osztozkod­tam, csak tudom, hogy egy barna fiatal­ember volt. Az elnök (Dörflerhez): Hányszor fi­zetett be erre a könyvre? Dörfler: Egyszer sem, mert az illető mindjárt meghalt. Az elnök: Ki hozta ezt a tagot? Dörfler: Az a barna fiatalember hozta. Dörfler ezután odaszólt a vádlottak padján ülő Rukovinának: — Te Oszkár, te állítottad ki a köny­vecskét. Rukovina felállt, az emelvény elé lé­pett és igy szólt: — Én állítottam ki, de orvosi bizonyít­vány alapján. A bíróság Taryné és Szilágyi tanukat megesketi vallomásukra. Singer Bernát tanú elmondta, hogy nyolc könyv tulajdonosa, befizetett 7000 dinárt, pénzt nem kapott, mikor pénzért ment, mindig csak »húzogatták«. Az elnök: Kiket íratott be? A tanú: Kérem, ezek családi könyvek. Kovács Rezső fodrász fizetett és nem kapott pénzt. Bende Erzsébet tanú el­mondja, hogy négy beirott tagja volt a Zsivotnál és ugyanannyi a Szláviánál. Az elnök: Ezek közül elhalt, vagy megnősült-e valamelyik? A tanú: Nem nősült és nem halt meg egyik se. Az elnök: Akkor hát magának nem volt szerencséje. A tanú elmenőben: — Elég szomorú. A rejtélyes halotti bizonyítvány Niderländer József cukrászsegéd kije­lenti, hogy Rukovina Oszkár még letar­tóztatása előtt megkérte bátyját. Sán­dort, aki jelenleg Becskereken van és aki neki kebelbeli barátja, hogy őrizzen meg egyes okmányokat, melyekről nem szeretné, ha a bíróság kezébe kerülné­nek. Az elnök: Milyen okmányok voltak azok? A tanú: Hamisított orvosi bizonyítvá­nyok és hamisított 'halotti levelek. Az elnök: Honnan tudja ezt? A tanú: Jelen voltam a Nacional-kávé­­házban az átadásnál. Az elnök: Mit szól ehhez Rukovina?, Rukovina: Sem őt, sem a bátyját nem ismerem, sose láttam. A tanú: Nem igaz, kérem engem is és a bátyámat is nagyon jól ismeri. Elhi­vathatom a bátyámat Becskerekről. Az elnök: Azt majd én hivatom el. Egyben intézkedik az elnök, hogy táv­iratilag idézzék be Becskerekről Nider­länder Sándort. Ezután az elnök meg­kérdi a tanútól, hogy hol vannak ezidő­­szerint ezek az iratok. A tanú: A lakásomon vannak. Az elnök: Mért nem hozta el? A tanú: Bátyám azt mondta, hogy csak az ő jelenlétében mutathatom meg az iratokat. Az elnök: Elrendelem, hogy az irato­kat azonnal hozza el. Bórák István tanú elmondc,xcd öáyp 84 éves édesanyját beírták a Szláviába, orvos nem vizsgálta meg. A nyolcvan­négyéves asszony nem hagyhatta el a házat, mert lábai gyöngék »voltak, tudo­mása szerint a házban sem járt orvos. Megállapítást nyert, hogy az asszonyt Dedin Gerő Íratta be, aki azonban azt állítja, hogy az asszonyt megvizsgál­tatta. . Négy vádlott ellen elejtették a vádat Csulinovics Ferdo dr. államügyész elő» terjesztést tesz, hogy Radák Róza, Voj­­nics Anna, Fényes Mária, Bosnyákovics Giza vádlottak ellen elejti a vádat, mi­után a bizonyítási eljárás során bűnös­ségük mellett nem merült fel bizonyíték. Pavlovics István elnök kérdést intéz a sértettekhez, hogy van-e valaki, aki a vádat átveszi. Senki sem jelentkezeti mire a törvényszék ellenük megszüntette az eljárást. A bíróság még egész sor tanút hall­gatott ki, akik lényegtelen vallomást tet­tek. Az elnök ezután félbeszakítja a tár­gyalást és folytatását hétfő reggel nyolc órára tűzte ki. A megdorgált tanácsnok A noviszadi polgármester és városi tanácsnok afférjának elintézése Noviszadról jelentik: Dr. Milovánovics Milován noviszadi polgármester és dr. Markovics Giga városi tanácsnok kö­zött — mint ismeretes — súlyos affér támadt, mert Markovics tanácsnok az elmúlt években egy városi közgyűlésen világos ruhában jelent meg, ami miatt dr. Milovánovics polgármester felelős­ségre vonta és a szóváltás hevében ki­utasította hivatalából. Milovánovics pol­gármester jelentésére fegyelmi vizsgá­lat is indult a tanácsnok ellen, akit a közigazgatási bizottság állásától felfüg­gesztett. A hónapokig tartó fegyelmi vizsgálat után a közigazgatási bizott­ság ezévi julius 13-ikán tartott ülésén visszahelyezte állásába Markovics ta­nácsnokot, egyben elrendelte, hogy visz­­szatartott fizetését a felfüggesztés nap­jától számítva haladéktalanul utalja ki a város. Dr. Markovicsot a fegyelmi eljárás fo­lyamán a belügyminiszter ugyancsak tanácsnoki minőségben Pancsevóra he­lyezte át, de a tanácsnok a Vajdaság­ban érvényben levő törvényekre való hivatkozással nem foglalta el állását, hanem az államtanácshoz felebbezett. A belügyminiszter erre újabb rendeletében felhívta az áthelyezett tanácsnokot, hogy záros határidőn belül foglalja el pancse­­vói állását, különben úgy tekinti, mintha állásáról lemondott volna. Dr. Marko­vics ennek ellenére sem ment Pancse­vóra, hanem elhatározta, hogy előbb bevárja az államtanács döntését. Markovics tanácsnokot a belügymi­niszter dorgálásra ítélte és az ítéletet leküldte Noviszad város közigazgatási bizottságához, amely legutóbbi ülésén hirdette kj.

Next

/
Oldalképek
Tartalom