Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-12 / 100. szám

i 4. oldal BACSMEGYEI NAPLÓ 7925. április 12. Egy órás beszélgetés Basch Viktorral, a Sorbonne neves tanárával, az Emberi Jogok Ligájának aleinökével, fivéréről, L myi Eritöröl és egy kis politikáról \ Paris április hó A U. N. kiküldött tudósítójától Csák kevesen tudják, hogy Victor Basch a párisi Sorbonne tudós tanára, az emberi haladás lelkes harcosa fól­­testvére volt Lányi Ernőnek, a szubotl­­tai zeneiskola boldog emlékű igazgató­jának. Victor Basch kis gyerek korában került el Franciaországba és bár fele­sége magyar nő, a magyar nyelvet egy­általán nem beszéli, A francia politiká­ban! mint az emberi jogok ligájának al­­ehiöke nagy szerepet játszik Victor Basch,- aki legutóbb, mint a Cailleau.t tiszteletére rendezett banketten vezér­szónoka ismételt tanúbizonyságot tett politikai éleslátása felől. Érdekelt, hogy ez a nagy túr fiú mit tud a mi Lányi Ernőnkről, akitől már gyermekkorában elszakadt. E célból fel­kerestük Basch Victort a rue Huys­­mannon levő lakásán. Könyvekkel tele­zsúfolt dolgozószobái álján fogadott a pioíesszof. Borotvált, kissé papos arcú elegáns ember, magas tiszta homlokkal. A mosolyában cs a meghatottságabar ötösen hasonlít a megboldogult Lány Ernőre. — Igen fájdalmas nekem, — mondja kérdéseinkre, — hogy elhunyt «verem­ről beszéljek. A Bácsmegyei Narlói-au, amelyet jól ismerek és amelynek kultu­rális munkáját figyelemmel kisérem, -­­szívesén állok rendelkezésére minden politikai és irodalmi kérdésben, de azt ne kívánja tőlem, hogy Ernő fivéremről itt előadást tartsak. Mély meghatottsággal ejti ki ezeket a szavakat Basch Victor és a beszélge­tés során még sokszor Vérzékenyül, ahányszor csak Lányi Ernőre — Ellensége vagyok annak, hogy Kö­zépeurópdban és Keleten még több kis államocskái kreáljanak. Aztán szüárd hangon: — Az uj államoknak csak egy rezon­szsrü politikája leltet: teljes jogot és szabadságot adni a nemzeti kisebbsé­geknek. Térképet tereget elém úgy magya­rázta Középsiirópa nemzetiségi eloszlá­sát. Csupa kényes téma. Aztán egy for­dulattal ismét áttér a családi dolgokra: — Ismeri az unokaöcsémet? Mondom, hogy Lányi Viktor jő bará­tom. — Ah, Gézát. Je l'ainte beaucoups. II est un pen paressetix! Lusta egy kicsit a Géza, nem ir elég gyakran a nagybácsijának. — Régen láttam, — máséi! a profesz­­szor. — ő volt a gyerekek között a leg­szebb. Mit szól a diáktüntetésekhez? A francia politikáról folytatódik a dis­kurzus. Kf-notról, Briandról, a német elnökválasztásról és Basch legjobb ba­rátjáról, Caiileux-ról. Megragadom az alkalmat és arra kérem, hogy protezsál­­jon be Caillaux-nál. a tna legérdekesebb politikusánál, hogy adjon egy interjút a Bácsmegyei Napló részére. Caillaux ugyanis ejvi okokból még a saját lapjá­nak, a Vuoditren-nek se ad interjút és kb. száz külföldi újságíró várja, hogy a szfinx megszólaljon. Bascii nevetve mondja: — A német újságírók mit meg nem próbálnak, hogy nyilatkozatra bírják. De ő még nem beszél. Kényes helyzetben van. (»Situation delicate«.) Aztán hozzáteszi: — Amint megszólalhat és fogadhatja a hírlapírókat, maga az elsők között lesz . . . Még egy kérdés: — Ml a professzor ur véleménye, Cail­­laux rövidesen visszatér-e a politikai életbe? —Victor Basch elgondolkodva felelte — Sokkal hamarabb, mintsem gondol■ ná . . . . Es meleg, szívélyes búcsúval kisért el az előszobáig ... ' Stella Adorján Lemondott a francia kormány A szenátus bizalmatlanságot szavazott Herriatnak terelődik Párisbó! jelentik: A kamara csütörtö­ki ülésén a többség a felvetett bizalmi kérdésben a kormány mellett szavazott, a jobboldal azonban átvitte a kormány elleni támadást a szenátusba is és pe­dig teljes sikerrel, úgyhogy egy nap.­­rendi javaslattal kapcsolatban sikerűit leszavazni a kormányt. Emiatt pénteken este Herriot benyújtotta a köztársaság elnökének a kormány lemondását. A szenátus pénteken a pénzügyi hely­zetről folytatta a vitát, amelynek során Francois-Marshall, a Polncaró-kormány volt pénzügyminisztere élesen támadta a kormány pénzügyi politikáját. A beszédre Herriot válaszolt és kije­lentette, hogy nem tartja helyesnek er­­-ől a nyilvános vitát, mert a pénzügyi helyzetről most legfeljebb a parlament bizottságának bizalmi ülésén lehetne szó. Kéri a szenátus bizalmát, hogy végrehajthassa a pénzügyi szanálást Ezután Poincaré beszélt, aki összeha­sonlította kormányának munkáját mostani kormányévá}. Kétségbevonta Herriot érdemeit a költségvetés egyen­súlyának helyreáilitlsa körül. A vita után az elnök előterjesztette a kormány napirendi indítványát, amely­nem során 756 szavazatai 132 ellenében elvetették a kormány javaslatát A má­sodik szavazásnál 163 szavazat esett a kormány ellen. A szavazás után a kormány tagjai azonnal a külügyminisztériumba mentek ahol aláírták a kabinet lemondásáról szóid okmányt. Este tíz órakor Herriot a kabinet tagjaival az Ely*ée-palotába ment. ahol a 'emonddst együttesen ái­­nvnitoiták Donmergue elnöknek, —a— I——— . _________ Megnyugtatjuk, hogy nem interjúról van szó, inkább pár apróságot szeret­nénk megtudni kettőjük viszonyáról. — Elsodort bennünket az élet egy­mástól, — válaszolja rezignáltam Har­mincnyolc évvel ezelőtt töltöttem hosz­­szabb időt együtt Ernővel, Kolozsvárom Akkor ő ott karmester volt. — Utoljára mikor látta? — 1913-ban. De állandóan fenntartot­tuk az érintkezést még a háborúban is. A müveit jól ismerem, minden rá vo­natkozó sort elolvastam vagy lefordi­­tattam magamnak. Feleségem sokat énekelte a nótáit és mostanában is gyakran köriilüliük a zongorát, amikor az ő dalait énekli— Behunyja a szemét. Az arcára tükrö­zik a fájdalom, ahogy a finom melódiák­ra gondol. Aztán egyszerre élénk lesz. — Mikor látta utoljára? — kérdi. Megmondom. — Kérem, engedje meg, hogy ér in­­tefjuoljani meg magát a fivéremről. Mondjon el mindent róla. Hogy nézett ki az utolsó évben? Megöregedett? Dol­gozott sokat? Es nagy áhítattal hallgatja a szavai­mat Kérésére Nagy Jancsi tragédiáját is előadtam, hiszen Nagy Jancsit is I.ányi Emő kreálta. Még száz és egy kérdés Lányi Ernő­ről, aztán hirtelen egyszerre: — Mi van Radlcsékkal Jugoszláviá­ban? Már is benn vagyunk a noütikáb.in. A r>r-fesszor apróra kikérdezett a jugo. szláviul megvárok helyzetéről, a leg utóbbi választások lefolyásáról és a magyar saitó működéséről. Páratlan jártasságot árult el a legapróbb részlet­­kérdésekben Is. — Nagy érdeklődéssel viseltetek maevar kisebbségek sorsa iránt. — mondta. Szóba kerülnek az autonomists moz­galmak. Miért lesznek öngyilkosok az emberek Beszélgetés Ferenczi Sándorra/, a lélekgyógyászat európai kirii tudósavai Fölkerestük Ferenczi Sándort, a kiváló tudóst s a külföldön is ismert ünnepelt idegorvost, kivel a mostani öngyilkos­­sági járványról beszélgettünk. Miért lesznek öngyilkosokká az emberek? Mit, jelent az öngyilkosság logikai, lélektani “ szempontból? Mi ebben a tekintetben az álláspontja a modem lélekgyógyászat­­nak? Ferenczi Sándor doktor ezt mondotta: — Azok, akik életrevalók, a jég hátán is megélnek. Ha nem tudna!« boldogul­ni, elmennek máshová, uj életet küzde­nek. De akiben hajlam van az öngyil­kosságra, azoknak kapóra jön a mai ín­séges kor. Általánosságban válaszolni arra, hogy ml okozza a mai öngyilkos­ságokat, nem lehet. Minden esetet külön kellene megvizsgálni. — De mi az öngyilkosság? Logikailag az, hogy valaki önmagát a maga egé­szében meggyilkolja, lehetetlenség. Az ember azzal, hogy van. tgenii önmagát, teljesen nem is tagadhatja meg önma­gát. Azt mondhatjuk lehetetlenség, hogy valaki megölje önmagát. Tulajdonkén nincs is öngyilkosság. — De ami logikailag lehetetlenség, az lélektanilag lehetséges. Mert mégis azt látjuk hogy vannak, akik ezt megteszik, Mi tehát ennek az értelme? Hogy ma­gyarázhatjuk az öngyilkosságot? — Az öngyilkosok tulajdonkén nem is akarnak egészen elpusztulni, csak azt a részüket szerelnék elpusztítani, mely nem lelel meg várakozásuknak becs­vágyuknak. hiúságuknak, azt a tulaj­donságukat szeretnék megsemmisitent, mely szégyent, bánatot, szenvedést ho­zott rájuk. A szerelmes a szerelmét, mely miatt annyit gyötrődött stb. (Az sem véletlen, hogy valaki mikép végez magával: folyóba ugr!k-e, főbe lövi-' magát stb.) — Valami furcsa érzés van az ön­gyilkosokban, hogy az öngyilkosság, halál, valójában nem is jelenti végüket, mert csak hibáikat, bűnüket büntetik meg. De ha én magamat elitélem tol­­vajlás, vagy gyilkosság miatt, akkor én vagyok a biró, ki az ítéletet végrehaj­tom s én vagyok ai bűnös is, ki a bün­tetést elszenvedem. Az öngyilkosoknál az az eset. hogy mikor a biró megöli a bűnöst, elpusztítja azt is, ki az ítéletet végrehajtja. — Hogy mi az öngyilkosság mivolta, azt leginkább a melankólia nevű elme­betegségen tanulmányozhatjuk melynek egyik jellegzetessége az öngyilkosságra való hajlam. Ezek a betegek gyakran követnek el öngyilkossági kísérleteket és aztán, hogy elemezzük őket, rend­szerint kiderül a következő: a beteg nem is magára haragudott, nem is magát gyűlölte, hanem olyan valakit, akit úgy szeretett, mint önönmagát, mondjuk az édes anyját, vagy valamelyik tesfvérét, mert az illetők ellentétben álltak azok- I kai az ideálokkal, melyeket róluk szer­kesztett. Hozzátartozóit azonban nem il­lette váddal, hanem minden rosszat ma­gára hárított, önmagában gyűlölte azo­kat, kiket nem mert meggyfllölni. Ezért akart megválni a melankolikus elme­beteg az élettől. Legtöbb öngyilkosság burkolt formájú gyilkosság. Az öngyil­kosok zöme nem meri a fegyvert má­sok ellen fordítani, ezért Önmagával vé­gez. — Az öngyilkosok szeretik az életet, többet várnak tőle, mint mások és mi­után nem kaphatják meg tőle azt, csaió­­dássukban ingerültek, türelmetlenül itt­­hagyiák az életet Schopenhauertől, ki tagadta. az életét minden sorában, egy­szer megkérdezték, hogy miután ilyen kilátástalanul iátja földi sorsunkat, miért nem öli meg magát, miért nem ajánlja az öngyilkosságot, mire ő — ha Jó! em­lékszem — azt mondotta, hogy az életet nem szabad olyan komolyan venni, olyan értékesnek tartani, hogy az ön­gyilkossághoz folyamodjunk. Meg kell várnunk, mig beáll a nyugalom. így vé­lekednek a többi pesszimisták is. A» öngyilkosokban azonban valami lobba­nékony optimizmus van. Neon hisznek az életben s mégis hisznek. Olyanok ők, mint azok az atheisták, kik tagadják is­tent. de haragszanak rá, mintha mögt.-, hinnének benne. Az öngyilkosok is az élet boldogtalan imádói s az, aki éiet­­untságból, spleenből fordítja maga ellen a fegyvert, tulajdonkép nagy kielégülést akar. — Titokban pedig ott van mindegyik öngyilkosság mögött az a gondolat, hogy az hat majd a tett hozzátartozóira, azok­ra, akik miatt elköveti, azokra, akik megbántották őt s majd bűnhődni fog­nak. Egy kínai mese jut eszembe. A hős ezt mondja: »Iloinap fölakasztom maga»», mat erre a fára*. Mórt épp erre a fára? »Afért itt lakik a legnagyobb ellensé­gein Hadd ijedjen meg. ha holnap reggel felébred s meglátja a hullámat*. Isy állt bosszút a kínai mese hőse. — Ilyenforma minden öngyilkosság vezérgondolata. Az öngyilkosban az zz öntudatlan, reménység él. hogy a Halál csak ideiglenes, csak addig tart, mig el nem múlik a harag, aztán valami képen majd ő is részt vesz az életben és szín­­ről-szinre láthatja, hogy jön oda óz ágyhoz az anya, hogy sopánkodnak a rokonok, mire ő fölébred s minden rend­be jön. Tudajdonkép nem hiszi éli hogy ö meghalhat. Azt hiszi, hogy tudja, hogy meghal, de ha igazán tudná akkor nem követhetne el öngyilkosságot. Az 5st hitetlenség munkál itt, mely nem Is­meri el a halált. Egy kisfiúval tudatják, hogy .meghalt a nagybácsi A kisfiú ezt tudomásul veszi, megérti, másnap re«goi azonban azt kérdezi, miért nem jön a nagybácsi reggelizni. Mert meghalt — válaszolják. Azt hallottam már, —. mondja a kisfiú —■ hogy meghalt, de éa azt kérdeztem, hogy miért nem jön reg­\gclizni? Ez az adoma nagyon emberi. Mindnyájan azt hisszük, hogy a haléi csak ideiglenes. Elsősorban az öngyflko­­sok, kik azért tudnak végezni magukkal, mert képzeletűk hiányos s nem fogják föl, hogy mit jelent a halál . . . Halálra Ítéltek két oiosrt tisztet a szerbiai Vranje-fürdoa Beogradból jelentik: A vranjei bí­róság most ítélkezett Korolijev Pe­­tar orosz főhadnagy, a menekült oroszok kórházának parancsnoka és Nazarenkó Timót kórházi szakács felett, akik — mint annakidején je­lentettük — meggyilkolták Szteva­­novics Jordán Vranje-fürdőr földmű­vest és feleségét. A két orosz ven­dégségben járt Sztevánovicséknál és a vacsora elfogyasztása után a házaspárt a kórházi konyhakéssel lemészárolták. A bíróság a gyilko­sokat halálraítélté. Érdekes, hogv az orosz katona­­tiszti becsületbiróság külön foglal­­kozott az üggyel és Korolijev fő­hadnagyot halálra, rangfosztásra és íegyvermegvonásra Ítélte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom