Bácsmegyei Napló, 1925. március (26. évfolyam, 58-86. szám)

1925-03-01 / 58. szám

BAC5MEGYEI NAPLÓ Í3. oldal. 1925. március 1. Vallás és nemzetiségi A noviszadf református e^'ház | lelkésze szükségesnek tartotta, hogy I megtagadja szolidaritását annak . a I vajdasági magyar lapnak politikájú* * I fúl, amely nem a magyarság, hanem a keresztény magyarság érdekeinek védelmét tűzte ki céljául, keresztény magyar pap leckézteti meg a ke­resztény magyar lapot, hogy nem szabad ,a magyar kisebbségi jogok­ért folytatott küzdelem hitelét alá­aknázni a felekezeti türelmetlenség és faji gőg robbanóanyagával. Mint­ha a magyarság ezeréves történeté­nek tragikuma villámlana meg a kálvinista prédikátor intelmében. A magvarság fajvédelmi harca neja mai keletű, hanem vis szarn-ulik Szerit István korába, amikor a ki­rályság szoros állam rendiéibe tort nomád nép sziláiul védekezett a faj­tája ősi tisztaságát és ünrcndelkező függetlenségét veszélyeztető kc-'-'^z­­fánvség ellen. Koppány és Vata láza­dása nem vallási, hanem nemzeti mozgalom volt, kétségbeesett erő­kifejtés a keresztény okokkal be­áradó idegen befolyások megtörésé­re. Évszázadokig tartott, míg a ma­­gvar lélek behódolt a kér«—-1-—.«-ég szellemének és a nemzeti fejlődés érdekeit össze tudta eweztetni a keresztény kultúra szempontjaival. A. mohácsi vész után az elnyo­matás ellen háborgó magyar néplé­­leki a hitújítás varázsa alá került. Azt .a történelmi tényt, hogy a tizen­hatodik században. Magyarország lakosságának kétharmada a reformá­cióhoz szegődött nem pusztán val­lási hanem főként nemzeti motívu­mok idézték elő és jelentős része volt benne annak az elkeseredett elégedetlenségnek, amely a iiitbuz­­góau kaíboliku.s,. de a magyarságtól teljesen idegen Habsburgok uralma alatt elharapózott. Az ellenreformáció sikere sem a vallásos mewítóződés irányváltozásának tulajdonítható, ha­nem azoknak a nyomatékos hatalmi eszközöknek, amelyekkel a Habsbur­gok Pázmány Pétqr nagyszerű hit­vitázó munkáját megtoldottak. A magyarság vallási ellentéteit mozgató politikai okok a hitviták és vallási üldözések hullámainak le­­csüiapuita után a maguk teljes tisz­taságában törtek felszínre és Rákó­czi, majd Kossuth szabadságirarcát eredményezték. Rákóczi és Kossuth a legklasszikusabb megtestesülései azoknak a fajvédelmi törekvéseknek, amelyek a magyar történelmen vé­gighúzódnak. A török vfisszaszoritá­­sára még lehetett a kereszténység jelszavaival csatasorba állítani a ma­gyarságot, de a habsburgl abszolu­tizmus megostromlása szükségkép a csalás nemzeti ideológiára támasz­kodhatott, Rákóczi és Kossuth a ma­gyarságban rejlő erők szabad érvé­nyesüléséért rántottak kardot anél­kül, hogy a magyarság keresztény jellegének kidomboritásáva! kizártak volna a kitűzött célok köréből bár­kit Is, aki magát magyarnak vallotta. A vesztett háború, a forradalmait és a súlyos békeszerződés nyomán keletkezett izgalmak paroxizmusá­­ban fejlődött ki a keresztény magyar fajvédő politika. A magyar nép visz­­szanyerte önrendelkezési jogát, de olyan katasztrofális körülmények között, hogy a régi területek mére­teihez hozzánŐtt középosztályt el­tartani nem tudó, harmadára olvadt ország vezetői a numerus,clausus és hasonló korlátozások alkalmazásával próbálnak jogcímeket találni a ki­elégíthetetlen igények visszautasítá­sára. Ez az újsütetű fajvédelem Ma­gyarországon, ha nem is helyesel­hető, de lélektanilag 6s gazdaságilag 'megmagyarázható. Szabad-e azon­ban ezeket a fajvédelmi jelszavakat importálni az utódállamok magyar­ságának kisebbségi politikájába? Erre a kérdésre fele! meg a novi­­sadi kálvinista magyar prédikátor, amikor tiltakozik az ellen, hogy a keresztény jelzőt a magyar kisebb­­sé" táborának megszükitésérc és a nemzetiségi küzdelem világnézleti színezésére használják fel. Vétek a magyar kisebbség ellen az állampol­gári jogegyenlőségért, a nyelvi és kulturális szabadságért vívott ma­gyar kisebbségi harc esélyeit annak hirdetésével rontani, hogy nem min­denki magyar, aki annak érzi és vallja magát és hogy a magyarság oldalán a vezér! hivat rútságot nem­csak a tudás, jellem és magyar hű­ség. hanem a felekezeti hovatarto­zás is meghatározza. A kisebbségi politika azon az alapelven sarkallik. hogy az állam polgárai a jogok mértéke tekintetében nem osztályoz­hatók faj. nyelv és vallás szerint különböző kategóriákba. Ha azt akarjuk, hogy az uralkodó többség ezt az elvet tiszteletben tartsa, ak­kor nekünk semmiesetre sem sza­bad a gyűlölködő faji elfogultság példáját szolgáltatni saját tömegeink felekezeti klassziűkálásáva! és olyan fajelmélet propagálásával, amelynek értelmében a kisebbség elnyomása jogos fegyver a többség uralmának megszilárdítására. hm. hogy jelöltekre nézve következő aján­latok tétettek: Szabó Imre által Kupacson, 1875, évi július 3-án kelt és beadott nyilat­kozatban Orabarits Ernő aJAItatfte képviselőjelöltül és részére, mint bi­zalmi férfiak ugyan Szabó Imre által szóval, öregebb Farahó János és Ko­­ioszár János jelöltetik ki. Nendvich Gyula által Dárdán, 1875. július hó 4-én kelt és beadott nyilat­kozatban Jókai Mór ajállatik képvi­selőjelöltül és részére, mint bizalmi­férfiak: Petrás Ferenc, Rosenbaum Il­lés. Tóth János, Markovlts Miklós je­löltettek ki. Minthogy tíznél több vá­lasztó szavazást kívánt, a választási elnök által a szavazás törvényszabta reggeli 9 órára tűzetett ki. MégisJíö órakor Grabarifs Ernő választási el­nök előtt megjelenvén, előtte és az összes jelenlevő választók előtt kije­lentette. hogy a jelöltségtől visszalép. Választási elnök erre az 1874. évi Jókai Mór a baranyai magyarok és sokácok képviselője A százesztendős Jókai ünneplésével ajl vajdasági magyarság még adós. Pedig | Jókai Mórnak nem kevés köze vau aj vajdasági magyarsághoz. A baranyai! magyarság ma is sokat gondol és sok-1 szór gondol Jókaira, aki összes müveit j megkiildötte a dárdai kaszinónak és a j magyar országgyűlés képviselőházában j négy cikluson keresztül hordta szivén a siklósi, dárdai és batinai járások ma­gyarjainak ügyét-baját, közel húsz éven át volt buzgó őre és hű sáfárja annak a magyarságnak, amely ma a Vajdaság­hoz csatolt Baranyát lakja. Jókai, mint politikus kevés idegszálat nyütt el Ba­ranyában, ahol a kálvinisták egyhangú­lag hozták be, a sokácok »Zsivió Jokics« felkiáltással tömörültek mögötte. Jókai, a politikus a régi szabadelvű-párt klubblielyiségében, bizonyára hálásan gondolt választóira, amint azok is meg­hatotta» emlékeznek a szeüdszemü, áb­rándos öreg .arra, aki készséggel foga­dott cl meghívásokat és jókedvvel tért be sok baranyai pincébe. A , politika' küzdelmek részleteit?én js >pincében hal­lottam. A pince jelentős hely a baranyai hegyláncon. Külön tanulmányra rászol­gált öröm és bánat aziluma a gazdák­nak. Ide vezetik be első látogatójukat, ide invitálják meg legkedvesebb vendé­güket, enyhe hűvösében pazarolják el a magyar faj legdrágább, legigazibb aján­dékát: a magyar őszinteséget. Baranyában ma is sok élő tanítja van a választásoknak, tekintélyesszáruu Jó­kait tisztelő választó meditál és centen-) náriumra való tekintet nélkül gyönyör-! ködik a szép múltban, amelyből roha-1 nó századunkban, már ötvenhárom‘ÍV * után anakronizmus lett. * A siklósi kerület a szomorú emlékű abszolutizmus alkonya után 186! már­cius tizennyólcadlkán adta Jókainak az első mandátumot s megtisztelte ezzel az 1865 november tizenhatodikán tartott második választáskor is. Jókai, mint politikus'a mai Vajdaság­hoz tartozó Baranyában 1872 június 23-án megtartott választáskor jelent meg. A dárdai választókerületben a Deák-párti Térey Pállal szemben a bal­­középpárti Jókait léptették föl. Térey hivatalos jelölt volt, őt a járás urai támogatták, Jókait, mint ellenzéki jelöl­tet a földművelő nép segítette győzelem­hez. A járás református lakossága nagy lelkesedéssel sorakozott Jókai zászlója körül. Az 1872-es év nagyon esős volt, ami a nagy költót nem akadályozta meg abban, hogy körüljárja területé­nek községeit. Fökortesével Nendtvich Gyula mérnökkel kitartóan látogatta hí­veit. Erről az útról a szerkesztésében megjelent -Hon- című napilapban be is számolt és megírta,, hogy neki jutott a legsárosabb kerület. Baranyának akkor még kevés országútin volt, a vendégma­­rasztaló, ragadós sár sok akadályt oko­zott az utasnak. A választás napján nagy tolongás volt Dárdán. Mindenki a választási helyiség felé igyekezett. A választás megnyitása után Gózon Lajos választási elnök föl­olvasta az 1848. évi V. törvénycikk vo­natkozó részét és felhívta a választó­kat, hogy a bizalom egy vagy két egyén felé irányul-e. Ekkor Burgsteller Ferenc Térey Pált, Ács Gedeon hírne­ves református prédikátor pedig Jókai Mórt ajánlotta, ács Gedeon, Nagy And­rás, ifjú Farkas János, Adóm Sándor, Szüts János, Vir.czy Ferenc, Vinczy Gyula, Kovács Sándor, Fodor István és Pápa Sándor kérelmére elrendelték a szavazást. Sorshúzás utján a »V« betű­vel kezdődő községek választói sza­vaztak először. Az elnök kijelentette, hogy csak igazolási jegygyei ellátottak jöhetnek a szavazatszedő bizottság elé és pedig községenként. Vördsrnart vá­lasztott elsőnek. Jókai első szavazója innen Szegedi Mihály volt. Vörösmart­ról Jókai 103 szavazatot kapott, mié Térey 47-ef. Péfmonostor, Laskó, Ko­­pács, Sepse, Kisfalud, Kiskőszeg, kő. Karancs, Kácsfalu, Hercegszőllős, Her­­ccgmárok, Daróc, Darázs, Csúza, Dol­mány, Bodotya, Benge, Barairyavár, Uellye és Bán öntötte magából a Jókai­ra -szavazókat.. A, .sokácság is Jókai pártján volt. Büszkén vallotta magát balpártinak. »Zsivio lira« — kiáltották uton-utfé­­len. A hivatalos hatalommal való visz­­szaélés vígan tombolt. A sokácok Jókai helyett Jökics nevet mondtak a bizott­ság előtt. Ezeknek a szavazatait vissza­­utasították. Az eljárás nagy elkesere­dést keltett. Minden hivatalos' nyomás sem vezetett mégsem sikerhez. Térey csak ki!-- ncszáz nyolcvanöt szavazatot kapott. Ezzel szemben . Jókai 659 több­séggel ezerhatszázr.egyvennégyet. Stankovits Döme dárdai lakos többed­­magával a választás ellen, ünnepélyesen óvást emelt. Megígérte, hogy indokait *a legközelebb megnyitandó országgyű­lésnek bejelenteni,, illetőleg beterjeszteni cl nem mulasztandjä«.. Az óvásnak agy látszik nem volt folytatása, mert a man­dátumot nem semmisítették meg. * 1875 Julius negyedikén megtartott képviselőválasztás alkalmából ismét Jó­kai Mórt jelölte a választók nagy tö­mege Dárdán. Klltmjelöltje Orabarits Ernő ügyvéd volt. A választás megnyi­tása után Jókait Nendtvich Gyula aján­lotta, Orabarits Ernőt pedig Szabó Im­re. A szavazók felvonulásából Grabaríts nem sok jót remélhetett, mert a jelölt­ségtől - visszalépett. Háromnegyed ki­lenckor ezt be is jelentette az ellenzék­nek. Jókai egyhangúlag megválasztott képviselő lett. A választási jegyzőkönyv, mellyel Jó­kai Mór Baranya-vármegyében a ne­gyedik — utolsó — mandátumát kapta, itt? következik: Jegyzőkönyv. Az 1S75. évi augusztus 28-án egy­behívott országgyűlésre Baranya-me-33-ík törvénycikk 81, §-^ értelmében az ellenjelölt nélkül maradt Jókai Mórt a- dárdai választókerület or­szággyűlési képviselőjének nyil­vánította. A választás ekép történt le­folyásáról három példányban vezetett jegyzőkönyv ezzel befejeztetvén, an­nak egyik- példánya Jókai Mór meg­választott képviselőnek tériívéuy mel­lett elküldetett, a másik két példány pedig a központi választmánynak megküidetett.-Kelt Dárdán, Julius hó 4-én, 1875. Jellachicli, Károly, helyettes válasz­tási elnök. . Ecscdi József, választási jegyző. 'Jókai aze-'han erről a mandátumáról lemondott, mert az általános választá­son Budapest hatodig kerülete is képvi­selőjévé választotta. Jókai a Terézváros mandátumát tartotta .heg. Jókai utódjaként Dárdán Dcgenfdd Lajos gróf következett. Ezzé! a száraz beszámolóval koránt­sem fejeződött be a meleg, bensőséges viszony, amely Jókait és baranyai vá­lasztóit a költőóriás lí>04-ben bekövet­kezett haláláig összefűzte. Beláthatat­lan sora a depttíációknak. kérelmek, pa­naszok Ms közbenjárást kérő levelek tö­mege árasztotta el a történelmi neve­zetességre emelkedett svábhegyi villát és Jókait sokoldalú szinte emberfeletti munkát kívánó elfoglaltsága sem aka­dályozta meg abban, hogy segítségére siessen a hozzáfordulóknak. Jókai Mór emléke Baranyában ma is él, élénkebben, lobogóbban, mint bárhol másutt. A Vajdaság elmaradt ünneplé­séért kárpótolja' Jókai szellemét annak a kis háromszögnek megilletődött forró és szinte kegyelete, mely nem halványul el a múló idővel. * Néhány lelkes, csillogó szemű magyar kálvinista gazdával ülünk a gyertyafé­nyes. pincében. És velünk Jókai szelle­me. Milyen kár, hogy nem látta ezeket a bus fejű, könnyes szemű baranyai magyarokat. Gyönyörű és megható írás születhetett volna belőle. Mestcrházy Ambrus. UHÄSZ GYULA: DICSŐSÉG ADYNAK Fekete-zöld babérjuk terhe Hatodik éve hull sírodra S nem némvUál el, Ady Endre De zendiilsz távol századokba! Illés-szekerén szállsz fölöttünk Monfblanc-telőnól magasabban, Magányosan s ez árva földről Himnusz, sírás, utadra harson. gye dárdai választókerületében, a ke­rület székhelyén Dárdán. 1875. évi Julius hó 4-én történt képviselőválasz­tásról. Jelen voltak:: Jelachich Károly el­nök, Ecsedi Károly jegyző. A válasz­tási elnök - az eljárást reggeli 8 óra­kor megnyitván, 8?A órakor kijelenti, Mert téged illet a dicséret, Ki értünk vívódtál, daloltál S akartad, hogy a magyar elet Étjen s érette sírba rogytál. M:t adjunk, éneket, virágot. Rabért, méltót dicséretedre? Elmúlnak országok, virágok S te élsz, te győzöl, Ady Endrét

Next

/
Oldalképek
Tartalom