Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-02 / 90. szám

&: oldal. BÄCSMEGYEI NAPLÓ 1925. áprflis 2. Elkészült a vádirat Froreich ellen Egyedi gyilkosa degeneráit, de beszámítható Soprqcból jelenük: A soproni ügyész­­»ég — mint már kőzöitük — Froreich Ernő ügyében elkészítette a vádiratot, amit a hétfői nap folyamán kézbesitte­­tett az érdekelt feleknek. A vádirat el­készülte meglepetésszerűen hat, mert a legutóbbi időben froreich állapotáról, a fogházban való viselkedéséről olyan hi­­rek kerültek forgalomba, amelyek sze­rint az após gyilkos ön- és közveszélyes elmebeteg, aki tettéért nem lesz ieie­­lösségret vonható. Az orvosszakértők vé­leménye megállapította, hogy Froreich F.rr.6 bár bizonyos mértékig degeneráit és így korlátolt beszúmithaióságn, sem tettének elkövetése előtt, sem az alatt nem volt beszámíthatatlan elmebeteg és állapota ma sem olyan, hogy bírái elé ngm volna állítható. ki. orvossz&kértöi vélemény szerint Frareichnel; a fogházban az utóbbi idő­ben tanúsított magaviseleté szimulálás volt, szimulált, amikor dühöngött, ami­kor őrültnek tetette magát és őreinek nekitámadt, akkor is, amikor melankó- Iikusan maga elé meredt és amikor hü­lyének tetette magát. A terhelt Froreich Froreich Ernő családjára vonatkozó­an az orvosszakértők megállapították, hogy édesanyja hatvanhárom éves ko­rában a lipótmezei elmegyógyintézetben halt meg, anyjának nővére Linz me lett hat meg egy tébolydában. Mostoha nő­vére elmondotta, hogy Froreich Ernőt a család már gyermekkorában sem tar­totta normálisnak. Semmivel sem voit szabad izgatni, mert rögtön idegroha­­tnot kapott. Hetedik gimnazista korában a sopro­ni Laehne-íéle intézetből megszökött s négy-öt napig az erdőkben kóborolt. Az érettségi után Fájásba ment és ott ta­nult tovább. A francia fővárosban has­tífusza és agyhártyagyulladást volt. fel­épülése után olyan erőszakos magatar­tást tanúsított, hogy a rendőrséggel is meggyűlt a baja. Vőlegény korában Fro­reich Ernő társaságban önmagát dal táti a, hipnotizálta és ilyenkor kitűnő médium és iövendőmondó volt. Almában sokszor apjával beszélt, őt látni vélte, de még éber állapotban is érezte, mint­ha látná meghalt ap}dí. Anyja halálakor valóságos dellrittmszerü dührohám vett erőt rajta. Az orvosi szakvéleméuy A kirendelt orvosszakértők a vizsgá­lati fogság alatt négyszer vizsgálták meg Froreichet és a vizsgálat eredmé­­nyeképen a következő szakvéleményt adták ki: 1. Froreich súlyosan degeneráit, pslchopáthiás egyén, aki schizothymiás és cyklothiiniás dispozició mellett jelen­leg súlyos hisztériában szenved s emel­lett vannak nála még epilepsia leiiető­­ségérc utaló jelenségek is. Jelenleg sű­rű hisztériás rohamok vannak jelen, melyek alatt tanúsított támadó fellépé­se, aggresszlvitása által a környezet testi épségét Veszélyezteti. 2. Froreich Emő sem előzőleg, sem a bűntett elkövetésekor, sem jelenleg nem szenvedett és nem szenved elmebeteg­ségben vagy elmezavarban. 3. Froreich Ernő mint degeneráit neu­ro- és psichopathiás egyén, akaratának szabad elhatározó képességében jelen­leg is korlátozott 6s a bűntett elköve­tésekor is korlátozva volt. Mint ilyen és indulatkitőrésekre hajlamos psychéje folytán a büntetett elkövetésekor nem volt ugyan teljes öntudatlanság állapo­tában, hanem nála a tett elkövetésekor erős és kóros felindulás állt fenn. A gyilkosság lefolyása Az ügyészség Froreich Ernőt a vád­iratban előre megfontolt szándékkal /el­követett emberölés bűntettével vádolja tűiért, mert 1924 október 6-ról 7-re vir­radó éjszak?, illetve október 7-én haj­nali 3 és 4 óra között belopódzott apó­áuak, Egyedi Artur hatvannyolc éves egyedi földbirtokosnak hálószobájába és apósát a légzőszervek elzárásával két kezével megfojtotta. \z előre megfontoltság tökéletesen bizonyítva van. Az előre megfontolt szándékot elsősorban az orvosi szak­éttői vélemény bizonyltja. A törvény­­széki orvosszakértők ugyanis a bonco­lás alkalmával megállapították, hogy a gyilkosság semmiképpen sem történhe­tett azon a módon, ahogy azt Froreich Ernő a vizsgálóbíró előtt elmondta. A fulladás a szakértők véleménye szerint azáltal következett be, hogy a nyelv gyöke benyomult a garatba és azt el­zárta. Ez csak ugy magyarázható, hogy a torok összeszoritdsával egyidejűleg a gyilkos másik kezével elzárta az ál­dozat száj- és orr-iiregét a levegőtől. Bizonyíték az előre megfontolt szándék mellett az áruló kereolds Froreich mel­lén. Egyedi Arier a gyilkossal hevesen, teljes erejével birkózhatott és eközben körmével sérthette öt meg a mellén. Ebböi valószínű az a feltevés, hogy Froreich hálóingben lopódzott bo Egyedi Artur hálószobájába. Nem esti tizenegy órakor, hanem hajnali 3—4 óra között történt a gyilkosság. Ezt a körülményt boncolás alkalmával ' a meggyilkolt gyomrában taláit éíelmaradékok stádiu­mából állapították meg. Froreich azt ál­lítja, hogy tizenegy óra elmúlt, éjfél felé járt az idő, amikor bement apósa hálószobájába, hogy vde pénzügyekről, gazdasági kérdésekről tárgyaljon. Ez a vallomás sein áll meg, mert tanuk van­nak arra is, hogy abban az időben, ami­kor Froreicii állítása szerint apósa há­lószobájában járt, a szobában világos­ság nem volt. Ellenben ugyancsak tanuk igazolják azt, íiogy Froreich Ernő szo­báidban sokáig volt világosság a gyil kosság éjjelén. Ezenfelül a hálószobában igen sok cigarettavéget találtak a pad­lón. Froreich Ernő szobájában fel es ala járkálva, cigarettázva várta a kedvező pillanatot a gyilkosság elkövetésére, majd arra gondolt, hogy a fel- és alú­­járkálás és a Iámpafény árulója lesz, ezért levetkőzött, magára vette hálóin­gét és agy ment be apósa hálószobájá­ba. A gyilkosság végrehajtása után új­ból visszatért a szobába és ledőlt ágyá­ra. Azonban türelmetlen volt, lámpát gyújtott. Felöltözött, do olyan izgatot­tan, hogy elfelejtette felkötni a nyak­kendőjét. A gallér nyakkendő nélkül volt a nyakán, ugy ült ki a folyosóra. >hol várta, amíg a gyilkosságot felfe­dezik. A terjedelmes, több oldalra terjedő vádirat az előre megfontolt szándék nellett a fó bizonyítékokén kivül még számos apróbb meliékbizonyitékot is felsorol. így azt u körülményt, hogy "rorelcli Ernő eltitkolta apósa előtt az egyedi kastélyba való megérkezését, to­vábbá nyomasztó gazdasági helyzetét és civódásait Egyedi Artúrral, ügyészség a vád bizonyítására has: tanú megidézését kér! a főtárgyalásra, amelyet előreláthatóan május hónap fo­lyamán tartanak meg. Karinthy Frigyest nyolc napra ítélték ";*Vallás elleni kihágás miatt A „Fekete mise“ a budapesti törvényszék előtt — Az irő észtét kai vitája a biróságjjal Budapestről jelentik: Karinthy Fri­gyest a budapesti ügyészség szerdán a büntetőtörvényszék Töreky-tanácsa elé állította Az Est 1924 szeptember 14-iki számában megjelent Fekete mise cimü novellája miatt. Ebben a novellában az ügyészség szemérem eüenl vétséget és vaüásgyatdzdsl vétséget látott. A vádirat szerint az inkriminált novella fajtalanságot tartalmaz és ezenkívül a római katliolikus vallás által tisztelet­ben tartott szentmisét nyilvánosan meg­gyalázza. A Fekete mise cimü novella felolvasá­sa után az elnök kérdésére Karinthy a következőképpen kezdi védekezését: — Nem érzem magam bűnösnek ab­ban az értelemben, ahogy a vádirat szól. De magam előtt, mint iró előtt, hi­báztatom magamat azért, hogy mm si­került olyan világosan idteiteni, amit akartam, hogy Mindenki megértse, mit akartam ezzel a novellámmal. Nem min­denki értette meg, agy látszik, az ügyész nr sem. — Fejtse Id tehát, mi volt a célja es­zel a novellával? ~~ mondja az elnök. — Megpróbáltam a szatauikus, démo­­nikus, erotikus stílust nevetségessé ten­ni, ennek a stilnsnak müvészietlenségét hangsúlyozva. Mint tudjuk, ennek a stí­lusnak német képviselője Hans Heinz Ewers, az osztrákoknál pedig volt az a Betiauer, aki ennek a stílusnak szeren­csétlen áldozata is lett. Olyan módon állítja be ez az irányzat az élet legszebb ajándékát, a szerelmet, hogy az bűnös, veszedelmes dolognak tűnik tel. Kétféle módón érhettem el célomat, először úgy, ahogy fiatal koromban is tettem, hogy a stilus nevetségességére mutatok rá, hogy karikatúrát Írok. Az így irtok TI! című könyvemben igy cselekedtem. Ebben a kritikai tanulmánykötetemben a nevetségességet mutattam ki. Az elnök: Azt meg is értette mindenki. Karinthy: lit tovább akartam menni. Az a fülledt, tulszinezett stílus, amellyel novellám Íródott, nem az én stílusom, nem az én hangom. <4 művészet végső céljában, végső vonalakban valahogyan összeesik a legprecízebben megfogalma­zott etikai vonalakkal. Hamis művészi és irodalmi szempont az a beillitds, a mely szörnyűséges, borzalmas, vesze­delmes dolognak tünteti fel az eszmék legszebbikét, az anyaság eszméjét. En­nek a kimutatása volt a célom novellám­mal. Ha ez a célom nem derül ki min­denki szántára, akkor magamat hibáz­tatom. Jelképes templom szerepel a no­vellában, ahol nem az Isteni, hanem a sátánt szolgálják. Bonlfáciusnak. a kiát­kozott papnak, idézésére nem a sátán jelenik meg az oltáron, hanem az anya­ság ereje egy csecsemő formáidban. A jelenésre megtisztul az egész társaság. Ezzel azt hittem, sikerült elérni azt a célomat, hogy mÖvészerkölcsi szem­pontból bizonyítsam be a démonikus fel­fogásnál: irodalmi képtelenségét. Az elnök: Az ügyész ur másképpen látja a dolgokat. A cikk egy orgiának a íefestése, egymást tépő és marcangoló testek gomolyáról beszél a templom ha­jójában, hetérák fanyar illatáról, fel­gyűlő vérről. Mit gondol, ez milyen ha­tást kelt az olvasóban? Karinthy: Az olvasó, aki ismeri, hogy én hogyan gondolkozom, megérti, hogy ez karikatúrája csak egy bizonyos stí­lusnak. Az elnök: Vannak tényleg a stílusá­ban bizonyos részek, mint például s Mé­zes és mákonyos nyálat sziszeg«, ami lehet karikatúra, mert ezt én sem értem. — Én sem — szól közbe Karinthy. — De vannak más pontok. — folytat­ja az elnök — amelyeket nagyon is meg lehet érteni. Az ön védekezése, hogy az olvasó ismeri az Ön régebbi müveit és ezekből következtet gondolkodására, nem helyes, mert az olvasó, aki a Fe­kete misét olvassa, csak a Fekete misé­ben olvastakat szivja magába.--- A védekezésemnek csak egyik ré­sze volt ez, — feleli Karinthy. — A j tdrgybeli .védekezésem az. hogy az I anyaság eszméjét, tisztaságát próbál­tam kidomborítani. — Helyes, erre hivatkozhat. — mond­ja a tanácselnök — mert ez talán nem alaptalan. De az ellen védekezzék, hogy ön elkövette a szemérem elleni vétséget munkájában.-- Hu a kitételeken maliik a szemérem elleni sértés, akkor, ne tessék tisztedet­­cnségnek venni, de az Is elköveti, aki most ezt az írást felolvasta. — Nem, öli nem ért engem. A gondo­lat erkölcsös lehet, de az erkölcsös gon­dolatot Is úgy lehet megirni, hogy a szemérem ellen vét vele az iró. De van ön ellen még egy vád, a római katolikus vallást meggyalázta. Mi a védekezése ez edlen? Karinthy: Védekezésem e vád ellen az, hogy az a templom és az a pap, amelyik és aki a novellámban szerepel, nem a katolikus egyházban szerepló templomok és papok jelképe, hanem a sátán temploma és a sátán papja sze­repel az én munkámban. Az elnök: Nézze, miért éppen a római katolikus templomot választotta? ön milyen vállású? Karinthy: Ágostai evangélikus. Áz elnök: Miért nem a saját vallásá­nak templomában tomboltatta le akkor ezt az orgiát? Azért nem, — adja meg rá mingyárt a tanácselnök a választ. — mert szégyelte volna saját templomába helyezni ezt az orgiát. — Nem ezért. — De igenis ezért. — Azért, mert ß római katolikus val­lásban sokkal színesebb minden, sokkal gazdagabb. Én nekem színes képet kel­lett festenem, ezért választottam a ró­mai katodikus templomot. — ügy? Apácák, szent képék nincsenek más templomban. Mit gondol, a katoli­kus ember vallásos érzését nem sérti ez a novella? — Úgy érzem, hogy' a katolikus em­ber vallását nem sérti, hanem megvédi, — Ez? — Igen A sátán templomának jelkéj. pe a templom, ahol az orgia teiolyik. Karinthy vallomása után Herczeg Fe­rencet hallgatja ki a törvényszék, min* irodalmi szakértőt. Herczeg Ferenc az elnök kérdéseire kijelenti, hogy a kér­déses novdia irodalmi értékű, amint­hogy minden sornak, amit Karinthy Fri­gyes ír, irodalmi értéke van. Karinthy azok közé a kevés magyar Írók közé tartozik — mondja — akiknek tehetség géről nem tehet vita, sem Magyaror­szágon, sem a külföldön. A Fekete mise cimü novellában nagyon szép erkölcsös gondolatot hozott ki Karinthy. A novella és megírásának oka egy volt, a gyer­mek. Valószínűnek tartja, hogy Hans Heins Ewers szonetten írását akarta eb­ben ai novellában kifigurázni. Az ügyész vádbeszéde után dr. Vajda Ödön ügyvéd mondja el védöbcszedét, majd Karinthy Frigyes védekezésül még a következőket mondja: — Én elhiszem, hogy önök a vallás­­erkölcs és szemérem nevében \ ádolíak meg engem, iligyjék cl nekem viszont önök, hogy sem a vallást, sem az erköl­csöt megbántani nem akartam. Kérem önöket, mentsenek fed engem a vád alól a nagy nyilvánosság előtt és önmagam előtt is. Karinthy védőbeszéds után a hallga­tóság soraiból felugrott egy egyetemi hallat tó és a' bjróság előtt átölelte a meglepett írót és megcsókolta. Karinthy nagyszámú hívei is nneghatoítan és lel­kesen hallgatták az iró szavait. A bíró­ság ezután Ítélethozatalra vonult vissza. Töreky elnök több nriut egyórás ta­nácskozás után hirdette ki a törvény­szék ítéletét, amelyben valldsgyaldzás vétsége helyett bűnösnek mondja ki Ka­rinthy Frigyest a kihágási büntető tör­vénykönyvbe ütköző valláselleni kihá­gásban és ezért nyolc napi elzárásra és 7 bűnügyi költségek megfizetésére Uéti. A szemérem elleni vétség vádja alól a bíróság Karinihyt felmenti. Az ügyész: a felmentés miatt, a védő és Karinthy a kihágásban való bűnös* ség kimondása és a büntetés súlyosba fása miatt terjesztettek dő fdebbezést

Next

/
Oldalképek
Tartalom