Bácsmegyei Napló, 1925. április (26. évfolyam, 89-116. szám)

1925-04-19 / 105. szám

5. oiđa! BACSMEGYEI NAPLÓ 1925 április J9. TINTA Zsidó miivész Reám is mélységesen hatottak Abel Punnak, a Jeruzsálem! művész­nek bibliai képei. A biblia az embe­riség gyermekkora s mindnyájunk gyermekkora kicsit. Káin a bátyánk, Abel az öcsénk. Mintha emlékeznénk s rájuk, homályosan. A kiváló művész látogatásával tisz­teit meg. Szőke szakálla van,, gyér szőke haja, kék szeme. Rilkéhez ha- Eonlit. Okos, szerény. Szerénysége pedig minden igény nélkül való, az a szerénység, mely nem leplez sem­mit, legfölebb önmagát s arra sem büszke, hogy olyan nagyon szerény. Nehéz így szerénynek lenni. Közös ismerősünkről csevegtünk, Kűva-Feuerstein Avigdorról, a költő­től, ki hozzám intézett jeruzsáleml leveleit ekép keltezi: „a Megváltás ötödik évében“. Az uj zsidó állam mindössze ct esztendős. Erről beszél­gettünk. — Én is megalakulása óta élek ott — mondotta. Mikor kiérkeztem Litvániából, azon lepődtem meg, hogy mennyire nem vagyok meglepődve. Tevéket láttam az üccán, gépkocsi­­kát. Egy teve; egy gépkocsi. De ha­mar megszoktam. Másnap már úgy éreztem, hogy otthon vagyok. — Ml vonta oda? — Az, hogy a hazám. Építeni akartam. Párisban Jártam, láttam, hogy ez nagyon régi, nagyon kész, nekem semmi dolgom rajta. Palesz­tinába mentem. — Milyen a szellemi életük ? — Most nyitották meg a zsidó egyetemei. Azon a hegyen építettük, melyen valaha a római katonák ron­tottak be, hogy eipuszliísák Jeruzsá­­emet. Van zsidó Operánk, zsidó színházunk, hol a moszkvai zsidó színészek kaptak állandó otthont. Itt mutatják be jövőre Madách ,Ember tragédiáját“, Kova-Feiierstein verses fordításában. Shakespeare! s majd­nem minden remekírót a nyelvünkön olvashatunk. Két napilap, sok folyó­irat. — Tehetség ? — Rengeteg. Taián kissé sok is. — Kl*a legnagyobb emberük ? — Azt nem tudnám megmondani. Bialik, a világhíres poéta nálunk te­lepedett meg, egy uccát neveztek el róla, ma saját uccájában lakik. Akko­riban, mikor Jeruzsálembe költözött, váltig ünnepelték, de most már meg­szokták, utána sem fordulnak. — Nemo próféta ... És munká­saik ? — Természetesen szintén zsidók. — A rendőr? — Az is. — A földmives ? — Egyetemet végzett leányok szán­tanak, ásnak, kapálnak, kubikos mun­kát végeznek. Köveket hordanak az uj hazához. Egy szövetség célúi tűzte ki a föld megművelését. Képzőművé­szeti iskolánkba csak azokat vesszük föl, kik egy ipart is vállalnak. — A hivatalos nyelv ? — A zsidó. — Nemzetiségeik? — Arabok, keresztények. A keresz­­tenyek zsidó állampolgárok. Vannak áttérők is. Ezek zsidóbbak a zsidók­nál. Az orosz szombatosok állandóan szemünkre lobbantják, hogy mi nem vagyunk eléggé vallásosak. — Katonáik ? — Mi katonáskodunk. Nemrégiben egy apa fiát lelőtték a határon. Erre az apa, még aznap, a másik fiát kül­dötte el a határt őrizni. — ön hazafi? — Hogyne — szól egyenesen, egy­szerűen, minden szinpadiasság nélkül, mint az, ki az édesanyjáról beszél. — Akiben nincs meg ez az érzés, abból valami nagyon emberi hiányzik, az természetellenes. Mint aki nem sze­reti a szüleit, gyermekeit. Látja azo­kat a köveket, melyekre rajzaimai nyomtam, Jeruzsálem uccáin találtam, a porból szedtem föl, mintha Isten sok ezer évvel ezelőtt nekem hullaj tóttá volna oda, éppen én nekem. Ez szép. Oly szép, hogy hirtelené­­ben nem Is tudok rá válaszolni. Föl­­állok, tűnődve nézem hivő, megin­dító arcát. Valamit gondolok, ami annyira foglalkoztat, hogy nem tudom kimondani. Körülbelül ezt gondolom. Milyen furcsa-édes érzés lehet, hogy ha­zája csak' öt éves s hogy ő nem is fia a hazájának, hanem az édesapja. Hazája fiatalabb, mint ő. Még tipeg, még gyermekruhában van. Ha pedig elbotlik s megüti magát, akkor 5 fölemeli, gyöngéden, tís megcsókolja. Kosztolányi Dezső N emzetgy aláz ásért elitéit becskereki orvos A noviszadi törvényszék Gomirac-ta­­nácsa szombaton tárgyalta a nemzet­­gyalázással vádolt dr. Kleitsch János zsombolyai származású becskereki orvos ügyét. Az ügyészség' vádirata szerint a becs­kereki lakáshivatal dr. Kleitsch János orvos által bérelt lakást egy állami hi­vatalnoknak utalta ki, de niertdr. Kleitsch ennek ellenére vonakodott a lakást el­hagyni, megbízta Afirkovics Szvetiszláv becskereki titkosrendőrt és két becske­reki rendőrt, hogy lakoltassák ki dr, Kleitschot a lakásából. Dr. Kleitsch rátámadt a rendőrökre és a vád szerint azt kiáltotta feléjük: — Házamban nem fognak vadrácok lakni — s ezzel be is csapta előttük az ajtót és nem engedte őket be a lakásba. Dr. Kleitsch ezenkivü|Jutasitotta Bec­ker Anna nevű cselétqét, hogy ne gyújtsa meg a lakásban a lámpát, ne­hogy lássák, hogy a lakás egyes részei lakatlanok. Anovisadi törvényszékeiért dr.Kleitsch Jánost nemzetgyalázás elmén ezer dinár pénzbüntetésre Ítélte, ami ellen az íté­let súlyosbítása végett az ügyész feleb­­bezést jelentett be. A síron túli szerelem Somló Sándor leánya földbirtokot örökölt Budapestről jelentik: Somló Sári szobrászmüvésznő, Somló Sándornak, a budapesti Nemzeti Színház volt igazgatójának és Vadnay Vilmának leánya néhány nappal ezelőtt értesí­tést kapott az illetékes hatóságtól, hogy Luzsénszky Vilma bárónő, aki rövid idővel ezelőtt halt meg, vagyo­nának általános örökösévé tette. A hagyatékhoz, ötszázholdas birtok, egy kastély és nagyértékü egyéb vagyon­tárgyak tartoznak. A váratlan örökség egy régi sze­relmi regény epilógusaként Jutott Somló Sárihoz. A most elhunyt Luzsénszky Vilma bárónő és Katalin nővére bele­szeretett Somló Sándorba. Nevelő­apjuk, Döry József báró, volt bihar­­megyei főispán beleegyezett abba, hogy a leányok közül az egyik, akit Somló választ, férjhez mehessen hozzá. Somlót meg is hívták Dőry báró házához, ez alkalommal azonban kiderült, — amit addig titokban tar. tottak, — hogy Somló már házas­ságban él Vadnay Vilmával. A Lu­­zsénszky-báró-Iányok a nagy csalódás után visszavonultak bihari birtokukra. Katalin bárónő néhány évvel ezelőtt meghalt. Luzsénszky Vilma, aki Somlóékkal a legbensőbb barátságot tartotta fenn és Somló Sárinak ke­resztanyja is volt, most hunyt el és végrendeletében fejedelmileg gondos­kodott régi szerelmének leányáról. Nemzetgyalázásért elítéltek egy budapesti egyetemi orvostanárt Budapestről jelentik: A büntetőtör­vényszék; Töreky-tanácsa előtt nemzet­­gyalázással vádolva állott dr. Köröst/ Kornél egyetemi orvostanár, aki február hó 27-ikén a földalatti villamoson a kocsi ablakára kiragasztott „Magyar imádság“ felírása plakátot letépte, összegyűrte és a földre dobta. A tárgyaláson Bogdán Lajos villamos­kalauz és Imre Mátyás rendőrörmester terhelő vallomása után a vádlottat hall­gatták ki, aki azzal védekezett, hogy ő rövidlátó és nem látta, milyen falra­gaszt tép le az ablakról. Az elnök: Miért tépett le egyáltalán falragaszt ? Körösi/: Mert olvastam a kocsiban és az ablakra ragasztott plakát elfogta a világosságot ? Az elnök: Hogy-hogy? Milyen vilá­gosság volt a földalattiban? Kőrösy: Villanylámpa. Kérem, a pla­kát letépése csak reflexraozgás volt nálam, félig-meddig öntudatlanul cse­lekedtem. A bíróság nem fogadta el az egye­temi tanár védekezését és Kőrösyt nemzetgyalázás vétségében bűnösnek mondta ki, amiért egymillió korona pénzbüntetésre Ítélte. Bonyodalom egy ellopott kabát körül Noviszadról Jelentik: Tragikomikus bonyodalom keletkezett egy ellopott télikabát körül. Filipsz Jakab noviszadi bérszolga csütörtökről péntekre virradó éjjel ittas állapotban betért Fehér Vil­mos Duna-uccaí vendéglőjébe, ahol to­vább ivott. Késő éjszaka Filipsz Jakab fizetett, leakasztott a fogasról egy téli­­kabátot és el akart távozni. Fehér ven­déglős és az alkalmazottak is enniókez­­tek arra, hogy Filipsz kabát néikiil jött a kocsmába, ntiért is kérdőre vonták, hogy miért akarja a más kabátját el­vinni? A részeg Filipsz váltig erősit­­gette, hogy az az ő kabátja, de mert a vendéglős nem hitte el neki behív­ták a rendőrőrjáratot A 63-as és a 3-as rendőrök hivatalos komolysággal kihallgatták Filipsz Jaka­bot és kimondták a megíeiebbezhetetlen ítéletet: — A kabát FÖfpsz Jakabé — és szem­rehányást tettek FehéT vendéglősnek, miért merte a derék hordárt kabátlo­pással gyanúsítani! Filipsz erre a télikabáttal büszke ön­érzettel do bizonytalan léptekkel el­hagyta a vendéglőt Pár perccel utóbb Leder András gép­lakatos rontott be a vendéglőbe és a fogason felejtett kabátját kereste. A kabátot azonban Filipsz olvitte, mire Fehér vendéglős újra előhívta a két rendőrt akik Leder Andrással Filipsz Jakab, illetve az ellopott téjUkabát ke­resésére indultak. Hajnal felé Filipszrt a dofcánymono­­pólium raktárai körül az országúton ré­szegen, aludva, de kabát nélkül talál­ták. Nagynetióeen felébresztették és kérdőre vonták a kabát miatt. Filipsz égre-íöldre eskfldözött, h'ogy a kabátot sohase látta, neki kabátja nincs is és nemis volt. Ha elloptam, — mondta, — akkor tőlem Is dllopták — és mint akit * do­log többé nem érdekel, a másik oldal­ra fordult @s tovább aludt az ország­úton. A rendőrség letartóztatta és átadta az ügyészségnek s megindította a nyo­mozást a kabát tolvaja után. A becsei Magyar Képkor kulhsrmimkája Április 25-ikén Jókai-ünnepélyt rendeznek A staribecsei Magyar Népkör lelkes és fáradhatatlau vezetősége gyönyörű eredményekkel folytatja ez év telén megkezdett kulturmunkáját. A kör harmadik kulturestéjén Darvas Gábor ismertette a rádiót. Komoly, szaktudással és lebilincselően érdekes előadással ismertette ezt a korszakos találmányt, melynek működését is Re­mutatta a nagyszámban megjelent, meg­értő közönségnek. A negyedik kulturestén dr. Varsó János előadása szerepelt. Az előadás címe: „Róma“ volt. Páratlanul vonzó, a figyelmet állandóan ébrentartó elő­adásában ismevtette az örök város szép­ségeit, műkincseit és érdekességeit * < pompás vetített képekkel illusztrálta az előadást. Az előadót hosszantartó taps jutalmazta meg az élvezetes elő­adásért. A kör ötödik kulturestélyét Jókai Mór emlékének szenteli. A Jókai-ün­­népségnek, melyet április 25-ikén este fél 9 órakor tartanak meg a Central nagytermében, a következő a műsora: 1. Dr. Draskóczy Ede elnök ünnepi megnyitója. 2. Csokonai—Hoppe: „A- reményhez“ énekli a Polgári Magyar Dalkör férfikara. 3. Fetter Imre szavalja Petőfi Sándor: „Jókai Mórhoz“ irt költeményét. 4. Kehler Béla: „Puszták fia“, Sárközy Lászlóné zongorakisérete mellett hegedűn előadja: Ugray Györgv, 5. Ünnepi vers. Irta és előadja dr. Fa­ragóné, Galambos Margit. 6. „A száz­­esztendős Jókai“, ünnepi beszéd. Tartja dr. Dettre János. 7. Jókai—Tarnay: „Milióra“ daí, énekli Rácz imréné, zon­gorán kiséri Ugray Gy. 8. Jókai—Liszt: „A holt költő szerelme“, melodráma. Előadja dr. Havas Lajos, zongorán kisen Ugray György. 9. Petőfi—Geiger: „Nép­dalegyveleg“, énekli a Polgári Magyar Dalkör vegycskara. Részvénytársaság a sikkasztott milHárdokból Letartóztatták a budapesti vásár­csarnok pénztárosát Budapestről jelentik: A budapesti rendőrség letartóztatta Kaiser László vásárcsarnoki pénztárost és Bárdos Ede részvénytársasági igazgatót, akik a vá­sárcsarnok pénztárából másfél milliárd koronát sikkasztottak. Kaiser és Bár­dos — mint kiderült — az elsikkasztott pénzen részvénytársaságot akartak ala­pítani, hogy ily módon biztosítsák ma­guknak a gondtalan megélhetést. Kaiser László elmondotta a rendőrsé­gen, hogy Bárdos Edével együtt elhatá­rozták, hogy kereskedelmi részvénytár­saságot alapítanak. A szükséges pénzt Kaiser László a vásárcsarnrfc főpénztá­rából fogja elsikkasztani. Kaiser László, aki a vásárcsarnok igazgatóságának fő­­pénztárnoka volt, eleinte csak 50—100 millió koronás összegeket vitt el a pénztárból, majd mikor a vállalatuk, a sPeriekta Rt.* komolyan kezdett kiala­kulni, már 150—200 milliós összeget is sikkasztott Ezeket az összegeket Bár­dos Edével együtt részben beruházások-, ra, részben áruvásárlásokra fordították. Igen. érdekes, hogy Bárdos Ede azzal védekezik-a főkapitányságon, hogy neki fogalma sem volt arról, hogy Kaiser László a többszázmilliós összegeket sikkasztás utján kerítette elő. azt hitte, hogy Kaisernek dúsgazdag külfföldi is­merőse van, aki kölcsönözi ezeket az összegeket

Next

/
Oldalképek
Tartalom